Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-06-19 / 25. szám
VAGI HÍRLAP 3 mert azt hiszitek, hogy ingyen dolgoztok sőt rabszolgának képzelitek magatokat s mestereitek jó akaratú figyelmeztetését, melyet megköszönni kellene ilyenkor bosszantásnak találjátok. Mennyivel könnyebben s jobb kedvel dolgozik az, ki fáradságának gyümölcsére munkájának befejezése után számit s mennyivel jobban megbecsüli keresményét, melyet fáradsággal szerzett, mint az, a ki még semmit sem tett és már pénzhez jutott s mert az ilyen azt hiszi, hogy mindig oly könnyen juthat hozzá, tehát nem is becsüli s ha már adóságát ledolgozni nem képes, helyét pedig megunja és szabadulni akar, mi történik vele ? adás vevés tárgyává válik, mint holni ringy rongy portéka s mint ilyen portékát váltja ki egyik munkaadó a másiktól, mint valami zálogházból. Azért ha szabadok vagytok, ok nélkül ne változtassátok helyeiteket, mert hiszen mindenütt kell dolgozni s a munkakönyvbe jegyzett adatok a munkaadóval hamar megismertetik tulajdonosának megbízhatóságát s az oly segéd, a kinek bejegyzései csak hetek, vagy egy két hó munkában létről tanúskodnak, az bizony ne számítson nagy bizalomra, mert az inkább gyanút kelt a munkaadóban, ha azonban változtatni kell, a törvényes korlátok tiszteletben tartásával tegyétek azt, de mestereitek érdekeit védjétek utolsó percig és tiszteljétek az által, hogy róla csak jó hirt, de roszszat soha ne terjesszetek, hogy jó emléket vigyetek magatokkal s jó emlékezetet hagyjatok magatok után, mert jusson eszetekbe, hogy ti is csak úgy számíthattok egykor munkásaitok becsülésere, ha az ifjabbak és a tanoncok előtt jó példával jártok. Azt már hallhattátok, hogy a hány a ház annyi féle a szokás, alkalmazkodjatok tehát mindenféle szokáshoz, mert a ki egy félekép tanult valamit, az még keveset tud, de a ki több féle módon tanulja meg munkájának előállítását, az a több közül könnyen levonhatja, melyik a célszerűbb és jobb s azzal is csak magának használhat, azért munkaadóitok tanításait és magyarázatait jól megfigyeljétek s munkáitokat mindig annak kívánsága szerint pompásan alszik itt ebben a metsző hidegben ... én . . . no én meg nem kívánom ma annyira az alvást ... én még úgy érzem, inni is tudnék . . . Aztán, meghatva testvéri szeretettől áradozó monológja által, vállára kapta az ólomnehéz, még mindig alvó „itcét“ és szemeiben könynyekkel, neki vágott a sötét lépcsőzetnek, megmegbotolva olykor egy-egy kivásultabb fokon. Végre egészen kimerülve az emeletre ért, kinyitotta az ajtót, szétvonta az alkov függönyeit és lehelyezte drága terhét. — így ni, — szólt aztán, gyöngéden a párnára igazítva fivére fejét, — most már aludj ameddig csak akarsz ... én még iszom egyet, aztán én is jövők . . . érzem, hogy már nem kell sok ! A derék „liter“ aztán ismét gondosan behúzta az alkov függönyeit és nagyokat bukdácsolva támolygott le a sötét lépcsőn. Mikor a kapu elé ért, homéri kacajra fakadt, mert a kövezeten újra egy alvó részeg emberbe botlott. A jószivü „liter“ ezt is vállára emelte fölvitte lakására és elhelyezve az alkóvban, újra vissza botorkált a lépcsőn. A kapu elé érve azonban még nagyobb kacajba tört ki, mert a kapu előtt újra egy részeg feküdt... végezzétek szóval kötelességtek teljesítésében | mindig hívek legyetek, | Ne törekedjetetek a nagy pénzkeresés után, ! meri ifjú korotokban úgy sem tudjátok annak I hasznát venni s mert magatok is tapasztalhat| tátok, sőt azután még inkább lesz alkalmatok ) meggyőződést szerezni arról, hogy a nagy pénz- i kereset az ifjú emberre mily káros lehet, menynyire elősegíti a rosszra való hajlamot, mértékletlen életmód iszákosság, bűnös játékok és az éjjeli kicsapongást, melyektől tartózkodjatok, mert ezek megrontják az ifjú ember szorgalmát, tönkre teszik egészségét és jellemét s az ilyen gyakran rongyossá, testileg és lelkileg nyomorékká, elzüllötté és minden tisztességes ember előtt utálat tárgyává válik, hiszen volt már alkalmatok látni ezen szánalmat keltő toprongyos dologkerülő földönfutókat, kik mű- i kifejezéssel árme reizendernek nevezik magukat, s mily szánalmasan tudnak könyörögni egy kis nyomorúságos alamizsnáért, pedig higyjétek meg, hogy kezdetben ezek is tiszteségesebb szándékkal indultak ki a világba de sajnos, hogy ezeknek a száma aránytalanul nagy és ez legtöbb esetben a nagy keresetnek tulajdonítható. Mennyivel okosabban cselekszik az, a ki a tanulás után törekszik ! A szorgalmas tanulás erősiti, edzi a testet, fejleszti a szellemi kéj pességet, az ifjút a rosszra való hajlamtól visszatartja, sőt megőrzi, a ki Ízléses és jó munka előállításán törekszik magának tisztességet, becsülést és jó hirt szerez, s önállóságának elérése után meg fogja találni a tanulás utáni igyekezetének édes gyümölcsét, a boldogulást. Egymással szemben pedig viseljétek magatokat tisztességesen, beszélgetéstek tárgya mindig olyan legyen, mely tapasztalataitok és értelmetek gyarapításául szolgál s melyből jó tanulságot meríthettek s ha egyik-másikát közületek, vagy társaitok közül a kisértés mégis a rossz útra térítene, igyekezzetek meggyőzni őt arról, hogy rossz ösvényre tévedt, melynek végén ott várja a veszély, a melyből menekülés többé nincsen s vezessétek vissza a jó útra, mert gondoljátok meg, hogy mily nagy Ezt is fölcipelte még, elhelyezte az alkóvban és aztán végigheverve a kemény padolaton, rájött a részeg emberek nehéz, mély álma. Reggel, midőn felébredt, első gondja volt az alkóvba tekinteni, meggyőződést szerzendő, vájjon nem ébred e már a három jó madár. De legnagyobb csodálkozására az ágy egészen rendben volt. A paplan szépen lesimogatva, a vánkosok egymásra helyezve. — Mi—it? Hát mind a hárman elmentek volna ? De hogy az ördögbe ! Csak nem bújtak ki az ablakon ? Erre fölrántja az emeleti ablakot és letekint az utcára. De egyszerre minden tagját jéggé érzi meredni. A kövezeten egy véres holttest hever, irtózatosan összezúzott koponyával, a melyben csak ruháiról ösmerte meg a szegény „itcécskét. “ A dolog ugyanis úgy történt, hogy a derék „liter“ irtózatosan berúgott állapotban háromszor egymásután vitte föl „itcécskét.“ Egyszer élve, kétszer holtan, mert az alkov függönyei helyett az ablakot vonta szét és onnan dobta le az utcára. Ez volt „itcécske“ tragikus vége. De ettől a perctől kezdve Van Pouk József nem ivott többé és csakhamar meghalt öcscse utáni bánatában ... jótett az, ha egy lelket visszaadtok az életnek és emberi rendeltetésének, szolgáljon örömetekre minden jótett. melylyel Isten és embertársaitok iránti kötelességnek tettetek eleget. A ki tehát ifjú pályáján okosan halad, az tudni fogja magát hasznossá tenni önmagára, embertársaira s lesz majdan a hazájának derék polgárává és az isteni gondviselés mindenütt kisérni fogja. M. J. Helyi és vidéki Ilitek. — Kossuth Ferenc levele. Múltkori számunkban megírtuk, hogy Kossuth Ferenc dr. Nagy Gyulához levelet intézett, mely tulajdonképen a váci polgárságnak szól abból az alkalomból, hogy a váci polgárság egy tekintélyes csoportja gyűléssé alakulva dr. Nagy Gyula elnöklése alatt megvetését fejezte ki a Kossuth Lajos szent emlékét meggyalázni akarókkal szemben. Azóta is dr. Nagy Gyula lakásán egymástérik a levél tartalma után érdeklődők, s bizony sokszor sikertelenül; mert könynyen érthető dolog, hogy egy ügyvéd nem lehet mindig otthon s nem állhat mindig rendelkezésére azoknak, a kik peres ügyön kívül óhajtanak vele érintkezni. Ezért tehát kikértük dr. Nagy Gyula engedelmét a város minden polgárát érdeklő levél közlésére s itt közöljük azt másolatszerűleg hűen, a miként következik : Budapest, 1898. junius 3-án. Igen tisztelt elnök úr! Fogadja és adja át a hazafias polgárságnak szívből eredő köszönetemet azért, hogy megbélyegezték azt a két gonosztevőt, kik mint undok hiénák felkeresték a magyar nép édesatyját sírjában és felfrissítve azokat a buta rágalmakat, melyeket 1849-ben osztrák zsoldért szórtak rá és családjára, — igyekezték megzavarni nyugalmát a haza szent földjében. őszinte tisztelője Kossuth Ferenc. — A középvárosi elemi iskolások torna vizsgája e hó 15-én a Flórián-utcai nyári tornahelyiségben tartatott meg. igen szép sikerrel a jelenvoltak nagy megelégedésére. A vizsgát jelenlétükkel ünnepélyesebbé tették: Újhelyi István kanonok, igazgató, Csávolszky József apátkanonok, egyházi, dr. Csányi János világi felügyelők és dr. Miltényi Gyula kanonok. Elsőnek Vörös Ferenc igazg. tan. vezetése alatt a III. osztály növendékei tették le a vizsgát szép jelét adva a testi nevelésben elért sikeres' tanításnak, ezután Fodor Imre tanár vezetése alatt a IV. osztály vizsgázott várakozáson felüli szép sikerrel, végül Kökény Ferenc vezette elő az V. és VI. osztály növendékeit, a legnehezebben képezhető anyagot szintén oly eredményt mutatva fel, mely ellen kifogást emelni nem lehet az elfogulatlan bírálónak. A vizsgán a mászásban és ugrásban versenyző növendékek között jutalmak is lettek kiosztva. A III. oszt. növendékei közül a mászásban nyertesek lettek egyenlő ügyességet fejtve ki Seffer Ferenc és Román Jenő, a kik egy-egy forintot kaptak jutalmul. A IV. osztály növendékeinek sok jeles mászói (apró stréberei) közül az első jutalom 1 frt. Hampel Gyuláé lett ezenkívül Mlinkó István úr 1 írttal jutalmazta meg Paulik Ferencet mint a nyertes után legügyesebb mászót. Az V. és VI. osztály a kötélugrásban versenyezett s ebben Kőbl János lett a nyertes, a ki 1 frtot kapott legszabatosabban sikerült magas ugrásáért. — Névmagyarosítás. Városunknak ismét egy régi, köztiszteletet kivívott családja magyarosította meg idegen hangzású vezetéknevét. Krezsák György bátyánk e család feje, ki úgy a saját, mint Ferenc, Berta és Erzsébet
