Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-25 / 26. szám

VÁCI HÍRLAP 3 kis házban. Zászló lengett künn az épületen, ez hirdette a boldogtalan apróságok nagy nap­ját. A képezhető hülyék és gyengeelméjűek iskolájában volt a vizsga, melyre elegáns úri­asszonyok, egyszerű munkásnők jöttek el s mindegyik könnyes szemmel, megindult lélek­kel figyelt a vizsgálat lefolyására. Hiszen vala­mennyinek egy elveszett, elméjében nyomorék gyermeke ült a padokban. A hat osztály növendékei mutatták be, hogy egy éven át mennyire vitték a tanulást. Meg­mutatták, hogy a derék tanítótestületnek meny­nyi küzdelmébe került, mig a gyermekek ho­mályos elméjét kifejlesztették. Elismeréssel voltak a tantestület iránt. A szülők szemeiben ott csillogott a hálakönny, Szabó Sándor miniszteri titkár pedig meleg hangon mondott köszönetét Berinza János igazgatónak és a tantestületnek azért a vég­telen türelemért és jóindulatért, melylyel a bol­dogtalan gyermekek leikébe világosságot ipar­kodtak és tudtak önteni. Helyi és vidéki hírek. Az ipartársulat majálisa. Vác, jun. 20. A váci I. áll. ipartársulat nyári mulatsága, dacára a délutáni esőnek, a legsikerültebbek közé tartozik. Annyi szép asszonyt, annyi szép lányt s annyi jókedvű táncost nem lehet egyhamar látni együtt, mint a lövöldében vasárnap este. Tartott is a mulatság kivilágos kiviradtig meg nem szűnő jókedvvel. A lőház nagyterme majdnem szűknek bizonyult, pedig az első négyest 4 részben táncolták. A rendezőség tapintatos intézkedése tette lehetővé, hogy a túlzsúfolt teremben a rendet fel lehetett tartani. Az elnök s a rendezőség meglehetnek elégedve az elért sikerrel, de nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is, mert a társulat pénztárának is igen tekintélyes összeg maradt tiszta jövedelem gyanánt. A bevétel volt 188 frt 65 kr., a kiadás 105 forint 25 kr., melynek levonása után 83 frt 40 kr. maradt a tiszta jövedelem. Az ipartársulat 18-án tartott nyári mulat­ságán felülfizettek: Marossy Ferenc 4 frt 50 kr. Haffner Ferenc 2 frt. Reitter Ödön, L. J., dr. Forgó Kálmán, Albrecht Sándor 1 frt 50— 1 frt 50 kr. Tenczlinger Mihály, ifj. Intzédy Soma, Való Ignác, Fleischmann Edéné, dr. Hörl Péter, N. N., Hornung Albert, Szlovik Flóris 1 — 1 frt. Bartos Elek, Sorner József, Reznicsek József, N N., Maurer András, Frid­­rich Aladár, Túry Pál, Oravecz Mihály, Czif­­ferszky István, Szeghő Gyula, Pintér Mihály, Korpás Lajos, Jeremiás Pál, Kőbl János, Ober­­mayer Lőrincné, Papp István, Plistil Antal, Németh Jánosné, Néder János, Szenczy István, Schvorz Pál, ifj. Heinisch Richard, Peidlpek József, Krach József, Scheffer András, Vajk Károlyné, Patrik József, Korpás János, Zsig­­mond Lajos, dr. Göndör Sándor, Korpás La­­josné, Schwarzenberg N., Zsidek Ignácz, N. N., Keresztesi Dezső, Obermayer Lajos, Nagy Já­nos, N. N., Wirtz Géza, Tonhauzer Jánosné, Tischler András, Korpás Lajos 50—50 kr. Stibrik Kálmán, Müller Tivadar 30—30 kr. Pézl Imre, Kisák János, Ulrich Gyula, Bisztri­­csán N., Szakszik Mihály, N. N., Balogh N., özv. Laza Ferencné, Schwarz Géza 20—20 kr. N. N. 15 kr. Tromp Károly 10 kr. összesen: 39 frt 65. Az ipartársulat a felülfizetőknek hálás kö­szönetét mond ezen nemes tettükért. — Kö­szönetét mond továbbá Scheffer Andrásné úr­nőnek, ki a rendezői jelvényeket díjtalanul volt szives elkészíteni, nemkülönben az elnök­nek s a rendezőségnek. — A törvényszék elnöke Vácon. Seyfried József a pestvidéki kir. törvényszék elnöke kedden Vácra érkezett az itteni járás­bíróság megvizsgálására. Az elnök tiszteletére a váci ügyvédi kar bankettet rendezett a Kúrián, a hol a bírói kar is részt vett. Az ügyvédek nevében Révész Béla mondott szép toasztot az elnökre, a ki viszont az ügyvédi kart köszöntötte fel. A törvényszék elnöke három napot töltött Vácon s pénteken tért vissza a fővárosba. — Szabadságon. Ivánka Pál főszolga­bíró e hó 29-én kezdi meg hétre terjedő sza­badságát. Ugyanekkor megy szabadságra dr. Antal Lajos szolgabiró is s a hivatalt Heyder Ödön szolgabiró fogja vezetni. Meg volt ugyan egyelőre a bécsieknek öröme a jó császárjuk visszajövetelén, de a viszonyok nagyon el voltak mérgesedve, mely az életfája törzsét mint egy féreg pusztította. Nem volt a népszabadságának elég baja a kamarillával és annak napról-napra erősődő pártjával, de a népek szabadságát még alulról is fenyegette egy másik veszély, valamint fe­lülről a kamarilla, alulról pedig a proletárság. A mint már jelzém, a forradalom márciusi napjaitól kezdve az ipar és kereskedelem mint jobban hanyatlott. A proletáriusság már az első forradalmi napokban sok gyárat leégetett és elpusztott, a melyek után pedig sok ezer munkáscsalád a kenyerét vesztette minek a következése az lett, hogy a munkásnép nyo­mora napról-napra terjedt és szaporodott a mi annyira ment, hogy már az éhínségtől kel­lett tartani, a mikor azután nem a polgári szabadság után vágyik a köznép, hanem a mindennapi kenyér után; a mikor azután annak mintegy az. abszolutizmus, vagy kon­­stitució csak a napi eledele legyen meg, a mikor azután az ember vadállattá válik, mint a farkas, a mely nem válogat, hanem azt a pré­dát falja fel, a melyet talál útjában. Átlátván a kormány ezen veszedelem közeledtét, a dol­gon csak úgy tudott segíteni, hogy egy időre, a mikor majd a normális viszonyok a társa­dalomban visszaállnak addig is, a munka nélküli emberek az államkincstár által fognak naponkénti 25 pengő krajczár mellett dijaz­­tatni s adnak nekik akárminő foglalkozást, csakhogy azokat a napi Ínségtől megmentsék és a társadalom ellen ne forduljanak. Ez ment egy darabig, de midőn az államkincstár észre­vette, hogy az ő pénztárában is nagyon fogy a pénz e rendkívüli időkben, a midőn Olaszországban nyílt háború volt és a kama­­rihának és sok pénzre volt szüksége a magya­rok ellen fellázított horvátok és szerbek ellá­tására. Azon kívül pedig a magyarországi arany és ezüst bányákból is a pénz nem Bécsbe, de Pestre vándorol. Elhatározták, hogy ezentúl a munkások 25 krajcár helyett csak 20 kraj­cár napi bért kapnak. Kitört köztük a nyílt lázadás, nem az alkotmányért, de a kenyérért. A munkásoknak ezen nyári évadban általá­ban a város Práterében volt a tanyájuk, mely­nek terebélyes fái és bokrai alatt rendes lakás nélkül is tanyázhattak családjaikkal együtt. Ezen hónapnak a második felében tehát alig volt nap, hogy azok ott kisebb zendüléseket ne tegyenek, a mikor mindig a fegyveres nemzetőrségnek kellett beavatkozni, csakhogy időlegesen le tudják a lázongó munkásokat csendesíteni. így ment ez napról-napra, még végre au­= Vivő akadémia a Karián. Robelly Jenő vivómester kedves órákat szerzett a sport kedvelőinek kedden, a mikor a Kúrián vivó­­akadémiát rendezett. A vivóakadémiában buda­pesti tanítványai s dr. Göndör Sándor vettek részt. Először Bay Alajos festőművész fiával Romoszszal vitőrrel vívott, majd Simbler Emil és Borsody László kardassautja következett. Azután Bay Alajos Robelly Jenővel, dr. Gön­dör Sándor Simbler Emillel, Borsody László Bay Alajossal, végül Bay Alajos Robelly Je­nővel állott szemközt. A vivóakadémiának nagy közönsége volt, a mely melegen megtapsolta a résztvevő vívókat. — Este a Pokolban. Múlt pénteken este volt a dalárda közgyűlése, szombaton este pedig a Fürge szállította át a dalárda tagjait a Pokolba, a hova egymásután érkeztek a vendégek is. Kilencórára nagyszámban foglalták le a Pokol terraszát a vendégek, a kik előtt a dalárdisták ez idényben utoljára elénekelték azokat a szép nótákat, a melyekkel az elmúlt szezonban annyi tapsot arattak a hangverseny terem pódiumán. A hallgatóság nagy volt a Dunaparton, sőt a sötét vizen egymásután jelentek meg a csónakok is és ezekből egész tábor volt a Pokol előtt. Éjfélkor ért véget a kedélyes pokoli este. — Uj főgyógyszerész. Maricsek Irén Ferenc irgalmas rendi gyógyszerészt a rend legutóbb tartott tanácsa Kis-Mártonban az ottani rendházhoz főgyógyszerészszé nevezte ki. — Halálozás. Nagy csapás érte Dobó László allamvasuti tisztviselőt és családját. Sógornője, a ki nehány héttel ezelőtt jött Vácra látogatóba, rövid szenvedés után itt elhunyt. A fiatal szép leány temetése nagy részvét mellett ment végbe. Halálát a következő gyászlap jelen­tette : Legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy édes leányunk, testvérünk és sógornőnk Becher Márta rövid szenvedés után folyó évi junius hó 20-án délután fél 2 órakor 22 éves korában jobblétre szenderült. A bol­­dogultnak földi maradványai folyó év junius hó 22-én délután 5 órakor fognak a gyász­házban (Vác, Alsó-Dunasor 2. szám) a római kath. anyaszentegyház szertartása szerint ünne­pélyesen beszenteltetni és a középvárosi sir­­kertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesz­güsztus 23-án egy egész forma szerinti láza­dás tört ki a Práterben, a midőn sok ezer meg ezer munkás gyűlt össze és elhatározták, a belső városba betörni és ott rabolni. Volt azután riadalom, dobolták és trombi­tálták az egész városban a nemzetőrök és a a katonaság az allármot. A belső város kapuit elzárták és katonasággal megerősítették és egy egész hadsereg ment a Práter felé, nemzetőrök, katonaság és lovasság a lázadó munkásokat szétverni, a mi úgy is történt, mert a nemzet­őrség a lázadó népség közé lőtt és a vasas lovasok (küraszierok) attakiroztak és nehány száz ember lett megsebesítve és megölve. Azonban a zavargásoknak ezzel még nem lett vége, mert másnap reggel már ismét riadót vertek a nemzetőrök es a katonaság a mun­kások ellen. Ezen a napon éppen a Szent István-téren voltam, midőn egy csoport proletár arra vonult, előttük mint vezér egy vén nagy tra­­bális, vörös pofáju rongyos asszony kivont rozsdás karddal a kezében. Erre mi elkezdtünk nevetni ezen a komikus hadcsoporton, mire a vén hárpia a csapat élén bennünket villogó szemekkel jól összeszidott az ő bécsi köznépes dialektusával, a kiknek a szájából a piszkolódó szavak csak úgy dűlni szoktak. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom