Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-20 / 42. szám
VÁCI HÍRLAP 3 az irányban legtöbben. Ez a nyavalya mutatkozik azonban felette gyakran Európa keletén is. De csakis, mint importált nyavalya, mint a filloxera, vagy a sertészvész. De ez a förtelmes import azért jobban pusztít, mintha saját termel vényünk volna. Persze egész másképp állnak a dolgok Európa nyugatán. Egy Suderman Rovetta darabját soha nem lett volna képes megírni, Csiky íoren . . . Az a tiszta, hideg légkör. Éjszaknak az a puritán társadalma, melyben az angolok, poroszok, dánok, hollandok mozganak egész más élettani törvényeket hoznak felszínre. Ha azonban egy Suderman alkotásaiban is gyönyört találunk, sőt igazibb gyönyört lelünk : oka az, hogy [nála a vigasztaló színek az igazak. Megszilárdítja hitünket az emberiség jövőjében. Míg Ro- vettánál a bűnnek sötét színei kétségbe ejtenek és Plátóval kiáltunk fel, ki lesz ennek a kéj után futkosó társadalomnak a megváltója. Természetesen senki. Mert ahol az egyszerűség és önmegtagadás kihal, ott nyomban feléled az enyészet. Példa rá ha tetszik Plátó és Ciceró nemzete. E nagy szellemeknek a vallásról és erkölcsről megirt hatalmas müveik nem lendítettek a két nagy klaszszikus nemzet sorsán egy körömfeketényit. Igaz, hogy egy oly korban lettek megírva, mikor az igazságért még az ember fejét sem verték be. Az elme fenséges gimnasztikáját hozza tehát létre a társulatnak bemutató darabja. Méltó elismerésünkkel adózunk érte. A darab értékével beszámolva Deréki Antal fordításáról egy hallás után annyit mondhatunk, hog'y jól sikerült. Nyelvezete ha nem is zengzetes mint Rovettaé, de fá- tyoltalan az iró gondolatai és érzései tisztán szűrödnek általa a magyar színre. Lekötelező szolgálatot tanúsított ezen munkája által. Deréki adta a főszerepet, Maretti bankhivatalnokot. Tipikus olasz könyvelő volt lobbanékony ítéletien olasz temperamentummal, hogy Danteval szóljak igazi homo diversus, minőnek Dante e genuaikat festi, kik egy nagy nemzeti hagyományt tettek pocsékká. Szavalatát is sietünk kiemelni, mely mindig biztos skálában mozgott. Moón, Oriandi személyesitője, a léha, henye olasz irót, a vén bűnös apóst pompásan színezte. Moliere darabjaiba illő sza- lónkomikusnak tüntette fel magát. Valódi beteg francia, mely erkölcsi és testi nyavalyákkal telisden teli van rakva. Rovet- tától pompás gondolat fel sötét színmüvébe ily léha alak ábrázolása által némi derültséget szűrni. Demény piciny szerepébe hűséget és életet öntött. Sokkal járult az iró eszméinek plasztikai kidomboritásákoz. Különösen kiemeljük, hogy a nála érvényretörő pát- hosznak ezen szerepben a legszerencsésebben minden legkisebb tüneteit is kerülte. Izsó Miklós Serafine kereskedő segédet [ nagyon jól színezte. Az olasz komik ismert szemtelenségeiből jó vastag darabokat hurcolt a színpadra. De ez nem ártott a darabnak semmit. Szerepe egyéniségének volt követelménye. Maszkirozása és egyénitése úgy itt, mint Csiky Vas emberében is kitűnő volt. Alakításai méltók az Izsó névre. Szobrászati alkotások, noha morzsányiak. Rá hatalmas jövő vár. A női szerepekről nem beszélünk. Nem mondjuk, hogy rontottak. De egy igaz kritikának, illő hogy néha fegyvereit pihentesse. Vasárnap október 13-án a Probaházas- ságot adták. Kedélyes, jó darab. Igaz ugyan hogy a művészetnek semmi köze hozzá, de nem is történik benne, semmi az Ízlés rovására. Hozzá a Kossuth-nóta miatt ez idő szerint az ország legkedveltebb darabja. De azért közönségünk nem nagyon érdeklődött iránta. Akik azonban ott voltak igen jól mulattak. Hétfőn. Gyors egymásutánban a közönség melegebb pártolására magát minden áron érdemessé tenni siető buzgó társulat Csiky Vasemberét, e gyönyörű nyelvezettel megirt pályanyertes darabot hozta színre. Csiky jelen darabja az anyagiság embereinek szól. Tevéd a korszellem midőn a munka által összehalmazott igazságtalan szerdékben helyezi minden boldogságát. Ez súlyegysége az emberek értékének soha nem lehet. Tiszteletre méltó és becsülést érdemel a munka, mig a léhaság megvetést, de ha az ember minden törekvését csupán az anyagi térre öszpontositja olyan morális kárhozatokba sülyedhet alá, melyben szerencsétlenebbnek érzi magát u, legnyomorultabb koldusnál. A gondolat, pompás és igaz. Csakhogy Csikynek e nagy gondolat birtokában könyökig kellett volna felgyürköznie és úgy bele markolni a társadalomba. Ez alapos kotorázás után kellett volna előrántani az élethü alakokat. De ő e helyett sablonos rajzok után dolgozott. Az ő Bárdija, Szentgálija, Editje, Brázza jól rajzolt alakok, de nem a magyar társadalomból valók. Ali legalább nem ismerünk rájok, noha a színészek elég magyar temperamentummal játszottak. Az az iró, ki igy ir az kívül van a társadalmi életen. Mi az erek lükketéseiben nem ismerünk az igazi magyar életre. A dolgozat azért szép, remek. Az alapok, melyen az iró épit igazak, habár nem mindem rétegeiben, de a diszonanciákat a páratlan szép stilú, tömör nyelvezet sok helyen szerencsésen leplezi el. A mű fogyatékai azonhan oly nagyok, hogy teljes hatást nem érhet el soha. Ez az, mi fáj nekünk, hogy legnagyobb, legtehetségesebb színmű írónk a lélektan kézi könyveiből, de nem az életből dolgozott. Bátor sok hálás alakját egy összedült múltnak szerencsés kezekkel konzerválta. A Vasember azonban egészen theoretikus munka. így tehát Csiky minden darabjai között legkevésbbé való a színpadra. Színészeink azonban mindent elkövettek, hogy teljes hatást érjenek el. Igaz, hogy Demény Bárdijában nehéz volna felelnünk a Schlickkeket, Gantzokat. A Peturbánok keserűsége reszketett hangszálain keresztül, de nehéz, nagy szerepét hibátlanul tudta. Deréki Brázból kabinet alakot csinált. Moóri Szentgáli bárót nem bírta tipikus alakká domborítani. A fidtal Izsónak ismét szerencsés napja volt. Alpár Irén jól tudta a szerepét, de az iró alkotása az ő erejét messze túlszárnyalta. Várnay Irénről majd azt hittük, hogy ma is Alaretti neje, csak a nagy szerencsétlenség öszitette meg. Szerdán október 16-án. A nagy irre vergődött Paraszt becsület került színre. Nyers, Ízléstelen darab, vásári közönség számára megalkotva. Nagy hírét különben sem irodalmi értékének, hanem meg zené- sitésének köszönheti. Szerencséje Vergának hogy olyan kocsi saraglyájaba kapaszkodott, mint Mascagni, más különben a kutya sem tudna róla. Színészeink azonban há- i látlan szerepeikben egytől egyik kedvvel mozogtak. Összevágó, pontos előadást kerekítettek ki. Ez estén kapcsolatosan Alu- ray Károly kedves kis vígjátéka élvezetes vig estét biztosított a színházi közönségnek. Idilli kedvességü, hozzá magyar zamatos darab, társadalmi üdeséggel és az élet elevenségével, melyben örömest szórakozik az ember, kivált ha oly becsületes, lelkiismeretes és tehetséges társulat kezei között testesül meg, minő a jelenleg körünkben időző. Deréky, Demény, Izsó, Moóri mindent elkövettek a darab teljes sikeréért, Kovács Károlyban is ambitiozus színészt tanultunk ismerni és ma Bessenyei is neki való szerepben mozgott, semmi kívánni valót nem hagyott. A nők garderobját mely kétségkívül nem alantas dolog, ki kell emelnünk, szerepeik méltatásáról azonban még mindig nem írhatunk avval a tárgyilagossággal, melyet a teljes tájékozottság szokott sugalni. Annyit azonban már most is hangsúlyozunk hogy az előadás öszhangját fogyatékossá nem teszik. Csütörtökön, október 17-én Herceg Ferenc tartotta bevonulását a váci színre A dolovai nábob leányával. Herceg a legjobb izü magyar emberek egyike, aki saját énje mélyjéből igazi, tőről metszett magyar típusokat merit fel. A magyar élettanát senki oly szerencsésen el nem leste, mint Herceg és ha a színpad művészetének titkaiban, úgy a darabok felépítésében is oly mester volna, mint nemzete ismeretében: határozottan ma ő volna Európa első színműírója ; mert a lélektan körében senki annyi dús anyaggal nem rendelkezik. Igaz hogy anyaga telided teli van nemzati sajátságokkal, de éppen ez adja meg alkotásainak értékes zománcát, melyben ő utolérhetetlen. Megérdemli hogy tanulmánytár- gyul szolgáljon minden magyar politikusnak, nemzetnevelőnek. Azért vagyunk egész a bámulatig oly aprók és picinykék, mert önmagunkat nem ismerjük, nem tanulmányozzuk. Azok az alakok aminőknek ö, Vilmát, Szentirmayt, Turjánt, Lórántot, Bi- litzkyt megalkotta a magyar kulturhistoriá- nak és neveléstannak is örökbecsű anyagát képezik és nem kisebb szerencsével domborította ki Domaházyné és Szentir- mayné magyar női typusait. A darab interpretációjában óz este az oroszlány rész határozottan Bessenyeit illette meg, ki bravúrral tündöklött szerepében. Ez estei alkotása hibátlan, plasztikai alkotás volt. Büszke lehet rá. Különb Tarján nem lehetséges a magyar szintestületben. Demény, Izsó, Kovács úgy állták meg helyüket, hogy méltó díszítését képezték Tarján meg- elevenülő szobrának. Valóban edisoni mozgó képet csináltak. A női szereplők Herceg skálájához nem bírnak megkivántató kothurnuszszal. A középszerűségen csak ritkán emelkedtek felül. — Pálffy Vilmának voltak ugyan egyes jól sikerült jelenetei, de mint pandánt Tarján mellett egészen elényészett. Kőrösiné pedig külö ■ nős kegyelettel csügg a súgó ajkain annál kevesebbet törődv9 a színpadi koloraturá- val. Hanghordozása sem tart lépést a gondolatokkal és érzelmekkel. Körösi Valéria is minden volt inkább, mint magyar huszár kapitányné. A derék Deréky Aierlin báró szerepét elejtette, Az ő színpadi élete gyökerei egészen sötétebo rétegekben sar- jadzanak szét. A Tartuffok, Moór Károlyok nagy interpretátóra ő, Illuszfratiója maradjon meg csak az emberiség sötét oldala mellett. Itt elég nagy és elég hálás tere van. Non omnis omnia.
