Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

VÁCI HÍRLAP 3 Nekem azonban sem Lencso Sándornak, sem a pénzügyi bizottságnak ilyentén s egyben idő előtti meghurcoltatásához semmi jogom nem lehet s azokra nem reflektálok. De a mennyiben Gajáriról, Gajári rendszer­ről, Gajári pártról van szó, tekintve, hogy én Gajárinak mindig s most is nem csak egyszerű közkatonája, de mondhatnám vezérembere vol­tam, azt hiszem nem csak jogom, de köteles­ségem is védekeznem. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, miszerint közönséges hazugság az, hogy Lencso Sándor valaha, vagy akár most is a Gajári pártnak oszlopos embere lett volna: hisz ez köztudo­mású is. A Közlöny azonban úgy látszik, hogy Gajári pártját, rendszerét s igy engem is piszkolhas­­son, úgy állítja fel a dolgot, mintha Lencso Sándor Gajári Géza s igy a párt, rendszer tehát az én kreturám is lenne közvetve. Ez is azonban egy közönségesebb valótlan­ság, mert hiszen a pénzügyi bizottság, mely Lencso Sándort ajánlotta, nagyobbrészt nép­párti, a — közgyűlésen pedig, mely ez aján­latot elfogadta s Lencso Sándort megválasz­totta, jelen volt teljes számban a néppárt is és uramfia betekintvén az ez ülésről szóló jegyzőkönyvbe, kitűnt, hogy egy csalhatatlan néppárti sem emelt szót Lencso Sándor meg­választatása ellen. De menjünk tovább. Hiszen csak most tör­tént az iskolaszéki tagok választásánál, mely előtt közvetlen Tisztelendő úr verte a mellét, hogy azt én fogom vezetni s majd megmuta­tom én ki érdemes az iskolaszéki tagságra is s mi történt e választáson, melyet Tisztelendő úr vezetett Lencso Sándor kapott legtöbb sza­vazatot. Óh maga kis hamis!! De Tisztelendő úr Gajári rendszerét szidja még ezek után is, pedig önnek fogalma sincs arról, hogy Gajárinak mennyi érdeme van Vác város fejlődésében, vagy igaz, hiszen ön akkor még Trencsénből szidta a magyarokat; de félre téve a politikát kérdezze ön meg bármelyik mélázva okvetetlenül oda lyukadsz ki, hogy az ázsiai despotának volt oka magát jól érezni a hazája viszonyaihoz igen hasonló körülmények közt leledző hazában, valószínűleg őt is részel­tették a keleten annyira szokásos baksisszedés örömeinek negativ oldalában! Nagyon különös ez a polgári szokás az év első napján s mi volna velünk, ha adnók valamit a babonára, hogy a milyen az első nap, olyan lesz a többi is. No ugyancsak szépen volnánk ! Ilyen és hasonló gondolatok lepnek el a kitörő öröm . helyett és sötét világ nézleted, állandó átkod fog rajtad másnap is, mikor az eredeti, igazi, tősgyökeres humorról van alkalmad meggyőződni a válogatottnál-váloga­­tottabb szépen konstruált, karikaturás levelező­lapokon. Mennyi jóindulat, milyen szép meg­emlékezés ! Neked mindez nem kell, fekete lelkedre mindez hatást nem gyakorol. Nem boldog a magyar. Nem ám ha ilyen kiváló alkalmakkor sem vidul, ha mindez pezsgésbe nem hozza vérét. Kedves gratulációkkal felbőszített polgártárs! ha polgártársaid kitörő érzelem áradata nem hat rád, nem is érdemied meg a megemléke­zést és én fogadom is, hogy tőlem soha sem lógsz kapni ilyen névjegyet: B. u. é. k. Knoblauch Géza. váci polgárt, mit tett Gajári Géza mint polgár­­mester, látni fogja, hogy mennyi és mily nagy érdemeket fognak felsorolni, melynek elérésé­hez önnek rövid lesz egy emberi élet. Hagyjon tehát ön bekét Gajárinak, pártjának, rendszerének, kik közül még Kossuth-gyalázó, hazaáruló soha sem került ki, inkább seperjen saját háza előtt, van ott mit bőven, csak elegen legyenek hozzá. Dr. Nagy Gyula a Gajári-párt végrehajtó bizottságának volt jegyzője. A jelmez-estély. Vác, január 9. A mi a férfiaknak egy képviselőválasztás, az a jehnezestély a hölgyek szemében. Talán ke­veset is mondtam. Mert minden öt esztendő­ben legalább is választunk, de nem táncolunk jelmezben minden öt évben (az apák nagy l örömére.) ügy is van az, hogy annyi gondot, I mint egy jelmezestélyre való készülődés, nem ; okoz a férfiaknak a képviselőválasztás. Már ! hetek óta tele volt a város s ha két bájos , hölgy találkozott, az első szavuk ez volt: | — Jösz a jelmezestélyre ? A másik, nem kevésbbé bájos hölgy szintén kérdéssel felelt: — Nem tudod, ki milyen jelmezben jön ? Félig-meddig mindenki tudta, hogy más mi­­! lyen jelmezt fog magára ölteni, de nincs az a kincs, a miért a magáét elárulta volna. A leg­nagyobb diplomata nem tud úgy hallgatni, mint a hogy a hölgyek hallgattak a saját toa­lettjükről. Mert az a fő, hogy az estélyen meg­lepetést keltsen az ő jelmeze. Ilyenformán aztán megtudtuk, hogy Irénke huszár lesz, Margitka csikós, Katica tél, Ilonka nefelejts. És aztán kiderült az estélyen, hogy bizony Irénke a nefelejts és Ilonka a huszár, Margitka a tél és Katica a csikós. Ez volt'az­tán a meglepetés! A Katholikus körnek jutott eszébe, hogy jelmezestélyt rendez. Hetek óta folyt a készü­lődés és Várföldi Elek a főrendező valóban fényeset produkált A jelmezeknek az a felvo­nulása, mely cigányzene mellett este 9 órakor történt, valami elragadó szép látványosság volt, a milyenben évek óta nem volt részünk. Nem csoda tehát, hogyha a Kúria nagy terme január 8-án igazán megtelt előkelő nagy kö­zönséggel. A szintén jelmezbe öltözött rende­zők nagy csoportja vezette fel a hölgyeket s a felvonulás után vette kezdetét a tánc. A táncszünetekben (Várföldinek egy kitűnő ötlete) monologokat adtak elő hölgyek és fér­fiak. Bercsényi Emmuska és Szépligeti Kle­­mentin, majd Várföldi Elek aztán Balta László mulattatták a közönséget, mely a szereplőket tapssal jutalmazta. A jelmezeket hölgy olvasóink kedvéért külön is összeírtuk s itt adjuk: Alberty Bella (csillagos égbolt) világos kék selyem ruha gazéval és rajta arany csillagok. Bencze Margit (időjós) créme atlasz arany hímzéssel és festéssel, hőmérővel s fején a tá­jakat jelzővel. — Bercsényi Emma (harmatos reggel) világos kék selyem ruhában, rózsaszín gazéval átvonva és hajnalka virággal díszítve és harmatcseppekkel. — Benkert Ilona (baba) créme ruhában piros szalaggal diszitve, ugyan­oly bébé-kalappal, lorgnette!. — Bolgár Emma (tél) fehér atlasz ruha, vattából imitált hó­­pelyhekkel és jégcsapokkal, fenyőágakkal. — Bezdek Irén (Ámor) rózsaszín selyemben, vi­lágos zöld gazéval bevonva, szárnyakkal. — Bezdek Teréz (jokey) fehér-piros csikós se­lyem ruhában, ugyanoly sapkában és kis os­torral. Bercsényi Aranka (képes levelezőlap) heliot­rop színű moire selyem ruha körülbelül két­száz képes levelezőlappal diszitve. — Dobó Katinka (matróz) fehér-piros csikós selyem ruha ugyanoly kis matróz sapkával és evezővel. Farkas Kálmánná (krizantinum) világos kék selyemruhában krizantinokkal diszitve. — Fa­ragó Gizella teljesen magyar öltözékben. Helcz Edit (spanyol tánczosnö) piros selyem­ből készült ruha fehér blúzzal és fekete mel­lénynyel, kezében mandolinnal. — Hufnägel Irén (lengyelnö) világos kék bársony ruha arany zsinórozással és ugyanoly lengyel sap­kában. sárga csizmában. Kalina Irén (lepke) rózsaszín selyemruha gázezal átvonva, lepkével diszitve. — Kalina Jolán (magyar leány) teljesen magyar öltö­zékben. Lencso Beáta, Margit, és Sárika (lengyel nők) világos kék atlaszruha fehér prémmel diszitve, ugyanoly sapka, lakk csizmában. Máté Anna (nervégiai nő) norvég öltözék­ben, fején gyöngyös pártával. — Medveczky Elza (bolgár cigány leány) hasonlóan magyar népviselethez, kendővel átkötve, gyöngyökkel. Nagy Paula (galamb) tiszta fehér selyem ruhában, galambbal a fején. — Nikitits An­­nuska (vadrózsa) rózsaszín selyem ruhában gaze-val átvonva vadrózsa ágakkal dúsan di­szitve. Fején félkörben elhelyezett vadrózsa. Prohászka Valéria (kéményseprő) fekete bár­sony ruhában, ugyanoly sapkával a vállán ké­ményseprők jelvényével. Szépligeti Klementin (búzavirág) nyers se­lyemruhában búzavirágokkal diszitve s ugyanoly koszorúval a fején. Tenczlinger Irma (nefelejts) világos kék se­lyemben ugyanoly gaze-val álvonva, nefelejts­­csokrokkal diszitve. — Tápai Olga (modern Amor) rózsaszín fodros szoknya, fekete bár­sony frakkos derék, aranyszárnyakkal cilinder­rel Ámor nyilakkal. — lápay Lujza (baba) világos rózsaszín empire-ben bébé-kalappal. Ursziny Arnoldné (tölgyfa erdő) világos zöld selyem ruhában tölgyfa levelekkel és makkok­kal diszitve, fején tölgyfa ág kis madárral. Vargha Beatrix (szobacicus) rózsaszín selyem ruha, fehér kötény, fehér maslival, poroló tollal. Az estélyen megjelent hölgyek névsora ez: Asszonyok: Abonyi Lajosné, Almásy Jánosné, Alberty Ferenczné, Berinza Jánosné, Bercsényi Jánosné, özv. Bolgár Lajosné, özv. Bentze Györgyné, özv. Bretschneiderné, Prokopné, Bihari Károlyné, Bezdek Jánosné. Derzsényi Imréné, Donovitz Vilmosné, Dobó Istvánné, Együd Lajosné, Farkas Kálmánná (Budapest), Fülöp Zoltánná (Mária-udvar), Helcz Ferencz­né, Hufnagel Imréné, Haidfeld Alajosné, Havas Adolfné, Kováts Istvánné, özv. Kacsko­­vics Ferenczné, özv. Kremmer Gyuláné, özv. Krezsák Ferenczné, Lencsó Ferenczné, Laszka Nándorné, Monszpart Jánosné, Máté Józsefné, özv. Medveczky Béláné, Maricsek Dezsőné. Ni­kitits Sándorné, özv. Nickel Ödönné, Nyitrai Edéné, özv. Prohászka Jánosné, Pertik Gyuláné, Rudnyáuszky Lászlóné, Szilassy Ernőné, Szaák Jánosné, Soproni Gedeonná (Békásmegyer), Szundy Gáborné (Gyömrő), Somogyi Józsefné, Szőke Károlyné, Siraki Lajosné, Tenczlinger Mihályné, Ulrich Károlyné, Ursziny Arnoldné, Velzer Lajosné, Velzer Kálmánné, Valla László­né, Vadkerti Mihályné, Wirhardt Gusztávné. özv. Zsarnóczay Lászlóné, Zsapka Ferenczné s a többi. Leányok: Ádám Emma, Alberty Bellácska, Bercsényi Emmike, Bolgár Emma, Bencze Mar­git, Bezdek Irén, Bezdek Tercsiké, Benkert Ilonka, Dercsényi Aranka, Dobó Katinka, Dob­­roczki Hermin. Faragó Gizella (Romhány),

Next

/
Oldalképek
Tartalom