Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-24 / 12. szám
V A G I hl IRLAP ipar számára és mindama óriási munkába frigyesei volt a Pesti Hírlap, melyet ó alapított mely anyja volt a magyar zsurnalisztikának, melyet szinte ö teremtett meg. Ez a heroikus munkásság szerezte meg számára 1847-ben Pest-vármegye követségét, ekkor állott ő a nemzeti követelmények élére. Láttuk bámulatos tett erejében egyik kezével rombolni hogy elegyengesse a talajt a másik kezével a merész épületek felemelésén dolgozni, majd gigászi erőket kifejteni, hogy megtarthassa azt mint a nemzet kormányzója azt, amit alkotott. Sorsa volt e küzdelemben elbukni. De vándor útja nem kisebb szolgálat volt a magyar alkotmány és a szabadság ügyének. Megindult a Rákóciak, a Tökölyi- ek utján hog'y Kiutahian Rodostón, keresztül Amerika legszabadabb népének államában élvezze azon szabad nép hódolaját mely a szabadságban bírja erkölcsi és anyagi értékeinek leghatalmasabb gyarapodását. Itt hirdette a magyar nép küzdelmének célját, majd megtérve az európai kontinensra az emigratio kisded de törhetlen és lelkes seregével állott őrt és szolgáltatott bizonyságot a magyar áliamjog mellett és ezen az általuk emelt véd- falon törött meg az abszolitismus minden romboló ereje, mely Magyarországot tabula rásáva akarta tenni. Es az ő hatalma s alakja Európa nyágatán az ő hajlani nem tudó qvetójával negatiójával adta meg* a lökést, hogy Deák alkotásai a haza javára létesülhessenek. Kossuth Ferencz levele Reiser Béla ügyvédhez. Reiser Béla, mint a Kossuth gyászünnepély egyik főrendezője személyesen hívta volt meg Kossuth Ferencet a gyászünnepélyen való résztvételre. E meghívásra a következő levelet intézte Réiser Bélához, mely városunk összes polgárságához szól. Tisztelt Uram ! Budapest márczius 19-én. Hálás köszönettel vettem tudomást arról az óhajról, melyet ön, sok váczi polgár nevében tolmácsolt, hogy én résztvegyek e hó 20-án a bánat és kegyelet azon nyilvánításaiban, melyekkel a váczi polgárság jelezni fogja ezt a gyászos emlékű napot. Bár legbecsesebb kincsemnek tekintem honfitársaimnak kegyeletét, mely atyám emléke iránt nyilvánul azért mégis lehetetlen ne kém e szomorú évnapon bármely emlék ünneplésen résztvennem. Magamba óhajtok zárkózni e napon ; magányosan fogom elvinni koszorúmat a sírra, és magányosan idézni fel annak a nagy szeretetnek emlékét mely atyámat és engem összecsatolt. Azonban legközelebb el fogok meni Vácra megköszönni a polgárság kegyeletét, mely kitartón nyilvánult atyám iránt hosszú évek során át, elkezdve attól a naptól, midőn őt Vác 1867-ben képviselővé választotta. Vác népének kegyelete atyámat elkísérte sírjába is, és fenmaradt mint egy szép legenda, mely hazafiságra buzdítja a jövő nemzedékeket. Fogadja és adja át Vác polgárainak őszinte vonzalmam és hálám kifejezését. Kossuth Ferencz. Ő most már a történelemé. Szelleme alkotó része maradt nemzetünk élőerejének. De a történet múzsája, mely immár emlékét őrzi, komoly tanúságra int bennünket. Megtanít arra, hogy ezredéves történetünkön kettős arany fonálképp vonul át : a szent korona tisztelete s a szabadság sze- retete. Minden igaz magyar szivének egyik kamarájában ott dobogott a hűség királya iránt, a másikban meg az ősi szabadsághoz való épp olyan törhetetlen ragaszkodás, j Fgy tőből sarjadt mind a kettő; egyik a ! másik nélkül soha nem boldogította a nemzetet. A történet hosszú folyamán felkent királya ellen soha sem segité Isten a magyart, de viszont egy királyt sem segített meg meg istene a nemzeti szabadság elnyomásában. Ezért nem tudott Mdgyaroszágon soha a zsarnokság és fejedelmi abszoludtizmus meghonosodni. Ezért a korona, mely más országokban a hatalomnak vols jelképe, nálunk a nemzeti szabadságnak volt őre és foglalata. Nálunk nem is tett soha alatt valói hüségesküt a trónra lépő fejedelemnek a nemzet, hanem igenis, a király esküdik meg szent István óta mindég a nemzetnek, hogy megtartja alkotmányát és vele szabadságát. így maradt a magyarság" nem csak független, hanem az egyedüli szabadság al- ketmányos nemzet a középkoron át Európa szárazföldén. — És hogy ez így történt, s a magyar töiténet lapjára nincs felírva a zsarnokság emlékezete, az a köznemesség érdeme volt. A köznemesség tartott meg az országot mindég, valahányszor a főrendek oligarchiája vesztére tört. Az tartotta meg az országot az Árpádnak kihalltakor elkövetkezett belviszálynk idején, az mentette meg a mohácsi vész előtt és után a nemzeti királyság eszméjével, és az készítette elő és intézte alkotmányunk nagy átalakítását, közreadva kiváltságát és szabadságát a polgárság egyeteme számára. A középnemesi rend helyébe ma a polgárság lépett s a polgárság folytassa ennak ország mentő hagyományát ás szabadság védő hivatását. És ha az idegen meg nem érti, minden igaz magyar tudja és érzi eme hivatásának jelentőségét. Szent legyen minden magyarnak a korona varázsa és fenkölt viselőjének fenséges személye, de szent múltúnk minden hagyománya, ezredév által megszentelt szabadságé s az érte szenvedett minden honfinak emlékezetes. Történetünkből ki nem tépnénk egy lapot sem semmi áron, mert tudjuk, hogy mind azt, a mi arra irva vagyon, nemzetünk javára és előmenetelére rendelte a gondviselés. És ha ünnepeljük Kossuthot és benne a magyar szabadság újjászületését, mely megmentette nemzetünket a jövendő időknek, csak hívek maradunk nemzetünk történetéhez : De hívek maradunk az emberi szív legbensőbb törvényéhez is, mely az ősök tiszteletében s azok nagy tettei emlékezetében keresi a jövendő hazafiságának és nagy tetteinek buzdító forrását. Az isteni kijelentés vallása mellett a világ minden nemzete szivében egy külön hitvallás él, a nemzeti hősök tisztelete. A régi Róma világuralma idején, midőn az ősi vallás érzelme megingott Plutorch a nagy ősök tiszteletével akart uj vallást teremteni honfi társai számára A görög hitte, hogy Theseus szelleme ott harcolt a peézsák ellen Marathonnál, a magyar legenda vallja, hogy Szent László is oda ugratott váradi lovagszobráról a harczmezőre, mikor veszedelem fenyegette a magyart. Mi is hiszszük és valljuk, hogy Kossuth szelleme mnnkálni és harcolni fog közöttünk tovább is, mint egy szentelt hagyomány. Mert a harc, melyet ő kezdett még ma sincs egészen megharcolva. Mintha sötét árnyak közelednének, hogy orozva megbontsák az uj Magyarország épületét, melynek köveit szive vérével ragasztotta össze a magyar. Mintha titkos intésre újra ránk készülne törni a belviszály áldatlan szelleme, a nemzetiségek orvtámadása, hogy megállítsák a haladást, melynek örökülhagyásában olyan csodásán találkozott Kossuth és Deák szelleme; — és megakarják bontani a nemzetnek azt az egy végét, mely legdicsöbb vívmánya volt 1848-nak s a következő időknek. Mintha a nemzet lelkét is megfogta volna az önzés rozsdája. Nincs meg a sziveknek régi fellángolása se lázas összevetése ; — s mi, kik hívek vagyunk, a nagy idők nagy hagyományaihoz, aggódva szólunk égbe költözött szellemedhez ez Írással : „maradj velünk, mert a nap hanyatlóban van és az éjszeka közeledik.i{ Jer, ne ■ engedd, hogy éjszaka boruljon a magyar szabadság- tün- düklő napjára. Jer, dobbantsd ujrá lángra sziveinket és egyesíts a szabadság szere- tetében! Jer, fújd meg újra a szabadság harsonáját, melynek hangjára leomlottak a régi választalak, uj életre kelt a nemzet és még a külföld is ámulva hallgatta szózatát! Vezesd diadalra a nemzet újjászületésének befejezetlen munkáját, hogy az uj Magyar- I orság győzedelme legyen, a második ezredév boldogságának záloga ! A lelkes éljenzésekkel fogadott beszéd után Demény A. szintársulati titkár szavalta el fokozott hévvel Kossuth imáját a kápolnai csalában elestek felett, majd a Himnusz eléneklése után eloszlott a közönség. Színészet Vácon. A múlt heti előadásokról beszámolva. Legelőször is a vasárnap délutáni előadásról kell megemlékeznünk. Nagyon jól tudjuk, hogy ezen délutáni előadásokra egy oldalról sem fektetnek valami nagy súlyt. Az igazi hivatásos színész itt sem engedi lelohadni önérzetét és nem felejtkezik meg azon kötelmekről, melyekkel úgy önmagának, saját reputatiójának mindenek előtt pedig a közönségnek tartozik. A Feneleányok kerültek színre. Egy darab életkép a mi babiloni mintára átalakulni siető fővárosunkból. Azon sajátszerü társadalmi morállal, hogy tisztességes, munkás, házias leányok, ha szerényen, elvonulva élnek fő- kötő alá soha nem kerülnek, de ha nagyban adják és csapják a szelet : tucat számra hull nyakukba a Aimennek epedett járma. A felfogásban van sok a mi való, a lecke tehát a férfiaknak szól. Minden férfi olyan nőt nyer a milyet érdemel. A játék öszhangjából Német János emelkedett ki, remekül lakitván a piócakereskedőböl meggazdagodott német házi urat. Utolsó epi- gonját hozta felszínre ama budapesti némét polgárságnak, mely szerencsére ma már kihaló félben van, szinte mogérdemelné hngy Német alakítását spirituszba tennők, mert ma holnap oly tipikus német polgárt irmagul sem találunk. Fiai azonban gyöngén is figyelmetlenül játszották szerepeiket. A feneleányok személyesitői egytől-egyik jól játszottak, különösen D. Kovács E. kinek kezében a főszerep vonalról, vonalra emelkedett ; precízen énekelt es szép ének darabjaival folyton tetszést aratott. Szentmik- lósi Mokány Bercit alakította hü falusi parlagisággal. E fiatal színészben sok elementáris erő dúl. Iskola, elmélkedés, tanulmány, megfigyelés, csiszolás és szorgalom
