Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-01 / 48. szám
ii ___________________________ VAGI HÍRLAP tagok választása óta, városi képviselőtestületi közgyűlés Vácon nem is volt. Valótlan 3. hogy én Podhorányi Józsefnek kijelentettem volna, hogy a rendőrség" a néppárti plakátokat azért foglalta le, mert ezeken az van, hogy ):a néppárt a magyar állam keresztény jellegét megakarja óvni s bogy ez törvénysértés, mert támadás az egyenjogositott zsidóság ellen.'1 Ezt én ig*y sohasem mondtam. De igen is, igaz az, hogy midőn Podhorányi egy alkalommal hivatalomban nálam tisztelegve elég meggondolatlan volt tőlem egy hazug nyilatkozat kicsikarását megkisérleni, s midőn én ezen kérését kereken megtagadtam, akkor a néppárti plakátokra fordittatván a beszélgetés, kijelentettem neki, — akiről tudtam miszerint ezeket terjeszti — azt, hogyha bárki akár szóval, akár Írásban a néppárti plakátok azon kijelentését „hogy az államnak keresztény jellegét megakarja óvni“ úgy értelmezi, avagy a népnek úgy magyarázná, hogy ezáltal az országnak más vallásu polgársága ellen gyűlöletet szít és ez által a felekezetek közé konkolyt hint el. az ilyen egyént, bárki legyen is az, én a törvény nevében mint a közbéke megrontóját és más hittélekezet ellen lázitót, és az apostoli király által szentesített törvény ellen izgatót elfogatom, az ilyen iratokat elkoboztatom és azok melléklése mellett az ilyen egyént a kir. ügyészséghez kisértetem át. Ezt mondottam, ezt ismétlem újból s ezt végre is fogom hajtani. Egyebekben ez az első és utolsó szavam, melyet a „Hazánk“ hazug váci tudósítójára vesztegetek. Kelt Vácon, 1895. évi november hó 28-án. Gajál*y Géza Vár- város polgármestere. A budapestvidéki m. kir. pénz- ügyiga zgatóságtól. A budapestvidéki magyar kir. pénzügyigazgatóság tekintetbe véve, hogy a kizáÉs azt a szörnyű hirt is ő hozta meg nekem, hogy a szomorú arcú, fiatal tekintetes úr most már boldog ember lett. — Instálom urfi, higyje el, olyan nyugodt most a tekinteses úr arca. Mintha mosolyogna is, a hogy ott fekszik a ravatalon... S a hűséges szolga velünk zokogott, együtt annál a szomorú koporsónál, a mely az első volt azok közül a koporsók közül, melyeket azóta kivittek a nagy kőházból. Temettünk, egyre csak temettünk. A fehér keztzüt ritkán húzta már fel Pál úr, hogy vidám lakománál hordja körül az ételt, töltögetni se volt már kinek, hanem annál gyakrabban kellett előszedni a fekete kez- tyüjét, hogy kisérgesse ki azokat a temetőbe, a kiket úgy szeretett, mintha csak ő is a családhoz tartozott volna. Egyszer azután elfogytak nemcsak az élők, de a halottak is. A nagy, tornácos házban nem maradt i már senki, csak egy gyászbaborult özvegy- I asszony a kis leányával. És ekkor már nem | telt cselédre se. De nem is kellett. Nem járt már akkor a házhoz senki — de leg- ! alább a koporsó számára se kellett a kapuajtót minduntalan nyitogatni. Az öreg Szabó Pali akkor azután megvette a házunk szomszédságában azt a kis zsellérházat. Ha az úri portáról kiköltözött is, de azért ott akart maradni közelében annak a szomorú özvegyasszonynak, a kinek hátha még szüksége akad rá. rólagos szeszitalmérési jogosultság a folyó év végével teljesen megszűnik és helyébe lép a tételenkinti megadóztatás ennélfogva korrendeletileg közzéteszi a községekben, hogy kik tarthatnak igényt és mily mértékben és minő feltételek alatt a pálinka és egyébb égetett szeszes italok kimérésére. Ez alapon különösen felhívjuk a sör és bor kocsmárosok, valamint a szesz kimérésvei foglalkozó fűszeresek és cukrászok figyelmét a jelen körrendeletre. Tekintetes városi tanácsnak Vác. Felhívom a címet hivatalosan az iránt, hogy a mennyiben, ott helyt a folyó 1895. évre kizárólagos szeszitalmérési jogosultság van bérbeadva, a következőkben foglaltakat szokott módon közhírré tenni, illetőleg az érdekelteknek ideje korán tudomásukra hozni szíveskedjék. I. Az ily helyeken bor és sör kimérésére kiadott italmérési engedélyek, ha tulajdonosuk ezt kívánja, minden további tárgyalás nélkül kiegészitendők az égetett szeszitalok kimérésére szőlő jogozultsággal is, mivel az illető felek ily italokat az 1892. évi IV. t.-c. 10. §-a alapján a folyó évben is kimérhettek. E kiegészítést illetőleg megakarván könynyiteni, a bor és sör kimérésére szólő engedélylyel biró felek erre a körülményre, úgy arra, hogy jövőre csakis pénzügyi hatóság italmérési engedély alapján szabad égetett szeszitalokat kimérni, megfelelően figyelmeztetendők azzal a hozzáadással, hogy abban ez esetben, ha a bor és sör kimérésére szóló engedélyeiket az égetett szeszes italokra is kiterjeszteni kívánják, a birtokukban lévő italmérési engedélyt személyesen vagy postán a kimérni szándékolt égetett szeszes italok megnevezése mellett legkésöb 1895. évi december hó 31-ig terjesszék be az illetékes pénzügyőri szakaszhoz. Azok a felek akik kimérési engedélyeket említett kiegészítés végett 1895. évi december 31-éig a pénzügyőri szakasznál benyújtották az illető Minden reggel átjárt megkérdezni az anyámat, hogy nem paranasol-e valamit és hiába mondták neki, hogy semmi sem kell, ott lebzselt egész délelőtt. Fát vágott, vizet húzott, a dél is ott érte. — Inkább eszem én itt a tekintetes asz- szony konyháján szalonnát, mint otthon meleg ételt. S beült a megszokott kuckójába és jóízűen falatozta a szalonnát. De még azután is mindig sokáig elüldögélt ott, szótlanul nézve maga elé. Tudja isten, miről gondolkozhatott? Bizonyára arról, mikor még három négy cseléd sürgött-forgott a téglapadlóju nagy konyhában, a hatalmas takaréktüzhely körül, amelyen akkoriban már, csak egy-két kis edény húzódott meg szerényen. Csak még egyszer népesedett meg újra ház tájéka. Pál úr gálába csukta magát és büszkén segítette ki az érkező hölgyeket s urakat a hintókból. — A kis lány lakziját üljük ! — mondogatta büszkén. Mintha a régi fény egy sugára visszaszáll volna egy napra ! Plogy azután annál sötétebb legyen minden. A kis, szőke asz- szonykát elvitték messzire s a fekete ruhás öreg asszoey se maradt sokáig a teljesen kthalt házban. S az öreg cseléd a szomszédból már csak az üres portát őrizte és a lakatlan ház mopénzügyőri szakasz által erről kiállítandó igazolvány, vagy ha dz engedély posta utján küldetett be, a posta föladó vevény alapján az összes szeszes italok kimérését mindaddig gyakorolhatják, a mig kiegészített engedélyük meg nem érkezik, vagy a mig a kiegészítés megtadagadása jogerős- határozattal tudtokra nem lett adva. II. Azok a bejegyzett cégű fűszer anyag és vegyes kereskedők, a kik ez idő szerint az 1890. évi XXXVI. t.-c. 74. §-a alapján korlátolt kis mértékben való elárusitásra, valamint azok a cukrászok és kávésok, kik az 1888. évi XXXVI. t.-c. végrehajtása iránt kiadott utasítás 131. §-a V. B. pontjában említett kis mértékben való elárusitásra kinek ,engedélylyel abban az esetben ha a jövőben is csak az azokban körülirt korlátok között kívánják a kis mértékben való elárusitást gyakorolni, engedélyeik birtokában minden további kérelmezés vagy tárgyalás nélkül meghagyhatok. Aéban az esetben azonban ha ily felek a kismértékben való elárusitást korlátlanul akarnak gyakorolni, jelenlegi italmérési engedélyeiket ily korlátlan engedélyre való kicserélés végett 1 frtos bélyegjegy beterjesztése mellett a kir. pénzügyigazgatósághoz taitoznak bemutatni, a mely részükre ez uj engedélyeket minden tárgyalás nélkül kiszolgáltatja. III. Oly helyeken a hol az italmérések megállapított száma betöltve nincs, vagy valamely engedély megszűnése következtében üresedés áll be uj engedélyek kiadásánál első sorban a bérlettől elesett régi bérlők és a kizárólagos szeszitalmérési jogosultság bérlőinek engedélye alapján, tehát pénzügyi hatóság engedély nélkül eddig is pálinka méréssel i foglalkozott egyének kérései veendők figyelembe. Oly helyeken a ho! az idő szerint a szeszitalmérési adó beszerzési joga van biztosítva, a jelenleg érvényben lévő öszzes akár kimérésre akár kis mértékben való elárusitásra ssóló italmérési engedélyek. 3 hosodó tetejéről hessegette le esténkint a még miudig odaszálldogáló kuvkmadarat : — Hess, hess! Kit akarsz még elvinni! Senki sincs már ott! Most a nyáron heszélte, mikor utoljára találkoztunk. — A nyavalyást nem tudom lekergetni. Majd minden éjjel ott lármázik a házon. Ne tessék ott hálni. Pedig hát neki kuviholt az a madár! Talán ő maga is érezte, mert olyan érzékenyen sohse búcsúzott el, mint most mikor az ősz elején elváltunk. — Nem érek én több nyarat. De minek is ? Nincsenek már itt urak, a kikért érdemes lenne élni ! Mindenki itt hagyott. Magam vagyok. Az uj nagyságos uraknak nem kellék, de ők se nekem. Aszongyák a ténsurék is eladják a házukat. Weisz Mózsi veszi meg ! Minek éljek én akkor tovább? Csak nem vigyázok az ő házára ! Nem is vigyázott! S most, hogy a temetés után, itt járok újra az elhagyott, szomorú ház komor, hervadozó kertjében s rágondolok arra a becsületes, derék öregre, a sit most tettünk le a föld alá, egyszerre csak ellentállhatlan erővel tör kf lelkemből a fájdalom. Pedig nem is őt siratom, hanem magamat, a ki örökre búcsúzom innen; a háztól a kerttől, a síroktól és minden emléktől, ami valaha fájt vagy kedves volt a szivemnek. Irta: Vértesy Gyula.
