Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-17 / 11. szám
VÁCI HÍRLAP U> A levonulás. Három órakor pontban együtt voltak már a város tisztviselői, és a városi képviselők, a negyvennyolcas honvédek még élő tagjai, a különféle testületek és egyletek küldöttei és Lenesé Sándor karjaiba emelve a város legbpcsesebb palládiumát a 48-as zászlót, megindította a menetet le a honvédszoborhoz, az ünnepség színhelyéhez. Mint a nag-y vízválasztó medencék hasadékaiból meginduló csermely lépten-nyomon újabb víztömegeket emel magába, hogy óriási folyammá nőhesse ki magát, így sűrűsödött a levonuló tömeg is egy hatalmas csataoszloppá, mintha sem vége, sem eleje szakadni nem akarna Dacára, hogy csatakos, olvadékos idő volt, hogy az utat lépten-nyomon olvadékok tócsái borították el, mégis hiánytalanul szállta meg' az egész tömeg a honvédszobor tájékát és lelkes érzelmekkel adózott a napot betöltő nagy momentumoknak. Lenn a szobornál. Mintegy négy óra lehetett, mikor az egész közönség a legpéldásabb rendben a szépen díszített szobor környületét megszállta. A 48-as zászlótartó fenn a szobor tisztára sepert talapzatánál állott meg, körülette a nagy napok hívei, városi tisztviselők. képviselők és testületek küldöttei, valamint a városi fiatalság csoportosultak. Az adott jelre felzendült a fiatalság ajkán a magyar Himnusz ima^zerü első akkordja, melybe csakhamar beleolvadtaz egész közönség. Az első versszakasz eléneklése után Német László némaintézeti tanitógyakornok lépett a felső lépcsőre, honnan érces, kitartó és tiszta hazafiú hévtől áthatott hangon rajzolta le a 48-diki március 15-dikét. Eleven, megragadó képér adva azon napoknak és küzdelmeknek, melyek oly hatalmas forduló pontját képezik nemzetünk történelmének. A mély me^ indultságot keltő beszéd végeztével Miakovics kath néptanító állott fel és Petőfi Talpra magyar-ját szavalta el tisztán és értnetően. Ráhagyták. — hogyne gyógyulna, hiszen már is gyógyul. Idekünn maradunk mindig. Az az ágy, az a szoba, az az örökös fekvés tesznek beteggé. Nem fogok többé feküdni, — nem akarok ! — Élni akarok : milyen szép az élet. Hátravetette fejét, hogy a lombok reszkető árnyéka odahullott az arcára: félig nyitott ajkait összecsücsöritette, mintha valami felséges ambróziát innék. Nem győzött betelni a gyönyörűséggel. — Hogy turbékolnak azok a galambok : a bohók ; — és milyen szépek ezek az almafák igy virágban. Ugyan törjetek le nekem egyet, de rózsaszínűt. Egyszerre szaladtak, hogy teljesítsék a kivánatát a férfi is, meg a lány is. A leány felemelkedett, hogy magasra i nyújtott karral letörjön egy gyenge, virágos ágat. Miklós segitott neki és odahajolt egészen mellé. A virágokból dúsan ömlött a kábító, má- moritó illat : köröskörül élt pezsgett, szeretett minden, fiatalok és egészségesek voltak mind a ketten. Pándy Miklós agyát egyszerre elfutotta a vér és hirtelen örült szerivedélylyel karolta át a leányt, es megcsókolta annak a örömtől elnémúlt ajakát, lobogó tűzzel. Egy csók volt csak; semmi más, mint egy őrületes beszámithatlan csók — de a A szavalatok végeztével, ismét az ifjúság vette által a szerepet, először elénekelvén a Hazádnak rendületlenül kezdő strófáját, majd a Kossuth-nóta gyönyörű áriáját énekelve magával ragadta az egész közönséget. A visszavonulás. Az ünnepségi funktiók végeztével a legpéldásabb rendben oszlott szétt a közönség, nagy részben a legközelebbi utat választva saját tűzhelyéhez. A fiatalság azonban követve a város 48-as zászlaját hazafiui dalok éneklése mellett vonult fel példás szép rendben a városháza kapujáig, hol a nagy idők emlékeit éltetve meleg kázszoritások között búcsúzott el egymástól, a szent zászlót pedig visszahelyeztük szokott helyére. A bankettek. Egy nagy központi bankett megtartósának többrendbeli akadályai voltak. Az első, hogy a Kúria szálló díszterme ma színpaddá volt átalakítva, a második, hogy többen találkoznak polgáraink között még e fontos alkalommal is kik ételben, italban akadékoskodva okát képezik, hogy a polgárság kellőképen nem tömörülhet, így azután egy nagy társas összejövetel helyett több apró részekre szakadnak fel azok, kiknek a legszorosabban kellene összetartaniuk. így következett be, hogy az idén, március 15-dikén többfelé volt megoszolva az áldomásozó polgárság. — Mintegy öt- venen a legtörzsökösebb polgárság zöméből kereskedők és iparosok vegyesen Müller Antal alsovárosi k »csmáros helyiségeiben áldoztak a nagy idők emlékének, hol egész éjféli 12 óráig pezsgő jókedvben mulatoztak : Hazafias felköszöntésekken sem volt hiány. Kurdi Bálint vezette a szót, Fehér m. kir. államvasuti tisztviselő és Sebők iparos velős és melegen átérzett be- szédekkek villanyozták fel a jelenvoltakat. Korpás Lajos kocsmájában szinte, igen jelentékeny számmal gyűltek egybe, valamint Fleischman Edénél mintegy 25-en. A beteg asszony egy lombnyiláson keresztül látta ezt és az ő gyengén verő szive raeg- vonaglott ettől a csóktól. Egyszárre nagy, úndok, fullasztó feketeség borult köréje. Szeretett volna felugrani, rájuk rohanni, letiporni őket: de arcát elborította a fakó sápadság és a kezeit nem bírta megmozdítani. A férfi hoztn a letör;, virágos ágat; a leány jött utánna szorongva, kipirulva, könnyező, égő szemekkel. A beteg asszonynak nem kellett már a virég. Idegen, bosszús mozdulattal dobta el magától, s a hangja fuladozó, tompa és érdes volt. mikor kis szünet után megszólalt. — Nem kell ! — Be akarok menni ! Gyűlölt most már mindent, a mi után az elébb még vágyott. Gyűlölte a napfényt, a lombot, a virágot, a tavaszt — az életet. Csak itt volt jó, — az ágyban, a homályban. A függönyöket le kell ereszteni, a galambokat el kell zavarni onnan. Pándy Miklós odahajolt föléje és sötét aggodalommal szólt hozzá.- Lfát nem akarsz meggyógyulni édes? A hervadó fiatal asszony ránézett azzal a két nagy szemével, csodálatosan, — azután szó nélkül fordult a falnak. felsővárosban Vörös Károly imitiativájára emelt színvonalú bankett volt megtartva a Fehérlóban, hol többen mint hatvanan gyűltek egybe, nők és férfiak vegyesen. Itt Vörös Köroly Dr Freysinger és Reiser Béla mondottak jeles beszédeket. Színészet Vácon. A nagy közelség dacára, mely a fő és székvároshoz fűz bennünket, melynek elsőrendű színi intézményeit annyi alkalmunk nyílik megtekintenünk a váci polgárság tehetségéhez mérten elég lelkesedéssel szokta felpártolni a magyar vándorszinmü- vészet bajnokait, valahányszor csak a sors tűzhelyeinkhez vezeti. Ha ez a lelkesedés aztán néha nagyot lohad, annak oka legtöbb esetben épp a színészet képviselőiben kell keresnünk. Mert igen helyesi ítéli meg Váli Béla, hogy legtöbb színtársulatunk igazgajói e tisztes álláshoz úgy jutnak, hogy a társaság adósságostól, mindenestől a nyakukba szakad, mikor aztán annyival nehezebb megmozdulniuk, mivel a törvényhez sem értenek semmit és minden ügyeiket úgy bonyolítják le, hogy maguknak és társaságuknak valódi romlását okozzák. Szerencsére a most körünkbe érkezett szintársulat és annak derék igazgatója semmivel nem szolgáltat reá okott, hogy Váli észrevételével továbbra is foglalkozzunk. Egy anyagilag teljesen rendezett társaság szállt meg falaink között, kik szilárd talajon vetik meg lábaikat anyagi gondok súlya és az innen eredő zilált körülmények tehát nem munkálnak bontolag az előadások haramoniájára. Mi legalább mindjárt az előadás estélyén a legkellemesebben győződtünk meg, hogy a társulat minden szereplő tagja kedvvel és lélekkel tölti be a maga szerepét. Csütörtökön este Forrai Miklós gyönyörű hangszerelésü operettjével, a libapásztorral nyílt meg az első előadás. Mi ugyan egyáltalán nem melegszünk fel az operette j előadásokra, de ilyen csinos zenei alkotás j kedvéért, szívesen eltekintünk az operettéi i helyzetek sikamlósságától. A kitűnő zenekart kell mindenekelőtt meg- érdemlett dicsérettel kiemelnünk, mivel eddigelé éppen azon éldatlan rossz zongorák. melyek a zenei karokat pótolták riasztották el a közönséget a színháztól. Balogh Árpád azonban oly jeles zenei karral rendelkezik, melynek precíz, simított teljes összhangu játéka a legfokozottabb igényeknek is teljesen megfelel. Ilyen szép zenekari előadást mér rég nem volt módunkban élvezni. . Szintén sietünk kiemelni a női énekart is, mely elég üde és^érces hangokkal rendelkezik, amellett teljes szabályossággal énekel A társulatnak harmadik nagy előnye, hogy kellő számú és jól iskolázott magán énekesnői is vannak. Mindjárt az első előadáson Szigethy Lujze, E. Kovács Ilka, Bercik Margit annyi bravúros technikát fejtettek ki szerepeikben, hogy szinte elfelejtettük, hogy egy vidéki szintársulat előadását élvezzük, hozzá amennyire az első előadás szabad ug'y nyilatkoznunk a közönséget többször magukkal ragadták. Különösen a második felvonás zárda jelenetében E. Kovács Ilka és Bercik páros dalai teljesen kifogástalanok voltak. Szigethy Lujza pedig az első felvonás kakuk- dalával ért el bevégzett sikereket. A nőkön kívül Német János tűnt fel gazdag komi-
