Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-22 / 51. szám
VÁCI HÍRLAP kai mélyebb gyökeret vert azaz érzelem melynek én már csak azt a nevet adom „megszokás“, semhogy kitépni, elég erős lenne keze, annak a szép lánynak a Szabály Béla szivéből. Beh ! kár lenne pedig azért a kedves nőért, ha szerencsétlen asszony lenne a neve. így vélekedik, egy meg lett korú mérnökné, kinek szintén egyik gyöngéje volt, a mások dolgávali foglalkozás. De hagyjuk a kövér nénikéket kedvtelésük mellett, és térjünk vissza a lakodalmas házhoz. A vendégek egybegyült serege várja a még mindég' készülő menyasszonyt. A ház ura ide-oda jár vendégei között, őszbe csavarodó haja dacára is még mindég szépnek mondható, impozáns alak. A koszorús-lányok vőfélyektől környezve áll a vőlegény. Nyúlánk alak; világos szőke haja, homlokára van fésülve; gondozott bajusza alatt finom, csaknem nőies, kis szája, mintha remegne. Szemeivel nyugtalanul tekint az átelleni szőnyeg-ajtóra, mintha várná valaki érkezését. Az egyik koszorús- lány hamis mosolylyal mond valamit neki; de alig látszik érteni, s zavartan felel. Sötét kék szemeiből a türelmetlenség veti vissza fényét ; egész lénye, halavány arca, a legnagyobb izgalmat árulja el. A figyelmes szemlélő észre veheti, hogy eltekintve jelenlegi helyzetéből ezen férfi ingatag jellem; állhatlan természettel van megáldva; oly ember kiben bízni nem lehet. Könnyen befolyásolható jellem, kire csak a pillanatok hatalmának van vonz-ereje. Tavaly a megye bálban ismerte meg, mostani menyasszonyát ; szive e gyúlékony tapló, lángra kapott ; s e tapasztalatlan 16 éves leánynál viszonzásra talált érzelme, s később felbá- torittatván általa, megkérte s elnyerte kezét. Az egész világ bámult, ezen hirtelen elhatározáson ; sőt voltak, kik jóakarólag elbeszélték a patikásnéval viszonyát az orvosnak. Az apa gondolkozott, de látva leánya végtelen szerelmét, nem birt ellentállni. A patikusné igen szép nő volt, ki férjénez csak vagyonáért ment. Az öt ágú korona alakú koszorút most tette feléje a komorna, s igazitá a remek fátyolt; azután g-yönyörködve úrnője, s talán saját művészetében is, mosolyogva távozók. Béla megrezzen, amint látja Irént. Arca ! elpirul, mint fiatal leányé, még lélegzése is fenn akad percre. Aztvéli, hogy csakugyan szereti menyasszonyát. E pillanatra feledi aztLa másikat. Hozzá közelit, meg- j csókolja kezét, s mikor tekintetével találkozik annak kéj sötét szeméből a menyország üdve csillog felé, meg van győződve, hogy e gyermek vissza fogja tudni tériteni, ártatlan kedélye forró szerelmével attól a rettenetes örvénytől, melynek fenekén a bűn tátong; a hol mosolygó, csábos ajakkal ; láng tekintetével magához vonzza, a romlás fekete angyala, ö feled most mindent, csak a jelen percének, a gondolatnak él, hogy e bájos teremtés rövid idő múltán az övé lesz. A násznagy jelt ad az indulásra, elfoglalják helyeiket, az elő állott díszes fogatokban, s nehány rövid perc múlva elhangzik a fénytengerbén úszó templomban a „holtomiglon“ és Szabady Béla büszke, főtartós mosolylyal vezeti menyasszonyát. A kiváncsiaktól, kik ellepik a templom bejáratát, kissé távolabb egy csoportban katona tisztek állanak Egy, csaknem gyermek kinézésű hadnagy, megbúvóim akarja tán a menyasszonyt? Oly állhatatosan nézi, nem tudja elforditni róla szemét. S e tekintet varázsát, talán megérzé | Irén, arra forditá fejét, s szívélyesen fogadta i a köszöntést. Azután a kocsiba lépett, melyet gyorsan röpített a két szép pej ló, rendeltetése helyére. Tiszttársai, kiket nem a kíváncsiság, de barátjokért való aggodalom hozottá színhelyére haza akarták kisérni. A hadnagy némi ellenkezés után a , Hunnia-* szállób >. kérte társait, hogy kisérjék. Külön szobát rendelt, a hol az idegen szemek elől elvonva, borba- dalba öntheti bánatát. Oda rendelte a cigányokat, s szivrepesztőn huzattá a keser- vesebbnél-keservesebb nótákat. Knört belőle a fájdalom. Társai átére/.ték bánatát, az alig huszonegy éves ifjúnak Három év múlt el a fennebb leirt események után, s a botrány krómka ismét egy történettel szaporodott. Egy napon arra ébredt Varalja érdemes intelligenciája, hogy a szép Szabady Bélánet elhagyta férje meg szökött a kis patikusnéval. xAz agg Somlyói, nem élhette túl gyalázatát főbe lőtte magát! A szerencsétlen asszony, ki annyira bízott, férje hűsége szerelmében ily rettenetes csalódásra virradt. A kétségbeesés szét- marcangolással fenyegette lelkét ; józan esze cserben akarta hagyni, szive a megszakadásig fájt. Már-már ő is a végletek utolsó lépcsőjére hágott, midőn megjelent előtte, árván hagyott kis fia. Ez angyal arc vissza adta lelke nyugalmát ; szive fájdalmát csillapitá. E kis gyermek lesz ezentúl, minden öröme a jövőben, s vigasza a keserű múltért. Nem is tett lépéseket, nem kutatta férje hollétét, csomagoltatott s elutazott Bécsbe egy ott lakó rokonához. nagy város zajában feledni vélte, azt a rettenetes múltat, mit szive alján hagyott. Eltávolított minden nyomot, mi őt egykori férjére, kit most már oly mértékben gyűlölt, mint a mily mértékben szerette egykor, . . . Hét évi távoliét után tért ismét vissza, szülővárosába. Akkor is, a kényszernek engedett. Ugyanis nagynénje hosszas betegség után meghalt, s vissza kellett Irénnek jönnie, hogy mindent átvehessen. Félve jött vissza, attól tarott, a régi seb felszakadt és sajngni fog. Azonban a régi emlékek látása semmit nem idézett fel lelkében, s teljesen jól érzé magát régi otthonában. A város megmaradt a réginek, változás más nem volt, mint sokan elköltöztek a régiek közöl, s feledve volt minden. Feledve a büszke Szűcs Dani emléke is ki leánya férjhez menetele után, fél évre hirtelen elhalt. Irént mint özvegyet emlegették a városban. A fiatal özvegy, mert maga is ennek tekinté magát, igen visszavonultan élt ; leginkább az ezredeséket kedvelte, kike tszülöként szeretett. Azonban, ide jövet is lehetőleg kerülte az idegenekkel való találkozást. Egy ily látogatás alkalmával tovább időzött kis fiával az özvegy, s midőn hazatérőben, egy utca sarkon befordultak, egy megvadult ló vágtatott el mellettök. A kis fiú ijedten sikoltott s ájul- tan esett a kövezetre. A nő ölébe vette gyermekét, kinek homloka vérzett, s nem látván senkit a néptelen utcán, az átellen- oldalra akart átmenni, hol egy félig nyitott ajtóból, világosság derengett. Egyszerre maga eT<11 látott egy katona tisztet, ki látván a gyermek véres arcát, kocsiért futott, s midőn megérkezett, elhelyező a még mindég ájult gyermeket a kocsiba. A nő fel ajtá fátyolát, kezét kö, szönöte nyilvánítása mellett, úgy futólag nyujtá, s a kocsisnak lakását mondva, elvágtattak. A tiszt pillanatig még utánna nézett a távozó kocsinak ; s azután, mint kinek jó eszmét sugall őrangyala fejébe, azon kapu előtt állt meg, melyen Irén nem rég távozott. Az ezredes, ki már ugyan nyugdíjban élt, azonban még mindég szívesen látta kedvencét, miként Leót most is nevező, örömmel sietett elé. Rövid, a szokásos^kér- dések úton elmondá azon balesetet, melynek az imént tanúja volt, ügyes tokticával hallgatván el, hogy a nőt felismerte. — Nagy ég kiállt az ezredesné, ez nem lehet tett más, mint Irén. I Kétségtelenül ő volt, viszonozza ura: hiába ajánlottam fel kocsim, azt adta okul a séta neki s a fiúnak is jót tesz. — Azonban komolyabb baja nem történt, a gyermeknek ? Mentsen Isten, mert a szegény Irén, úgy csügg e fiúm, mint fán a levél. — Teljesen nyugodtak lehetnek, egy kis ütő- dés és ijedségen kivül misem történt, és szabad kérdeném, ki volt az illettő ? kérdi jól szinlelt tudatlansággal a tiszt. — Nem ismerted meg Leó, mikor arcába tekintettél? Nem ámíthatsz el barátom, szól az öreg úr, j mert egykori ideálod, nem változott csak > keveset s azt is előnyére; és kis fia, élő képmása anyjának. Nem tagadom, miért is tagadnám, felismertem, mikor fátyolát felemelte, s a lámpa fénye rásütött, imádott arcára. És igazán nagymegerőltetésembe került, hogy gyermekként, el nem árultam magam. Nem tudom, nem is akarom kitépni ez arc emlékét szivemből, Hiába akartam, meg kísérlettem, de nem lehetett. Tiz éve itt él, s csati velem együtt múlik el. Nincs reményem a viszonzásra, még is magányomban órákig foglalkozom vele, s ez némi nyugtot ad. Feledi, hogy Irén özvegy: szól a kedves házi nő; ne adja fel oly könnyen a várat. Holnap én felkeresem őt, mert személyesen akarok, meggyőződést szerezni, hogy létökről. Előkészítem Irént a találkozásra. — Azt hiszem hiába fáradunk azon ; ő ép oly mértékben szerette férjét, mint én őt. És nem rendelkezik szabadon önmagával ; hisz sem Isten, sem ember nem választá el őket egymástól. Nem hallottak soha ez ember elől ? Mi történt véle ; vagy nem terheli jelenlétével már e földet. Talán már nem mocskolja be tettével, a becsületes házas emberek nevét ? És a nő, ki még nagyobb szenyfoltot ejtett ‘a női tisztesség nevén, az sem hallatott soha magáról ? Igazad van Leó, az özvegy jobban kötve van, mintha férje vele lenne, mert ez esetben elválhatnának. De igy, mit tegyen az ember vele. — Én tudnám mit kellene tenni, csak egygyel lennék tisztában lehetne-e reményem hogy viszonozni fogja szerelmemet ?! — Bizzunk a véletlenben, mely oly sokszor jött már segítségükre, kik hívták őt Végtelen sajnálom azt a szegény nőt, ki tizenkilenc évvel oly gazdag volt a keserű tapasztalatok; terén. Keressen fel holnap dé- lútán s talán tudni fogok valamit mondani.. A tiszt hálásan csókolta meg a nyújtott kezet, boldogsággal telt szívvel búcsúzott tőlök. Alig várta a másnap délutánt dobogó szívvel lépte át a szoba küszöbét, és mikor megpillantotta Irént, úgy volt mint, kit látomány lep meg. A kandalló körül ültek, mind hárman : a kis fiú távolabb a puha szőnyegen katonákat állitga- tott ; neki erre kivételes joga volt a salonban
