Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-08 / 36. szám
VÁCI HÍRLAP 3 először maga magát rontja vele, de rontja gyermekeit és csak mérget eszik- magában a háladatlan mü megrendelése miatt. Felhívom egyúttal a mélyen tisztelt közönség figyelmét arra is, hogy ezek a regények nem valódi történelmi, adatok alapján vannak megírva, hanem csak egy össze irt piszok hazugságok és gálád rágalmak melyek évről-évre megmételyezik a becsületes ember lelkét és vallását, és a megfogadott szaladó ügynökökkel a közönséget behálózni és becsapni igyekszenek. Vegyék tehát alázatos felvilágosításomat szives tudomásül addig is mig felterjesztéseimmel igyekezni fogok a legfelső hatóságok előtt eme bűnös üzelmeket és nyomorult megkárosításokat leleplezni. Legalázatosabb tisztelettel Reich Ferenc Közoktatásunk feladatairól. Mi atúlcsigázás következménye? A gyermek, az ifjú kötelességmulasztásra szokik. mert szórakozásvágyát csak igy elégítheti ki. Ettől pedig megfosztani senkinek joga nincsen. Teste elsatnyul. Vézna, ideges ifjúvá válik. Sokat tanul, de keveset emészt meg, még kevesebbet tud. Az idegesség, elégületlen- ség, századunk e jellemző vonása föforrá- sát alighanem ebben a tulcsigázott tanítási rendben találja. Keveset változtat a dolgon, ha valaki azt vetné ellen, hogy amostani rendszer a test nevelésről is gondoskodik, mikor a testgyakorlat az iskolában rendszeresítette. Ez is úgy van szervezve, hogy köteles leckeszámba megy. Az ifjú eiö duzzadásáról, a jókedv valódi kitöréséről, a mi e társas együttlét- nek savát-borsát adná, még álmodni sem lehet. Valami halvány reménysugár dereng, hogy javulni fognak a viszonyok az ifjúsági játékok meghonosításával, de ehhez — Csókoljon meg ! Ne haragudjanak hölgyeim, ha azt mondom, hogy talán egy sincs önök között (no. ho, a nagymamákat kivéve') a ki ellen bírt volna állani ennek az édes felhívásnak. S önök uraim? Bölcs emberösme- retükkel bizonyosra veszik, hogy megcsókoltam. Pedig csak — akartam. De éppen akkor lekiálltott a mama a verandáról : — Erzsi, hol vagy? Ozsonnázunk . . . s a csók abban maradt. Szeretem Gyulát s a mindenség legdali- ásabb huszárja szeret engem. Bevallotta, hogy már sok nőnek udvarolt életében — „hiszen istenem (s milyen aranyosan mondotta ezt !) nem vagyok fából 1“ — de valóban szerelmes csak most, Nem mondja, hogy főbe lövi magát, ha nem megyek hozzá nőül, de érzi, hogy boldogtalan lesz teljes életében. Nagy hozományom van, igaz, de hát — s ezt is ő mondotta — ne szeressük a legszebb gyöngyöt azért, mert arany a foglalatja?! . . . De a papa! Ah, ha tudnák, milyen az én apám ! Ő — úgy sejtem — csak gazdag földbirtokoshoz szeretne adni s a legtávolabról se Gyulához, a kinek még kaucióra valója sincs. És milyen furfangosan tudta ki tőlem a papa, hogy szerelmes vagyok. nagy játékterekre van szükség. De igy is megjön-e az ifjúság régi játszó kedve? A ! régi labdázó mezők, pickéző, karikázó helyek gondtalan vidámsága hová lett? A mi gyermekeink nem játszanak, mert erre már sem kedvük, sem idejük. A rendszer olyan, hogy grammatikusokat, matematikusokat, fizikusokat akarnánk nevelni. Ez a középiskolában képtelenség, nem is érjük el, legföljebb üres csillogás az eredmény, de elsatnyult, kedvetlen nemzedékre szert teszünk. Embereket neveljünk, erős vidám nyílt eszü. nyilt tekintetű ifjakat, a kiknek kedvük és erejük van az élet viharjaival szembeszállani, megküzdeni ! Ilyenekből válik a tevékeny polgár, a valódi tudós ember. A divatba jött tornaversenyek, a melyek a görög olympiai játékok utánzásai akarnak lenni, magukban véve helyesek volnának. De itt is aggasztó tünetek merülnek fel. A tornatanárok, hogy egymáson túl tegyenek s a közönségnek is érdekesebb legyen, hajmeresztő mutatványokat végeztetnek tanulóikkal. Az ilyenektől az erős, ép testet annyira tisztelő és bámuló görögök is irtózattal fordultak elő. Semmi szükség nincs rájok. Ily bajok mellet helytelen irányban haladt a gimnázium reformja. Hogy a gimnáziummal a népszerűtlen reáliskolát lehetőleg egyformára tegyék, a gimnázium czél- ját tekintve, egyik legfontosabb tárgyát, a görög' nyelvet részben kiküszöbölték s a helyébe került pótló tárgyakkal az egységes iskolához. Tulajdonképen pedig egy gimnáziumba kettőt plántáltak be s ennek hátrányai már is nyilvánvalók, Maga az egységes iskola nem lett egyéb, mint reformált gimnázium. Fejtegetéseink végére jutottunk. Ezek alapján tisztán áll lelki szemeink előtt a jövő gimnáziuma. Alapelveit tételesen is összefoglalhatjuk. Az iskola lelke a tanár. Sarok, a melyen megfordul az iskola ügye. Legyen tudós ember, de paedagogiai ügyességre kell neEgy este, egyedül ültünk a verandán, különös gyöngédséggel simogatta hajamat. — Ugye szereted apádat ? — Papa, hogy is kérdezhet ilyet?! Megcsókolt. — Mondd, Erzsikém, ha fiúnak születtél volna, mi szeretnél lenni? — Csak huszár! — Hm ! S talán mindjárt huszárfőhadnagy szőke bajuszszal ? Éreztem, hogy szinte lángot vet az arcom. — Atyám ! — No, no, csak nem látod magadat képzeletben magad előtt, mint huszárfőhadnagyot s ezért pirulsz ? ! . . . Talán bizony monoklival tekintesz magadra s ez a tekintet éget olyan nagyon?! . . . — Édes atyám, ne kinozzon ! — Én kínoználak ? ! . . . Beh különöseket beszélsz ! nem értesz tréfát ? ! . . . Aztán megint nem szólt egy ideig. — És igy, hogy lány vagy, mond : mi a vágyad ? Tudja isten, hogy, hogy nem kirepült a számon : — Asszony szeretnék lenni ! A papa erőszen megfogta a két kezemet rám szögezte tekintetét s olyan komolyan, a mily komoly még soha se volt velem szemben, kemény hangon kérdezte : vélni, a mire eddig ügyet se vetettek. Ez már az egyetemi tanárképzés reformjával függ össze, a mire a kellő lépéseket az in- ternátus felállításával megtették. De egyúttal többre is kell tartani a főigazgatót irodai főinspektornál, az igazgatót irodafőnöknél a tanárokat az írnokoknál. Függetlenség nélkül pezsgő szellemi élet, tanítás nincs, nem is lesz soha. Tanmenetekkel,, rideg szakaszokkal se neve’ni, se jobb tanárokat teremteni nem lehet. Elemi igazság, csak alkalmazni kell. A görög nyelvnek nagyobb fontossága, van a latinnál. Ennek volt legelőször erős, önálló nemzeti irodalma és kultúrája. Nyomában sarjad az igazi nemzeti műveltség. Ezt bizonyítja valamennyi nemzet története. Bizinyitja nálonk Arany János aki, tőlük vett halhatatlan magyar müveihez erőt és lelkesedést. A latin nyelv régen nálunk nagy szerepet játszott, de ez nem ok, hogy most is a főhelyet foglalja el az iskolában. A fődolog legyen a klaszikus szellembe való belemélyedés, gramatika csak annyi kell, a mennyi a szöveg megértéséhez okvetlenül szükséges. De ennyit alaposan kell tanítani. A latin és görög Írásbeli mellőzendő, fölösleges az extemporale, az anya- nyelvből a latinra, görögre való fordítás. A görög az elsőben, a latin a harmadikban kezdődjék ; de csak 8 órával hetenként. Az igy megtakarított idő rajzra, a mely az aesthetikai nevelésre a legalkalmasabb és magyar olvasmányra, magyar történelemre fordítandó. A magyar nyelvnek szokásos erős gramatikai tanítása csak káros. Az olvasmánnyal kapcsolatos elméleti rész, a rethorika, költészettan, stilisztikának csak leglényegesebb részei tanitan- j dók. ízlést, szellemet, stílust nem elméletből, de olvasmányból lehet tanulni. Modern nyelvet csak az ötödiktől kezdve tanuljon az ifjú, mikor fejlettebb értelemmel heti három órán is többre viszi. Választás szerint egy modern nyelv vagy a francia, vagy a német legyen kötelező, de nagyobb városokban tanulhassa, választhassa az an— És kinek a felesége, ha szabad kérdeznem ? Keblére borultam s zokogva válaszoltam : — A Nádasy Gyuláé ! No iszen, csak látták volna a papát ! — Micsoda komédia ez ? ! . . . így elcsavarták volna a fejedet ? ! . . . Ezért láttam vendégszeretettel a huszártiszteket, hogy már most elraboljanak tőlem ?! . . . I Ezért fáradtam, dolgoztam évtizedeken át, azért g-yüjtöttem gyermekeimnek vagyont, hogy már most egy jöttment, monoklis huszárfőhadnagy . . . — Apám! Ne sértegesse a hadsereget! — Micsoda ? Még feleselsz ?! . . . Kit sértegetek?! . . . Kit bántok?! . . . Hát nem engemet akarnak bántani?! . . . Nem tőlem akarják-e elrabolni legdrágább kincsemet ? ! . . . — Sőt ellenkezőleg, édes atyám! A legbátrabb xTrfikarok akarják e kincset megvédeni az élet viharai ellen . . . — Az élet viharai!! Nagyszerű ! ! Mindig mondottam Lóri kisasszonynak, hogy ne olvastasson veled regényeket. Tudod is te, hogy mi az az „élet viharai“ ?! ... S hogy ki véd meg ez ellen? ! . . . Bizonyos, hogy ebben a percben az élet viharának engem tekintesz s látom szemedből, hogy nagyon szeretnéd, ha e vihar ellen egy szőke-ba- juszu huszárfőhadnagyocska megvédelmezne i 0 S A E N 0 E.
