Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-03 / 9. szám
VÁCI HÍRLAP 3 nem teheti ; mert Paskevits a telhatalmú-, hanem meghatározta az órát mikor menjünk Paskevitshez, ő ott lészen és szószólló leszen kérésünknek. Beinenvén Paskevitshez ott térdre borulva felfogott kézzel esdek- lettem. hogy ne gyujtatná tel a Várost, ne teg'ye szerentsétlené a szegény lakosokat mert mi nem vagyunk semminek oka. Akkor a korona örökös is közbe szóllott, elvégezvén. Paskevits parantsolta hogy keljek fel és mondotta a korona örökös kérésére nem gyujtatom fel a Várost hanem a szabad rablást már visza nem vonhatom, mert 3 napi rablást engedtem a seregnek annak is én lettem az áldozatja, mert engem végképen kiraboltak. Halván akoriban itt lakott penzonális cs. tisztek, felszólítottak hogy folyamodjak, mert jutalmat érdemiek az én tetteimért, ők adnak bizonyitvánt én megköszönvén sziveségöket, de nem folyamodtam, mert soha nagyravágyó nem voltam én megelégedtem szegény sorsommal. A történelmi igazság kedvéért közöltük Vereszky Antal nyilatkozatát a maga teljes szövegében és midőn e sorok által Vác város történetének legválságosabb időszaka nyert egy részről tiszta megvi- lágitást, másrészről véleményünk szerint mindig maradandó érdemei maradnak fenn Zichy grófnak is, ki az ő egyszerű, igénytelen jószívűségében bizonyosan nagyon hathatós közbenjáró volt Konstantin főhercegnél. hogy magát a város szerény polgárainak kérelmére a város fönmaradásáért a teljhatalmú hadvezér előtt közbevesse. Helyi és vidéki hírek. — Kegye* adomány. Méltóságos Vigyázó Sándorné szül. báró Podmaniczky A. urhölgy 10 lórin tot adományozott a váci nőegylet céljaira. A nőegylet vezető elnöksége lapunk utján fejezi ki ő méltóságának legmélyebb köszönetét. — IjCinoiulás. Donovitz Vilmos, ki eddig hosszú időn keresztül töltötte be a kaszinó kör pénztárosa tisztét, ezen általa hűséggel kezelt pénztárosi állásról lemondott. miután jelenleg a katholikus körnek pénztárosává lett egyhangúlag megválasztva. — Eljeg.yxés. A Vácon is széles körökben ismert Morlin család kivállóan intelligens tagja Szentimrei Morlin Imre kul- : tuszminiszteri titkár eljegyezte Bezerédy nagybirtokos leányát Izabellát. Fogadja i kollegiális üdvözletünket. — Hímen liir. A magyar birói karnak érdemekben őszülő Nesztora, Jakabffy Károly aljárásbiró a hét folyamán vezette oltárhoz Fóthon Guthy Amália urhölgyet, hogy neki örök hűséget esküdjön, Helcz Ferenc kir. járásbiró nász-nagysága mellett. Mi szívből kívánunk tartós és zavartalan boldogságot. — A katliolikus kör fclolvasási estélyei. A kath. kör kilépett a cselekvőség terére és márc. 2., 16., 23. és ápr. 6 énekelőadással kapcsolatos felolvasást estélyeket rendez. A tegnapi estélyen Po- rubszky József olvasta fel Rózsahegyi. Gyula Restauráció cimü dolgozaté1-. E. Újvári Irén pedig két egyház dalt énekelt Ulrich K. zongorakisérete mellett. — Kijegyzés. A helybeli status-quo ízr. hitközség néhai rabbijának fia, Ullmann Salamon eljegyezte Kohn Albert nagyváradi tekintélyes kereskedő leányát, Gizellát. — Sorozás. Városunkban a sorozás a helybeli illetőségű katonakötelezettekre nézve f. hó 1. és 2. napján történt meg. Eredményéről jövő számunkban fogunk beszámolni. — Közgyűlés. Az iparbank közgyűlése múlt vasárnap délelőttjén lett megtartva 35 részvényes jelenlétében. Osztalékul 7 forint lett. megállapítva. Felügyelőkül dr. Franyó István, Gindrich József és Jolesch Gyula választattak meg. Az igazgatóságba pedig Edvi Illés Gyula és Velzer Lajos léptek be. — A kaszinó közgyűlése. A váci kaszinó ez évi közgyűlését ma március 3. délután 3 órakor tartja meg. — Az ipartestület közgyűlése. Az ipartestület ez évi közgyűlése ma délelőtt 10 órakor lesz a Kúrián. — Kyászliir. A legmélyebb fájdalommal jelentem, hogy szeretett« férjem, jo apa testvér, sógor s jó barát Kremer Gyula városi alorvos. Vácon, f. évi február 27-én hajnali 3 órakor fájdalmas, de mindazonáltal keresztényi türelemmel viselt rövid betegség után szivszélhüdésben életének 44-ik evében elhunyt. A boldogult hűlt teteme f. évi március 1-én délután 3 órakor fog a róm, kath. egyház szertartása szerint a halottas házból (Mária-Terézia rakpart 8. sz.) az alsóvárosi sirkertbe a feltámadás boldog reményében örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-óldozat f. évi március 2-án regg'eli 10 órakor fog a Ferenc- rendiek templomiban az Urnák bemulattatni. Vácon, 1895. február 27.Béke legjen I porai felett ! Özv. Kremer Gyuláné és gyermekei. — A megmentett életért a mentőnek. E meleg, hálás szivekből elöszök- kenő felirat rengett azon számos koszorúk egyikének szalagján, melyeket Kremer Gyula mély megrendülést és súlyos családi gyászt keltő ravatalára helyeztek. E munkás, kötelességérző, ritka tehetségű és egészséges itéletü orvosban nemcsak társadalmunk és városunk hanem az egész emberiség egészségi ügye érzékeny vesztességet szenvedett. 100-nál több difteritisz beteget mentett meg a biztos haláltól saját gyógykezelési módja által, vagy helyesebben beszélve egyetlen difteritisz beteg , el nem pusztult aki orvoslását igénybe vette. És ha Kremer nem Magyarországban, de esetleg külföldön születik neve ma egy Pasteur és Behring mellett foglalna helyet. De mi saját kicsinységünk eleven érzetében annyira szeretünk mindenkit agyonkicsinyiteni. hogy szinte pusztulás volna reánk nézve ha valódi érdemet megillető elismerésben részesítenünk. De engesztelődjünk ravatalánál és mutassuk j meg, hogy igaz barátai voltunk az által, j hogy mentsük meg gyógykezelési eljárását az emberiség javára ! Ez legméltóbb emlék a munkás élet sírja felé. — Pénztár vizsgálat. A február havi péntár vizsgálat a városházán február hó 27-én délután két és fél órakor lett megtartva. Mely alkalommal a városi közpénztári, fogyasztási, árva, közigazgatási letét. | korodai alapok, ipardijak és szegény alap értékei mind felülvizgáltatván és megszámróla, s az a két mozzanat, melyet megrajzol, s felkiált: persze, persze, ez ő a francia nyelvmester, persze, a százgallérral nini hogy ráismertem! De én, a ki nem vagyok bajai, azt a francia nyelvmestert sohasem láttam, honnan ösmerjek reá? Bodrogi leírásából csak halavány vázat és jobbadán karikatúrát kapott. S ez ennek a könyvnek a hibája áltálján. És hibája a fotografáló írónak mindenkor. A művészi alkotás nem abban áll, hogy egy-egy vonást lekapjunk az életből a ter- mészethüség még nem kompozíció, s karaktereket nem lehet fotográfiái utón alkotni. A mikor pedig Bodrogi kerek cse- lekvényre törekszik, többnyire sovány, száraz képzelő tehetséget árul el. A legrégibb s legkopottabb vonásokkal operál. Példákkal bizonyítok. Démutkában ez a cselekvényenek a vezérmotivuma : Szabó László szegény hivatalnoknak meghal a felesége, négy leánya marad, a kik közül három a nyakán vénül, a negyedik nagyon szép azt becsézik is nagyban. Démutka beleszeret egy ifjúba. Az idősb nővérek észreveszik e vonzalmat, de nem tudják, hogy kit illet. Bálba viszik a bálon Démutka, a szegény leány, bizony petrezselymet árul, a mikor az ifjú észreveszi, s megtáncoltatja. A leány szerelmesen simul hozzá. Mikor az ifjú betér a buffetbe, mámorosán eldicsekszik azzal, hogy Démutka az övé lesz. Az apa ezt meghallja; s megfenyíti, a miből botrány lesz, a lánya a folyosóra menekül, meghűl s meghal . . . A szegény, alázatos, bár belülről önérzetes hivatalnok typusa olyan régi novellái alak, hogy valóban azt a kötetet kellene felsorolnom, a hol nem fordult elő. A szegény leány — a dicsekvő gazdag fiú, oly ellentét, a mely szinte kínálkozik s ép ezért ízléses iró kerüli is már, mint az unalmat. De tény, hogy bizonyos irói tehetségnek: a fotografálásra hajlásnak itt is mutatkozik a jele, még pedig sikerült vonásokkal: azt a jelenetet értem, mikor az apa három vén leánya és az ifjabb negyedik bevonulnak a táncterembe. Kissé Fliegende Blät- ter-i zamatja van ugyan, de nincs minden erősebb humor nélkül sem. Elemezzük kissé Leó-ját is. Egy idősb hölgy beleszeret egy fiatal katonatisztbe, az alatt, mig az nála betegen fekszik. A betegnek jól esik az ápolás, a gyöngédség a szeretet, s feleségül veszi. Csak későn jut annak a tudatára, hogy a felesége nem hozzá való, akkor, mikor szivében szerelem fakad egy bájos leány iránt. Főbe lövi magát. Mi lehet ma már ebben a mesében az érdekes? Maga a mese? Dehogy, dehogy Legfeljebb a lélektani érzések elemezése. A fiú szerelmének ébredése, harca lelkiismeretével ; ez a harc éppen, maga a küzdelem. De a szerző úgy beszéli el ezt a banális történetet mintha az emberi lélek legtitkosabb rejtelmei előtt lebbentené fel a titok fatyolát, olyan nagyon komolyan, a mi mosolyt szül. De lélektani megvilágításról Bodroginál soha sincs szó. O vagy forografál vagy csodákat mesél. A fotográfiái iránt csak bajai ösmerősei rajonghatnak. A csodáiban pedig nem hiszünk s igy nem tud velük érdeket kelteni bennünk. Mind a mellett bizonyos eredeti zamatot nem lehet megtagadnunk az előadás módjától, melylyel irói hivatottságot árul el. Novellistikai előadással aligha lesznek sikerei. Más tért kellene keresnie. Sas Ede sem az apró, novellisztikus tárcák terén fogja legszebb sikereit aratni. Mostani, második kötete mindjobban azt bizonyítja, hogy a nagyobb koncepciókra hajlik irói tehetsége.