Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-11-20 / 47. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Elmentek ő hozzá e napon a tisztelői, el a barátai, hogy üdvözöljék, hogy örömében részt vegyenek bár jól tudták, hogy ő nem embere az ünnepségeknek. A tisztikar, a többi fegyintézetek küldöttségeivel együtt Török Soma ellenőr vezetése mellett d e. 11 órakor tisztelgett az igazgató előtt. Rövid, de annál hatásosabb beszédben üdvö- < zölte Török a jubilánst és végül a tisztviselők nevében átnyújtotta azt művészies kiállítású emlékiratot, a mi egy igazán remek kerettel van körülvéve. Balkay ezt a nem várt ovációt a legszivélyesebb hangon köszönte meg tiszttársainak. Valóban jól esett ez neki — úgymond — a mikor azt látja, hogy tisztviselő társaitól kapja meg az igazi elismerést, a fáradságának igaz jutalmát. Könny csillogott valamennyinek a szemeiben, az a köny, a mit az ünnepély magasztossága, egyszerű, de nemes jellege teremtett. Délután 3 órakor az ünnepelt tiszteletére diszebéd volt a Kúria szállodában, melyen részt vettek: dr. László Zsigmond, igazságügyi miniszteri tanácsos, Gajánj Géza országgyűlési képviselő, Bellaágh Imre megyei főügyész, dr. Zádor János Vác város polgármestere, Kemény Gusztáv főszolgabíró, Helcz Ferenc járásbiró, dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, Bercsényi Imre adótárnok, Rappensberger Andor főerdész, Ivánka Pál főszolgabiró, Krakker Kálmán siketnéma int. gondnok, Kelemen János pénzügyi biztos, Lipovnitzky Pál csendőrhadnagy, Podliorányi József szemináriumi aligazgató, Szabó József, Rauer Gyula és Uray László fegyintézeti igazgatók, az ország összes fegyintézeteinek kiküldött tisztviselői, körülbelül 40-en és a váci fegyintézet tisztviselői. Az elsőnek Szabó József gyüjtő-fogházi igazgató, mint a rangban legidősebb, kelt fel és méltatta az érdemeit az ünnepelt Pista barátjának. Ő tudja, hogy mit végzett Balkay e 25 éven át és hogy mennyit köszönhet neki a börtönügy haladásában, biztos fejlődésében. Lelkesedéssel elmondott felköszöntőjét László Zsigmond miniszteri tanácsos beszédje követte ki nem késett kifejezni azt, hogy mi volt neki Balkay; ha valami nehéz dolgot kellett végrehajtani : ott volt Balkay; ha valami újításról volt szó, majd meg csinálja Balkay. Toasztja nagy hatást keltett valamennyi jelenvolt előtt. Beszélt még Gajáry Géza képviselő, ki az ünnepeltnek a fegyintézeti ipar terén szerzett érdemről szólt, említve azt is, hogy a helybeli iparosoknak érdekeit mennyire szemelőtt tartja, nehogy összeütközésbe jöjjön az államérdeke a magánfél érdekével, Bellaágh Imre és Zádor Jánvs polgármester, mindketten Balkayt üdvözölték, Sméringa Alfonz lelkész a tisztikar nevében üdvözölte a jubilánst, Széky Ferencz gondnok pedig a vendégek egészségére ürítette poharát. Éjjel 11 óra volt amikor az ünneplők élénk hangulatban szét oszlottak. Balkaynak távollevő tisztelői táviratokban és üdvözlő iratokban gratuláltak, melyeknek száma több az ötvennél. Gratulálok között ott volt Erdélyi miniszter távirata és a fegyintézeti ügyosztály többi vezetőié s más előkelő tisztelőié és barátaié is. Helyi és vidéki hirek. A dalegyesiilet táncestéivé. A váci dalegyesület a szokáshoz hívesen ismét olyan kitűnően sikerült táncestélyt rendezett, hogy róla sokáig fognak még beszélni. Hogy is ne, mikor felkeli jegyeznünk azt a ritka dolgot, hogy ezen a mulatságon több volt a táncos, mint a táncosnő. A ki ismeri a váci mulatságokat, az tudja jól, hogy ez Vácon nagy dolog s csakis az egyetemi ifjak mulatságairól mondhatjuk azt el, hogy majd kétszer annyi táncost állítottak oda, mint a hány táncosnő volt. Bevezetésül a dalegyesület igen sikerült hangversenyt rendezett. A műsor első számát a zeneegylet által előadott loin du bal c. zeneszám képezte. Egy fiatal leánynak, a ki távol van a táncmulatságtól, érzelmeit festi a szerző ebben a szép zeneszámban s igazi élvezet volt hallanunk Sméringa Alfonz karnagy vezetése alatt ezt a kitűnő darabot. Velzer Sándor szavalata Ünnepre készültek mindenfelé. Tisztogattak mindenhol, hogy az ünnepre rendben legyen minden. De kétszeres ünnepre vártak Galamboséknál. A husvét is a küszöbön volt, utána meg Magda lakodalma jött volna, így tervezték meg. De hát ki tehet róla, ha nem igy esett meg a dolog? Husvét szombatja volt. Alkonyat felé járt az idő. Mindenki a templom felé sietett, hogy ott ünnepeljék meg a feltámadás dicső ünnepét. Galambosék is a templomba készültek. Együtt mentek mind a hárman a templom felé. Mikor odaértek a biró házához, a hol a szentegyháznak kanyarodik az ut, egyszerre nagy lárma, kiabálás hallatszott. Galambosék körül néznek s látják ám, hogy egy kocsi közeledik feléjük őrült sebességgel. És a mikor odaér hozzájuk s fordulni akarna, odavágódik a falhoz a szekér s csak azt látják ám, hogy ember röpül ki a kocsiból és terül el az utón hoszszan, élettelenül. Csak mikor odafutnak hozzá, látják ám, hogy Bajor András teteme az akkor már egészen halott volt. Magda odaborult rá és zokogott. Hivogatta, csalogatta vissza a másvilágról szerelmesét. De hát biz nem használt a szava. És egyszer csak felugrik a leány, körülhordozza a tekintetét, a mely olyan kétségbeejtő, zavaros volt. Aztán meg elkezdett kacagni rettenetes, vérfagyasztó kacagással. A toronyban meg megszólaltak a harangok, hangos, érces szóval hirdetve, hogy a feltámadás nagy napja van ma. Magda meg csak kacag tovább és csak nézi, mint viszik el azt az embert, a kil ő annyira szeretett. Nem tudta már, hogy vele vitték az ő boldogságát, szerelmét, mindenét . . . IV. Ez a Galambos Magda története. Rövid história az egész, nem is valami nagyon szép történet. De hát itt él a lelkemben, itt zsongbong mindig. És igy ilyenkor husvét táján eszembe jut mindig. S a mig a lelkem ott kalandoz a kis falu akácszegélyezte utcáin, virágos, erdős mezőin, rétéin,, csak odatéved a Galambosék portájára s látja ott azt a letört virágszálat halaványan, beesett arccal, fénytelen szemekkel; hallja a leány halk susogását, aztán meg rettenetes kacagását. És ez az oka, hogy a lelkem sir, ha abba a kis faluba téved. Siratja a szépséges Magda fénynélküli, örömtelen életét. Szomorú dolog is látni a letört virágot fakadozó hajtásában, alig bimbó korában . . . Göndör Sándor. következett ezután. Mindenkit meglepett ennek a fiatal embernek otthonos, bátor fellépése s az a meleg hang, melylyel a monológot sok helyen szavalta. Most Várföldi Elek négyes karra átirt népdalait énekelte a dalárda Ezeket a népdalokat a budai dalárda is előadta már s hatásuk Várföldi mesteri összeállításában most is megvolt. Nem csak a dalárdát, hanem Várföldit is ünnepelte a jelenvolt közönség. Nécsey János tanár a Légy cimű monológot adta elő. Az ő előadásában az a finom, francia kis bijou méltó interpretálójára talált s számtalanszor mosolyra, kacagásra keltette a hallgatóságot. A hangversenyt a dalegylet és a zeneklubb által előadott dalárinduló zárta be. Ennek az a hatása volt az estén résztvett zeneértő közönségre, hogy Vác ma egy kiváló zeneklubbal és dalegylettel bir, a melyek nemsokára talán a város halárain túl is dicsőséget fognak majd szerezni. Táncmulatság követte a hangversenyt. Hogy milyen sikerrel, arról fennebb számoltunk be. A négyeseket 50 pár táncolta. Ott voltak: Asszonyok: Alberty Ferencné, Bercsényi Jánosné, Bezdek Jánosné, Bihari Károlyné, dr. Csányi Jánosné, Drágffy Sándorné (Vadkert), Dobó Istvánná, Fodor Imréné, Fleischmann Edéné, Farkas Kálmánná (Bpest), Havas Adóifné, Helcz Ferenczné, Hornyánszky Ambrusné (Rád), Hufnägel Imréné, Kalina Jánosné, Kacskovits Ferenczné, Klis Lajosné, Krakker Kálmánná, Kretschmayer Józsefné, dr. Lencsó Ferencné, özv. Matauschek Béláné, Mlinko Mátyásné, özv. Nagy Ferencné, Nécsey Jánosné, Nikitits Sándorné, özv. Paazig Ozvaldné, özv. Prohászka Jánosné, Quell Ferencné, Regele Ferencné, Szundy Gáborné (Gyömrő), Tenczlinger Mihályné, Velzer Lajosné, Walla Lászlóné, Zsidek Ignácné stb. Leányok: Alberty Bella, Beke Bóni, Bercsényi Emma. Bezdek Irén és Tériké, Dobó Katica, Fodor Tériké, Fleischmann Matild, Havas Jolán, Helcz Edith, Hornyánszky Ilonka és Fannyka, Hufnägel Irén, Kalina Zsófi és Irén, Kacskovits Sári, Kacskovis Esztike és Ilonka, Krakker Mariska és Erzsiké, Lencsó Beáta, Margit és Sárika, Mlinko Margit, Nagy Paula, Nikitits Anna, Pápay Mariska, Prohászka Valéria, Quell Irma, Schöneigner Irma (Bércéi), Szundy Irén, Schwoy Matild, Tenczlinger Irma, Wohlmann Erzsiké, Zsidek Matild. Felülfizettek; N. N. 3 frtot, Korpás József 2 frtot, N. István, Várföldi Elek 1 — 1 frtot. — Látogatás. A helybeli siketnéma-intézetet péntek d. u. Zsilinszky Mihály vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár, dr. Nárai Szabó Sándor miniszteri titkár kíséretében váratlanul meglátogatta. A vendégek valamennyi osztály tanulását sorra hallgatták, valamint jelen voltak a halllási gyakorlatokon is. Az államtitkár a tapasztaltak felett teljes megelégedését fejezte ki. — Balkay még egy jubileuma. Balkay István fegyintézeti igazgatót ünnepésére jő még egyszer össze az a társaság, mely a múlt vasárnap együtt volt a Kúrián. „Minthogy már benn vagyunk a jubileumokban — írja Balkay jó barátainak — kötelességemnek tartom váci igazgatóskodásom nyolcadik évfordulóját is megünnepelni.“ így mondja a direktor, de mi azt hiszszük, hogy ez csak fogás, hogy egyszer, viszonzáskép mint házigazda láthassa asztalánál barátait, a kik a múlt vasárnap őt oly kedves ovációkban részesítették. A második jubileumi muri színhelye a kis sörház, idő esti fél nyolc óra. — Uj biró a kúrián. Zsigmondovits Mihály váci születésű szegedi kir. táblai bírót a király a budapesti kúriához nevezte ki kúriai bíróvá.
