Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-03 / 44. szám

natositása a községi hivatalnokok vállaira nehezedett, melyek alól kibújni nem lehetett. Hogy a sok közöl csak egy szembeszökő példára hivatkozzék itt van az adókezelés. Az adóknak úgy kivetése, mint a kivetett adók behajtása állami functiókat képez, mégis mindezek községi hivatalnokok áltál foganatosainak. Ha már most valaki Madár János álláspontjára helyezkedve ezek végrehajtását megakadályozni akarná mi történnék? Felfüggesztetnének mindazon hivatalnokok, kik az akadályoztatásban részt vennének. Ilyen állapotokat előteremteni pedig Madár János a képviselő sem akarhat. Ami pedig költségeket illeti arról legyen az igen tisztelt képviselő meggyőződve, hogy azt viselnünk kell. Határozzunk mi bármit is, foglaljunk bármilyen állást, a törvény meg van, azt végrehajtanunk kell, evvel pedig költségek járnak, ezt a megye minden esetben ránk diktálja, ott világol előttünk a példa Kalocsa városa esetében. Ez ellen tiltakozó állást foglalni nagyon elkésett dolog.

A tiszti ügyész után Csávolszky József kanonok emel szót. mindenek előtt kijelentvén, hogy a törvény rendelkezései előtt tisztelettel meghajol és a polgármester előterjesztést ezen tárgyra vonalko- zólag elfogadja. Mindezek dacára azonban nem osztja azon felfogást, hogy az anyakönyvvezetők nem állami hivatalnokok, mert eset van rá, hogy anyakönyvvezetővé kinevezett községi hivatalnok fel lett függesztve igv községileg nem hiva- loskodhatik, azért anyakönyvezetői működésében továbbra is akadálytalanul eljárhat. Tehát markáns különbség létezik az anyakönyvvezetés és egyébb községi9

egy-két paraszt igyekezett, néhány asszony nagy zsákokkal és sodánkodva : „Istenkém, Istenkém, a vonat az orrunk előtt fog elszaladni.

Pedig még meg sem érkezett a vonat.

II.

Még nem érkezett meg a személyvonat, csak a jelzése hallatszott.. Tiz percnyi idő van addig, amíg megjönne. Hosszú, nagy idő az a tiz perc, igy korán feketedő őszi estén a kenesi állomáson, ha az eső esik, hogy majd egy lámpa törik el, majd a szél megrázza az állomás acélbetüs tábláját. Tiz perc itt annyi, mint valamely tiszta estén a villanyvilágítással fényes Andrássy-úton operával, souperval és cigányzenével, meg illatos chambre separéeban végezve, egy egész mulatós éjszaka.

A főnök le sem jön még'. Ez a tiz perc amit még várnia kell, elég, hogy egész sorsát a képzeletében újra meg újra átélje, átálmodja és átszenvedje, vagy gyönyörűséges álmokkal álmodja, avagy kísértésekkel, melyek a szivét tépik és a lélegzetét megakasztják, őt fojtogatják, szédítik.

Nyitva van végtől végig mind a három szobájának az ajtaja. Itt legbelől az ő kis dolgozó szobája, nem a hivatalos, hanem az otthoni. íróasztala a bolyhos piros szőnyegen, a nagy karosszékkel. Az asztalon a i

leg teljesített állami funcliók közölt. így tehát az anyakönyvvezetök országos m. kir. hivatalno-koknak tekintendők.

A polgármester röviden reflektálva a történt felszólalásokra Madár Jánosnak azt jegyzi meg, hogy törvény tanulmányaiban nagyon hátramaradl. mert ő hivatkozik a községi törvényre, amely már 8 éves és nem nézte meg az anyakönyvvezetés végrehajtásáról szóló törvényt, a mely a legújabb és megengedi és felhatalmazza e belügyminisztert, hogy anyakönyvvezetőknek községi hivatalnokokat is kinevezhessen Bu- csekkal szemben azt jegyezi meg, hogy a sajnálkozás kifejezése platói álláspont, minden gyakorlati jelentőség nélkül, Csávolszkvnak álláspontját pedig teljesen helyesnek deklarálja, mivel az anya könyvvezetők valóságos állami hivatalnokok. Az pedig teljesen valótlan amit Madár János felhozott, hogy valaki két. napon szaladgálva az anyakönyvvezető hivatalban itt senkit nem talált. Mióta az anyakönyvvezetés megindult a szokott hivatalos órán kivüi is sokszor töltve volt a hivatal. Egyebekben ő úgy osztotta be a hivatalos ügymenetet, hogy a közigazgatás és a város kormányzati ügyei vezetésében, az anyakönyvvezetés miatt semmi fenakadás ne történjék. A költségekre vonatkozólag pedig úgy járt el, hogy azok a lehető minimumra redukálódtak. Ezután szavazásra bocsájtva az ügyet kimondotta, hogy fenállással döntse el a képviselet, kik fogadják el az ügyben a polgármester előterjesztést, mire a képviselő testület kettő kivételével elfogadta az egész előterjesztést.

VAGI HÍRLAP

Mathild leánykori arcképe, a szőke, csillogó, friss, édes szerető szemei, ahogy életében először a szemébe nevettek, pilláinak rezdülése, piros kicsi ajkainak reszketése a csókravágyás reszketésével. Halaványkék, fehér szatin szalagos ruha van rajta, a nya- Kán szintén fehér, imádságosan kedves csokorral, mely alól hamvas gyönyörű vál- Iából is látszott egy vonásnyi. S mintha ott volnánk még az asztalon a versek, melyek sorai itt nőttek gondolatában, mig az ablak felől idehallatszott, hogy alant az öreg Gálám György pályafelvigyázó leánya futkos és csengő édes kacagásával meghódítja a csöndes udvart. Aztán, hogy beszökött ide és ő egyszer átölelte és magához szorította.

— Csada József úr! Csada József úr! — kiáltotta a leány — az Istenért Csada úr!

Ő egyedül maradt, de becsületes lelke fellázadt maga ellen.

Egy gyönyörű nyári világ idejében vala, mikor énekszó szállt errefelé késő alkonya- tig' a mezők füveinek nehéz illatával, mely részegítő volt és álmokat álmodtató.

— Mily más lesz — gondolta Csada József — hogyha nem egyedül élek itt. Pia társam lesz, akivel együtt járunk a szabad órákban és majdan hideg estéken, mig a vonatok érkezését, távozását virrasztóm — ő mellettem ül a kandallónál. Mire várok

Színész-jubileum,

Az emberi kebel legtermészetesb érzései 1 közé tartozik a becsületes és hűen teljesített munkának méltánylása, elismeréssel való tisztelete. Nagyon természetes, hogy amennyivel becsesebb, fontosabb valamely teljesített szolgálat az elismerés is annál nyomatékosabb és kiemelőbb. A színészetnek a magyar állam és nemzet iránt igen magasztos feladatai vannak, igy a nemzet minden igaz és őszinte fia mélyebb érdeklődéssel szokta mindazon mozgalmat kisérni, a mi csak ezen a téren történik. Fájdalom, hogy vigasztaló, figyelemreméltó nagyon kevés történik. És ha illenék e percekben vallomásokat tennünk, törten szolgálnánk vallomástétellel, hogy a vidéki színészet a maga nemzeti feladataira nem ambitionál. A baj fortása azonban nem csupán a vidéki színészetben van. Komoly, hivatásos sajtó szerencsés kézzel volna képes a műtéteket végezni, ha ugyan volna ilyen. Azonban hagyjuk a pium desideriu- mokat. A bölcsnek dolga nem a lehetetlenségek felett jajveszékelni, hanem örülni annak ami valójában örvendetes.

Mi tehát akkor, midőn körünkben a színészetnek egy jóravaló napszámosa üli meg a maga huszonötéves évfordulóját, őszinte örömmel viszszük meg a magunk és elvtársaink elismerését a jól teljesített becsületes munkásnak. Mi Derékiben rövid itt időzése alatt nem közönséges, mindennapi embert tanultunk ismerni, hanem jól iskolázott, szorgalmas tehetségű férfiút, kinek akaratában és módjában fekszik írónak úgy mint színésznek, hogy nemzeti ügynek nyomatékos szolgálatokat tegyen és oly magyar embert, ki erkölcsi érzéseinek gerincoszlopában hibbanásokban kévéssé sinylik.

Azért jól eső örömmel voltunk szemlélői ezen szerény ünnepségnek, mely habár igen mérsékelt keretek között mozogva azon rendeltetéssel birt, hogy a becsületes munkának tegye fel a koszorúját.

És többszörösen szerencsés gondolat volt,

úgyis ? Az ember megvénül és ha egyedül van, elpusztul, mint egy csavargó.

A leány ismét erre járt és meleg karjaival átfogta a nyakál.

— Te, te — rebegte te az én uram leszel! Én már a másé nem lehetek.

— Az én feleségem leszel — felelte visz- sza fuldokolva a férfi — az enyém mindörökké !

— Úgy, én itt fogok lakni, u te szép házadban fogok lakni. Nem. Nekem nem is kell a drág'a házad. Ha akarod, az apám kis viskójába költözzünk, ott lakjunk, mint két szegény ember, igen, igy akarod?

— Bolondom, kis bolond bog'aram. édes, miket beszélsz? Itt Ingunk mi lakni.

S már az ablak mellé állottak s egymást átfogták.

Lent a fiatal gépészek elhúzódtak túl a pályaház másik oldalára, a hol élénk suttogásba kezdtek :

— Csendesen, csendesen, — szóltak — ők jegyesek. Ne beszéljen senki, Csada főnök igen derék, becsületes ember, ő nem tud meg semmit; luidd legyen boldog.

Bizony meg'hatottan tekintettek az ablak felé s nem kárhoztatták egyiket se; a leányt sem, a férfit sem, a ki boldogságában maga a szeretet és jóság'.

S milyen bájos esküvő volt! Hogy hozták a faluból a legszebb virágokat melyek