Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

VAGI Hl KLAG

3

környezete neveti, sőt gyakran csúfolja is. Az ily egyén inkább hallgat, önkéntes némaságra kárhoztatja magát. Mikor belátja, hogy e baja miatt még választott életpályáján is folytonosan mellőzik, nem boldogul, végre annyira elkeseredik, hogy vagy öngyilkossá, vagy, ha ahhoz bátorsága nincs elég, embergyűlölővé lesz: meghasonlik végre önmagával s az Istennel, elzüllik végkép s a társadalom fekélyévé növi ki magát.

Hazánkban e szerencsétlenekkel egyáltalában nem foglalkoztak, mig egy nemeslelkű férfiú, Roboz József felkarolta e szerencsétleneket s fáradtságot nem kiméivé, oly tökélyre vitte a dadogok gyógyítását, hogy ma már nemcsak ő maga gyógyít a legnagyobb sikerrel, de e tudását a tanítókkal is közli, kik leginkább vannak hivatva e bajt még mielőtt ez psychikussá lesz kigyógyitani, mert mint tudjuk a gyermekeknél a legtöbb baj könnyebben gyógyítható.

Mindenekelőtt kérdezze ki a tanító a szülőktől mióta tart a baj, hogy megtudhassa váljon veleszületett, átöröklött, vagy átragadt-e a baj. Továbbá figyelje meg a gyermek vérmérsékletét, mert a heves vérmérséklet disponál e bajra, vagy nem-e külső psychikai behatások : mint félelem, ijedtség következtében kapta a bajt s ha körülbelül tisztában van a dadogás eredetével, akkor lásson munkájához. Figyelmeztesse a szülőt, hogy a gyermekkel ne bánjék rpsszul beszédhibája miatt, mert ő lefogja a gyermeket szoktatni e hibájáról. — Különös gondja legyen reá, hogy tanulótársai ne gúnyolják a szerintök „makkogó“ gyermeket. Persze, hogy az ily gyermekkel módszereresen órákig foglalkozzunk, ahhoz hiányzik nekünk az idő, különösen, ha egy tanító, mint én is V, VI. osztályt vezet, de egy kis jóakarattal s ügybuzgósággal mégis szakíthat annyi időt, hogy a következő eljárást követheti.

Lehetőleg közel maga elé ültesse a gyermeket, gyakran feleltesse, figyelmeztesse a gyermeket, hogy mielőtt beszélni kezd, vegyen mélyen lélegzetet, beszéljen lassan, az első szótagot erősebben hangsúlyozva, igy elejét veszszük annak, hogy a hangszalagok egymásra ne csapódhassanak s ne következzék be a beszédet akadályozó glottis görcs. Karban gyakran beszéltesse őket a tanító, ez az I. és II. osztályban könnyen megy. Ilyenkor beszéljen a többi gyermek halkabban, a dadogó erősebben, (mert a legsúlyosabb dadogó is karban hibátlanul beszél,) hogy a dadogó saját hangját hallva, bátorodjék a beszédben. A beszéd és értelem gyakorlatok szintén igen jó alkalom a beszédhibában szenvedők észrevétlen kigyógyitására. Az olvasás tanításnál a felsőbb osztályokban szintén fordíthatunk erre elég gondot.

Ugyanis figyelmeztetjük, hogy a többinél lassabban olvasson s minden Írásjelnél vegyen mély lélegzetet. Azonkívül a 10 percnyi szünetekben tartasson pár légzési gyakorlatot a gyermekekkel, nem árt az a többinek sem. A gyermekek vegyenek mélyen lélegzetet s ez ütenyszavakra 1, 2, 3, emeljék karjaikat fejük felé, azután tartsák vissza a lélegzetet 3—10—15 másodpercig s akkor leheljenek ki a karok lassú lehanyatlása közben. Ha a dadogó a rendes szabályos lélegzést megszokja, dadogása önként elmúlik. Ha a dadogást a fent említett együttmozgások kísérik, akkor pl. tanítás után ha a többi haza megy, beszéltessük kissé a dadogó gyermeket a tükör előtt. A dadogó látva torz mozgásait, igyekezni fog róluk leszokni. Ha a baj már psychikussá, vagyis öntudatossá lett, akkor sokkal nehezebb a gyógyítás. Az ily egyéneknél főként az akaratot kell erősíteni s az önbizalmat felkölteni. Ily eljárás mellett segíthetünk a szerencsétlen dadogón s ezáltal nemcsak tanítói kötelességünknek feleltünk meg, hanem büszke önérzettel mondhatjuk magunknak, hogy egy, esetleg több embert adtunk vissza a társadalomnak, saját emberi mivoltának s büszke önérzet s öröm tölti el lelkünket, bőségesen kárpótol bennünket, fáradtságos pályánkon ugyancsak sűrűn s gyakran előforduló fájó tövisekért.

S hogy e szerencsétlenekkel kedves kartársaim annál szakavatottabban tudjanak foglalkozni, ajánlom: igyekezzenek az állam által rendezett szünidei kurzusokon minél többen résztvenni. — Higyjék el, ha feláldozzák is kedves karfársaim szünidejüket, meg lesz érte a jutalom: a jóleső öntudat, hogy szenvedő embertársainkon segíthetünk.

Király-Helmecz. Hábel Irma.

oki. tanítónő.

akar... Most a mi rosszaság vót a ruhájukon, mind rám fogik.

János ezt méltatlankodva mondja és olyan erővel akasztja bele a hüvelykujját a, mellénye gomblyukába, mintha soha többé onnan kivenni nem akarná.

— No, mondja a biró — ilyen tökéletlenséget már kár beszélni. Olyant már csak nem gondol kend, hogy ez a két rendőr rongyos

ruhában állt a poszton ?

«

— Hát, felel János — én nem tudhatom. De most mindönt rám kénynek. Tudom én az ilyesmit. Mikor én katona voltam, a mi ablak kitört a kaszárnyába, sose vágattuk be. Hanem ha gyütt valami szél, zivatar, arra fogtuk, hogy az törte ki... ügy nézőm, most én vagyok ilyen szélvészforma itten.

Védekezését megmosolyogják a szobában levők, a mire ő is vidáman erősködik:

— De úgy igaz, kérőm, möghigyjék.

— Már pedig nem ér ez a beszéd semmit, véli a biró. — Botrányt okozott kend az utcán, azért megbirságolom.

— Csak nem töszi tán a tekintetös úr ? kérdezi János.

— De teszem én. Máskor ne igyon kend annyit.

János félszemmel néz a bíróra.

— De ugyan kérőm, vált most a beszéden — mögiszsza más is a bort, nemcsak éppen én. Az embör begyün a városba nagyritkán, hát egy kicsit elszórakozik. Nem olyan nagy vétők az. Nézze a tekintetös úr, még a csillag is mögszalad néha az égön ...

Nagy mondás ez és Jánosnak körülbelül igaza van vele. Még a nagy égen, az örökös állandóságon is megjátszák magukat néha a csillagok. Azonban mindegy, itt nem esik tekintetbe. A biró kimoudja a két forint bírságot, a mit János hmgetve fogad. Lassan gombolja ki a mellényt s föltekfnt a padlatra, mintha onnan várna segedelmet.

— Haj, haj, sóhajtja

De a zacskót csak elő kell venni. János lassan huzza ki belőle a két forintos tallért s egyenkint az asztalra rakja.

— Ehol vannak e.

— így ni, mondja a biró. — Látja kend, ez volt a mulatságnak a sallangja.

Szótalan kötözi be a zacskót János és a mellény mély zsebébe sülyeszti. Átveszi a nyugtát, a mit a pénzről adnak s kinyitván, beletekint. Lassan megindul kifelé, a papirt lobogtatván. Az ajtóból még visszaszól:

— Ezt mög majd berámáztatom, hogy ráemléközzek az úrra ...

Helyi és vidéki kirek.

— Schuszter Konstantin az újságíróknak. A budapesti újságírók egyesülete az egyesület segélyalapjára sorsjátékot rendez. Hat húzás lesz s a legnagyobb nyeremény 100 ezer korona, még is egy sorsjegy, mely minden húzásra érvényes, csak egy koronába kerül. Természetes, hogy ilyen előnyök mellett a sorsjegyeknek van keletjük, de a társadalom előkelőségei is tekintettel a jótékony célra sietnek az ujságiró-egylet nemes céljait megvalósítani. A megyés püspökök mind nagyobb öszszeggel járultak hozzá s dr. Schuszter Konstantin ötven forintot küldött az egyesületnek, hogy nemes tervét megvalósíthassa.

— Uj szolgabiró. A váci felsőjárási főszolgabiróság ügyei annyira felszaparottak, hogy egy uj szolgabirói állást kellett kreálni. Mint értesülünk, a második szolgabirónak Antal Lajos szolgabiró lett ide beosztva.

— A magyarságért. Jolesch Gyulát a kötő-szövő gyár igazgatóját nehány héttel ezelőtt Rózsahegyre helyezték át gyárigazgatónak. Jolesch csak nem régiben szerezte meg a magyar állampolgárságot, de maga oly magyarrá vált itt Vácon, hogy most Rózsahegyen valóságos kulturmissziót teljesít. Mint értesülünk ugyanis, Rózsahegyen Jolesch óvodát állított, a hol naponta hatvan tót gyermek nyer ellátást s a magyar nyelvben oktatást. A gyárigazgatónak ez a tette még annál szebb, mert Rózsahegyet tudvalevőleg a pánszlávok már egészen magukénak vallják.

— Balkay István jubileuma. Balkay István, a váci országos fegyintézet igazgatója most töltötte be szolgálatának huszonötödik évfordulóját s a miniszter most nevezte ki őt VII. rangosztály második fokozatába. Ezt az alkalmat felhasználják tisztviselőtársai s Balkay tiszteletére bankettet rendeznek. A bankettet, mint értesülünk, ma délután három órakor tartják meg a Kúria szállodában s részt vesznek ott nem csak a váci fegyintézet tisztviselői, hanem a váci állami hivatalok fejei valamint az összes állami fegyházak küldöttségei. A délelőtt folyamán tisztelegnek a jubilánsnál a fegyintézeti tisztviselők, a kik Balkaynak egy díszes emléket fognak átnyújtani.

— Kinevezések. A hivatalos lap e heti száma közli, hogy Bercsényi Imre királyi adótárnok I. oszt. adótárnokká a VlII-ik fizetési osztály második, Zádory Lajos kir. adóellenőr

I. oszt. adóellenőrré a IX-ik fizetési osztály harmadik fokozatába lettek kinevezve.

— Búcsú a szemináriumban. A szeminárium kápolnájának boroméi Károly a védszentje. A búcsút múlt vasárnap tartották meg s ebből az alkalomból a régi szokáshoz híven Czettlcr Antal kanonok, szemináriumi igazgató ebédet adott. Az ebéden részt vettek Újhelyi István, dr. Miltényi Gyula, Motesiczhy János apátkanonokok, dr. Csányi János, Bercsényi János postafelügyelő, Bercsényi Imre kir. adótárnok, hivatalfőnökök, Bonovitz Vilmos és Walla László a takarékpénztár tisztviselői, valamint a szeminárium elöljárósága.

— A postaigazgató-helyettes Vácon. Pál János kir. tanácsos, a budapesti postaigazgató helyettese csütörtökön Vácon járt és a posta és távirdatanfolyam hallgatóinak előmeneteléről győződött meg. Ugyancsak szóba került a postahivatalnak más épületben való elhelyezése s postaigazgatóhelyettes is kijelentette, hogy elodázhatatlan immár ennek a kérdésnek megoldása.

— Névmagyarositó piarista tanár

| Czwek Sándor kegyestanitórendi tanár, a ki a I múlt évben Vácon működött, nevét belügyminiszteri engedélylyel Cserhelyi-re változtatta.

r