Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
VÁCI HÍRLAP 3 is azt mutatja, hogy mennyire sürgeti Zofáhl Juliska a zeneiskolázás alapelemét, a taktust, ámbár a hangos olvasás a vizsgálat tartamára szigorúan el volt tiltva. Se baj! A kisasszony is, az igazgató is nagyon meg lehetnek elégedve a felmutatott sikerrel, a mint hogy a közönség is meg volt elégedve. Hufnägel Valika, Erney Ilonka, Lencsó Mariska, a kis Uvira nővérek, Gottschall Jolánka, Franyó Gabika, Velzer Irénke, Havass Etelka, Brenner Rózsika, Zeller Lujzika, Lengyel Margitka, Kristóf Juliska, Bartoss Amália, Schmidt Erzsiké, mind, mind tudnak annyit, a mennyit csak tőlük elfogulatlanul várni lehet. A második rész, a mely főkép haladók vizsgálata volt, csütörtökön este 6 óra után kezdődött a lőházban, még nagyobb számú közönség előtt, a mely azonban — sajnos — kissé zavarta az előadókat itt-ott hangosabb beszélgetésével. Pedig a szereplők épenséggel nem szolgáltattak erre okot. Már a kezdők figyelmet keltettek, a haladók játéka pedig határozottan élvezetet nyújtott. A kis Schwanfelder Feri, Jakabffy Kálmán meg Fröhlich Ármin már is szép jelét adták szorgalmuknak, Freier Gyula pedig valóban csinosan hegedül már. Egy-hét pillanatra némi kis lámpaláz mutatkozott Tóth Jolán, Olajkár Julia és Krizsek Erzsi zongora játékán, a mit azonban csakhamar leküzdötték. Franyó Gabika, Kohút Adorján, Zeller Frigyes, Kökény Feri, Dobozy László minden izgatottság nélkül szépen adták elő darabjaikat. Beck Irma igen szépen haladt tavaly óta; ő is, meg Zsarnóczay Ilonka, Kacskovics Ilonka, Böhm Irén, Fédor Irén feltűnő szépen, bátran, szabatosan játszotta. Ugyanezt mondhatom Padi Tivadar zavartalan, elegáns előadásáról is. Meglepetésszerű feltűnést keltett Bercsényi Aranka, Fodor Tériké és Tóth Ilonka kiasszonyok korrekt, brilliáns technikája, előkelő, igazi műélvezetet nyújtó előadása, a kiknek még az előbbieknél is zajosabban nyilvánította tetszését és méltán megérdemelt elismerését a közönség. magyarok által leverettek, a kamarilla megint újra lábra állitotta őket. Mindjárt 1-ső szeptemberben Temerin és Járek községeket a szerbek felégették, a magyar és a német lakosokat földön-futóvá tették. Azonban szeptember 2-án Kis Ernő ezredes döntő győzelmet aratott a szerbek felett a perlaszi erődített sáncokat ostrommal bevette, a melyekben elfoglalt 7 ágyút és sok lőszerrel terhelt kocsit és ott hagyott 90 halottat talált az ellenségből. Szeptember 4-én megszűnt a kamarillának Jellacsicscsal játszott kétszínű játéka, a mely annyira neki bátorodott már, hogy a gyenge jellemű Ferdinánd császárral a hivatalától megfosztott Jellacsicsot újra a báni méltóságába visszahelyezte, sőt még dicséretekkel halmozta el. Tehát most már lehullott az álarc és a kamarilla most már nyíltan bevallotta azt, a mit már eddig is mindenki gyanított sőt tudott. Szeptember 5-én Erdélyben Balázsfalván az oláhok nagy nemzeti gyűlést tartottak a magyar nemzet és kormány ellen, a melylyel a reakció Erdélyben is megkezdte a működését ellenünkben. Ekkor már a reakció teljesen elvolt bízva, mert valamennyi nemzetiségeket sikerült ellenünk fellázítani Jellacsics a Drávánál, rácok és a szerbek Bács-Bánságban, Erdélyben az oláhok, felső Magyarországban pedig Húrban alatt a pánszlávok ellenünk állva azt hitte, hogy ezekkel már vége van Magyarországnak. Szeptember 7-én a magyar csapatok Maderspach őrnagy alatt ismét elverték a rácokat A zenei számokat kedves énekek tették változatossá. A mit Zofáhl Juliska tanítványaival ezen a téren oly rövid idő alatt felmutat, az valóban elismerésre méltó. Nagy Paula magyar dalokat énekelt csinosan, szép reményekre jogosító előadásban Nikitits Annuska drámai hévvel, sikerült koloratur részletekkel művészien énekelte áriáját, benső érzéssel magyar dalait. Dohó Katinka talán legszerencsésebben választotta meg darabjait. Áriájának és dalainak menete éppen az ő kedves alt hangjához illett; finoman, diszkrétül, kedvesen- énekelt. A műsor utolsó száma egy igen jól sikerült zenekari előadás volt Kretschmayer József vezetésével, melyben az iskola korábbi tanítványai is resztvettek. Szépen, tisztán, szabatosan ment, bárcsak a hiányzó flóta, cimbalom, valamint a kis és nagy bőgő szerepeket is az iskola növendékei játszhatták volna; de ezekre eddig még nincs tanuló, jóllehet ezek szép hangszereknek előadói is vannak az iskolában. Természetes, hogy taps volt minden számra bőven. A tapasztaltak után azzal a benyomással távoztam, hogy a mely iskola ennyi gondot fordít növendékei kiképzésére; a mely iskola ily szép, helyenkint ily meglepő eredményt tud felmutatni: annak az iskolának határozottan van jövője. H. Kérelem. A szabadságharcban Vácnak jelentékeny szerep jutott. Két nagy csatát vívtak a nemzet névtelen hősei Vác mellett azért a három lelkesítő szóért, a mely a zászlójukra volt írva. Most, a félszázados évforduló alkalmával minden városban, a hol csak egy parányi esemény is lejátszódott a szabadságharc idején, gondot fordítanak arra, hogy ennek a nagy időknek minden apróságát összegyüjtsék, hogy Fehértemplom mellett Krucsica és Kucsicsnál és elfoglalta a vrácsergáji ráctábort Vrácsergáj községét, a lázadók főfészkét egészen felégették. Szeptember 8-án azonban a rácok megint Debeljács magyar községet égették fel. így ment ez ezután felváltva napról-napra, ebben a szomorú időszakban. Miután itt Bécsben Batthyány Lajos és Deák Ferenc magyar miniszterek napokon át járták a megaláztatás töréses útját a nélkül, hogy a király elébe bocsátották volna őket, mert ekkor már a reakció a császár ajtaját egészen bezárta a magyar nemzet előtt és Doblhoff osztrák miniszterelnök egészen a kamarilla eszköze volt. A magyar képviselőház szeptember 4-ki gyűlésén elhatározta, hogy Batthyány és Deák támogatására Bécsbe egy száztagú küldöttséget fog meneszteni. És egy szózat intéztessék a nemzethez és Európa népeihez, feltárva az ármányt, a melylyel ,az uralkodó tanácsosai (kamarilla) titokban a hazánk alkotmánya ellen törnek. A küldöttség vezetésével Pázmándy Dénes a képviselőház elnöke bízatott meg, azon határozattal, hogy ha a küldöttség két nap alatt nem kap kihallgatást, térjen haza. Ezen küldöttséghez a főrendiház is húsz tagot jelölt ki a maga részéről. A küldöttség szeptember 5-én a bécsi gőzhajóval indult el Pestről a történelmi nevezetességű útjára, a mely azután az én és a magyar testőrség sorsát is végleg eldöntötte. Ezen küldöttség szeptember 6-án érkezett ez által a nemzeti hőseink lelki nagyságát, hősiességét, hazaszeretetét még jobban kiemeljék. Nemsokára második a váci csatának ötvenedik évfordulóját üljük. Erre az alkalomra a szomorú eseményt akarom még apró részleteiben is megírni. Ez a munkám csak úgy lehet jó, ha a nagy idők iránt mindig érdeklődő váci közönség is támogat. Arra kérek tehát mindenkit, hogyha tudomása van arról, hogy a váci csatákban résztvett nemzeti hőseink közül még akár Vácon, akár a vidéken él valaki, akár akadnak városunkban az időknek szemtanúi, azok neveit lehetőleg még e héten tudassák velem. Vác, 1899. julius 1. Bercsényi Dezső. Helyi és vidéki hírek. Az uj évnegyedben. Vác, jut. 1. Negyedévenkint érdekes látványt nyújt a hírlapok tarka serege, a mint kiáll a porondra mindegyik, mellét veri s kisebb-nagyobb dobbal és trombitával üt lármát maga mellett, odalyukadván ki valamenynyinek a mondanivalója, hogy: „herrein spaziren, tessék előfizetni 1“ Valóságos czirkusz, melynek artistái élesen körvonalazható csoportokat képeznek. Itt fekszik előttünk különféle újság, tanulmányunkra bőven adják ezek a tárgyat. Hanem igen tisztelt közönség, ez tanulságos és bennünket arra ösztönöz, hogy ne csináljunk nagy reklámot, hanem ilyenképen ajánljuk magunkat szives pártfogásodba : Mi, a Váci Hírlap ezennel elismerjük, hogy nem mi teremtettük a világot s nem mi meg Bécsbe, de nem fogadtattak a bécsiek által olyan tüntető lelkesedéssel, mint március 16-án. Azóta sok minden megváltozott. A reakció ismét hatalomra vergődött és megfélemlítette a bécsi lakosságot, a mely már egészen hidegen fogadta a magyarokat kivéve az akadémiai légiót és a béösi demokratákat! A küldöttséget még a király elé sem akarták elébocsátani és a kamarilla mindent elkövetett, hogy a király elé ne jussanak. Ismét azon ürügygyei álltak elő, hogy a király beteg, pedig semmi baja sem volt neki, csaknem minden déltájt ott sétálgatott ruganyos léptekkel a schőnbrunni parkban. Másnap szeptember 7-én a bécsi szabadelvű és demokrata polgárság egy nagyszerű fáklyás menetet rendezett a magyar küldöttségnek, mely alkalommal egy Tauszenau nevű német tudós, olyan jeles szónoklatot tartott, a milyent én még német nyelven ékes beszédet nem hallottam. A többek közt felemlité, hogy Magyarországot Auszlriáhozegy természetellenes szövetség köti, mely Magyarország önállóságát megsemmisíti, holott Magyarországot a teljes függetlenség illeti meg: Ez pedig a pragmatika Szankció, a melyet a dinasztia érdekében III. Károly király, Mária Terézia apja erőszakolt fel a népekre; ime tehát most a népek milliói az Isten szabad ege alatt széttépi ezen szerződést, azt semmisnek nyilvánítja és visszaadja a népeknek magok feletti szabad rendelkezési jogot. (Folytatása következik.)
