Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
X \ _________VÁCI HÍRLAP hét, mert, miután igy az egyesitő erő nem működik, alapja nem biztos többé, sikert nem arathat . . . Mi nem tulajdonítunk semmiféle rendszernek. magában véve, mindenható- s egyedül üdvözítő hatást ; s nézetünk szerint az eredményhiányt nem is okozza a rendszer, hanem annak az ellenkezője a rendszertelenség'. A gymnasium határozott-célú tanintézet. Rendszertelenséget követünk el, ha azt egyszerre két irányban egyenlően működtetjük, s épen azért kellő súlyt egyikre sem fektethetünk. Valamely célhoz jutás ha nem is végképen lehetetlenné téve mindenesetre igen megnehezítve lesz: ha útközben sok oly félével kell vesződnöm sok oly féle neműit kell fölszednem, amire a végből, hogy célt érjek, szükség éppen nincsen. Az erősb egyes talán megbirja, a nagy közönség leroskad alatta. (Folyt, kör.) V irágrege, urnoros költemény. — Szép tavasá éjben csillagok ragyognak, A kertnek virágai ilyenkor susognak. Bűbájos szerelmet regélnek egymásnak És a zöld pázsiton fel s alá sétálnak. Paprika a midőn ilyenkor meglátta Sóska kisasszonyt, — lön nagy szomorúsága Fájt néki a szive és igy fohászkodék : »Oh, édes Istenem! Oh, te csillagos ég! Mért néni lehet enyém az angyali sóska ? Megüdvözitene ajkainak csókja! Oh, csak teéretted élek a világon, Hallgass meg engemet drága boldogságom !« Paprika sóskának szerelmet igy valla, Sóska ily beszédet még sohase halla. Ártatlan volt szive és ezen beszédre Odabornlt szépen paprika ölébe . . . Fent a fényes égen csillagok ragyogtak, Papriká és sóska hűségről susognak. Hűség, hűség! . . . Oh, te délibábnak képe ! Délibáb volt szintén sóskának hűsége. Szebb volt paprikánál a deli saláta És sóska kisasszony a mint ezt meglátta: Fellobogott szive és elfelejtette, Hogy hüségesküjét immáron letette— Beakarom íratni a váci müpártolók körbe ! . . . — Igen, ... de tetszik tudni, én zenész nem vagyok. — Nem tesz semmit! — De az is különös, hogy bátyám ki eddig csak sípolt most már fagottázik ! ! . . — Hjah ! ... ez éppen a vicc !! No én nem kérek belőle! . , * * * Pénteken egy intelligens úri hölgy fakad ki némely úri egyén modora ellen. — Igazán megfoghatatlan, hogy X úr valahányszor szemközt találkozik velem a járdán, kollegáit azonnal karon ragadja és átcipeli a túlsó oldalra, csakhogy a köszönést kikerüljék. — Higyje meg Ön, hogy csupa szerénységből teszik ! — Hogyan? a szerénység ez a foka ismeretlen előttem. — Bizonyosan oly szerény jövedelmekkel rendelkeznek, hogy csak minden 3-dik évben vehetnek egy uj kalapot, avval tehát gazdálkodva kell bánniok ! . . . _________________ S Sóska és saláta egymást megszeretvén, S épen midőn a szív a szivén pihenvén Csókolgatták egymást, — paprika ott. álla És a látottakon a fejét csóválta S mond : »Nem hittem volna teljes életemben. Hogy ily hűség lakik az asszonyszivekben U Kirántva bicskáját leszúrla salátát. Megriadva látta kedvese halálát Az angyali sóska s könyörögve kérte Paprikát, hogy csalfa szivét megkímélje : »Engedd meg galambom, ezen egy hibámat, Szemeid ilyesmit többé sohse látnak . , .* »Nem ! — felelt paprika, — megcsaltál te hűtlen ! Hűséget esküvél s im ! itt látlak bűnben! Nincs kegyelem, készülj a halálra, Zengjen kebelednek végző miatyánkja ! . . .< S a midőn sóska az Ament elrebegte — Paprika a bicskát szivébe ütötte! Paprika sokáig szomorkodék ottan, Keserge bús szive égő fájdalomban. Nem Ízlett már néki se harmat se kávé . . . De megkönyörült rajta a szakácsnő: A piros paprikát ez leszakította S aztán a gulyáshús közé aprította. Báiintfíy Bálint. Aimée és Yvette. Paris, decz. végén. Irta: Szomory Emil. Az igaz mulatozás saisonjárók kívánok szives engedelmükkel elmondani egyet-mást; azaz nem is annyira a saisonról, mint annak hőseiről és ezek nagyszámú, közbe- közbe elegáns, de mindenkor lelkesült közönségéről. Talán épen most egy éve, hogy képzeletemben végig vezettem Önöket a mulató Párison s hogy akkor szívesen eljöttek velem, most egész bátran élek vissza e szívességükkel. A séta szép lesz és nem is hosszú s mindazok kikkel találkozunk uj mulatságos alakok, szép asszonyok, elegáns férfiak, derültek, jókedvüek, humorosak s ha akad közöttük a ki talán rosszabbul énekel, ne méltóztassanak megijedni í Daluk Önökhöz nem hangzik el. Sétánk megkezdése előtt bocsánatott kell kérnem, hogy többet ígértem annál, a mit adhatok. Mert lehetetlen, hogy ne találkozzunk két ösmerössel is, a kiket elkerülnünk végre nincsen semmi ok. Aimée Louesard az egyik, a kis Aimée, ő volt a Ba-Ta-Clan-ban tavaly a hősnő; s az ma is. Mert mit sem változott. Ugyanoly kedves mint volt tavaly, szép is üde is még az arcza s ha a közönség még ma is tapsol neki, lelke rajta. Egyébként pedig még nagyobb művésznő, mint volt most egy éve, dalait újakkal fel nem cserélte, csak azokat énekli, melyeket az előtt énekelt. Paulus a Ba-Ta-Clan igazgatója, az Ai- mét Kolumbusa, pedig egyre boldog. Mert esténkéne megtelnek a páholyok s mikor ez a fürge kis lányka megjelenik a színpadon, sürü, zajos taps fogadja az egész vonalon. Aztán énekel. Még mindig az et puis? . . . járja nála, ez a csintalan és befejezés nélküli nóta, a mely divatban van Párisban az ő első fellépése óta. Az et puis . . . befejezése nyilvánosan még mindig nem ismeretes, lehetséges, hogy tudja az illető, a ki együtt szokott kiko- csikázni a kis Aimée vei a Bois de Bou- logneba, elegáns fogaton naponta. A rue Lebonban egyébként most már két háza van a kis énekesnőnek ; mind a kettőben ö lakik. De biztos, hogy lesz még több is, feltéve, hogy a kis Aiméé megmarad divatba s nem jő ki abból soha Pedig megeshetik ... A másik ösme- rősünkkel, a kit láttak is, hallottak is, a helyzetben, mntha a deszka az lettek volna erősítve Egy darabig csak nézte, falusi ember a szokatlai jelenetet. A sok bámuás után végre kiáltott fel: A teringettél azt hittem ho ámák, de most látom, bgy vakok, rrp nem a deszka mutatna nekik az utat * * * Csütörtökön. A váci Sipulu^agy nehezen döcögvi ballagott a almasok palotája előtt kresztül. Szemközt vee jön egy pesgász fiú rettegve óhajtó előre kikerül; Félve Sipului bátyánk hosznas beszélgetésétől. Bátyánk azoaan nem hagta maga áldozatát, . . . lkiáltott. Guszti! . . . kti vés Gusztikántös közleni valóm van. Az áldozat megadta magát. Parancsoljon >lem édes Sáncüátyám ! Hallja magávi egy nagy tm van ! anyagi, úgy a szellemi ílgés nem igen fog sikerülni; ha teh em akarjuk a külföld majmolásának kárát vallaér ; úgy mielőbb iparkodnu ellene a bajon segiteni . . . Vajon már a leverő t énynyel szemközt, mely miatt pana it nem holmi sötétségfiak, nem halad nző (?) papok és jezouiták hangoztatna mem azon miniszteri férfiak állitnak :gy hivatalból egybe, kik a tangépészt ikár mint mü- vazetők, akár mint eg3;arikák beve- zetvék, a rendszert teháherik, — mily reformokat és mily alapc^lvből hoznak javaslatba, hogy a bajt nfvosolják ? . . . A hol ilyen és ennyirepkeres és általános a baj, ott az orv rnek is gyökeresnek és általánosnak e lennie . . . Pedig tudósaink partiaddal foglalkoznak. A rendszert egészbjréve alig vitatják meg. A kérdések Is eldöntése : egységes vagy kétágú (kidap) legyen-e jövőre is a gymnasium: e előkészítő osztály, vagy nem kell : mazkodjék-e a gymnasium a reáliskola ftaihoz vagy zem ; az éretségi vizsgál megtartan- dók, vagy eltörlendök-e,, megtartan- dók, kik által tartassanak ? az egyetemen, külön állami testülivagy allami felügyelők közbejöttével íári testület előtt ? stb. Ezen és más Hó kérdések eldöntése tökéletesebbé teigyan egy, már magában jó és célszer )lgot, de a nem-jón és célszerűtlenen njvit sammit. A hol az emésztelenség azfek sokaságából és diaeta-ellenes kéjéből származik : ott ugyan hasztalarjuk a baj megszüntetését az által megteni, hogy akár a szakácsra ráparanck : főzzön módosabban, akár pedig az ,3t sürgetjük meg: hogy még többet buzgóbban egyék . . . Ery ily kísérlet ajt növelheti, megszüntetni semmi esetjn fogja . . . Valamint ninden egyes szintúgy minden társulatnak, intését van rendeltetése, mefy végett létrej; melynek kivételére törekszik, mig ajézet ezen rendeltetésének megfelelőleg kálkodik, addig biztos dapon áll, ha g- rendeltetéséhez hűtlen lesz, fönmata nem le-
