Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-08 / 49. szám
VÁCI HÍRLAP 3 tért, melyben a fegyver, az iparos srerszáma, a harcmező pedig a műhely. Ez a nemzeti kiállítás. A másik, Os-Budavára, rege a múltból, mit csengő rímbe szedett a lantos dalos ajka, s pengeti hozzá kobzán azt a mélabus danát, mely lágyan sir, ha szerelmét dicséri, de csattogó viharba csapat, ha vészben a haza. Ez a rege most válik valósággá. A kiállításon túl, az állatkert e célra szánt nagy területén építik fel nemzeti dicsőséges múltúnk emlékére Os-Budavárának egy részét, úgy a hogy állott harmadfél századdal ezelőtt, a török hódoltság- utolsó napjaiban. Nagy gonddal, fárasztó tanulmánynyal, a mi elpusztult mű történelmi emlékeink pontos és fáradhatlan gyűjtésével már egy éve tervezik ezt, festők, művészek, írók és műépítészek. Az ősi budai vár minden háza minden épülete külön-külön tanulmány volt. Töredezett címerek vallanak gazdáiknak. Az építkezés bizarr, sajátságos, kevert. Régi mi magyar házak nyugodt egyszerűségét tarka színekkel, kiugró erkélyekkel; ráczos ablakokkal aggatta tele a törökök megszálló serege. A városbiró házában a hudai basa székelt. A régi rác üzleteket örmény- és arabs kalmárok foglalták el az utca közepéig teregetve portékáikat. A templomok tornyáról leverték a keresztet, hogy helyet adjon a félholdnak, harangszó helyett a muezzin vontatott kiáltása száll alá a toronyból. A piacokon tarkallik a kelet népe, vásárt csapva, prédát osztva. Igen, valósaggal igy fog felépülni Ős- Budavára, hogy visszatükröződjék benne ama kor élete, melyet a történelem, Törökvilág Magyarországon néven nevez. Mert nemcsak formákról, nemcsak épületekről van szó. Maga a vár házaival, bástyáival, mecsetté alakított templomaival, minaretteivel csak korhű keretéül szolgál majd annak az életnek, melyek a maga eredetiségébe, sajátságába visszaadni törekszenek azok, akik magukra vállalták Ős- Budavára felépítését, és e nevezetes korszak életének bemutatását. Nap-nap után más-más lesz a kép, mely vallomásom következik. Én már nem vagyok gyermek, én már szerelmes vagyok ! Az anyja a szivéből nevntett hozzá. — Komolyan mondom szetetjük egymást. Ő és én. Nagyon szeretjük egymást, Ida mama! Holnap fog is már szólni neked. S ha csak kicsit szeretsz, szívesen fogadod. A másiknak még egyre mosolygott az arca. S a neve ? A — neve? Hisz ismered te is, sokat jön hozzánk : Radóy Pista. Ida mama mereven nézett maga elé. — Van kifogásod ellene? A fejével intett, hogy nincs, Sárika boldogan tapsolt és a szerelmesek önöségével aprón részletezve mondta el szivének történetét. Késő este volt már, mikor anyja szavai eszébe ötlöttek. A homlokára ütött és úgy kérdezte meg tőle hozzá simulva. És mikor mondhatom annak, ki téged szeretni fog, hogy — apám ? Az édes anya egy percre elhallgatott, egy percre lehunyta szemeit, aztan alig, hogy megremegett a hangja, mikor felelt: — Soha. Margit. a török hódoltság vészteljes napjait tükrözi vissza. Ma még diadalmas hadjáratról tér vissza a budai basa, és serege rabláncra fűzve hajtja maga előtt a rabságba került népet. A janicsárok zenéje harsogva kiséri n győzedelmes hadakat. Holnap a mecsetbe száll a basa, hogy hálát adjon Allahnak a diadalért. Bogiáros bégéi, szerecsen testőrei kisérik és meghajol előtte Ős-Budavára népe. Harmadnapon már harci riadó veri fel a dörzsölő janicsárokat és a tört bástya- récsen hősi küzdelem után vonulnak be a magyar hajdúk, a félhold mellé tűzve a Ssűz-Máriás magyar lobogót. És igy tovább. A hadi képeket felváltja a budai polgárság akkori életének változatos megnyilatkozása. Víg szüretek, hangos zeneszóval, csengős, ekkós szekérrel, vagy talán egy-egy gazdag budai rác lakodalma, ismét más napon a budai város biró választása, és napról- napra ujrbb képekben mindaz, ami jellemzi a kert és a benne élt embert. Nehéz volna mindet felsorolni. Korhű öltözetek, a régi világ zenéje-da- nája, művészek, jól begyakorolt ének és zenekarok és a látványosságokhoz szükséges, mintegy 300 gyakorlott közreműködő, gyalog és lóháton, lehetővé teszik, hogy e felvonulások, diszmenetek szemkápráztató pompája, a várbeli épületek élethü keretével karöltve, a leghübb alakban varázsolják elénk a múlt e képeit. Meseszerü lesz a csalódás, amint a látogató a legifjabb jelent oly fényesen vissatük- röző kiállítás területéről kilép és egy hídon áthaladva, mintegy varázsütésre a csalódásig hűen utánzóit múltban leli magát. Már Ős-Budavár kapujában jancsár-őrség, vagy a hajdúk csapata fogadja és átlépve a boltos-ives kapun, elébe tárul a régmúlt idők nyüzsgő élete. A piacon zagyva lármában egyesül a kelet s nyugat prédaleső népe. Nyírott fejű, marcona tatárok kínálják harácsolt prédájukat. NAalka kürd-lovasok rablott páripákra alkusznak Petneházy délceg huszárjaival. A piacra nyíló utcák boltjaiban arabs és örmény kalmárok kínálják portékáikat. Oszlopos csarnokok aljában fekete kávét szür- ssülnek az ősz-szakálu török urak s a csarnok előtt csengő dobszó mellett járják csábos táncukat a bajaderek. Néhány házzal odább kuruc legények mulatnak a tárogató édes hangjainál. De im . . . egyszerre csend lesz. A muezzin szava hallatszik a minarett erkélyéről, az utca népét házaiba űzik kivont kardú jancsárok; megharsan a kürt, megszólal a dob és méltóságos lassúsággal vonul fényes kíséretével a mecsetbe az utolsó budai basa .... Gyönyörködve nézi majd ezt a mai kor népe, összehasonlítva a jelent a múlttal, melynek eleven emlkékéül épül a magyar dicsőség szimbóluma: a magyarság' állam- fentartó központja: — Ős-Bádavára. Virág Béla. Készülődések a kiállításra. Az ezeréves ünnepére készülő Magyar- ország jövő évi kiállításának mintegy a földből elővarázsolt remek szép városa Budapest városligetének fasorai között, állandó és alkalomszerű palotáival, remek pavillonjaival és óriási csarnokaival jóval félévvel a kiállítás előtt már csaknem egészen készen áll. Körülbelül kétssázötven különféle érdekes és Ízléses épület, többnyire már belül is készen, épen csak arra vár, hogy a tizenhatezret meghaladó kiállítók érdekes, tanulságos tárgyaival benépesedjék és a melyek még épülőfélben vannak, azok is annyira közelednek befejezésükhöz, hogy a mi jubileumi kiállításunk lesz a világon az első kiállítás, mely megnyitásának napján, 1896. május 2-án valóban és tényleg be lesz fejezve. A magyar nemzet dicső emlékei részére épített hármas történelmi palotacsoport, mely a gót Vajda-Hunyad várát, a jáki templomot, Magyarország legrégibb Árpádkorbeli román épületét és a renaissance-stilt foglalja magában, gazdag falfestményeivel együtt adták át e napokban készen az igazgatóságnak. A királyi pavilion berendezésével is már tüzetesen foglalkoznak. A hadfelszerelési kiállítás a bécsi Arzenálban már össze van gyűjtve és oly impozáns, nagyszabású benyomást tesz a nézőre, hogy szakemberek állítása szerint ilyen hadügyi gyűjtemény, mely a legújabb katonai felfedezések mellett a hadtörténelem emlékeit is oly gazdag gyűjteményben bemutatná, még soha egy kiállításon sem volt. Hátha még hozzáveszszük a török szultán Ő Felsége által rendelkezésünkre bocsájtott, Konstantinápolyban őrzött temérdek ereklyéket, melyek a háromszáz éves török-magyar háborúkra emlékeztetnek. Hasonló emlékeket kapunk még a berlini Zeughausból, Pétervárról, Lengyelországból. Nagyon érdekes az a mozgalom is, mely Amerikában kiállításunk jövő évi látogatására vonatkozólag széles körben megindult és mely abban is nyilvánul, hogy különösen az Egyesült-Államokban hazánkról és népünk életviszonyairól minden vidéken ismertető felolvasásokat tartanak. A külföldi sajtó is, melynek képviselői csak nemrég voltak nálunk vendégek, telve van dicséretekkel kiállításunk előkészületeiről. A jövő hétre pedig hazánk összes vidéki hírlapjait invitálta Dániel Ernő kereskedelmi miniszter, hogy nekik az ezredéves kiállítás előmunkálatait és a már elkészült építkezéseket bemutassa. Most késsül a főváros és Pozsony városának pavillonja; a faluból már egy ház sem hiányzik, csak az utcák feltöltése van hátra, s azután már csak a tipikus házak belső berendezése fog következni. Az iparos-segédek és tauoncok a kiállításon. Hazánk általános ipari haladásának bemutatása mellett, iparnevelési szempontból országos érdek a serdülő fiatalság ambíciójának felkeltésére, szorgalmuk és ügyességük ösztönzésére a millennium alkalmával külön kiállítást rendezni az iparos-tanon- cok, segédek és munkások, készítményeiből. Hogy az ezredéves kiállítás hazánk kulturális viszonyainak e tekintetben is hű tükre legyen, a kereskedelmi miniszter most az összes kereskedelmi és iparkamarákhoz, ipartestületékhez és társulatokhoz felszólítást intézett, hogy az ipari segédszemélyzetet a jövő év julius 15-én kezdődő és egy teljes hónapon át tartó időleges kiállításon tömeges részvételre buzdítsák. Ebben a kiállításban részt vehet magyar iparos-tanonc, segéd és munkás akár itthon, akár külföldön tartózkodik, ha 1896. január hó végéig sajátkezű munkáját az ezredéves kiállítás igazgatóságához Budapestre bejelenti. A később jelentkezőket csak különös figyelmet érdemlő esetekben veszik figyelembe. A beküldött tárgyak kiállítása és elbírálására külön bizottságokat szerveznek,
