Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-10-16 / 42. szám

4 a hegylevét bőviben, (még akkor volt) kinek pedig kedve szottyant egy kis saját tengelye körüli körútra, az a ringlispilre ült fel. Azaz csak akart volna, mert az a sors köny­vében máskép vala megirva. Petroleumos, benzin, nafta egyéb más olcsó fajta motorokat ugyanis még akkor nem ismer­tünk, ponnylóra nem igen telt, ringlispilthajtó gyerekek éppen sztrájkoltak (a konvencióba Ígért aszalt szilva és szentjánoskenyér kompetencia restánciába maradt). Mit lehetett tenni ? Segíteni kellett a dolgon valamiképen. Segitettek is akképen, hogy a veresháztéren egy tövisen, parajon rágódó, zab után kérődző árván hagyott szamarat fogtak el. Szerencsésen befogták a füles jószágot, már csak úgy, a hogy a szárazmalmi gebéket szok­ták bekötni. Szamarunk, az egyenes és tisztességes já­rásra lévén szokva, sehogy sem tetszett a fuvarozásnak eme különös módja. Hogy sza­márnak tartják, az világos volt előtte. Szamár ambícióján (az igazi szamárnak ez is van) csorba esett. Meg is boszulta magát! Megindulni, megin­dult, de minden tiz lépésnél megállt. Sem a jó, sem a rossz szó, sem a furkó, de még a kiflivel való csalogat s sem használt. Általános kétségbeesés. A vasárnapi programra legvon­zóbb részének el kell maradnia. Az egyszerre az egyik cseh trombitásnak egy mentő gondolata támadt. — Majd rálehelek az öreg trombitával szólt a művész (mai napság minden zenész művész). Fogta tehát a legöblö­sebb trombitát és a szamár háta mögé állva olyat bömbölt a réz eszközbe, hogy háromszor konyult laposra a csacsi füle. Lett is utána riadalom. Fülesünk borzasztót rúgott a trombitán. A mi csak mozogható volt, úgymint a billentyűk, fúvó, tölcsér, az mind lepotyogott róla. Azután neki a nyargalásnak. Olyan őrült futatást még a legtelivérebb angol paripa sem tudott volna produkálni. — A szolgabiró, a ki egyszerre csak elgon­dolta, hogy ennak az „eset“-nek a kiderítésé­vel még karriért is csinálhat a megyénél, ko­molyan kezdte venni az egészet s helyet fog­lalva a kopott, tintafoltos tanácsasztalnál, egyen­­kint szóllitotta maga elé az embereket. Mindenki mondja el a halottról a mit tud... Volt-e szeretője? Volt-e haragosa — vagy efféle ? . . . — Szeretője, az volt, de haragosa? Dehogy tartott az gyülölséget, jámborabb, csöndesebb fehérnép nem is találkozott a fa­luban egyetlen egy se. Megbecsült mindenkit, szegényt, boldogot egyaránt, hangos szavát se igen hallotta az ember . . . Csak egy teremtett lélekkel „szólalkodott“ néha össze a mátkája végett, de az is csak egy — asszony . . . Csönd követte ezt a kijelentést — csak va­lami halk mormolás, egyforma suttogó hang hallatszott — bent a másik szobában, fekete­­kendős, feketeruhás öregasszonyok imádkoz­tak csöndesen a halott körül, ájtatosan lehaj­tott fejjel, mintha mindegyik külön-külön érezte volna valami nagy, nehéz bűn súlyát, mely körülöttük lebegett a nehéz, nyomasztó leve­gőben. Csak egy nem hajolt meg, egy állott egye­nesen a halott fejénél s belenézett mereven a violaszinű, élettelen arcba. S a mint e pillanatban a nyári verőfény be­omlott a keskeny kis ablakon, a föl-fölsugárzó világításban, mintha újra föltámadott, fölébredt volna azokban a sötét, fénytelen szemekben az az iszonyatos, néma vád . . . Faló, faszarvas, faőz, fakecske, fakutya, falúd, fahattyú és egyéb famenazséria, a mi csak a ringlispilen volt az mind lekérődzőtt s ki tudja mi történik, ha a szamár gazdáját, egy cselőtei juhászt elő nem kerítik. Ez aztán könnyen bánt el vele. De hát hogy ? lefogta, vagy lebunkozta az állatot ? Ments Isten! Nem tett egyebet mint a szamár szokott csemegéjét, a szecskás tarisznyát rázta meg előtte, mire a füles rögtön megállt . . . Ügy volt . . . A ki nem hiszi, kérdezze meg . . . — A király. A borzasztó csapás óta, a mely egy hónappal ezelőtt királyunkat s nem­zetünket lesújtotta, a király visszavonult az emberektől. Csak egy templomszentelés és egy kaszárnya megnyitása bírta rá Bécsben, hogy elhagyja sehőnbrunni termeit. A telet is ott fogja tölteni s a Hofburg lakatlan marad. Se császár, se császárné, se trónörökös, se ennek özvegye, senki az uralkodó család tagjai közül azt a rengeteg épületcsoportot lakni nem fogja; csak az udvari hivatalnokok és szolgák végzik tisztjüket az üres szobákban és hosszú folyo­sókon. Budán is elkészült az uj királyi vár, benne a sok lakosztály berendezés alatt van s várja, hogy fejedelme otthona legyen — hiába Csak egy kis hálószoba és egy dolgozószoba, a Dunára néző középépület szögletén fogja látni néha a királyt, ha dolga lesz Budapes­ten. Most is jött, de kesergő szíve székesfővá­rosát s az - embereket kerüli. Pénteken haj­nalban utazott át Vácon. A természet enyhü­lését keresi, fák hulló lombjainak halk zizegé­­sét, a völgyekben leszállt ködöket és a sárguló bokrok közül kiszökő félénk szarvast. Hideg reggelen a fölkelő nap melegítő sugára oly jól esik és a csöndet köröskörül nem zavarja egyéb, csak a hajnali szellő. A sebzett léleknek a ter­mészet harmóniája ád megnyugvást. És még is akadtak rossz lelkű emberek, a kik kedvü­ket lelik abban, hogy a királyról terjesztett álhirekkel megzavarják mindenki nyugalmát. Pénteken reggel azt a hirt terjesztették Vácon, hogy a király meghalt. Immár másodszor kell szárnyra ez a hir, ez mutatja, hogy az éret­len, rossz lelkű embereknek telik kedve a rossz hírek terjesztésében. Jól tenné a rendőrségünk ha utána járna a hírek terjesztőinek s mél­tóan megbüntetné azokat, a kik nem átalják megszomoritani a királyt igazán szerető népét, j — Esküvő. Jakabffy Elemér pénzügymi­niszteri számtiszt Jakábffy Károly nyugalmazott aljárásbiró és ügyvéd fia e hó 15-én esküdött örök hűséget Gulyás Béla tanítóképző intézeti igazgató és neje Poigner Ludmilla Ludmilla leányának Budán az első kerületi plébánia templomban. — Vadas József dr. lemondása. Múlt számunkban megírtuk, hogy dr. Vadas József hitközségi elnök lemondott állásáról. Vadas hétfőn jelentette be Írásban lemondá­sát és kedden a hitközség tanácsa gyűlésre , jött össze, hogy ebben az ügyben határoza- j tot hozzon. Dr. Lengyel Soma iskolaszéki el­nök a tagok nagy többségének véleményét tol- , mácsolta akkor, midőn kijelentette, hogy dr. Vadas közmegelégedéssel vitte tisztét s éppen ezért nagyon óhajtaná, ha küldöttség utján kérnék fel, hogy állását tartsa meg s álljon el szándékától. Szavazás alá került a kérdés és nagy többséggel fogadták el Lengyel Soma indítványát, de erre Lengyel ügyvéd újra fel­állott s kijelentette, hogy ismerve dr. Vadas József elnök önérzetét, ő nem fog kérni a szó­többséges bizalomtól, inkább hát el áll indít­ványától. Erre aztán jegyzőkönyvileg köszön­VÁCI HÍRLAP ték meg a volt hitközségi elnöknek a hitköz­ség irányában tanúsított nagy munkásságát és jóindulatát és határozatba ment, hogy Gold­berg Guttmann alelnök fogja a januári tiszt­újító közgyűlésig vezetni az ügyeket. Bizony, általános sajnálattal fogadták ezt a hirt a vá­rosban, mert jól tudjuk, hogy ez a határozat nem a modern haladást, hanem a maradisá­­got jelenti. — Kinevezések. Hercsuth Kálmán és Klug Péter, a kik június hóban a siketnémák oktatására képesítő vizsgát letették, már a szünidő alatt ki lettek nevezve. Az előbbi a váci intézethez az utóbbi a budapesti siket­­néma-iskolához. — Vác a megyegyülésen. A múlt héten folyt le Budapesten a megyeházán Pest­megye évnegyedes közgyűlése, melyen több váci ügy is tárgyalás alá került. Vác város a kibővitendő városi kórház céljaira megvette 3500 forintért Endrédy Ferencz Burgundia­­utcza 1-ső számú házát. Ezt a közgyűlés jóvá­hagyta. Még 1892-ben a magyar kir. államva­sutak a kántorföld egy részét megvette a vá­­zostól, ezt is jóváhagyta a gyűlés valamint azt a szabályrendeletet is, a melyet nem régiben a tisztviselők fizetéséről módosított a város. E szerint most már a két biztos 720 írt fize­tést kap egyenkint, a közgyám pedig 800 frtot évente. A megyegyülés hozott egy határozatot, melynek a váci nimródok egy cseppet nem fog­nak örülni. A spinyéri, kútvölgyi és törökhe­gyi hegyközségek azt kérték, hogy őreik fegy­verrel látassanak el. A megye helyesnek is­merte el a kérelmet és megadta a hegyőröknek a fegyverviselési jogot. — Áthelyezett siketnéma-intézeti tanárok. Herodek Károly váci siketnéma­­intézet tanárja a kolozsvári intézethez helyez­tetett át, Moussong Pál pedig a temesvári si­­ketnéma-iskolához. — Az egyetemi ifjak köre meg­alakult. A váci egyetemi ifjak köre a múlt héten tartotta alakuló közgyűlését, melyen a tisztikar következően alakíttatott meg: El­nök : dr. Göndör Sándor, alelnök: Acsay Sándor, titkár: Knoblauch Géza. főjegyző: Ambrus Géza, pénztárnok: Tauber Ferenc, el­lenőr: Láng Béla, aljegyző: Korpás Ferenc, háznagy: Hetes Ipoly. — Választmányi tago­kul megválasztattak : Dr. Kresák Pál, Lukáts János, Nagy István, Koncz Ferenc, Erdős Béni, póttagok: Gergely Mihály, Bach Béla. — A váci egyetemi ifjak körének a Csillag-on van rendes helyisége, a hol a tagok naponta ösz­­szejönnek. A kör vitaestélyeket rendez és tervbe van véve, hogy a tél folyamán nagyobb mu­latságot is rendez. — Uj könyvtáros. Csik-Volecs Sándor lemondott a katholikus körben viselt könyv­tárosi állásáról. Helyét Joó Antal siketnéma intézeti hitoktató foglalta el, a ki a könyvtár kezelését már az elmúlt héten át is vette. — Németh József Vácon. A nép­színház kiváló művésze Németh József elláto­gatott Vácra és Havy Lajos színtársulatánál vendégszerepeit. Tegnap lépett fel először Stern Izsák-ban s a telt ház rendkívüli örömmel fo­gadta a kedvelt komikust. Ma legújabb hires szerepében Ördög mátkája Hirös Firtos Están­­jában lép fel utoljára. — A város legjobb üzlete. A héten Vác városa olyan kitűnő üzletet csinált a föld­­mivelésügyi miniszterrel, a milyenhez nem min­den város juthat hozzá évek hosszú során át sem. A városi szőlőtelepet állami gondozásba adta a város rendkívül előnyös feltételek mellett. Rácz Sándor központi szőlészeti felügyelő, a kiváló szakember, a ki városunk irányában

Next

/
Oldalképek
Tartalom