Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-17 / 7. szám

Kilencedik évfolyam. 7. HKHIl). Vác, 1895. évi február 17. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre ...........................ti írt kr. Félévre.......................................3 írt — kr. Negyedévre............................1 írt 50 kr. EGYES SZÁM ARA 12 KR. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Felelős szerke ztö és laptulajdonos 1J r. í v I S ÍS JÓZS E E. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: VÁC. Mária- Terézia-) akpart, Dr. Kiss- féle ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. líyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 k raj ezár. Bérmentetlcn levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-o/tazn-yosazn. esz:ls:öz;öltetn.el5:. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit timncjiiil Irt potestas, quae violenta i iec [i ait. A Vác-vidéki népbank XXI-dik üzletéve. A Vác-vidéki népbank okulva azon tanácsokon, melyek kíséretében múlt évi működéséről megemlékeztünk sietett ez évi jelentésével minél korábban a helyi piacon megjelenni. Ez által tanubizonsá- got óhajtott arról szolgáltatni, hogy a kö­zönség jogos kívánalmainak, valamint a részlehajtatlan kritika követelményeinek tőle telhetőleg megfelelni iparkodik. Ha a megkezdett utón haladni fog ez által önmagának nyújtja a legelőnyösebb szolgálatot, mert kiérdemli ily módon a közönség rokonszenvét és pártfogását, melyre egy megszilárdulni óhajtó intézet­nek mindig szüksége van. Részünkről pedig minden helybeli in­tézet megvesztegelhetlen és minden elő­ítéletekről ment méltánylásra számolhat mindaddig, mig működésével első vonal­ban a porgárságnak akár anyagi, akár szellemi izmosodására, fejlesztésére és gyarapítására tör, természetesen mindig azon az mesgyéken, ahol az erkölcsi tör­vények integritása sértetlenül és szeplő­telenül megáll. Nekünk ugyan is az a szilárd meg­győződésünk, hogy az egyleti buzgó és sikeres tevékenység által egy részrül a város a maga egészében nyer üdvös fej­lődést, más részről pedig az egyes pol­gároknak lesz mód és alkalom szolgál­tatva arra nézve, hogy a létért való küz­delemben lehetőleg biztosan vithassák ki a maguk harcait. Arra tehát egy oldalról sem számol­janak, hogy szolgáltatott indok nélkül mi városunk bármely intézete ellen, ha­bár sem ingünk sem gallérunk nem volna is, ellenséges érzületet tápláljunk. Erre az feltevésre sem a múltban nem szolgál­tattunk okot, sem a jövőben nem fogunk szolgáltatni soha. Ha ezen határozottan körvonalazott álláspont, mellett is előadjuk nézeteinket egy vagy más intézet vezetéséről. Ezt mindig azon intencióval és nyíltan be­vallott szándékkal tesszük, hogy annak megszilárdulásán buzgólkodva a város fej­lődését és a polgárság jólétét munkáljuk. A Vác-vidéki népbank üzleti forgalmá­ból mindenekelőtt örömmel veszünk tudo­mást, miszerint betétállománya közel 18 ezer frttal gyarapodott. Ennek az örvendetes körülménynek első vonalban arra kell munkálnia, hogy az intézet könyvvezetése a fejlettség mai színvonalára emelkedjék. Evvel a garan- tiával adós az intézet a tőkegyüjlő kö­zönségnek. és saját hitele fejlesztésének. Az intézetnek az igazgatóságba is oly erőket kell beleölelnie, melyek helyi pénz­piacunk természetével tökéletesen isme­rősek. Erre pediglen azért is keli törekednie az intézetnek, mert egészséges jelenségül el nem fogadhatjuk azon üzleti eredményt, hogy még az intézet tiszta nyereménye alig 2800 frtot tesz ki, addig csupán ké­sedelmi kamatokból 1600 frt körül nyert jövedelmet az intézet. Varga Katalin, a havasok úr­nője. — Egy kis visszaemlékezés — A múlt nyarak egyikén felkerestem az annyira szép abrudbányai havasokat. Célom volt Verespatakon át a híres Cse- tátyát, majd a Detonátát nézni meg; az­tán felkeresni Búcsúm községét, melynek román lakossága úgy az alak deli voltára, mint az öltözet festői szépségére nézve a romáuok között hazánkban első helyen áll. A vidék leghatalmasabb s legszebb köz­sége, Búcsúm hat részből áll : Bucsum-Szát, Iszbita, Muntári, S/.ásza, Poeni, Valea-Alba. A ki nem járt a havasok között, az nem tudja, mi a község. Négy-öt mértföldnyi területen a falu házai kisebb-nagyobb cso­portokban ott feküsznek a havasok tetőin, oldalán, erdőirtásokon, a sebesen tova iramló patak által mosott mederben. Az iskola, a templym, a korcsma, egy-két bolt, a legkiseboik fajtából, rendszerint egy csoportban fordulnak elő. A házaknak ilyen elszórtsága okozza azt, hogy néhol egy-egy házcsoport külön nevet kap, mintha külön község volna ; az egy rész külön templomot, iskolát épit magának, külön papot és tanitót tart. Ezért oszlik fel Búcsúm községe is hat részre. Szebb nőkről, mint a minőket Búcsúm­ban láthatni, még álmodni sem lehet. E szépséget jelentékenyen emeli a ruházat színgazdagsága ; a csipke, a selyem-himzés s a rendkívül finom Ízlés, meiylyel a bu- csumáni nő öltözékét rendezni tudja. Tö­kéletesebb idomokat, a szépségben nagyobb összhangot hiában keresnénk a művészek remek festményein. A ki látta e népet ott a helyszínén, a maga valóságában, csak elragadtatással szól felőle. A finom arcvonásokat nem a kendőzés, hanem a természet maga adja meg a ter^ mészet gyermekének ; valamint, hogy a természet ajándékozza meg a szemet azzal a fejbolonditó tűzzel, a mi városokon eb­ben az öngyilkosságos világban mindenféle végrendelkezésnek volna szülőanyja ; — de falun a legény csak felsohajt, azt mondja : Fáj a szivem ! és fájdalmával szivében to­vább küzdi az életet. A havasnak külön népe, társadalma, ter­mészete van. Égy külön világ az. a mely a városok poros lakójára nézve, a lépten- nyomon mutatkozó eredetiségek miatt, va­lóságos paradicsomnak tűnik fel. iV lélek felvidul e világban s nem tud betelni a maga fenségében jelentkező természet gyö­nyöreivel. Jókai Mór „Szegény gazdagok“ cimü regényében Búcsúm jelentékeny szerepet játszik. Nem csak a nép, hanem maga a vidék is remek. A festő-művész ecsetjére érde­mes száz meg száz tájkép lepi meg az. utazót, mintha a természet két kézzel szórta volna e vidékre a maga kincseit, hogy a ki meg-meglátja azokat, soha el ne fe­lejtse. Elértük Bucsum-Poient. Egy havas gerincen nehány házra akad­tunk. Vezetőnk, a ki bucsumáni román fickó volt, az egyik szerény épület előtt meg­állított s azt mondá : — E házban lakott Varga Katalin a ha­vasok úrnője. Megnéztem a házat kivül-belül. Engem nagyon érdekelt a dolog, meg Varga Ka­talin, habár keveset tud róla a történelem előttem mindig érdekes jelenség volt. A hely, melyen háza feküdt, stratégiai ügyes­séggel volt kiválasztva, mintha a benne lakó arra gondolt volna, hogy meglásson mindenkit, a ki csak a ház felé közeledik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom