Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-23 / 25. szám
°2 VAGI HÍRLAP kozás számos munkás családnak teljes, gondtalan, elemi látogatások szeszélyének alá nem vetett ellátást nyújt ; olt ma tisztességes jövedelemben osztakozó hivatalnoki családok találnak alkalmazást, ott az építészeti, géplakatos és sok más helyi kisebb ipar ág a leggyakoribb keresletet találja ... És honnan a város közjövedelmei előbb, alig két forintnyi tiszta hasznot húztak évente, onnan ma csupán kövezet vám illetékekben százakra menő jövedelmek ömlenek a közpénztárba, nem számitva a jelentékeny pót- és fogyasztási adókat, melyekkel ezen nagy ipari üzem alkalmazottjai városunk közpénztári készleteit már is gyarapítják és mindinkább gyarapítani fogják. Mindezek hegyibe pedig a nagy iparműnek szabatos számítások által vezetett derek tulajdonosai aratják, az irigységet kizárva, de versenynek óhaját méltán felébresztő bús jövedelmeket, minőket az ezer holdas táblákkal dicsekvő magyar földes gazdáknak talán még unokái sem fognak ebben az életben elvezni. Épp azért, úgy e derék város polgárságának, mint nekünk a Váci Hírlap íróinak kötelességünk azon nagy fontosságé momentumokat kiemelnünk, azokat emlékezetbe vésnünk, melyek a váci horgany-hengermű tegnap véghez ment avatási ünnepségéhez fűződnek. Nekünk rajta kellene, hogy legyünk, hogy a tudás ama zsilipjeit feltörjük, melyekkel a szomszédos ország pallérozott emberei oly szemkápráztató eredményeket visznek előttünk véghez. Lehet, hogy ennek a tudásnak útja hosszú és verejtékes; lehet, hogy ennek tát, elismerem a rendcsinálás nem tartozik ernnyeim közé. — Inkább a rend zavarás ugy-e? kacag Marossy s. mélyen tekint szemébe, ebben is nagy művésznő, tagadhatlan. Erika lehajtá kis fejét, nem akarta elérteni a szavak értelmét. Egy képet mutatott neki, mely a pusztát ábrázolá Nagy sikságot közepén egy félig bedőlt gémes kút s egy rongyos vályúval, a pocsolyába féllábon félre hajtott fejjel szomorúan állt egy gólya. Egy másik kép rozzant csárdát kidőlt-bedőlt oldalak, vihar tépett tetővel ábrázolt. Futó betyár tekint vissza rá; szomorú ki fejezéssel arcán, mintha valamely kedves emlék kötné őt, a helyhez. És ezt ön mind képzelet után festé, kérdi meglepetten Marossy. S még azt állitja I nem arckép festő? Azonban állítását megcáfolja saját müve. E becsár arcán, kivan fejezve a gondolat a mint a rozsant csárdára vissza tekint, hogy ily laikus ember is, mint én megértheti. Ha igy tud ragaszkodni egy tárgyhoz, miként szerethet akkor egy élő lényt? akaratlanul felsóhajt s oly halkan ejti ki e szavakat, mintha csak önmagának mondaná. Feltekint szemei>[ találkoztak, s az abban fellobogó tűz megértetett mindent ha pillanatig tartott is. Erika elfordult festő állványához ment s összébb voná a lepelt elsajátítását talán a munkásblúzok felöltésén kell megkezdenünk. Csakhogy ne feledjük, hogy eme nagy ipari vállalkozások gyárkéményeirői sokkal vigasztalóbb feliratok sugároznak szét, mint az Eneász alapította Roma falairól, melynek alapítójáról Virgilius mondja: Hogy munkát és fáradságot tőlem tanuljatok, de szerencsét másoktól. Mert az ipari munkával karöltve járnak az anyagi sikerek is. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! Városunk közvéleménye egész apáthiába esett a közügyek iránt. Avval vagy éppen nem, vagy csak elvétre foglalkozik. Akkor is csekély, jelentéktelen dolgokkal.. Egy azért, jogosan lep meg mindenkit, hogy a kis-sörház ügye annyira foglalkoztatja a polgárságot. Erről az ügyről beszélnek ma minden felé. Természetesen, kiki a maga szempontjából. Némelyek azt hangoztatják, hogy a város közjövedelmei szempontjából, a jelenlegi bérlővel okvetlenül fel kell bontani a szerződést. Mivel ez az üzlet virágzik. Remény van, hogy tetemesen több jövedelmet fog hozni egy újabb árverés a városi közpénztárnak. Mások ellenben a bérlőnek állnak a pártjára Azt mondják a jelenlegi bérlő buzgalmának és befektetésének köszönhető, hogy jelenleg a kis-sörház a maga nemében Vácnak legkedvesebb szórakozási helyévé vált. Ez az üzlet azelőtt pangott. A megélhetés benne csaknem lehetetlen volt. A mostani bérlő emelte azt fel, — ha rajta. Marossy figyelmét nem kerülte ki e mozdulat s kérte engedje meg nézni a váz- latgt. Erika hevesen tiltakozott ellene, már úgy is többet tett, mint másoknak megengedett, Öt e kis helyen nem zavarja soha senki, egynek kivételével, kinek szabad bár mikor ide belépni. — S ki az a boldog halandó, kinek ily kivételes joga van? — Rokonom, kinek véleményére igen sokat adok, a gróf meglepetten állt egy pillanatig, azután gúnyos mosolylyal feleié. — Gratulálok, de jobb Ízlést feltetélez- tem róla, szól keserű csalódott hangon. Erika nem tudta magát tájékozni, hogy mire céloz a gróf. Nem soká maradt a tétova mellett s a sértett büszkeség hangján mondá. — Nem untatom tovább gróf úr. S a társaság közé vegyült, követvén általa. Vár- konyi sietett eléje s arcáról iparkodott leolvasni a történteket De ez azon nyugodt volt mint a tenger, szima tükre, ha bense- jében tombolt is a vihar a társaság az étterembe vonult. Erika a zongorához ült neki nem volt étvágya, a játékba akará folytatni izgatottsága. Laci mellé állt, s forfiatá a hangjegy eket. Marossy észrevétlen az ablak fül kéjében vonta meg magát onnan nézte őket, s látta a mint Laci át hajolt megigazítani a hangjegyet sekkor más kezekre megy megint össze fog esni. így a város közpénztára sem fog hasznot húzni belőle. Én távol vagyok attól hogy akár az egyik, akár a másik felfogás osztályosává tegyem magamat, csupán a dolog valódi oldalát kutatom. Lássuk mi történt? Midőn három év előtt a kis-sörházra bérletet nyitottak, akkor az az eszme merült fel : Hogy a városnak vagy színházat, vagy kaszinót, vagy polgári iskolát emeltetni kell. Ez csak idő kérdésének látszott akkor. Hogy tehát ezen esetleg építendő épületekhez a városnak kellő telekje legyen, a kis-sörház épületét szánták erre a célra. E célbői kötöttek egy olyan szerződést, melynek értelmében a városnak joga van a bérletet három év múlva felmondani. Magátol értetődvén, ha a város a kis-sörhá- zat a mondott célokra felépíteni akarja, ha pedig az építés szüksége elő nem fordul, úgy a bérlő hat évre lesz kötelezve a bérlet fizetésére. Most legyen szabad azt kérdenem előfordul a három év előtt fentartott eset? ! Ugy-e bár nem. Ha a kis-sörház jelenleg rósz üzlet lenne ha félne tőle mindenki ; akkor a jelenlegi bérlőnek ; ha mindenét beleveszitené is, még három évig ki kellene tartani az üzletet. Az tehát hogy az üzlet most többet jövedelmez jogi alapul nem szolgáltat a bérlet felmondására. Nézetünk szerint tehát a jelen ügy megrostálásánál csak arra az alapra is kell tekinteni, melyen a város három év előtt állott a szerződés megkötésénél. Miért is erős a meggyőződés, hogy ezen ügy végleges megoldásánál ez alapot egy oldalról sem fogják szem elől téveszteni. Egy váci jDolgár. ajkával érinté Erika haját. Pistában forrott a vér szeretett volna oda ugrani s megragadni, ki az ő bálványát igy megszentség- telenité. De erőt vett m agán, elismerő, hogy a lányka az ő bálványa, ez ellen hiába küzd, azonban nem érdemli még meg e bálvány, hogy megfeleekezzék magáról. Hallatlan büszke lélek, de azért mégis el- árultan magát ma. Ez a gondolat enyhítő iz volt sajgó szivére, megnyugvás izgatott lelkére, a darab véget ért, Erika fáradtan nyugtató kezét ölében. Várkonyi aggódva kérdé talán rosszul érzi magát? — Kissé fáradt vagy, még szokatlan előttem ez élvezet. Ezt is úgy meg kell tanulni. mint az iskolában a leckét, az életben a kép mutatást. Miért néz rám oly különös tekintettel? E rövid idő alatt mióta a zárdát elhagytam, sok tapasztalat gyűjtöttem megtanultam, hogy az élet színpad kinek-kinek kijut a szerep, mit az igazgató a sors mindenkinek ki oszt. az illetőtől függ hogy találja magát szerepelve, s amint betanulja eljátsza, a szerint van jutalma, úgy pihen babérain, vagy tövisein. Azt is megtanultam, mit az én imádott költőm Tompa verseiből annyiszor olvastam; „Kebletekről mint az ágat“ a fáról sérelem nélkül a boldogság keze, sem törhet le. — És miből merité ezen igaszságot ? Csak nem saját magából indul ki ? Ki bántotta
