Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-03 / 9. szám
VÁCI HÍRLAP o — Váci Hírlap melléklapja. — Vác, 1895. Nlárcici« 1 \ó 3. Az amerikai szőlők nemesítése fásojtás által. A Richter-tele ojtás segédeszközeiről. A Magyar Borász legutóbbi számában .elemzőleg- hatoltunk be a fásojtás egyes nemeibe, különösen annak legismertebb nemébe, a tőkeojtásba. Letaksáltuk annak igaz értékét, feltüntettük a lehetetlenséget: az ojtás eme nemével állandó és termő szőlőket beallithatni. Sőt tovább is mentünk megismertettük azon könnyűséget, melylyel a Richter-féle ojtás által széleinket rekonstruálhatjuk, előadtuk az alanyok beszerzésének módját, valamint az ojtóga- lyak minemüségét, úgy az alanyok telel- tetését. Elérkezett az ideje, hogy magával a Richter-féle ojtással tüzetesen megismerkedjünk, de hogy ezt tehessük, szükséges mindenek előtt az ojtáshoz szükséges segédeszközökről a szükséges megvilágításokat előadnunk. Ezen segédeszközök között első ? 1. Az ójtó kések. Igen jó aczéllal biró egyszerű kerti kés, a kés pengéje se túlkemény ne legyen, mert akkor könnyen csorbul, se túl lágy, mert akkor vagy nem élesithetjük meg kellőleg, vagy ha igen, éle könnyen kihajlik. A penge hosszúsága elég ha 6 cm. A barackai telepen igen jó sikerrel használtunk Kunde és fia drezdai cég által készített kést. Ezek közt van jobboldali és baloldali. T. i. ezen kések mindig csak egyik oldalukon elesitendők, mert a másik oldal egyenesre van köszörülve, hogy a váglap simaságát ez is elősegitse. Azon oldalon, mely köszörülendő, van a cég védjegye és a kinyitásra szolgáló bevágás a pengén. A jobboldali késeknél, ha a kés élét fektetett vízszintes helyzetben magunk felé tartjuk, ezen bevágás felül van ; a baloldali késeknél ugyanezen állásban alul. A baloldali kések arra valók, hogy ezekkel készítsük a váglapokat a Richter-féle ojtóhüvelyen. 2. A Richter-féle ojtóhiivelyek. A Richter-féle ojtóhüvelyek. A számtalan ojtógépek mind nem felelnek meg kellőleg faladatuknak és vagy egy vagy más lényeges hibájuk van. A Richter-féle ojtóhüvely igen egyszerű kis eszköz, mely inkább csak arra szolgál, hogy a váglap készítésénél a kés irányát vezesse. Ezenkívül egy az ojtásnál előfordult igen nagy hátrányt van hivatva megszüntetni. Miben áll a Richter-féle hüvelyek előnye? Az eddigi ojtásoknál ugyanis nagyon gyakran előfordult, hogy az angol párosításnál a váglapon készített nyelv felett levő vége a venyigének nem forradt össze, mivel azt a legnagyobb figyelemmel sem lehetett oly szorosan lekötözni, hogy mindenütt megfeküdje az alatta levő véglapot. Ezen hátrány eltávolítását a Richter-féle ojtóhüvely igen egyszerű módon segíti elő. T. i. ezen hüvely segélyével készült váglap nem egyenes sík, hanem egy kissé homorú. Ha két ily homorú váglapot a közepén készült nyelvek segélyével egymáshoz illesztünk, éppen a végek fognak a legnagyobb erővel egymáshoz feszülni s kötözés nélkül is kapunk oly jó vagy jobb forradást, mint az egyenes siku vág- lapoknál. Ezen hüvelyek háromféle nagyságban készülnek a venyige vastagságai szerint. 3. KötözŐaiiyag. Kötöző anyagul a raffia szolgál és pedig pácolatlan állapotban. A kötöző anyagoknak akkorára, mire az ojtás helyén a forradás megtörtént, el kell rothadnia, ennek pedig a gyökér és hajtásképződéssel egyidejűleg kell megtörténnie. Azon ojtásnál, melynél akkor, midőn a hajtás 3—4 cm. még nincs meg a forradás és — ha sima vesszőbe történt az ojtás — nincs gyökér, hiába van a legerősebb kötöző anyag is alkalmazva, a forradás többé nem jön létre, ha pedig a forradás megtörtént, a kötöző anyag felesleges és inkább hátráltatja a tökéletes forradást sem mint elősegítené azt, de még az ojtás helyét inkább szárazon kell tartani, mint nedvesen és száraz helyen a raffia pácolatlan állapotban is elléggé tartós. 4. Kenő anyag. Kenő anyagokul egyszerű fazekasagyagból készült, pép szolgál, melylyel csak vékonyan kenjük be az ojtás helyét, hogy megóvjuk azt attól, nehogy az ültetés alatt finom homok vagy porszemcsék juthassanak a váglapok közé. Megemlítem, hogy a franciák a staniolt, melyet sokan célszerűnek mondanak, arra nézve, hogy a nemes galy ne verjen oly könnyen gyökeret, nem tartják célravezetőnek az ojtási hely beburkolására, mivel ezáltal az ojtási hely gyorsabb hömérsékí változásnak van kitéve, ez pedig hátrányos a forradásra. Mivel lényeges különbség nem tapasztalható az ojtási munkálatoknál azon ojtások között, hol a staniolt alkalmaztuk vagy elhagytuk és ráért az eljárást költségesebbé teszi, bátran elhagyhatjuk azt. Mekkora legyen az ojtaudó vessző ? Az ojtási mivelet az alany és a nemes galy előkészítésével veszi kezdetét. A veremből kivett, vagy a tőkén hagyott és tavaszszal levágott sima vesszőket egyenlő hosszúra vagdaljuk. Ezen hosszúság 35— 40 — 45 cm. lehet. Minél melegebb természetű az oltványiskola talaja, annál hosszabb lehet az alany. Az összevagdalás leggyorsabban és legcélszerűbben akként történik, hogy egy asztalra annak szélétől oly távolra erősítünk fel egy lécet, a mily hosszúra az alanyokat vágni akarjuk. Az elvágandó venyige alsó részét, közvetlen a bütyök alatt levágjuk, ezen végével az asztalon levő léchez helyezzük és az asztal szélénél elvágjuk. Hol vágjuk el a vesszőt? Ha ezen hely épen egy bütyökhöz jutna, akkor I—2 cm.-el rövidebbre vágjuk, t. i. a bütyök alatt, ha pedig épen a bütyök fölé, akkor 1—2 cm -el hosszabbra vágjuk az alanyt, mert annak felső végén a bütyöktől legalább 5 cm. hosszú csonknak kell maradni, hogy a nemesitési váglapot megcsinálhassuk. Az asztal másik oldalán ülő munkás az igy megvágott alanyvesz- szőket mindjárt elszedi és arról a bütyöknél levő szemeket levágja, kivéve a legalsó bütyökszemet, melyet meghagyunk, hogy erősebb és gyorsabb gyökérképződésünk legyen, mivel ebből nem fog hajtás fejlődni. mert mélyen jut a föld alá. Meg* kell mosni az alanyokat. Az igy elkészített alanyokat azután igen célszerű a reájuk tapadt földes részektől lemosni és pedig két vízben. Az elsőben a legnagyobb része a földnek lemosódik, mig a másodikban az első mosás piszkos leve is le lesz öblítve. Egyidejűleg előkészítjük az ojtógalyakat. Ezeket legcélszerűbb két szemre csinálni akként, hogy a felső szem felett csak 1J/2—2 cm. hosszú csonkot hagyunk, az alsó szem alatt pedig 5 cm. hosszú részt, hogy ezen készíthessük a váglapot. Ezeket szintén szükséges megmosni. Ha ojtóga- lyunk szemeinek jóságáról biztosak vagyunk, úgy használhatunk egy szemes ojtógalyat is, mely esetben a szem felett is ssükséges 3 — 4 cm. hosszú csonkot hagyni, hogy megőrizzük azt a beszára- dástól. A megmosott alanyokat és ojtógalyakat meg kell törülgetni. Hogy bánjunk el a gyökeres alanyokkal ? A gyökeres alanyok elkészítése ojtás alá akként történik, hogy azoknak az évi hajtását levágjuk az egy év alatt képződött kis tőkefejjel együtt. A felső bütyöknél képződött gyökereket egészen eltávolítjuk, csak a két alsó bütyöknél levőket hagyjuk meg és pedig a legalsó bütyök gyökereit 5—6 cm. hosszúra vágjuk vissza, a felette levő bütyök gyökereit pedig 1—H/g cm. hoszsura. Az ojtás keresztülvitele. Az igy előkészített alanyok és ojtógalyak azután a váglapkészitőkhöz jönnek, kik úgy az alanyon, mint az ojtógalyon a váglapokat megcsinálják. Ezek előtt a Richter- féle ojtóhüvelyek 3 féle nagysága akként van az asztalba fúrt lyukakba odaerősítve, hogy a közép vastagságú közvetlen munkás előtt áll s a hüvely rézsutas metszése a munkástól el van fordítva egyenesen. A legvastagabb a munkástól balra az előbbi hüvelytől 23 cm. távolra van megerősítve és pedig úgy, hogy a hüvely rézsutossága az asztal szélével 45° szöget képezve, a munkástól elálljon, mig- a legvékonyabb hüvely az ellenkező oldalon hasonlólag van elhelyezve a munkás mellett. A váglapkészitő azután az alanyt a megfelelő vastagságú hüvelybe dugja, azt hüvelykujjával felfele nyomja oly erősen hogy a vágás alatt előre ne csuszszon és a baloldali kés hegyét a venyigére he-
