Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-13 / 2. szám
Előfizetési árak: TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP, Egész évre............................6 írt — kr. Félévre .......................................3 írt — kr. Negyedévre ............................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos' 13 r. KISS J Ó Z S E F. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: 1-40. Miina Terézia-i akpu rt. Dr.Kis.s- féle ház. 1. emelet. hie kiililoiiilök a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések es hirde- tési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajezár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. . . hirdetések x ^ ^ ^vitar-yosan eszközöltetnek. Kapható a kiacHohiTratalhau» Kézircitofc vissza ncui miatttuk. Per ágit tranqpudlla potestas, quae violeiitíi nequit. Az ipar mozgalma 1894-ben. Az egészséges és a józan nemzetgazdaság meghamisitatlan törvényeinek megfelelő tőkemozgalom halasa mindenütt üdvös és gyümölcsöző eredményeket fejleszt és gyakorol az iparra. Mivel a tőkének legelső sorban is hasznos és állandó gvümölcsözés végett az ipari vállalatokba kellene elhelyezkedést keresni és találni. Nálunk azonban miként már a tőke mozgalmáról szóló megelőző cikkünkben jeleztük volt, a tőke csak a hazárd vállalatok felé mozog, vagy csak oly nagyobb ipari alapításokba temetkezik el, melyek határozottan zsibbasztó hatással vannak a kisiparra. Már pedig egy megállható politikának éppen az ország rendezett gazdasági és mezőgazdasági viszonyainak megfelelőleg mindig számolni kell avval, hogy az ország kisipara életerős és verseny képes legyen. Igaz ugyan, hogy ép ezen szempontokból itélkezőleg el kell ismernünk, hogy A hét diorámája. — Hétnél több képben. — Spinozustcl. Szombaton a tapszedés után, Imre cimborával Kis-Vácnak vettük sétánkat. Mire a kőkapuig értünk öreg este lett. A vigasztalatlan téli sötét képbe csak itt-ott csillámlott be a kis-váci fő-utca nehány pislogó lámpája. A menháztérre pedig öreg éjfél sötétsége nehezedett. Az Árpád-utca felől nagy zajjal törtetett nehány suttyó elé . . . Kiknek alakját a fehér hólap csak akkor domborította ki, midőn már majd közelünkbe értek. Gál-vásárkor szapult fehér nemükbe voltak öltözve, fejükön báránybőr sipkával. A legkisebbik közülök egy sötét tárgyat lóggatott kezei között. A Grósz-féle eset után ilyféle tünemény óhatatlan figyelmet ébresztett bennünk. Sarkon fordulva a csapat után vonultunk. az iparos szakoktatás, valamint a ta- noncoktatás ügyében főképen a fővárosban örvendetes lendület mutatkozott, amit sajnos a vidékekről nem állíthatunk. Nekünk különösen úgy tetszik, hogy az a sok iparengedélyért folyamodó ifjú iparos, kiknek sűrűn, egymás után következő kérvényei a közigazgatási letét naplót egészen betarkitják felette szerény adagával rendelkeznek az ipari fejlettségnek — igy azután az élet verseny piacán egyátalán nem képesek lábaikat biztosan megvetni és csenevészük a kis ipari állapotokra annyival is inkább zsibbasz- tólag hatnak, mert fogyatékos készitmé- nyeikkel a megrendelő a vásárló közönséget egészen elriasztják. Ép azért első sorban is véghetetlenül rosszul esik nélkülöznünk az ipari ta- noncok oktatásában egy alapos készült- ségű és az ipari motívumot iránk érzéket költeni értő rajztanárok hiányát. El is várjuk az ipar iskolai bizottság lelkes tagjaitól, hogy szivökre ölelve ennek a kérdésnek döntő erőt rejtő nagy Alig értek az első, vagy a második házhoz, erősen megzörgetik az ablakot lármásan bekiáltva : — Megjelentessük a három királyok csillagát ? — Majd eltakaredtok ! . . . kiáltott ki egy meghasonlott, rekedt hang. Imre cimborát azonben kezdte mulattatni a dolog. — Hát azután mennyibe kerül ez a csillag megjelenés?! — Csak egy krajcárba ! nagyságos uracs- kám. Imre kiszurkolja az obulusokat, a fiuk közöl pedig az egyik nagy keservesen tüzet csihol egy kénes gyufával és meggyujtja a kezében levő lámpást. Mely mind a négy oldalán veres papírral volt beragasztva, de az első oldalon egy csillag- volt kimetszve. — Hát ez az egész ? ! kérdi Imre barátunk korholó hangon.?! — Egy krajcárért nem akarná kend az egész Göncöl-szekerét ?! Vágja vissza az árpád-utcai nemzedék. * * * Vasárnap. Muki és Sanyi kirándulást terveztek Budapestre. horderejéL annak megoldása módozatá- ról beható tárgyalásokat fognak megejteni. Nem kevésbbé vigasztalatlan kép az is, mely az iparos tanoncok kiállításainak tanúságaiból elődomborodik. Nemcsak azért, mert ezen kiállításnál a technológiai oldalnak, a helyes anyagkezdés ismertének nagyfokú fogyatékával találkozunk, hanem azért is, mivel az iparos mesterek csak igen kevés lelkesítő és buzdító hatást látszanak tanoncaikra gyakorolni. Azt is végzetesnek találjuk kisiparunkra nézve, hogy kisiparosaink szorongatott helyzetüknél fogva a betegsegély intézménynyel kapcsolatos befizetéseket egészen adótehernek tekintik, melyet a kisiparos béke kedvéért megfizet ugyan sajátjából, de csak azért, nehogy segédje a legszorgosabb időben cserben ne hagyja. - Kisiparosaink helyzetére az gyakorol csenevésző és nyomasztó hatást, minthogy e szakba vágó igen sok iparcikkeknek először a házalók csinálMidőn a népszínház délutáni előadásán teljesen kiélvezték magukat, megindultak az indóház felé. A hó nag-y, sürü, lomha pelyhekben foszladozott lefelé. A havazás szinte lehetetlenné tette a villamvasuti közlekedést, vagy legalább is annyira akadályozta, hogy a gyalogjárás előnyösebbnek mutatkozott. A maiér csak az volt, hogy kettőjüknek volt egy esernyőjük. Ez is szeladon esernyő volt, mely alá csak egy személy juthatott. Ez pedig okvetlenül a kisebbik lehetett.' Muki tehát fedezetlenül hatolt előre az omló hógomolyban. Eeltünt azonban nekik, hogy a Teréz- köruton haladva a szemközt jövő kotona- tisztek és rendőrség részéről teljes tisztelgésben részesültek. Az indóház előcsarnokába érve, Sanyi felpillantott Mukira akkor kacagta el magát. — No téged a hó ugyan furán kiépített ! ni milyen hatalmas epolettekett rakott a válladra és olyan pikhaubot a fejedre, hogy még a vak is porosz generálisnak nézne! Ezen az utón jutottunk ahhoz a ménkő sok szalutátióhoz.' » * * *
