Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-20 / 42. szám

VÁCI HIR LAP o — Váci Hírlap melláklapja.— Vác, 1895. Október lió 20. Látványosságok a kiállításon. — Fővárosi levél. — Budapest, október 11. A messze külföld neves lapjainak képvi­selői jártak a napokban Budapesten. Apróra megnézték az ezredéves kiállitás bekeritett területét, hogy a maguk két szemével lás­sák, mit, hogyan és minő hajlékban mutat be Magyarország ezredéves ünnepén. S amig ők sorra vették az; épülő és nagy­részt már elkészült pompás palotákat (ame lyeket mi már régebben láttunk), amig ők bámulattal tele jártak egyik csarnoktól a másikig s folyton gyarapodott az érdeklő­désük, egyre hangzott ajkukról az elisme­rés, — addig mi próbáljuk meg egy pil­lantást vetni a jövendőbe, hogy meglássuk azt is, ami még nincsen, ami csak készül, ami csak tervben vagy papirra tett elha­tározásokban van meg. Ne nézzük most Magyarország produktiv erejének leendő megnyilatkozását, mellőz­zük pár pilanatra a nagy munka komoly részét, amelyet úgy is látni, megvizsgálni; tanulmányozni kell majd mindenkinek, ha­nem lássuk, minő szórakozást, mulatságot, látványosságokat nyújt majd a nagy kö­zönségnek az ezredéves kiállitás. Itt lesz elsőbben a megnyitás nagy napja A király és az egész királyi család és vele a nemzet sorsának intézői legalább a Mátyás király templomába mennek imád­ságra. Az ország első főpapja imádkozik velük a hazáért, újabb dicső ezer évet kér­ve az egek urától ennek a sokat megszen­vedett népnek. Innen pompában és diszben átvonulnak az uj parlament épületébe, szé­les e hazának legnagyobbszerü, leghatal­masabb palotájába, hogy a király a maga személyében megnyissa az országgyűlés két házát. Most ezer éve Pusztaszeren is azzal kezdték meg a honalapitást, hogy fejedelem és nemzet hűséget fogadtak egy­másnak, s a legdrágább kincset, az alkot­mányt biztosították. Ezer évvel utóbb ismét hőségi eskütt tesznek egymásnak : az alkot­mányos király és az alkotmányszerető nemzet. Ezután lesz az ezredéves kiállitás meg­nyitása. Maga a legmagasabb védnök, ő felsége a király nyitja meg a kiállítást a történelmi csarnokban, az épületeknek ama részében, amely legjobban emlékeztet Ár­pád korára, a hol a honfoglaló magyarok emlékét mutatják be. S a királyon kivül ott lesznek a királyi hercegek, az udvar, az országnagyok, mindenki, akinek rangja, neve, dignitása vun. S mind bejárják a kiállítást, amit össze­hord egy nagyratörő nagyratermett nem­zet, hogy bemutassa ezeréves dicső múltját, újabb ezer évre jogosító fényes jelenét. De itt csak a látványosságokról akarunk ezúttal beszélni, Szóljunk hát pár szóval Vágó Pál hatalmas tervéről, amelyet a nagy közönség bizonyára meg fog való­sítani. A megelevenedett história, ezer év eleven története fog előttünk elvonulni. Mind, ami csak nagy és emlékezetes, dicső és példát mutató a nemzet múltjában, ka- czagányos Árpád délczeg leventéitől a közelmúlt nagy férfiéinak és nagy tetteinek koráig; az ott lesz előttünk híven, pompá­ban és a mnltak dicsőségével. Nincs nem­zet a világon, amely hasonlót mutathatna! Azalatt a félesztendő alatt, amig a kiál­litás tart, száznál több országos és nemzet­közi kongresszust rendeznek. Ezeknek ja­varésze olyan, a mely a nagy közönséget is közelről érdekli, amely látványosságok­kal, felvonulásokkal, versenyekkel, mutat­ványokkal jár. Hogy csak többet ne említ­sünk, ilyenek a tűzoltók, tornászok, vaspa- ripások, atléták, lövészek találkozói. S a sportünnepek egész hosszú sora fűződik hozzájuk. Lovas-, atléta-, torna-versenyek lesznek. Kocsikorzók és kocsiversenyek, lovasjátékok, harci játékok s ki győzné felsorolni mind, mikor majdnem minden hétre esik majd kettő-három. S mindezekhez csatlakozik az állaudó lát­vány oságo k egész tora. Csak a javát említ­sük : A kiállitás korzója már 1885-ben a nagy közönség legkedvesebb tartózkodó helye volt. Hát még jövő esztendőre ! Egy eleven virágkiállítás lesz ez a korzó, ahol nem cserepekben, hanem a szabadban bokréta- szerű csoportokba ültetve mátatják be a legpompásabb dísznövények, amiknek ter­melésére a hazai mükertészet képes. S e pompás helyen, gyönyörű kis pavillonban, egyre szól a zene. S mikor a sétáló közön­ség a villamos lámpák napali fényében jár­kál a csodaszép kertben, egyszerre elsöté­tedik a lámpások fénye s tündéri szinpom- bápan gyűl ki a fontaine lumineuse. az elektromos szökőkút. Toronymagasra szök­nek fel a vastag vizsugarak s 'ahogy csil­logó gyöngyszemekben újra iehullanak, ezer pompásnál pompásabb színre festik a rejtett villámos gépek. Messziről ugyanek­kor elektromos tűzijáték gyönyörködteti az embereket, egy uj, még pedig magyar találmány, melyet csak a kiállításon látunk meg legelöszö. S még hány látnivaló lesz? A ballon captiv, a melyet napjában egyszer-kétszer feleresztenek a szédítő magasba, a hol katonai gyakorlatokat végeznek a ballon kezelésére kirendelt katonák. Az óriás­kerék, a mely egész vasúti vagonokat emel háromszáz méter magasra s onnan látják majd az emberek a kiállitás városát, parányi méretekben, mint a madár a mes­szeségbűi. Az aquarium, az ideszállitott tenger-fenék, a hol a valósághoz híven, elevenen látjuk álatokat, húsevő virágokat s azt az elképzelhetetlen világot a mely a tenger mélyáben él, mozog. Közel lesz eh­hez kinetoskop, Edison mesés találmánya, amely megeleveníti a képeket s a mozgást fotografálja le a villamosság hatalmával. Vonatók vágtatnak, bennök eleven, mozgó, cselekvő emberek kel: egy lóverseny játszó­dik le elütünk, a hogy a starter indít, a lovak lábra kapnak, szédületes hajszában vágtatnak, hogy izgató végküzdelem után diadallal vezessék be a nyertes lovat az ujong'ó tömeg közt az istállóba. S ezer más ilyen jelenet mind elevenen, színesen, ter­mészetes mozgásban. Emliisük-e még a kiállitás faluját, ezt a miniatűr Magyarországot minden népével, minden .vidékével ? A hol benne látjuk az embereket tájék, nemzetiség, vidék szerint, a házukat, szokásaikat, viseletűket, búto­rukat, ruhájukat. Ahol lakodalmak, bucsu- járások, torok lesznek ; szüret, tolfosztás, tengeri-hántás, fonó, csakúgy, mint a nép életében a valóságban, Ahol nemcsak mi ismerjük meg s ha érdemes, eltanuljuk a más vidékek szokásait, hanem megmutatjuk a külső országoknak is, az idegéneknek : milyen a magyar nép, milyen az élete, mi­lyenek a szokásai, erkölcsei. Meg nagyon sok ilyen felsorolni valónk akadna, de talán egyszerre elég volna ennyi. Jövőre szólunk a többiről. Szőlő termésünk. Az ország különböző vidékein egészen rendben, zavartalanul folyt le a szőlő-szüret, melyre az időjárás kedvező maradt. Szép idő és szárazság uralkodik hetek óta s a ami kevéske eső volt is, az sem sokat lendített a '■"zőlő álapotán. Ha idejében, azaz augusz­tus hó első, vagy legalább második felében jó, kiadó eső frissietette vzlna fel a szőlőt, az idei szüret minden kétséget kizárólag 30— 40°/0-al jobb lett volna. Minőségileg ugyan a permétezett és jó karban tartott tzölők jó termést szolgáltattak, mindez azonban nem juttalmazza annyira a terme­lők, mint jutalmazta volna az, ha 30 —40°/o-al több mostot pap vala, mint a mennyit tény­leg kapott. Még talán a homoki szőlőkön jobb volt a termés, mint a kötött és agya- kos talajon ; minthogy peeig a homoki szőlők mind területet foglalnak el, a rela- tive gyenge termés dacára is, az idei szű­rei a múlt 1864-ik szüretet menyiségre legalább is 30°/o-al felülmúlja A legked­vezőbb termés volt az idén is Kis-csörög- ben a Nagy-Csörög középső és alsó részén. A hegyi részeken, nevezetesen a kápolna hegyen és Bácsika egyes pontjain szintén jól fizet a szőlő ; helyenként kát, holdanként termett 8—14 hektoliter must, viszont azom- ban vannak olyan helyek is igen bőven ahol a termés hozam csak 1 —3 hektoliter. Magyar- országon a szőlőterülete a rekonstruált direkt és nem direkt termő szőlők hozzáadásával 200,000 hektár — 347,000 kát hold, az át­lagos termés 1,84—2 30 millió hektoliter közütt fog ingadozni. A borvevők a jó must hektoliterjét Vácon 18—20 írtjával a kiválóbb minőségünkét 22—25 írtjával ve­szik. Kivitelre szőlő az idén igen sok ju­tott, métermázsáját 18—20 írtért vettek. HIRDETÉSEK. Hirdetmény. Mindazon zálogtárgyak, melyek lejár­tak és ki nem váltattak vagy hosszabbit- tattak 1895. évi október hó 23-án délután 2 órakor az iparhatóság ki­küldöttje jelenlétében a zálogüzlet helyi­ségében elarvereztetnek. Pápa Lipót, első váci zálogkölcsön­intézet tulajdonosa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom