Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-07 / 27. szám

2 VAGI HIRLA P Csoda-e tehát ha köl 1 séges uzsonnáknak, hivalkodó öltözködéseknek, nagy lábon való élésnek hire bele-bele nyilai a fő­pásztor atyai szivébe. Az árral úszik itt mindenki. Szólni senki sem mer, csak nyög, mint a láncra kötött szegény ördög. A jó példa, mit a püspök puritán élet­módja szolgáltat hatást nem fejt ki. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a püspök úrnak intő szavát éppen a polgári iskolák keretében felemelni. A nagvzók hagy pusztuljanak. De azok, ki pojgári nevelést akarnak adni gyermekeiknek éppen az iskola falai között hallják meg a polgárságot fentartó- igazságokat. Majolika edények, tűfestések, drága csipkék, műrajzolások, selyemben hival­kodó asztalfutók, cserép és üvegmázolá­sok, drága virágcsokrokkal elárasztott vizsgatermek, aranykolierek, a fenhé- jáznak több mindenféle tünetei ki kíván­koznak a polgári iskolák keretéből. Azoknak ott nincs helyük. A polgári iskoláknak anyákat kell ne­velni, nem Pestet hajkászó luxushölgyeket. A magyar házi tűzhely anyákat keres. Kik a férj fehérneműit megtatarozzák, leszakadozott gombjait felerősítik, öltönye fesléseit bevárják, szakadó harisnyáit be- stopolják, filléreit a cseperedő nemzedé­keknek megtakarítják. Ennek a tűzhelynek nincs szüksége majolikára, melynek minden vonása merő kontárság, nincs szüksége tüfesté­szetre, melyre a polgári munka, háztar­tás és gyermek nevelés időt úgy sem enged, melynek költségeit az apák vajmi akarta elhinni, hogy valóban Karcaghyék az érkezettek. Határtalan volt a szives látásban, az öröm ott ütött tanyát jóságos arcán. Vigan teltek a napok egymásután. Erika nem győzött eltelni a puszta látásá­val, egésznap künn bolyongott a pusztán hol itt, hol amott lehetett látni nagyszélü szalmakalapját., fehér ruháját, Karcaghy vissza vágyott a fővárosba, neki a pár nap elég volt, hogy elteljék a szives vendég lá­tás, s a puszta szépségével. Erikát magok­kal akarták vinni, de oly szivrehatólag kérte, hagyják itt őt, s kénytelenek voltak ismét engedni a kis zsarnoknak. A mint bátyja távozzék, egyszerre vége volt az ő széles jó kedvének, elmélázott órákig egy helyen. Eszébe jutott a múlt, s elfogta szivét a keserűség. Kovácsék elvoltak fog­lalva teendőikkel, s midőn találkoztak vele Erika elüttök mindég jó kedvű volt. Az uraság nevét, úgy látszik szándékkal ke­rülték mindnyájan emliteni. Egy napon Kovácsné a vásárba ment vásárra, a tisz- tartó sem jött ebédre haza a tanyáról, igen el volt foglalva a csépléssel. Erika maga maradt othon. Jött-ment intézkedett a cse­lédséggel, délig csak elmúlt a nap vala­hogy, pélután nem tudta, mivel ölje agyon az időt. Kiment a káz mögötti kertbe, le­tört egy tányérrózsát, felült a kert alacsony kőfal kerítésére. Gondtalanul csipkédé, gyakran a zálogházak igénybevételével izzadják ki. Nem eped az üvegfestészet után, bol­dog ha jól mosott fehérruhákat élvezhet. Nem keres színes asztal futókat, csak becsületes, tiszta joizü kenyeret és koz­mában éleleket ! Nem vágyakozik kivarott selymekre és bársonyokra, inkább csak a zálogcédu­lákból akar kibontakozni, melyek azok nyomában járnak. A püspök úr leplezetlenül, nyers igaz­sággal szemébe mondta a polgári iskola vezetőjének és tanulóinak, hogy az a nevelési rendszer, mely a maga megnyi­latkozását ilyen női kézimunkákban bírja az elégedetlenséget szítja a társada­lom. Az veti el az anarkia sárkány fogait. Az ősök viselkedéseit állította a szere- tetre méltó nővérek elé utánzandó pél­dául. Kik szerény mécsesek mellett, frugális asztaloknál élték le gondtalan megelégedésben tőkegyűjtő életüket. Ma a mi vagyontalan polgári sarjadé- kunk selyem és bársony fogyasztásban versenyre kel a külföld nagy tőkéseinek gyermekeivel. Ennek a ferde veszedelmes irányzat­nak sárkányfogait a polgári iskolák ne­velése volna és van hivatva kitörni, nem pedig annak tápot szolgáltatni!! Arról a hatásról nem a mi dolgunk beszámolni, melyet a püspöki szavak polgári népiskola tan- és vezető erőiben keltettek. De igenis kötelességünk azon hála érzetről beszámolni, mely azon Szülők kebeléből tört elő, ma már hála Istennek vissza fojthatlanul, kiknek keservesen esik egész éven keresztül hervadó virág­mint a margaretta virág szirmait, a rózsa leveleit s fél hangon ismétlő, szeret nem szeret, s midőn a virág szirma a szeret szónál elfogyott, össze csapta kis kezét, tapsolt s örömteljesen szeretett, s ismétlé szeret, szeret. — A végtelenségig örökké hangzik egy mély hang mögötte. Ijetten hátra fordult s csaknem leesett a falról, két erős kar felfogta, s csókkal zárta le kis száját. Most Erika sem vette zokon az ölelést, nem úgy mint szón a végzetes szánkázáson. — Erika kis vad virágom, Erikám, szól Marossy gróf még mindég karjaiban tartva őt, mintha tartaná, hogy valami láthatlan szellem ismét elszakitja tőle! — Engedjen kérem, szól a lányka pirulva s kibontakozni akar — Nem addig, mig meg nem mondja ki­nek szerelme teszi oly boldoggá? A lányka nem felel, szive túl telt, nem tud hangot adni, de a gróf újból sürgető. — Hiába néz reám, nekem e tekintet nem elég. Nevét is akarom tudni, hallani ez édes ajkakról. Ha az én büszke lelkem megtört, úgy annak a vasakaratnak is meg kell szelídülni, annak a bilincsnek is fet kell pattannia, mely azt a büszke lelkel eddig fogva tartá. Újból hosszú csókot nyom arra a kis édes szájra, azután gyönyörtől ittasulva kérdé : Nos neve? csokrokra, fakuló selymekre, rosszul fes­tett majolikákra és egyéb drága, de alap­jába értéktelen és fogyatékosán kivitt luxus dolgokra verejtékezni. A püspök úr nem habozott szekerce- csapását a lappangva pusztító baj gyö­kerére irányozni. Igaz, hogy sokan felsziszszentek a püspök szavaira, de ő nyugodtan mond­hatja : Vajon ha igazat mondok nektek azért ellenséglek vagvok-e ? Mi köszönetét mondunk jótékony kez­deményezésért. A jó tanács lelke vezérelje tovább is a törött nyomokon. A társadalom pedig szívja fel a jó ta­nács igéit, mert az elevenítő élet szólal meg azokban. Polgári népiskola pedig tanítsa meg mindenekelőtt gyermekeinket a takarékos házi munkákra. A posta kézbesítés egy fontos akadálya. A postai-tarifában intézkedés van ugyan téve az iránt, hogy különösen a nagyobb szóló postaküldeményeken a címzett lakása, a kerület, utca, házszám stb. kijárásával pontosan megjelöltessék. Ezen gyakorlati utasítást azonbau a kö­zönség oly kevéssé veszi figyelembe, hogy ezer és ezer levél érkezik Budapestre és més nagyobb városokba, melyeken a címzett lakása hiányzik. Ennek azután az a követketménye. hogy a levelek tekinrélyes része vagy hosszas kérdezősködés után elkésve és sokszor Ille­téktelen egyénnek kézbesittetik, vagy egyá- talában nem is kézbesíthető. Különösen előfordul ez rendes körülmények közt is olyan esetekben midőn betegség-, fegyver­— Pista szól a lányka pirulva rejti ar­cát arra a hatalmas büszke mellre. — Édes kis menyasszonyom, szól a gróf, kezét mely karján nyugodott, tartva lassan vezeté a kert utain. — Hogy tudta meg, hogy én itt va­gyok? kérdé Erika Én, hogy tudtam? Ön persze ezt képzelé, én Afrikában, vadászom a sivatag puszta királyát az oroszlánt ? És itthon elhagyom mit nekem, az ég s föld adhat a legnagyobb kincset a legdrágább zsákmányt, magát édesem. Erika csodálkozva kérdé, hogy akkor hol volt ennyi ideig? Mindenütt, a mese­beli király leány, ott a hol az én tündérem megjelent habár ön által látatlanul. Csak­hogy úgy éltem mint a rab. anyám mellett neki bevallottam mindent. O ritkán érint­kezik a világgal, s igy nyugodt voltam rejtekhelyem fel nem fedezheté senki. Tu­dok mindent, folytalá hamisan tekintve reá azt is, hogy végrendeletileg rám hagyták. És most te kis jég'virág', te büszke lélek akarva nem akarva enyém vagy. — Áldó tt és szent annak neve előttem ki önre hagyott engem, ne háborgassuk emlékét másként, mint a legönzetlenebb szeretettel. Igazad van angyalom, de mond édes, ha ez a véletlen eset nem történik képes lettél volna neje lenni, az én emlé­kemmel szivedben ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom