Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

VAC! HIP, LA!' 1 érkezeit, mély részvéttel tekintette meg az élők közül elköltözött hősnek földi maradványait, a kinek testében az élet még nem hunyt ki egé­szen ; mert a fején a lágyék még észrevehetőig lüktetett s ő azonnal intézkedett, hogy a derék katonát a magyarok rangját megillető pompával temessék el. A Götz vezérőrnagy nyilt sírja fölött tehát másnap a magyarok ágyúi is megszóllaltak, me­lyek hangját visszhangozta a Naszál, visszhan­gozták a Vértesek; sőt meghallották Buda várában is s Windischrátz herceget a legna­gyobb zavarba ejtette, kinek napjai akkor, — mint tudva van — már igen meg voltak számlálva. Götz sírja fölé rokonai a váci alsó-városi temető délnyugati sarkában díszes emléket ál­lítottak, melyet öt ven év óta nem egyszer bo­rított koszorúval jó barát s ellenség egyaránt. F. J. Helyi és vidéki hírek. — A mai közgyűlésen, betöltendő tiszt­viselői állásokra tegnap déli 12 órakor járt le a pályázati határidő. Pályáztak: Jánosdeák Márton a közgyámi, Regele Géza és Andrási Miklós a rendőrbizlosi és Bárdos Ernő az irnoki állásra, e szerint tehát a választás, mi­után Andrássinak páitja nincs, minden állásra egyhangú lesz. — Küldöttség a püspöknél. Az újpesti római kath. egyháztanács e hó 8-án a megyei püspöknél tisztelgett küldöttségileg. A küldött­ség tagjai voltak: Dezső Lajos, Gsepcsányi Béla. Vajda József, Wüsztner Henrik. A püs­pök, nem fogadhatta a küldöttséget, hanem helyettese Virter nagyprépost és Baksay ka­nonok fogadták. A küldöttség szónoka Dezső Lajos bemutatta az épülő egyháztanács ter­mének tervét, melyet a püspökhelyettes igen szépnek talált s jóváhagyási záradékkal ellá­tott, sőt örömének adott kifejezést, hogy az egyháztanács ily szépen halad. Ezután Mar­a jó erejében a gonosz felett, tettem nekik szolgálatot, minél nagyobbat ember nem tehet! Ez az igazság, melyre szavukat adták? Szegény, szegény hazám ! mire jutottál! Még ezen nap késő éjjel Kossuth, herceg Eszterházy Pál ls gróf Batthyány Lajos az udvarhoz hivattak, hol őket István nádor a császár elébe vezette, ki Ferencz Károly fő­herceg jelenlétében tudomásukra adta, hogy a magyar nemzet kívánsága teljesittetni fog és másnap a királyi szentesítés ünnepélyes alak­ban fog megtörténni s hogy gróf Batthyány Lajos bizatik meg a felelős minisztérium alakí­tásával. Az udvar és a főhercegek legyőzhetlen ellen­szenvvel viseltettek Kossuth személye iránt. Ó reá fogták, hogy a magyarok csak az ő izgatásai folytán állták elő ezen követelésekkel. Ez bizony igaz is volt, mert ha Kossuth lánglelkü beszédei nem történtek volna, a magyar nemzet nem is lett volna annyira lelkesülve és mindezek nem történnek. ő volt a magyar nemzet géniusza ez időben, kinek lánglelkü beszédei akaratlanul magukkal ragadták a magyar nemzetet és valósággal ő volt a megteremtője az 1848 ik évi szabadsági vívmányainknak! Tehát jól szimatoltaki ezt az uralkodó dinasztia. Csakhogy bolond gondolat volt azt akarni, hogy Kossuth ne vétessék fel a magyar kormány­tagjai közé. A lelket kihagyni a testből ? Ez -olyan lett volna! Sőt még a bécsi forradalom kitörését is az kovics kanonok vendégszerető házánál fénye­sen megvendégelte a küldöttség tagjait. Abázziában. Gajáry Géza orsz. kép­viselő családjával több nap óta Abázziában üdül. A képviselő minden fontosabb ülésre feljön s ilyenkor Vácon is megfordul. Gajáry családjával a tavasz nagy részét szándékoz ik a tenger mellett tölteni. — Abázziába utazott e héten Kovách Ernő, lapunk kiadója és az iparbank igazgatója is — Uj birtokos Sződön. Szalacsy Sán­dor földbirtokos, mint értesülünk, 232 ezer forintért eladta sződi birtokát a budapesti tej­­szövfctkezetnek. A kik ismerik a birtokot, azt mondják, hogy jó néhány ezer forinttal túl van fizetve, de a tejszövetkezetnek magát na­gyon is kifizető vállalkozása lesz ott. Sterilizált tejet szándékozik ott készíteni s nagy részét a fővárosban értékesíti, egy részét pedig Vácra hozzák. Ez a birtokváltozás Vácra minden te­kintetben csak előnyös lehet. Mig egy részről Vác közönsége vidékről tiszta és egészséges tejet fog kapni, addig a gazdaközönség föld­jeire olcsó marhatrágyát vehet majd itt. Azzal pedig, hogy a tejszövetkezet Váccal határos sződi birtokot ily szép pénzzel fizette meg, az a nagy hasznunk lesz belőle, hogy a váci föl­dek .ára is emelkedni fog. —- A muzeum-egylet közgyűlése. A muzeum-egyesület múlt vasárnap délelőtt tartotta közgyűlését a városháza nagytermében Csávolszky József elnöklete alatt. Az elnök tartalmas.szép beszédben figyelmeztette a tagokat kötelességeikre, feltárta az egyesület nemes célját s arra kérte őket, hogyha valahol régi­ségeket, régi arcképeket, könyveket, okmányo­kat találnak vegyék meg s ajándékozzák a múzeumnak. Ezután az igazgató Bauer Mihály mélabús jelentése került felolvasásra, melyből megtudjuk, hogy 1000-nél többen látogatták a múzeumot. Felolvasta dr. Tragor Ignác titkár is a jelentését s azután az igazgató választmányt kiegészilették. Majd Donovitz Vilmos pénztáros, (minden egyesületek pénztárosa) örvendeztette I i udvar Kossuthnak tulajdonította. A mi nagy részben úgy is volt, a mint ezen leírásomban azt jeleztem is. így tehát okadatolva volt az udvar legyőz­hetlen ellenszenve Kossuth iránt. István főherceg az udvar kívánságára meg is kísérletté Kossuthot szépszerével lebeszélni, hogy az alakítandó kormányban részt ne vegyen. Ó azt mint jólelkű hazafi meg is ígérte és megelégszik azzal, hogy egy szabad hazának legyen független polgára! Azonban gróf Batthyány kijelentette István nádornak, hogy Kossuth nélkül a magyar kor­mány nem alakulhat meg, mert a mint mondá, Magyarországban az alkotmányos szabadság csak is Kossuth nevével van összeforrva, a mi nélkül egyiket a másik nélkül gondolni sem lehet. Erre István nádor elhatározta magát még egy utolsó lépés megtételére, a mely ha nem sikerül, úgy visszabocsátja állását a király rendelkezésére. Ez döntött ismét! Ennélfogva úgy Magyar­­ország, mint pedig Ausztria is legelső sorbán István főherceg és nádornak köszönhetik az 1848. évi alkotmányukat, a melyet elfelejteni soha nem szabad egyiknek sem! Pedig, pedig fél év eltelte után is mennyi keserűségen és lelki szenvedéseken kellett keresztül menni ezen nagy férfiúnak, a mikor is mint az udvar, mint a magyar nemzet részéről, mint számüzöttnek kellett bujdosni — és meg is halni, — mint hontalan, — külföldön! meg a tagokat, hogy közel 400 frtja van az egyesületnek kamatozásra a takarékpénztárban elhelyezve. E közben Farkasházi (Findura) Imre átadta Götz tábornok arcképét az egylet­nek. Végül dr. Hörl Péter indítványozta, hogy azokat a lapokat, a melyet az ötven éves év­forduló alkalmából az 1848. április 10-iki váci csatával foglalkoztak, helyezzék el a múzeumban megőrzésre. Ezzel a közgyűlés véget is ért. — Katonai vendég Vácon. E hó 18. magas rangú látogatója volt a huszárezredünk­nek. Bolla Kálmán altábornagy, a ki — mint mondják — legközelebb József főherceg adlá­­tusa lesz, járt Vácon. Megvizsgálta az ezredet, a mely után a tisztikar bankettet rendezett a tiszteletére. A délutáni gyorsvonattal másnap tért vissza az altábornagy Pozsonyba. — Választások a városházán. Ma van a választás a városházán, a mikor három állás betöltése kerül szóba A városi képviselő­ket mindenesetre ilyen választás érdekli leg­jobban. Dr. Zádor János polgármester, alispán helyettes, választási elnök erre az alkalomra a szokásos közgyűlési meghívónál díszesebbet bocsátott ki a következő szöveggel :T. N. N. városi képviselő urat van szerencsém Pest-Piiis-Solt- Kiskúnvármegye alispánjának 27397/1899. sz. rendelkezése folytán f. évi április hó 23 ik napján (vasárnap) délelőtt 11 órakor Vác város­háza tanácskozó termében tartandó részleges Tisztújító - közgyűlésre tisztelettel meghívni. Tárgy: I. Az elhalálozás folytán végleg meg­üresedett városi közgyámi, 2. az ennek betöl­tése következtében esetleg megüresedő városi rendőr-biztosi és 3. az ennek betöltésével szin­tén megüresedhető városi kiadó-irnoki állásnak választás útján történő betöltése. Kelt Vácon, 1899. évi április hó 20-án. Dr. Zádor János polgármester, alisp. hely., választási elnök. — Halálozás. Halász Istvánt, a Kúria bérlőjét nagy csapas érte: a napokban édes anyja elhunyt. A temetés nagy részvét mellett Tapolcán ment végbe. Midőn István nádor kieszközölte azt a király­nál, megragadta hevesen Batthyány kezét és örömteljes arccal mondá: A nemzet óhajtása teljesült. S én a legnagyobb jutalomnak tartom, hogy ennek eszközlésében nekem is volt részem! Midőn a király azt kijelentette a magyar küldöttségnek, István nádor meleg szavakban köszönte meg a király jóakaratát, biztosítván őt a magyar nemzet hűségéről és hódolatáról! A mi úgy is volt és lett volna mindig, ha az udvari kamarilla üszköt nem dob ezen jó ! király és hű magyar nemzete közé! Ezen komoly jelenet után történt egy kis | epizód, a mi nagyon jellemezte Ferdinand király gyermekded és naiv kedély világát! Odafordult István főherceghez és gyermekes i esdő hangon azt mondá neki: — Aber i bitt dich, nimm mir meinen Thron nitt ? (De kérlek, ne vedd el a trónomat.) Azután meg Kossuthhoz fordult és azt mondá: — Ugy-e ha ön lesz a fináncminiszter, majd j sok pénzt fog adni nekem ? Kossuth e jelenet elbeszélésekor azt mondá: Kitörni készülő mosolyunkat elfojtotta a fájdalom érzete. Szegény gyermek király. — ! Sóhajtánk magunkban! — És ilyen is volt ez a jó ember, kit mint ilyent ezen jelen naplóm- J ban már többször is jeleztem. Bécs közönsége a legnagyobb érdekkel kisérte a magyarok szívós küzdelmét ez ügyben, mely­nek folytán délután és este nagy tömegek hullámoztak a Burg előtt várva az eredményeket. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom