Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-27 / 43. szám
Előfizetési árak : TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI Egés>. évre...........................6 frt — krF élévre......................................3 frt — kr. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Or. KISS J Ó Z S E K. VÁC, Mária- Terézia-rakpart. ür. Kiviféle ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és liirde- tési pénzek. HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Nyilt-tér sora 30 kr. Belyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Hérni enteilen levelek nem facfad tatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSÜK j-uutátm-yosa-n. eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tranquil la potestas, quae violenta nequit, Költségvetési előirányzatunk. A »Váci Hírlap« feladatainak első fontosságú tényének ismeri már évek óta a város polgársága figyelmét az évi költségvetési előirányzatokra rendszeresen felhívni. Tgaz ugyan, hogy a városi tanács a törvény rendelkezésének megfelelőkig a közigazgatási tanácsülésben beterjesztett és elfogadott költségvetési irányzatokat a. közgyűlési tárgyalások előtt kinyomatja és azokat a városi képviselők és tisztviselők között széthordatja, de ez még önmagában mind kevés arra, hogy oly altalános fokú érdeklődést keltsen a polgárság körében, aminőre ez minden tekintetben érdemes. És ha emez érdeklődés felköltésére más években is törekedtünk, ez évben kétszeres fontosságú dolognak tartjuk a közönség figyelmét ez irányban felhívni. Még pedig annyival inkább, mert a közönség csaknem minden rétegében kíváncsisággal fordulnak azon kérdés megfejtése leié, hogy a vám- és helypénzszedési jog bérleti megszüntetésével mily képet fognak a városi jövedelmek ölteni. De meg más oldalról a millenium megünneplésének évfordulójára virradunk. Itt. is, ott is felmerül tehát e kérdés, hogy ez ünnepségeknek állítunk-e és pedig mily mértékben emlékeket. Mindezen felvetett kérdések pedig megoldást legelső sorban költségvetési előirányzatban kell, hogy nyerjenek. Költségvetési előirányzatban domborodik ki legelőször is, hogy a vám- és belypénzszedési jog jövedelme mily tételekkel és mily alapon lett felvéve. Miátán pedig a városnak a királyi kisebb haszonvételekből befizető jövedelmei az PJ96. évre mindjárt az előirányzat első tételei között 13.4-81 írttal fordult elő épp úgy. mint 1895-ik évre; mintha éppen semmi sem történt volna ; továbbá a piaci térfoglalás jövedelme 1896-ra épp úgy 4379 Írttal van jelezve, mint 1895. évre volt; végül a kövezetvám jövedelmei a sorompóknál kilencvenhatra 4357 forint lett felvéve, amint ez 1895. évre is történt: ezekből tehát azt az egészséges képet látjuk felénk domborodni, hogy az előirányzat készítői nyugodt számítás alapján arról vannak meggyőződve, hogy a házi kezelés címén a vámjövedelmek be fognak annyit hozni, mint amennyit behoztak bérlet útján. Ez a számítás pedig nem légből kapott, hanem szigorú megfontoláson alapszik. Mert a bérlő, kitől városunk minden polgára testtel lélekkel megszabadulni iparkodik, maga 18 ezer frtot Ígért meg ezen bérletért akkor, midőn meg volt győződve, hogy csakis kötött útlevéllel utazhaja meg piacainkat, a bérlő pedig azt is számításba vette, hogy neki a bérletszedéshez legalább 6 embert leéli alkalmaznia, magának is élnie kell és társával is kell osztozkodni valamin, mert a vámbérlők csupán plátoi viszony kedvéért cimboraságot nem tartanak fen. Szembeszökő ezekből, hogy vám- és helypénzszedésünk jövedelmeinek a 20 ezer forintot meg keli ütni. A kezelésre pedig a városnak 2000 írt becsületesen elég. w A m© A f o g. — Mark Twain — Potts úr borzasztó fogfájásban szenvedett és midőn már sehogysem bírta elviselni, hősies elszántsággal elment Slugg hires í fogorvoshoz, hogy beteg fogát hihuzassa. A fogorvos, a kinek oly sok betege volt, hogy éppenséggel nem győzte az összes fogakat személyesen kihúzni, épp most talált fel egy rendkivül ügyes foghúzógépet, mely automata módjára dolgozott. A zseniális gépet gőzmozgony hajtotta és egy komplikált szerkezetű emelő rúdból állott, mely egy fogót emelt a magasba, felnyitotta, előretolta, bezárta, ugyanabban a pillanatban ismét visszarántotta, a magasba emelte, mire aztán rugó segélyével ismét lepattant. Ezt a nagyszerű gépet Slugg dr. á legközelebbi betegén akarta kipróbálni, szerencsétlenségére azonban ez a legközelebbi betege, Potts úr volt, a ki gyanútlanul leült egy székre, a doktor utasítására, ki fél- rehuzódott, felnyitotta a száját, ugyanabban a pillanatban a szobában végig zúgott, morgott, sziszegett valami — hosszú, száraz karhoz hasonló, kísérteties eszköz nyúlt előae és — kopp ? . . . Potts egyszerre csak azt azt érzi, hogy megragadják a fogainál, felemelik a székről, megforgatják a levegőben, odaszoritják a padozathoz, kétszer- háromszor jobbról is, balról is odaverik a falhoz, hogy minden csontja megrecscsent. aztán leesett, hogy szeme, szája ellált, végül ismét a magasba repült fel, úgy hogy fejével keresztültörte Slugg dr. apjának olajfestésü képét, lábaival pedig a faihoz erősített nagy tükört, aztán egyszerre csak ott lebegett a csillár ágai közt, lerántotta magával és befejezésül leesett a hegyes orvosi eszközökbe, melyek az asztalon feküdtek. Félholtan maradt ott fekve, aztán bekötözték és ’gondosan hazavitték, a hol, három órával azután, fájó tagokkal, szédülő fejjel ébredt fel bódultságából, — egyúttal persze a legirtózatosabb fogfájással is, mert a pokolgép két vagy három egészséges fogát tépte ki, a beteg azonban még mindig a helyén maradt. Két-három napnál tovább Potts nem bírta a fajdalmát és elhatározta, hogy maga húzza ki a fogát. Úgy hallotta, hogy a legkényelmesebb, leggyorsabb és leg'kevésbbé fájdalmas módon ezt ilyképp lehet végezni : A fogra erős fonalat kell kötni, ezt egy golyóhoz erősíteni, a golyóval egy puskát megtölteni és — bumm ! A golyóval együtt a fog- kirepül. A dolog oly nagyon praktikusnak tűnt fel előtte, hogy annak haladéktalan végrehajtását határozta el. Elővette hát a fonalat, odakötötte a foghoz és a golyóhoz, az utóbbival megtöltötte a puskát, odaállt az ablakhoz és . . . nem a lövés nem dördült el, mert Potts épp azt gondolta magában megtegye-e vagy sem, miután fájdalma épp abban a pillanatban mint valami csoda behatása alatt, megszűnt. Várt egy-két, tiz percig, a fájdalom nem ujult meg . . . — No, gondolta magában, igy hát újra leoldjuk a fonalat. E pillanatban azonban . . . bumm! . . . a lövés eldördül és a golyóval egyúttal a beteg fog is percenkint 50 mértföldnyi kezdő sebességgel, kirepül Potts úr szájából, a ki ordítva, bőgve, görcsös rángatódzásba ösz- szerogy és addig- vonaglik, mignem Pottsné asszony berohan és férjét olyannyira magához teríti, hogy ez valósággal megtörve, az ablakhoz ülhetett — friss levegőt szivni. Mereven bámul maga elé — és mit lát?
