Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-01 / 48. szám

ii ___________________________ VAGI HÍRLAP tagok választása óta, városi képviselőtes­tületi közgyűlés Vácon nem is volt. Valótlan 3. hogy én Podhorányi József­nek kijelentettem volna, hogy a rendőrség" a néppárti plakátokat azért foglalta le, mert ezeken az van, hogy ):a néppárt a magyar állam keresztény jellegét megakarja óvni s bogy ez törvénysértés, mert támadás az egyenjogositott zsidóság ellen.'1 Ezt én ig*y sohasem mondtam. De igen is, igaz az, hogy midőn Pod­horányi egy alkalommal hivatalomban ná­lam tisztelegve elég meggondolatlan volt tőlem egy hazug nyilatkozat kicsikarását megkisérleni, s midőn én ezen kérését ke­reken megtagadtam, akkor a néppárti pla­kátokra fordittatván a beszélgetés, kijelen­tettem neki, — akiről tudtam miszerint ezeket terjeszti — azt, hogyha bárki akár szóval, akár Írásban a néppárti plakátok azon kijelentését „hogy az államnak ke­resztény jellegét megakarja óvni“ úgy ér­telmezi, avagy a népnek úgy magyarázná, hogy ezáltal az országnak más vallásu pol­gársága ellen gyűlöletet szít és ez által a fe­lekezetek közé konkolyt hint el. az ilyen egyént, bárki legyen is az, én a törvény nevében mint a közbéke megrontóját és más hittélekezet ellen lázitót, és az apostoli király által szen­tesített törvény ellen izgatót elfogatom, az ilyen iratokat elkoboztatom és azok mellék­lése mellett az ilyen egyént a kir. ügyész­séghez kisértetem át. Ezt mondottam, ezt ismétlem újból s ezt végre is fogom hajtani. Egyebekben ez az első és utolsó szavam, melyet a „Hazánk“ hazug váci tudósítójára vesztegetek. Kelt Vácon, 1895. évi november hó 28-án. Gajál*y Géza Vár- város polgármestere. A budapestvidéki m. kir. pénz- ügyiga zgatóságtól. A budapestvidéki magyar kir. pénzügy­igazgatóság tekintetbe véve, hogy a kizá­És azt a szörnyű hirt is ő hozta meg ne­kem, hogy a szomorú arcú, fiatal tekintetes úr most már boldog ember lett. — Instálom urfi, higyje el, olyan nyugodt most a tekinteses úr arca. Mintha moso­lyogna is, a hogy ott fekszik a ravatalon... S a hűséges szolga velünk zokogott, együtt annál a szomorú koporsónál, a mely az első volt azok közül a koporsók közül, melyeket azóta kivittek a nagy kőházból. Temettünk, egyre csak temettünk. A fe­hér keztzüt ritkán húzta már fel Pál úr, hogy vidám lakománál hordja körül az ételt, töltögetni se volt már kinek, hanem annál gyakrabban kellett előszedni a fekete kez- tyüjét, hogy kisérgesse ki azokat a teme­tőbe, a kiket úgy szeretett, mintha csak ő is a családhoz tartozott volna. Egyszer azután elfogytak nemcsak az élők, de a halottak is. A nagy, tornácos házban nem maradt i már senki, csak egy gyászbaborult özvegy- I asszony a kis leányával. És ekkor már nem | telt cselédre se. De nem is kellett. Nem járt már akkor a házhoz senki — de leg- ! alább a koporsó számára se kellett a kapu­ajtót minduntalan nyitogatni. Az öreg Szabó Pali akkor azután meg­vette a házunk szomszédságában azt a kis zsellérházat. Ha az úri portáról kiköltözött is, de azért ott akart maradni közelében annak a szomorú özvegyasszonynak, a kinek hátha még szüksége akad rá. rólagos szeszitalmérési jogosultság a folyó év végével teljesen megszűnik és helyébe lép a tételenkinti megadóztatás ennélfogva korrendeletileg közzéteszi a községekben, hogy kik tarthatnak igényt és mily mér­tékben és minő feltételek alatt a pálinka és egyébb égetett szeszes italok kimérésére. Ez alapon különösen felhívjuk a sör és bor kocsmárosok, valamint a szesz kimérésvei foglalkozó fűszeresek és cukrászok figyel­mét a jelen körrendeletre. Tekintetes városi tanácsnak Vác. Felhívom a címet hivatalosan az iránt, hogy a mennyi­ben, ott helyt a folyó 1895. évre kizárólagos szeszitalmérési jogosultság van bérbeadva, a következőkben foglaltakat szokott módon közhírré tenni, illetőleg az érdekelteknek ideje korán tudomásukra hozni szívesked­jék. I. Az ily helyeken bor és sör kiméré­sére kiadott italmérési engedélyek, ha tu­lajdonosuk ezt kívánja, minden további tár­gyalás nélkül kiegészitendők az égetett szeszitalok kimérésére szőlő jogozultsággal is, mivel az illető felek ily italokat az 1892. évi IV. t.-c. 10. §-a alapján a folyó évben is kimérhettek. E kiegészítést illetőleg meg­akarván könynyiteni, a bor és sör kiméré­sére szólő engedélylyel biró felek erre a körülményre, úgy arra, hogy jövőre csakis pénzügyi hatóság italmérési engedély alap­ján szabad égetett szeszitalokat kimérni, megfelelően figyelmeztetendők azzal a hoz­záadással, hogy abban ez esetben, ha a bor és sör kimérésére szóló engedélyeiket az égetett szeszes italokra is kiterjeszteni kívánják, a birtokukban lévő italmérési engedélyt személyesen vagy postán a ki­mérni szándékolt égetett szeszes italok meg­nevezése mellett legkésöb 1895. évi decem­ber hó 31-ig terjesszék be az illetékes pénz­ügyőri szakaszhoz. Azok a felek akik ki­mérési engedélyeket említett kiegészítés végett 1895. évi december 31-éig a pénz­ügyőri szakasznál benyújtották az illető Minden reggel átjárt megkérdezni az anyámat, hogy nem paranasol-e valamit és hiába mondták neki, hogy semmi sem kell, ott lebzselt egész délelőtt. Fát vágott, vizet húzott, a dél is ott érte. — Inkább eszem én itt a tekintetes asz- szony konyháján szalonnát, mint otthon meleg ételt. S beült a megszokott kuckójába és jó­ízűen falatozta a szalonnát. De még azután is mindig sokáig elüldögélt ott, szótlanul nézve maga elé. Tudja isten, miről gondolkozhatott? Bizonyára arról, mikor még három négy cseléd sürgött-forgott a téglapadlóju nagy konyhában, a hatalmas takaréktüzhely körül, amelyen akkoriban már, csak egy-két kis edény húzódott meg szerényen. Csak még egyszer népesedett meg újra ház tájéka. Pál úr gálába csukta magát és büszkén segítette ki az érkező hölgyeket s urakat a hintókból. — A kis lány lakziját üljük ! — mon­dogatta büszkén. Mintha a régi fény egy sugára vissza­száll volna egy napra ! Plogy azután annál sötétebb legyen minden. A kis, szőke asz- szonykát elvitték messzire s a fekete ruhás öreg asszoey se maradt sokáig a teljesen kthalt házban. S az öreg cseléd a szomszédból már csak az üres portát őrizte és a lakatlan ház mo­pénzügyőri szakasz által erről kiállítandó igazolvány, vagy ha dz engedély posta utján küldetett be, a posta föladó vevény alapján az összes szeszes italok kimérését mindaddig gyakorolhatják, a mig kiegészí­tett engedélyük meg nem érkezik, vagy a mig a kiegészítés megtadagadása jogerős- határozattal tudtokra nem lett adva. II. Azok a bejegyzett cégű fűszer anyag és vegyes kereskedők, a kik ez idő szerint az 1890. évi XXXVI. t.-c. 74. §-a alapján korlátolt kis mértékben való elárusitásra, valamint azok a cukrászok és kávésok, kik az 1888. évi XXXVI. t.-c. végrehajtása iránt kiadott utasítás 131. §-a V. B. pontjában említett kis mértékben való elárusitásra kinek ,en­gedélylyel abban az esetben ha a jövőben is csak az azokban körülirt korlátok között kívánják a kis mértékben való elárusitást gyakorolni, engedélyeik birtokában minden további kérelmezés vagy tárgyalás nélkül meghagyhatok. Aéban az esetben azonban ha ily felek a kismértékben való elárusi­tást korlátlanul akarnak gyakorolni, jelen­legi italmérési engedélyeiket ily korlátlan engedélyre való kicserélés végett 1 frtos bélyegjegy beterjesztése mellett a kir. pénz­ügyigazgatósághoz taitoznak bemutatni, a mely részükre ez uj engedélyeket minden tárgyalás nélkül kiszolgáltatja. III. Oly he­lyeken a hol az italmérések megállapított száma betöltve nincs, vagy valamely en­gedély megszűnése következtében üresedés áll be uj engedélyek kiadásánál első sorban a bérlettől elesett régi bérlők és a kizáró­lagos szeszitalmérési jogosultság bérlőinek engedélye alapján, tehát pénzügyi hatóság engedély nélkül eddig is pálinka méréssel i foglalkozott egyének kérései veendők fi­gyelembe. Oly helyeken a ho! az idő szerint a szeszitalmérési adó beszerzési joga van biztosítva, a jelenleg érvényben lévő öszzes akár kimérésre akár kis mértékben való elárusitásra ssóló italmérési engedélyek. 3 hosodó tetejéről hessegette le esténkint a még miudig odaszálldogáló kuvkmadarat : — Hess, hess! Kit akarsz még elvinni! Senki sincs már ott! Most a nyáron heszélte, mikor utoljára találkoztunk. — A nyavalyást nem tudom lekergetni. Majd minden éjjel ott lármázik a házon. Ne tessék ott hálni. Pedig hát neki kuviholt az a madár! Talán ő maga is érezte, mert olyan érzé­kenyen sohse búcsúzott el, mint most mikor az ősz elején elváltunk. — Nem érek én több nyarat. De minek is ? Nincsenek már itt urak, a kikért érdemes lenne élni ! Mindenki itt hagyott. Magam vagyok. Az uj nagyságos uraknak nem kel­lék, de ők se nekem. Aszongyák a ténsurék is eladják a házukat. Weisz Mózsi veszi meg ! Minek éljek én akkor tovább? Csak nem vigyázok az ő házára ! Nem is vigyázott! S most, hogy a temetés után, itt járok újra az elhagyott, szomorú ház komor, hervadozó kertjében s rágondolok arra a becsületes, derék öregre, a sit most tettünk le a föld alá, egyszerre csak ellentállhatlan erővel tör kf lelkemből a fájdalom. Pedig nem is őt siratom, hanem magamat, a ki örökre búcsúzom innen; a háztól a kert­től, a síroktól és minden emléktől, ami valaha fájt vagy kedves volt a szivemnek. Irta: Vértesy Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom