Váci Hirlap, 1898 (12. évfolyam, 25-52. szám)

1898-06-26 / 26. szám

VÁCI HÍRLAP 3 kedett föl szólásra, köszönetét mondva a szer­zetes tanítónőknek fáradozásukért, elismerését fejezve ki a növendékeknek szorgalmukért s intve őket, hogy életpályájukon maradjanak mindvégig Istenben bízók, az ő akaratában megnyugvók, hogy megelégedettek s igy boldo­gok lehessenek. Mi is azt kívánjuk! — Uj albi ó. A váci járásbírósághoz ki­nevezett uj albiró Éder Kálmán, mint értesü­lünk, már elfoglalta uj állomását. Legyen üd­vözölve és érezze magát otthonosan városunk társadalmi életében. — Alapítvány a siketnémáknak. Néhay Piti Mihály volt budapesti lakos, meg­boldogult ura Zichy és vásonkeői gróf Zichy Hyppolit pápai praelatus és szt. Jakabról cím­zett simeghi apát, volt váci kanonok nevének és emlékének megörökítésére a siketnémák váci intézetében egy ingyenes helynek az alapítá­sára tízezer frt. 4°/0-os m. kir. korona járadék kötvényt hagyományozott. A nemes tett önma­gában bírja dicséretét. — Hivatalvizsgálat. A helybeli kir. járásbíróságnál Polgár törvsz. biró a lefolyt héten több napon at hivatalvizsgálatot tartott és mindent a legnagyobb rendben talált. — Névmagyarositási mozgalom. A kegyes-tanitórend ujoncnövendékei közül egyszerre kilencen, névszerint: Gsiacsek József (Bácskai-ra), Bauer György (Földvári-ra), Sinka János (Pap-ra), Schuppán Antal (Garai-ra),' Dutschák András (Dobó-ra), Brenninger Fe­renc (Bárdosi-ra), Bieber Mátyás (Berényi-re), Seybold Ferenc (Szentiványi-ra) és Scheck Ede (Székely-re) folyamodtak a belügyminisztérium­hoz névmagyarositási engedélyért. — Kohn Herman joghallgató nevét „Kalmáréra, Ep­stein Beni joghallgató pedig „Erdős“-re vál­toztatta. — A váci I. általános ipartársu­lat tavaszi mulatsága részben fényesen sikerült e hó 19-én, — részben mondjuk, mert az elejét, melynek a városliget volt a színhelye, jómódon megrontotta a kellemetlenkedni kezdő esős és szeles időjárás. De azért szép számü közönség gyűlt itt is egybe s a táncra vágyó fiatalság nem törődve semmi búval, semmi gonddal, ugyancsak járta nedves pázsiton is a kállai kettest. Hét óráig tartott itt a mula­tozás s ekkor a szép számú közönség cigány­zenétől kisérve átsétált a lövöldébe, a hol az­tán szűknek bizonyult a táncterem az egyre érkező sok táncos, táncosnő meg az egyre fo­kozódó jókedv befogadására. Meglátszott a mu­latságon, hogy a váci társadalomban a leg­kompaktabb elemet az iparosság képezi, mely összetartásával mindent megtud tenni, még mulat is ha akar, akármilyen rossz az idő, akármilyen gondteljes az élet. A mulatság si­kerét már az is bizonyítja, hogy az első négyest 60 pár táncolta négy colonne-ban, Váró Ká­roly harsány vezényszavu rendezése mellett. A tánc reggelig folyt egy percre sem lankadó i jókedvvel és hévvel. A sikerült mulatság szép i anyagi hasznot is hozott a társulati pénztár javára. A jelenvolt hölgyközönség sorából tu­dósítónknak a kővetkező neveket sikerült föl­jegyeznie : Prazsák Jánosné, Fédor Sándorné, Kisák Jánosné, Gaál Irma, Horváth Jánosné, ifj. Való Ignácné, Való Margit k. a., Misányi Pálné, Krenedits Ida (Veresegyház), Matis Istvánná, Peidlpeck Józsefné, Peidlpeck Gizella k. a., Kiss Sándorné, Kiss Irma k. a, Zapletál Istvánná, Zapletál Irma k. a., Kvell Rudolfné, Stibrik Kálmánné, Nagy Jánosné, Gserny Jó­zsefné, Maricsek Dezsőné, Bogányi Mariska k. a. Docskal Béláné, Docskal Ilona k. a.. Czifferszky Istvánné, Szeghő Gyuláné, Joó N.-né, Joó Ilona k. a., Tisler Andrásné, Tischler Karolin k. a. Horváth Jánosné, Horváth Juliska k. a., Virn­­hardt Anna k. a. (Gödöllő), Vajk Károlyne, Marsall Rózsa k. a., Albrecht Betti (Budapest) Kucsera N. k. a., Korpás Lajosné, Mátay Gyu­láné, Mátay Giziké k. a, Bartoss Margit k. a. Blaha N.-né, Blaha Lujza k. a., Sebők Anna k. a. Szőke Károlyné, Maurer Andrásné, Pézl j Imréné, Brunner Jánosné, Brunner N. k. a., | Fischer N. k. a., Bende N.-né, Bende Irma k. a. Bugár Anna k. a., Obermajer nővérek, Gseko nővérek, Szakszik Mihályné, Alakszi Mariska k. a., Simon Imréné, Simon N.-né, Simon Ilona k. a., Tabacska Mihályné, Maretta Pálné, Szadovszky Lajosné, Vikokál Juliska k. a. Szenei Mihályné, Czipauer Terka k. a., Fleischmann Tercsi k. a., Gzuczor N. k. a., Spolvind N.-né Reznicsek Józsefné, Parakker Fülöpné, Majer még a zárójelenet hatásos monológját nem tudta. — Valóban a dolog oly kényes — kezdé újra Endrey és még egy pohárka konyakot töltött magának — aztán gyors mozdulattal az ablakhoz lépett, meggyőződést szerzendő, vájjon eltűnt e már a látóhatárról félelmes hitelezője. Mathild, a kinek idegessége egyre növekedett, szintén az ablakhoz lépett. Attól tartott, hogy barátja báró Létay min­den pillanatban beléphet és féltékeny lévén, mint egy fehér Otthello, neki a legkellemetle­nebb dolgokat mondhatja, ha nála a kora dél­előtti órákban egy konyakozó férfit talál. — Uram! — kezdé végre a kétségbeesett színésznő legtragikusabb hangján, — végre is legyen szives megmondani a nevét és világo­sítson fel mi járatban van ? Alig végezte szavait, midőn az ajtó fölpat­tant. A báró lépett be, a ki halálsápadtan ma­radt állva a küszöbön, de csakhamar vérvörös lett, sztentori hangon ordított Károlyra : — Uram . . . Legyen szives ittlétének ma­gyarázatát adni . .. tudja-e, hogy megölöm, megesküdtem, hogy ha itt férfit találok azt megölöm. Milyen halálnemmel kíván ön ki­múlni? — Oh kérem . . . talán semminővel sem — dadogá Károly, letéve kezéből a konyakos pa­lackot. — Mathild — ki ez az úr, — fölvílágosi­­tást kérek, akarom parancsolom, — fordult most a dühében remegő báró, a halotthalvány színésznő felé, A kritikus helyzet tetőfokára ért, midőn a báró által nyitva felejtett ajtón egy puhos, fá­radtságtól lihegő ember gurult be. — Valahára megcsíptem — lihegé, verejté­kező homlokát törülve — most meg kell fizet­nie tartozását . . . hallatlan vakmerőség, még idegen lakásokba is bemenekül, hogy elke­rüljön. A báró elképedve nézte a puhos, fújtató alakot, de aztán egy pillanat alatt tisztában volt a helyzettel. Arca kiderült és barátságo­san veregette meg Károly vállait. — Oh! értem, értem, egy jelenet „Vicomte Letoriére“-ből, kegyetlen hitelező, menekülő adós. No de csakhogy nem más. Egyelőre ki­fizetem adósságát. Károly hálatelten pillantott a báróra, a ki szavát beváltotta és egyetlen kellemetlen hite­lezőjétől is megmentette, aztán pedig áldotta a végzetet, hogy színésznőket teremtett a kik nyitva hagyják lakásaik ajtaját és azoknak olyan bárókat, a kik a szegény emberen a legkritikusabb pillanatban könyörülnek. Kis gróf. Ilona k. a., Németh Jánosné, Németh Matild k. a., Galle Anna k. a., Schvarczenberger Jó­zsefné, Lázár Ferencné, Csermák Berta, Bekő Ilona, k. a. (Budapest), Schvanfelderné (Tol­mács). — Felülfizetések. A váci I. ált. Ipar­társulat nyári mulatságán felülfizettek: Dunai Szél 2 frt 50. Hornung Albert, Racsek János, Reitter Ödön 2 frt. Nikitits Sándor, Fleisch­mann Ede 1 frt 50. Jelinek Ágoston, Tragor Ernő, Réger Ede, Papp István, Vadkerty Mihály, Pertzián Gusztáv, Tragor János, Parti János, Nagy János, Quell Ferenc, N. N. 1 frt. Bartoss Elek, Oravecz Mihály, Albrecht Sándor, Man­­dits János, id. Gserny József, Nyitray Ede, Fridrich Lajos, Bayer Lajos, Csernák Géza, Szentirmay N. Szeghő Gyula, Czifferszky István, dr. Forgó Kálmán, Ottó József, Gajarszky Ká­roly, Tabacska Mihály, Stibrik Kálmán, özv. Pintér Mihályné, Fédor Sándorné, ifj. Való Ignácz, Lencsó Sándor, Szőke Károly, Horváth János, Németh Jánosné, Nagy Ferenc, Vörös Ferenc, Szakszik Mihály, Obermajer Lőrinc, Lipták Andrásné, Szeifert György, Fülöp Mi­hály, Albrecht Betti, Szczitóvszky János, Kellner Konrád, Balog Ferenc, Docskal Lajos Peidlpeck József, Zapletál István, Korpás Lajosné, Gzuczor Jánosné. Csermák János, Reznicsek József, N. N., Reiser Jenő, Korpás Lajos, Rasóvszky Mi­hály, Tischler András 50—50 kr. Lázár Jánosné, Müller Tódor, Kisák János, Pézl Imre, Ulrich Gyula. Szombat Péter, Schvarzer Reinhardt 30—30 kr. Jelenffy Gyula, Szekerka Zoltán, ifj. Gserny József 20—20 krt. — Fogadják a nerneslelkű felülfizetők az Ipartársulat hálás köszönetét. — A helybeli statusquo zsidó is­kolában a múlt hétfőn voltak az évzáró vizsgálatok igen szép eredménynyel, a mi dr. Lengyel Soma iskolaszéki és dr. Vadas József hitközségi elnöknek, úgy a tanítói karnak dicsé­retére válik. Különösen ki kell emelnünk, hogy a magyar nyelv oktatása terén az egyes taní­tók nem várt kitűnő sikerrel fáradoztak. így Büchler Miksa III. oszt. tanuló, ki egy éve szakadt ide Nagyszombatból s akkor még egy szót sem tudott magyarul, ma már egész kor­rektséggel beszéli a magyar nyelvet, mintha csak az lett volna az anyanyelve. A fiú a magyar nyelvben tett előhaladásáért 10 korona jutalmat kapott; tanítójának, Schönfeld Arnold­­nak jutalma pedig legyen az elismerés. — Népgyülés Vácon. Budapesti napi­lapokból olvassuk, hogy ma, junius 26-án nagy népgyülés lesz Vácon, a mely alkalommal a szocialisták elfogják határozni az általános szavazati jog életbeléptetését, a pálinka árának leszállítását, egy országos bagó-fábrika fölállí­tását, stemplinek, trafiknak kerékbetörését, a 8 órai alvást, 16 órai lumpolást, meg sok egyéb hasznos dolognak megvalósítását, talán még a Witt-bank felosztását is. Ebből a rettenetes hírből — azt hisszük — csak annyi lesz az igaz, hogy vasárnapra esvén az úgynevezett Sarlós-vásár, csakugyan lesz itt népgyülés, összegyűlnek a kosdiak, cinkotaiak, tótfalusiak, szendiek, rátótiak, kállaiak, sőt talán a kokaiak is, hogy itt vásárt csináljanak, adjanak-vegye­­nek, stb. kisegítő személyzetül aztán valószínű­leg elfognak jönni a budapesti értéktávolitno­­kok is, — szóval lesz népgyülés, vásári soka­­dalom, de nem „cucilista“ jellegű s igy Vác város fő cucilistái: Törköly Jóska, Bagó Feró és Nyeldel Gazsi csinálják majd a legrosszabb vásárt, kivált ha a rendőrség közéjük üt egy kicsinyt. — Eljegyzés. Abeles Sándor helybeli jó­­hirű fiatal kereskedő a napokban eljegyezte Pollák Mina kisasszonyt Paksról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom