Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)
1898-12-25 / 52. szám
Tizenkettedik évfolyam. 52. szám. Vác, 1898. évi december 25 VÁCI Előfizetési árak : Egész évre..............................6 frt — kr. Félévre..................................3 frt — kr. Negyedévre..............................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEK jutányosán felvétetmeln. Kéziratok vissza nem adatnak. Pénzintézeti fúzió. Vác, dec. 20. A Vácz-vidéki népbank folyó hó 26-án, karácsony másodnapján délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek, a felügyelő bizottság jelentése mellett, egyedüli tárgya; a társaság egyesülésére, illetőleg a váci takarékpénztárba leendő beolvadására vonatkozó igazgatósági indítvány. Nem tudjuk, hogyan vannak a kivitel módozatai tervezve, de legalább egyelőre, kételkedve kell fogadnunk a fúzió létrejöttét. Azt nem vonjuk kétségbe, hogy a Vácz-vidéki népbank közgyűlése az egyesülésre vonatkozó igazgatósági indítványt örömmel fogja elfogadni, de annál kétségesebb. hogy a Váczi takarékpénztár közgyűlése elfogadja az egyesülés tervét. Hisz a Vácz-vidéki népbanknak alig van egyebe bizalmatlanságot keltő hírnevénél, már pedig a Váczi takarékpénztárnak nincs szüksége arra, hogy az egyesülés, vagy egybeolvadás czíme alatt a maga jó nevét veszélyeztesse a Népbank hírnevével. A báró negyven souja. — Karácsonyi mese. — — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta : Francois Coppée. Karácsony alkalmával, minthogy a tél nagyon szigorú volt és minthogy a szocialista újságok megkettőztették támadásaikat a gazdagok ellen, báró Mufelbach 100.000 frankot adott Páris szegényei számára. Százezer frank ! Szép összeg és ne feledjük el, hogy a báró egyik legtöbbet gúnyolt embere Franciaországnak. Mindamellett ne tessék nagyon lelkesedni nagylelkűsége miatt, mert a báró vagyona óriási, botrányosan óriási. Atyja csak nyomorult 50 milliót hagyott neki, a mi valamikor az öreg Rothschildot e szavakra fakasztotta: „Ez a szegény Mufelbach! Jobbmódúnak gondoltam.“ De azt kell hinnünk, hogy anyja — szive alatt viselvén magzatát — 4-es számmal álmodhatott, mert fia nevének és a hires bankháznak egyetlen örököse, hamarosan megnégyszerezte vagyonát. Egyébiránt a báró Mufelbach sorsa nem nagyon irigylésreméltó. Először is nincs egészsége. Mit ér, hogy a leghíresebb Médoc tulajdonosa, ha nem szabad egyebet innia Vichy vízzel higitott tejnél ? | Mi a dolog egészséges megoldását csak I úgy tartanók természetesnek, ha a Népbank nem az egyesülést, hanem a felszámolást mondaná ki. A hol évtizedekről összegyülemlett kétes követelések halmaza van, mint a Vácz-vidéki népbanknál s hiányzik az anyagi erő azok leírására, csak radikális módon, felszámolással lehet segíteni a bajon. Ámbár nem tudjuk, nem fenyegeti-e ezt a bankot a csőd? Ez kétségkívül nagy hiba volna. Csőd esetén ez a pénzintézet, eltekintve attól, hogy sok ember anyagi romlását vonná maga után, csorbát ejtene a helybeli pénzpiac reputációján. És ezt a Váczi takarékpénztár- i nak, mely a Népbank ügyeinek szanálálására vállalkozott, nem szabad megen- i gednie. Kövessen el mindent, hogy a í betevők és hitelezők kárt ne szenvedjenek. Egyébként magának a Népbank igazgatóságának kötelessége első sorban arról gondoskodnia, hogy csődbe ne jusson a vezetésük alatt álló pénzintézet, mert ez esetben, ha t. i. a csődöt el nem kerülik, Ha pedig elég esztelen volt ebédnél megduplázni a tengeri halat, biztos lehet, hogy két hétig gyomorégésben kinlódik. Bizony szánalmat érezne iránta, a ki látná, milyen irigy szemmel nézi palotája ablakából a kocsisokat, a kik az átelleni korcsmában jóízűen falják a marhahúst és olvasatlanul öntik le a litereket. Családi élete se nagyon boldog. Felesége egy angol asszony, a kit csaknem szerelemből vett el — rongyos 5 millió volt a hozománya i — első gyermeke után elnyomorodva tengette életét karszékében, mig végre özvegyen hagyta őt negyvenéves korában egy vézna fiúval, a kit — félig hülye, balarcán egy nagy májfolttal — épen most utasittat vissza a katonasorozáson az őrnagy grimace-a kíséretében. Nem lévén kicsapongó természetű, szeretett volna egy állandó barátnéval bírni; azonban a legszerényebb asszonyt is, mihelyt a milliomost megismerte, visszataszító kapzsiság fogta el, a mi annyira elvette kedvét a bárónak, hogy ma, öregedve, csaknem teljesen lemondott az életről: a megundorodás megölte benne a vágyat. Nem rossz ember ő, csak érzéktelen. Tesz ő sok jót, de üröm nélkül és megbánás nélkül is, biztos lévén, hogy soha se jut pénztára fenekére. Ez az örökké ülő zsidó annyiban hasonlít a bolygó zsidóhoz, hogy egyiknek se maga az igazgatóság jut a legnagyobb bajba. Bármikéűt határozzon is a két pénzintézet közgyűlése, bizonyos, hogy csak a módozatok képezhetik vita tárgyát, mig a lényeg, mely a Vácz-vidéki népbank megszűnését jelenti, változatlan marad. Szinte hihetetlennek tűnik fel elöltünk, hogy a Vácz-vidéki népbank, mely mint garasos bank már az ötvenes években keletkezett, tehát időrendben megelőzte a Váczi takarékpénztárt és az Ipar- és kereskedelmi hitelintézetet, negyven évet meghaladó fennállása alatt nem tudott föllendülni. Pedig a természetes fejlődés rendje szerint a Népbanknak hatalmas pénzintézetté kellett volna kinőnie magát s ma ép oly szilárd alapon kellene nyugodnia, mint a minőn nyugszik a Váczi takarékpénztár, vagy az Ipar- és kereskedelmi hitelintézet. Hogy ez nem igy van, annak okát a vezetésben kell keresnünk, mely gondosságot és szakavatottságot nélkülözte. E miatt pedig soha sem tudta a közönség bizalmát, mely fejlődésének alapfeltétele üres soha a zsebe, csakhogy inig Ahasverus csak öt sout talált benne, addig a báró milliókat. És a pénze szaporodik folytonosan, akarata nélkül, sőt — azt mondhatni — akarata ellenére; szaporodik azon egyszerű okból, mert mindig sok volt, ma még több s a jövőben folytonosan mindig több lesz. Egészen természetesnek találja hogy ő magához vonzza az aranyai, mint a mágnes a vasat. Olvasta a nemzetgazdaságtanban, hogy a pénz nem egyéb, mint fölhalmozott munka és értelem; nem jött azonban arra a következtetésre, hogy ő tehát Európa egyik legértelmesebb és legmunkásabb embere. Hanem azt egész természetesnek és törvényesnek találja, hogy a bankjegyek és aranyak folyton szaporodnak és j hemzsegnek, mint a tengeri nyulak és ugyan| csak meglepetve hallaná, hogy egy ilyen ren- I geteg vagyonban, mint az övé, van valami illetlen és erkölcstelen. Pedig nem ostoba különben ; tudja, hogy irigység is létezik a földön és tanácsos félni tőle. így történt, hogy egyik reggel, elolvasván az újságokat, párnájára könyökölve várta a Hunyadi János viz hatását, a melyből orvosa hetenkint belediktál egy pohárral, miközben annyi forradalmi jóslás után rémes víziói voltak. Látta, á mint a dühöngő tömeg feltöri Wertheim-szekrényét. j lerombolja palotáját, összezúzza a tükröket, k zéttépi a festményeket, fejét pedig egy lándzsa
