Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

2 VÁCI HÍRLAP jókedvében van, szívesen adakozó. Az uj kormány minden méltányos kérést meghallgat és szívesen segít. Ezért újítjuk fel a mozgalom vezetőiben a lakbérügyét, hogy most lépjenek fel méltányos, igaz kérelmükkel. Jobb alkalom évtizedeken át nem kínálkozott hasonló dolog keresztül­vitelére. Első rangú anyagi kérdés az állami tiszt­viselőinkre, hogy megmozduljanak, ha kell, kérvényezzenek újra, ha kell men­jenek depulációba (hiszen közel a főváros s a miniszterek ajtaja mindig nyitva van most a deputációknak) s hogy mozgal­mukat a pénzügyi kormány méltányolja és kérelmüket teljesítse. Annál is inkább, mert hiszen a sok más város, melyekben a tényleges lakbérek a vácinál nem nagyobbak, mégis már régebben magasabb, vagy is a IV-ik lakbérosztályzatból a III ik lakbérosztályzalba lettek sorozva. Mindenki, a ki az államtisztviselőknek, kik életerejüket, munkájukat, vérüket az állami nagy érdek javára őrölik fel — érdekeit szivén hordja, e mozgalomnak csak üdvös sikert kívánhat, de csak úgy, ha nem várják a sült galambnak a bol­dog érkezését, hanem mozognak s elér­kezettnek látják az időt, hogy bekopog­tassanak méltányos kérelmükkel a pénz­ügyminiszter fogadó szobájába. Az isteumalmi forrás. Vácz, május 26. A ki nem látta utóbbi időben ezt a ritka jó vizű forrást, az ne sajnálja a fáradtságot és menjen el, nézze meg; bizonyosan kellemesen lesz meglepetve azon czélszerü és csinos át­alakuláson, a mely ott néhány hét előtt lé­tesült A forrás medencéje nagy terméskövekkel lett kifalazva; ezen kövek egyikéből ömlik ki most a tiszta forrás-viz, a melyet az alája tar­a n. ilyen gyermekes természetű nép volt a bécsi és mindig veszekedtek minden csekélységért egymással és a folytonos demonstrációkkal zaklatták és ijesztgették az udvart, de azért mégis ragaszkodtak az ő császárjukhoz, mert képzelni sem tudták Bécset császár nélkül, a mint az ő szójárásuk szerint is: Es gibt nur ein Kaiserstadt Wien, vagyis csak : egy Bécs van: a császárváros. Tehát Bécs városát és a császárt egymástól elválasztani sem tudták. És ime most a császár ott hagyta őket a faképnél. Ezt tehát nagyon fájlalták. Pedig igaza volt az udvarnak, mert annyi sok inzultus kel­lett neki egész eddig is kiállni, hogy ezektől már nyugton akart lenni. Most a szemrehányások leginkább az egyetemi ifjúság (aula) ellen fordult. Hogy ezek voltak minden demonstrációnak a kezdeményezője. A mi csakugyan úgy is volt! Eszükbe jutott, hogy minek azoknak fegyver a kezükben. Minek azoknak külön légió, mikor ott van a légió nemzetőrség! Eel kell őket oszlatni, hogy ne legyenek Bécsben külön tényezők, a polgárságon kívül. A mi helyes felfogás is volt! Maradjanak azok az iskoláikban és tanuljanak, de ne politizáljanak. Ezen gondolatok azután arra a határozásra tott edénybe tisztán lehet fölfogni, mig az előtt ! az egész edényt kellett a medenczébe mártani | s ez által a viz többnyire föl lett zavarva s I nem ritkán a piszkos edény által tisztátalanitva. A medencze be lett most boltozva egy ce­ment épitménynyel; a lefolyó víznek köböl csa­­j tornát csináltak, az egész területet szabályoz­ták, egyik oldalába egy kőpadott állítottak s vagy tiz szomorú fűzfát ültettek, szóval kedves kis helylyé varázsolták. Azt hiszem, sokak nevében fohászkodom, midőn azt óhajtóm, hogy a Mindenható áldja meg azt, a ki mindezt létesittette. Vácra nézve ez épen nem közönyös dolog, ha meggondoljuk, hogy ezen forrás vize kiváló jóságu, a hét kápolnai forrás vizénél sokkal könnyebb, utóbbival már azért sem hasonlít­ható össze, mert vize egy állítólag török idők­ből származó csatornán a dukai hegyekből lesz ide vezetve, tehát nem is jön érintkezésbe a váci salétromos talajjal a mig a kápolnai forrás vize a váci föld sarait föloldva hozza s ez által jóságából sokat vészit. Az istenmalmi forrás vizét meg is becsüli a környéke, mert ott mindenki abból iszik, sokan a belvárosba is hozatnak rendesen belőle. Talán megérjük még, hogy találkozik egy élelmes taligás, a ki naponként reggel hordó­jával házról-házra hozza és árulja a jó vizet. Bizony, sokan, igen sokan szívesen fizetnének érte, a taligás pedig könnyebben és többet : szerezne, mint mostani gyakran piszkos és ne­héz munkájával képes. Talán igy jutunk majd valahogy jobb víz­hez, mert az artézi kút, úgy látszik, a mostani körülmények között, sajnos, nem jön létre. P. K. Helyi és vidéki hírek. A Pokolban. (A kötőszövö gyár majálisa.) Vác, május 25. Még a sikerült mulatságokban oly gazdag váci vigalmi krónikában is külön lap jut annak I a majálisnak, melyei a szövőgyár hivatalnokai rendeztek e hó 21-én a Pokol-ban. Hetek óta folyt a készülődés és az agilis rendezőség, valamint a mindenfelé érdeklődő közönség hozta a minisztériumot, miszerint elhatározta az egyetemi légiónak a feloszlatását. Csakhogy ez nem számított a deákokkal és az azokat pártoló proletárius népséggel, a mely már szinte egy tényező lett Bécsben és kiknek szegénységükben eiementumok volt a folytonos nyugtalankodás és a zavarosban való halászás­nak a kilátása. Ezek már ellentétbe kezdtek jönni, a városi polgárság nagy részével, mely a nemzetőrséget képezte különösen a jobbmódú belsővárosi polgársággal. Végre is elhatározta magát a minisztérium, hogy május 26-án tegye le a fegyvert az egyetemi ifjúság légiója (Akademische legion.) Azok azonban ezt megtagadták. Erre a minisz­térium elhatározta ellenök katonai erőt alkal­mazni és elrendelte, hogy a katonaság fegyveres erővel hatoljon be az egyetemre. Volt erre riadalom. A külvárosokból ezren­­kint tódult be a diákok védelmére. Ezek meg felszaggatták az egyetem körüli utcákban a kövezetei és barikádokat csináltak háromszoro­san is az egyetemet környező utcákon annak védelmére. Minekünk dolgunk nem lévén, magunkat civilruhába vetve, én is elmentem az események színhelyére és pedig a Vöröstorony-utcába Wollzeillehez a hol egy nagy barikád volt fel­állítva, mely kél utcát zárt el az egyetem felé. várakozással lesték az Időt, melytől az ilyen nyári mulatságoknál oly sok minden függ. De Május ő nagysága, ki az idén húgától: Április kiasszonytól tanult el nehány bakílsos allűrt és leányos szeszélylyel szinte az orrunk­nál vezet, nem tudni a rendező fiatalok i.ánti rokonérzelemből, vagy a leánypajtásokhoz ér­zett kollegiálitásból, de megbecsülte magát és volt olyan, minek eddig minden idők poétája énekelte: üde napsugaras, ragyogó, szép. És ha cigányzenével, lobogókkal, lovas bandérium­mal és részben nemzeti ruhákban felvonult ünnepélyes menetnek még a szél szeme közé fújta a tavaszi port, mire az egész festői menet csoport átért és a nagy közönség is megkezdte­­az estig tartó átvándorlást, addigra május is legszebbik díszében köszöntött be. A bolondos bakfisból egyszerre sugárzó, mosolygó, észbó­­ditó szép lett. Az idő és az ügyesen hivogatólag összeállí­tott műsor az egész várost áttelepítette a Pokol-ba. Itt egy csomó szép leány dugta össze a fejét egy-egy kézbesített „ansichtot“ sillabizálva, ott egy csoport a mi „arany ifjú­ságunk “-ból tette a maga pajkos megjegyzéseit és a világos, virágos, habos toil letek közül egy-egy uniformis aranyos sujtása is kicsillo­gott. És mindenki jól érezte magát, mert min­denki megfelelő szórakozáshoz jutott. A leá­nyok felé csak úgy ömlöttek a „vallomások“, a levegő szerelmes illattal volt tele, izzott az Írott, de meg nem adott csókok hevétől és nem egy szív dobbant meg, nem egy arc lett bíbo­ros a világposta jól őrzött titkaitól. A pos­tások alig győzték a sok munkát, de mégis találtak módot, hogy néha-néha belekevered­jenek a bokorugros szoknyák és borjuszagu ingek közé szemrevalóan ropva a csárdást. Majd Siegerer Ede kötötte le kis időre a figyelmet, ki néhány jól válogatott mimikái mutatványával keltett többszörösen hangos derültséget. Azután újra zavartalanul adták­­vették, itták, kapták az ansichtokat és a kacz­­kiás postásoknak erős versenytársaik akadtak Fortuna istenasszony gárdájával, kik nem ke­vésbé dicséretes buzgalmat fejtettek ki, hogy védasszonyuknak híveket szerezzenek, midőn a sorsjegyeket kínálták minden érkezőnek-távo­zónak. A barikádon ott álltak felfegyverezve az egye­temi ifjúság és a munkásosztály. A barikád tetején állott egy egyetemi légió— nista mint vezénylő, fekete nagy darulollas széles karimáju kalabriai kalappal a fején, német nemzeti kokárdával (veres, arany és fekete) kezében egy nagy egyenes kosaras markolatu, régi formájú hosszú kard, magas lovag csizmák a lábán. Az egyetemi hallgatóság Bécsben, nem csupán olyan gyermek ifjúkból állott, mint a pesti egyetemen. De itt igen sok meglett korú emberek is bajusszal és nagy szakállal voltak köztük, a kik azután köztük a vezérszerepet vitték. Ide jöttem én tehát az eseményeket szemlélni.. Noha nem igen volt tanácsos az ilyen eseteknél még nézőnek sem lenni, de az ezernyi kiváncsi nép közt én is helyet foglaltam mindannak dacára. Egyszer csak halljuk a dobpengést és minden utcából jön a katonaság. A mint az ezen barikádhoz a katonaság 50 lépésnyire közeledik, feláll a barikádra az a vezénylő legionista és elkiáltja dörgő hangon : Halt, mire azután a barikádot védelmezők fegyvereiket célba helyezik szemükhöz és le­­feküsznek a barikádra, készen a lövésre. Erre a katonaság megállít és a vezénylő' tiszt egy jelentést tevő tisztet küldött a minisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom