Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-11-06 / 45. szám
rátjáf. Épp azért reméljük, hogy városunk értelmisége teljes egyetértéssel azon lesz, hogy az előfizetéseket elősegítse, erre a kellemes és hasznos intézmény nálunk mihamarább megtelepittessék. A siketnémák székesfővárosi m. kir. állam iskolája. — Csik Sándortól. — Húszezerre tehető azoknak a szerencsétlenek száma, kik hazánkban ki vannak zárva azon közboldogságból, melyet az örömnek és fájdalomnak, a bánatnak és reménynek kifejezhetése, a beszélni tudás ad nekünk. Ezek a siketek, kik egyszersmind némák. Társadalom ezen páriái közül négyezren várják a tanítás, nevelés jótékony áldását. Ennyi hazánkban a tanköteleskorú siketnémák száma. Sajnos azonban, hogy a 4000 közül még mindezideig alig 400-an részesülnek oktatásban. Magában a fővárosban 150, az oktatásban nem részesülő siketnémák száma. Ezen a bajon segíteni akart a székesfőváros akkor, amidőn az állammal vállvetve Budán 1891-ben megállapította a székesfővárosi siketnémák iskoláját. Mily nagy jótétemény volt ez! A főváros siketnémái addig elhagyatottan, a jobb érzésűek szanakozása mellett bár, de a műveletlen tömeg által kigunyolva bolyongtak a székesfőváros utcáin. A székesfőváros, mely fejlődött tanügyeinek rendezettségére méltán büszke, ezzel fényes jelét adta annak, hogy nem feledtkezett azokról sem, kik önhibájokon kivül jutottak ily nehéz sorsra. És hogy ennek a nemes s humánus intézménynek annál nagyobb lendületet adjon s hogy minél több siketnéma részesülhessen az oktatásban, a főváros Wlassics miniszterrel egyetértőleg a költséges internátust Budán megszüntette s azt 1896-ban novemberben externátussá átalakítva a pesti oldalra a Rökk-Szilárdutcába helyezte át. Ugyanakkor űj igazgatót is nyert az intézet Borbély Sándor személyében, kit a miniszter a váci siketnéma intézetnél kifejtett működésének elismeréséül méltatott e fontos állásra. És ugyanakkor új szervezeti alapszabályokkal VÁCI HÍRLAP __ is látta el az intézetet és gondoskodott a tanerők szaporodásáról, kiknek a működéséről az alábbiakban szólunk. Mig a budai oldalon öt év alatt csak két osztályúvá fejlődhetett az internátus, addig a pesti oldalon már az első évben megkétszeresedett, jelen évben megháromszorosodott a növendékek száma. Jelenleg ugyanis 5 osztályban 44 növendék részesül az oktatásban, kik a beszédre való tanításon kivül elemi hasznos ismeretekre és kézimunkákra is taníttatnak. A tanulók közül budapesti származású 31 van. Szüleik legnagyobb része iparos, gyárimunkás, szolga és cseléd. Vallásra nézve római katholikus 35, a többi ev. ref. és ágostai hitvallású, mindannyian azonban az illető lelkészek hitoktatásaiban részesülnek. Az iskolatermek megfelelőleg tágasak világosak s a közegészségi szempontból teljesen gondozvák. A szemléleti tanszerek dolgában az intézet a székesfővárosi intézetekhez méltóan van berendezve. Az oktatás maga a modern, siketnéma oktatás azon magaslatán áll, mely Európa minden műveltállamainál el van fogadva. Hisz maga a minisztérium a vezető igazgatót tavaly a külföldi intézetek meglátogatása céljából egy hosszabb tanulmány útra küldte ki. A tanulmány tárgyak közt a legnagyobb gond a nyelvoktatására fordittatik. Erre hetenként 12—20 óra kerül. Ezenkívül tanulnak hittant, számtant, természetrajzot, földrajzot, történelmet, szépírást, rajzolást női és fiú kézimunkát (slöjd) egyszóval mindazokat az elemi és hasznos ismereteket, melyek képesítik őke a társadalomban, hogy mint hasznos és művelt elemek helyet foglalhassanak. A növendékek a beszédet tehnikai módon, látás útján sajátítják el. A tanuló ugyanis a tanár szájára tekintetét szegezve, az ajak és a beszéd szervek (nyelv, fogak) mozdulatából érti meg az egyes hangokat, szókat és mondatokat, maga pedig ugyanezeket élőszóval kimondani, szintén tehnikai úton, a tapintó és általános izomérzés segélyével tanulja meg. A kezdő siketnéma ugyanis a tapintó érzékét (3 első újját) veszi segítségül, hogy a tanár mellén gégefőjén a hangrezgést felfogja, önmagán pedig ugyanazt megvalósítsa és a kiejtés tisztaságát ö> spekulánsok kapnak Budapestről tőzsdei ügyekben távirati értesítést, kik ezen előnyüket alaposan kihasználják a termelőkkel szemben. A Telefon Hírmondónak külön tudósítói vannak a képviselőházban is, a kik félóráról-félórára megírják a történteket, melyeket a beszélő újság azonnal közöl hallgatóival. Különösen kellemesen szórakoztat a Telefon Hírmondó azáltal, hogy a fővárosi elsőrendű színházakkal összeköttetést létesített és a színházi zenei előadásokat közvetíti. A hallgató napi fáradalmai után, kényelembe helyezkedve illeszti füléhez a telefonkagylókat, melyekből egymásután csendül elő Blaháné szomorú nótája, Hegyi Aranka finom éneke, Kűry Klára pajkos dalolása, nem is szólva Solymosy kupiéiról, Tollagi és Németh mókás dalairól. A színházakban elhelyezett mikrofonok oly finom szerkezetek, hogy tisztán, erősen és jól hallhatóan reprodukálják a hangot. Nagyon tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy egész nap a Telefon Hírmondó kagylói mellett kell ülniök, ha valami érdekeset akarnak hallani. Van a Hírmondónak egy napirendje, melyet minden előfizető megkap. Mindenki megnézi, hogy mi érdekli legjobban és hallgatja azt a mihez kedve van. Ha pedig csak a szenzácziókra vadászik, erről is történt gondoskodás a trombitahangszerű riadó jellel, mely mindannyiszor megszólal, valahányszor szenzációs esemény adta magát elő. Nyáron ha a színházak szünetelnek esti szórakoztatásul a leghíresebb katona és czigány zenekarok hangversenyeit közvetíti a Telefon Hírmondó. Szóval a Telefon Hírmondóban a hallgató megtalálja újságát, felvidilóját és ba-Igy Scheffel „Sakk a királynak“ című vigjátékában egy helyen valóságos dythirambban dicsőíti a dohányt. A dohányosok, éppen úgy mint a kártyások, borisszák, turisták és más egyéb isták, számtalan válfajhoz tartoznak. Első sorban vannak szenvedélyes és nem szenvedélyes füstölők. A szenvedélyes dohányos alig nyitja ki reggel a szemét, cigarettát dug a szájába. Előbb való ez mosdásnál, evésnél, lapok olvasásánál. Mig öltözködik, folyton cigarettáz, aztán reggelihez ül és s lapok olvasása közben jön az igazi élvezet — egy vastag, sötétbarna dohánytekercs. A passzionátus dohányos mindig a sötétbarna szivarokat válogatja, mert ezek erősebbek; — többnyire pesszimista gyomorkatarrusos, mert a mértéktelen dohányzás tudvalevőleg kártékonyán hat az emésztő szervekre. A reggelizést követő szivar csak bevezetése egy hosszú füst-szimfóniának, a mely éjfélkor, a gyertya elfujása előtt, egy vékonyka prin cesas cigaretta-akkorddal ér véget. A közömbös dohányos rendesen csak azért dohányzik, mert valamikor az édesapja is dohányzott és mert diák korában rákapták a a pajtásai. Alegislegfinomabb Henry Clay vagy Bock y C:a nem lelkesíti föl és a sarki szatócsnál, kavé- és avas héringszagot magába szívott polgári británikát éppen olyan lelki nyugalommal szívja, akár Habanah illatos termését. A kezdő szivarost, kocapipásnak mondták a régi jó időkben, rendesen a leggyöngébb szivarnemeken kezdi. A tubus alakú manilla, a kurta damas meg a halványbarna, vékony, hosszú panatellas voltak az én sihederkoromban ilyen par excellence kezdő szivarok. Természetesen, mikor már egy ilyenre rá mertem gyújtani, túl voltam az első stádiumon. Ebben még csak a nagyanyám ecetágynak elkészített, szárított theáját csavargattam a milly-gyertyát takaró goldpapier-ba és azt füstöltem verejtékező homlokkal és kóválygó gyomorral. A thea-cigaretták kora azonban egy mostre tengeri betegség után teljesen lejárt, annál inkább, mert annak a háromemeletes háznak, a melyben laktunk, összes parteijai deputációba jöttek a nagyanyámhoz, demonstrálni az ellen, a mely ezekből a millygyertyás papirosokból kiáradt. Nagyanyám ünnepiesen fölszabadított a dohányzásra és ezentúl mindennap kijárt két pantaellas. Most nem tudom, minő szivarokon tanulják ifjú véreim a dohányzás nemes mesterségét, de azt hiszem, nem igen megy az másként, mint anno thea-cigaretta. A kezdő pipás rendesen titokban gyújt rá az első szivarra vagy cigarettára. És talán éppen olyan vágygyal, éppen olyan dobogó kebellel, mint mikor a sötétes lépcsőn meg meri csókolni azt. a kis felsőbb lányt, a kivel együtt járt a tánciskolába. Rágyújt — és a férfiasságnak hozott első áldozat kékes füstje vígan karikázva, bolondos, szeszélyes gomolyokban száll ég felé. Feje kissé megszédül, ajkát marja a dohánylé keserű utóize ... és mire körültekint, eloszlott a füst és vége a szivarnak. A kis nebuló pedig indul haza — de csak később, hosszú, hosszú évek után jut neki eszébe ez az első szivar, első szivarjának szétfoszlott füstje és csak akkor mondja anyégini borongással, hogy milyen hiábavaló álom, fantazmagória is ez az élet, a mely alig kezdődött, már is véget ér és nem egyéb mint füst, ostoba füst, a mi elszáll és nyoma sem marad. Szerencse, hogy ezeket a meditációkat sohasem az első szivarnál és az első csóknál teszik, mert ebben az esetben régen megbukott volna minden trafik és kihalt volna az emberiség. A dohányosok egy nagyon intelligens fajtája a szivargourmet. Ez sokáig válogat, öt-hat szivart kezébe vesz, műértőleg megropogtatja
