Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-30 / 26. szám

Kilencedik évfolyam. HG. §/ám. Vác, 1895. évi junius 30. VÁCI HIRLAFS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP, Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Előfizetési árak.- TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP, Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: 671 Ő . » . . 11 t Kl*. T r //I T f ' ' rr ' 7 l T \ ' b • VÁC, Muna- Terezia-rakpart, Dr. Kiss­Félévre.................................3 írt — kr. Felelős szerkesztő és laptulajdoúos féle ház. I. emelet. Negyedévre......................1 irt 50 kr. ^ Ide küldendők a lap szellemi részét illető kö/.le­1 1 - I \T T S-s 5-n T tá / 5-s T-^ 1hv menyek, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­EGYES SZÁM ARA 12 KR. 1 J 1 * 1 V L v-3 J K J ^ ° r • tés. nénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Hér ment ellen levelek mm fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK i^itányosan. eszközöltetnek. Kéziratuk tússzá nem, adatnak. JP er ágit tranquilla potetstas, c i iiae violenta nec jelit. Mivel ünnepelje meg Vác vá­rosa a milléniumot ? Már évek óta képezi megbeszélés tár­gyát különböző körökben, hogy mivel kellene városunkban megörökíteni a nem­zeti megtelepülés ezredéves évfordulóját. Mindenesetre a felszínre verődött ja­vaslatok közölt eddigelé csak kettő bírt szembeszökő tetszetősséggel. Az egyik, hogy a város erre az al­kalomra egy újabb negyedet építsen fel a vásár téren. Ez az eszme tőlünk nem függő akadályokon törölt meg‘ noha a városi képviselet egyhangúlag elfogadta. A másik tervezet szerént egy humá­nus intézetei, jelesül kórházat kellene emeltetnünk. Igen ám, csakhogy egy modern berendezésű kórházhoz, bármily szűk keretekben mozogjon is százerrek kellenek, a melyek a jelenben nem áll­nak a város rendelkezésre. Voltak, kik szobrokkal, nagy történelmi festvényekkel óhajtanák ez időt örök életűvé tenni. w Am® Jk o Büszke lelkek. Irta : Szaakné Dörffy Ilona. V. Tavasszal Afrikába megy oroszlán vadá­szatra. Természetesen mindenki egy újabb szeszély, hóbortnak tartá azt. Csak Erika szive sajgott e hir hallatára, ő jól tudta, miért megy el innen. Egy szép márciusi napon azon hírrel jött Várkonyi mennyasz- szonyához, hogy ma egy olasz énekesnő játszik az operában nem volna kedve el­jönni. Erika szívesen beleegyezett. Ma oly remek tavaszi nap van jöjjön velem ko­csizni édes. A ligetben már oly kellemes a levegő ; a fák is rügyeznek. Azután ve­gyünk búcsút, mert soká nem fogjuk látni, tévé hozzá boldog mosolylyal tekintvén mennyasszonyára. Nehány nap s elhagy­juk hosszú időre a fővárost. Utazunk, min­den nevezetességet meg akarok magának mutattni. Olaszországot, a művészet hazá­ját nézzük meg legelébb ; ez érdekli leg­jobban magát ugy-e? Elmegyünk Rómába is, a pápától külön kikérjük szentáldását frigyünkre, hogy mindég oly boldog le­De ily luxus nagy dolgokhoz sem , pénzünk, sem arra megtermelt művé­szeink nincsenek. Különben is az ilyes hiú és kérkedő alkotások el addig, mig a társadalomnak kielégítetlen égető szükségletei léteznek józan mérsékletit, keresztény népeknél célszerűeknek nem tekinthető A szobrokat emelő Róma egyúttal a pusztuló Róma is volt. Valami olcsóbb, pénztári készleteink­nek megfelelő s ha lehet oly dolog lé­tesítésére kellene törekednünk, ami a mellett, hogy méltó emlék volna, hozna is valamit a konyhára. Tisztességes hasznot huzni ily dolgok­ból is, az emlék tárgy kegyeletét nem j kisebbítheti. Erre a praktikus térre tereli figyel­münk egyik szerény, munka után élő polgártársunk, ki egy megfontolásra méltó indítványt küldött be lapunk szerkesz­tőségéhez. Az indítvány már harmadik hete fek­szik kezeink között. gyen az, mint jelenleg. Erika elsápadt ez utóbbi szóra, majd össze szedé magát, s azon gondolatban kérésé vigaszát, ha őket a szentséges pápa megálldja, a gonosz szel­lemnek sohasem lesz hatalma felette ural­kodni. Zárdában nevelték, fogékony szivébe korán bele csepegtették a buzgó hitet. Jó híven megőrzé a nő egyetlen féltett kin­csét, talizmánként a szent hitet lelkében. A mely nő vakon hisz soha nem bukhatik el, azon a sima lejtőn, a melylyen az életbe sokszor járnia kell. A kisértésnek nincs hatalma ellene, mert vele van mindent meg­őrző angyala, védbástyája szent hite. Még továbbá is tervezgettek volna, ha Kar- caghyné nem figyelmezteti őket az indu­lásra. — Addig menjetek gyermekek, mig az idő kellemes ; a nap fényes koronája úgy is mindjárt leesik fejéről, s márciusban ha­mis az idő. Olyan, mint a szép, de csalfa asszony ; mikor legszebben mosolyog rád, akkor csal meg leghamarabb. Jó izü ka­cajjal feleltek a szellemes megjegyzésre s elhajtattak a ligetbe. Ki a természet oly csodálója, mint Erika volt, feltudja fogni, mily jól érezte magát. A nap melegen sü­tött ; madárkák csiripeltek röpködtek ide- oda ; a lég telve volt illattal. Soká hajtat­Azóta értekeztünk e tárgyról több tisz­teletre méltó szakemberrel. Ezek egy hangú véleménye szerént az indítvány a tervezett alakban és irány­ban éppen kivihetetlen. Mi azonban noha tisztelettel és kö­szönettel vettük a felkért szakértők nagybecsű véleményét azért még sem tekinthetjük kizártnak a lehetőséget, hogy a tervbe vett indítványt alkalmas módo­sításokkal megvalósíthassák A tervezett indítványának a lényege következő: Állítson fel a város a millenium méltó megörökítésére egy nagy központi vil­lanyfejlesztő telepet. Ezen telepből fejlesztett áramok lássák el az utcákat és köztereket vil lány vilá­gítással. Ezen telep áramai használtassanak fel a középületek, társas és magán üzletek, intézetek, neveldék és laktanyák vilá­gítására. Ily indítvány felett, véleményünk sze­tak az utakon, s beszélgettek édesen. Amint egy fordulóhoz értek éles sikoly hasitá a levegőt ; egy téglával megrakott kocsi el­gázolt egy alig 2 évesnek látszó leánykát. A gróf látván a szerencsétlenséget, kiugrott kocsijából, mielőtt megállíthatta volna azt, de oly szerencsétlenül ugrott, hogy ájultan maradt a kövezeten. Erika a szerencsétlen anyának, ki gyermekét karjaiban tartá pénz­tárcáját nyujtá, hogy vitesse a gyermeket kórházba, talán még nem késő, azután a grófot elhelyezték a kocsiban, s haza vit­ték, de soká nem adott életjelt magáról. Az elősiető orvos heves agyrázkódást kon­statált : a gróf erős ember s az esés nagy volt nem sok reményt köt a felépüléshez. Szegény leány helyzetét leírni nem, csak elképzelni lehet. Habár nem volt szerel­mes belé, de végtelen jósága, nagy lelke, mely ott ragyogott utolsó mozzanatában is felejhetlenné tették öt, Már meg szokta a gondolatot, hogy övé legyen, éjt, napot, mellette töltött s buzgón kéri a Mindenha­tót fölgyúgyulásáért a krízis napján a be­teg felnyitá szemeit Erika föléje hajolva, kérdé, hogy érzi magát? Jobban vagyok, de e könnyebbülés csak átmenet, azért még tudom mit beszélek, kérlek édes menyasszonyom ; hah ! mint fáj itt, szól a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom