Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-09-11 / 37. szám
Tizenkettedik évfolyam. 37. szám. Vác, 1898. évi szeptember 11. VÁCI HIRLÄ Előfizetési árak : Egész évre.............................6 frt — kr. ± Félévre..................................3 írt — kr. Negyedévre.............................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Szerkesztési iroda és Pársadalmi és közoazdasáoi hetilap. VAC Bu^ndia u ' 1 Td O lrííldún/lAL* l.lr. O^aI 1 n.i. 1 .. Ánn Al 111 Ide küldendők a lap szellemi részét illető1 mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapkató a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK jutányosán eszlrözöltetn-ela.: Kéziratok vissza nem adatnak. 10 Az iskolaügy. Az iskolák országszerte történt megnyitása alkalmából nem zárkózhatunk el attól, hogy az iskolákról meg ne emlékezzünk, mert azoknak hatását és rendeltetését főfontosságú tényező gyanánt örömest elismerjük nemzeti életünkben. Az iskolaügy az ország minden vidékének egyiránt dédelgetésre legméltóbb gyermeke, melyért nem elég pusztán lelkesedni, hanem áldozattal is tartozunk. Igaz, hogy napjainkban az egyes község, úgy mint a kormány, több-kevesebb szerencsével az iskolaügy érdekében igyekezett meglenni kötelességét, melyet a hazafiság és a közművelődés géniusa előír; mindamellett országszerte felhangzik a panasz, hogy mindenütt oly nagy a szegénység, hogy a szülők nemcsak az iskolakönyveket és egvébb szükséges taneszközöket beszerezni nem képesek; hanem még az egyszerű tisztesség és a bekövetkező zordonabb idők viszontagságai állal megkövetelt testi ruházattal sem bírják a jövendő reményeit ellátni. Ez mindenesetre egyrészről mentő, másrészről súlyosító körülmény. Mentő t. i. I az iskolatörvény végrehajtására és az is- ! kolakötelesek szegény szülőire nézve; de súlyosító azonban a község összeségére nézve; mert a humanizmus a községtől megkövetelné, hogy a saját kebelében született gyermekek testi ruházatáról mindaddig gondoskodjék, a mig iskolakötelezettségüknek eleget nem tettek; a kormány pedig valahára más európai államok példáján okulva, az elemi iskolákban az ingyenes oktatást törvényszerűen létesíthetné és a szegények között iskolakönyveket és taneszközöket osztogathatna ki, a mi tekintve az elemi iskolákban használni szokott e nemű kellékek csekély árát: az országos budgetet alig észrevehetően szaporítaná. Sőt, ha községszeríe az úgynevezett iskolaborátok egyesülete lépnének, mely csekély tagsági díjjal lenne összekötve: azon esetben ők pótolhatnák a kormány mulasztását és a szegény tanoncok között iskolakönyveket, s a szükséges taneszközöket ők volnának hivatva ingyen kiszolgáltatni. Ezzel kiszámíthatatlan lépés történnék az iskolaügy fejlesztése érdekében. Ez irányú cselekvés kezdeményezése által a tanfelügyelők igen hasznosokká tehetnék magukat, s a kivívandó eredmény soha el nem múló hálát biztosítana számukra. Midőn az iskolaügyről szólunk, legyen szabad újra felvetni a nagyfontosságú kérdést: hány éves korában adjuk iskolába a gyei'mekelietf Kitűnő pedagógok állítják, hogy a korai iskolázás éppen oly káros hatású lehet, mint a milyen nem tanácsos a késői. A korai iskolázás tapasztalás szerint kifárasztja a gyermeket ; mig a késői legtöbbször eltereli hivatásos pályájáról. Vannak sokan, kik azt képzelik, hogy minél korábba.] adják a gyermeket iskolába, az annál előnyösebb; holott ez tévedés, mert a gyermeki észnek bizonyos fogékonysággal kell bírnia, midőn az iskolába lép, hogy aztán fokozatosan megküzdhessen a tananyag nehézségeivel, s egyúttal a gyermekévekhez kötött Szerelem hatalma. Ha küzdésem, szenvedésem S az a láng, mely lelkesít, Megnyerhették a magasabb Hatalmaknak kegyeit, Hogy vigyenek diadalra S üdvözüllté tegyenek : Csak hagyják meg tisztán, hiven Nekem a te szívedet! De ha vágyam, nagyra törve Büszkeségem és dacom Rám idézte bősz haragjuk S nincsen bennük irgalom, Hogy erőmet elhamv asz szák S kárhozatba döntsenek: Csak szakítsák el szívemtől Mindörökre szívedet! Viszonzás. Ha oly tömegbe dobott sorsod átka, Mely közt lehelned is csak kín lehet, Mely azt, mit utálsz, bálványként imádja, S lábbal tapodja azt, mi szent neked. A sok rossz, melylyel ők gyötörni vágynak, Gyülölségednek folyton tápja lesz. Hatalma nő e bősz erejű lángnak, Mely megacéloz és a harcra edz. A jó, mit néked olykor tenni vélnek Úgy érint, mintha szenny tapadna rád. Mar, mintha volna égő szégyenbélyeg, Görnyeszti lelked nagy teher gyanánt. Koroda Pál. i A nagykúnmadarasi Diogenes. Hogy száz anglus cinizmusa, hidegvére mozsárba apróra törve és eszenciává gőzölve aprókavics a nagykúnmadarasi Diogeneshez képest, arra felteszem a legszebb tajték pipát az ellen a garasos téglaszin debreceni kupaktalan ellen, a melyet a nagykúnmadarasi Diogenes, fiskus N. József uram, ötvenedik esztendejét jubilált fekete gyűrű száron szorongat a fogai között. Fiskus N. József táblabiró uramat Nagy- Kunmadaras városában mindenki ismeri. Eredeti alak, melyet ha magja vesz, mint a hogy indult is, messze országokból haza került expedíció is hiában igyekszik újra meghonosítani. A század utolsó csücske egy emberi alakban. Azon kezdem, hogy épített magának ezelőtt vagy harminc esztendővel egy házat. Azaz csak elkezdte építeni. A bútorai azok Mező-Túron állnak és harminc éve fizeti érte a házbért, ' mert, neki szüksége van rá. Pedig dehogy van : I széken alszik mióta az eszét tudja, „mert a ki széken ülhet, az alhatik is rajta és nem muszáj' kinyujtózkodni.“ Ebből látszik, bogy neki az épületre nem nagy szüksége volt, de azért siettette a kőműveseket, hogy ar iratait legyen hova tenni. Be is költöztette a sok poros aktákat, a melyekben egy élet gyakorlati jogtudománya alussza örök álmát, abba a szobába, a melyik legelőször elkészült, azután becsukta az ajtót, abba hagyta az építkezést, maga pedig leköltözött a félig kész ház pincéjébe lakni. Az idő vasfoga rágta a tetőt, mohot termékenyített rajta a zápor, a szél és télviz kiszaggatta a zsindelyt s mikor úgy 25 év múlva az épület lerogyó félben volt, odaadta egyik sógorának : legalább más ember vegye hasznát. Nem magának akarta ő a házat. Az ő oldalán is megmozdult a szív és atérezte: bajos az embernek egyedül lenni, biblia intést. Szemét rávetette valakire, hanem az a ki annyi perben mondott Ítéletet, annyit allegált, két parázs szem előtt azt érezte, hogy összefagy a báto sága. Elővett egy iv papirost kiöntötte rá szive okait és indokait, azután hivatalos mód' összehajtotta szive titkait, lezárta egy öreg pecséttel és elindult boldogsága réve felé. Jaj de a kabátja zsebe a gallérjától a végéig tartott, lecsúszott a levél. Kereste, kereste, nem találta. Kereste húsz évig és ekkor találta meg valamelyik sarkában a kabátjanak. Ezalatt el-
