Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-16 / 24. szám
Kilencedik évfolyam. 34. szám. Vác, 1895. évi junius 16. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Egész, évre......................6 fit — kr. Félévre .................................3 frt — kr. Felelős szerke:zlö és laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S E K. Negyedévre ......................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. VÁC, Mária-Terézia-rakpart, Dr.Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Uyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK jia-tán-^T-osa/n. eszlcözöltetrielc. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tranquil la potestas, quae violenta nequit. A váci ipar bölcsőjénél. A váci alsófokú ipar és kereskedelmi iskola hazafias szellemtől és nemes ügybuzgalomtól vezetett tantestülete az elmúlt hét vasárnapján ismét megrakta az iparos tanoncok termékeinek zsengeivei a városháza nagy tanácstermének hézagait és falait, és feltárta az ajtókat, hogy a helyi ipar minden barátja akadálytalan bejutást találjon az iparos tanoncok kiállításához. Amióta a Váci Hírlap szerkesztése ami kezeink között van, mindig a legnagyobb méretű érdeklődéssel fordultunk az iparos tanoncok eme kiállításai felé. Buzgólkodtunk a város összes polgárságainak figyelmét eme szerény kéz- I deményezésekre felhívni, és a kritika magasabb nézpontjára helyezkedve tettük meg számadásunkat azon benyomásokról, melyeket bennünk eme kiállítások ébresztettek. Tettük pedig ezt a legelevenebb kötelesség érzetből és a legtisztább jó szándékból. Mivel széles e hazában majdnem szállóigévé vált, hogy ipar nélkül Magyarország gazdag, vagyonossá és hatalmassá nem fejlődhetik, ha tehát ezt a meggyőződést akarjuk a haza polgárságának keblébe becsepegtetni, akkor legelőször is őszinte érdeklődésünkkel az iparos tanoncok nevelése, fejlesztése és vezetése felé kell fordulnunk. Meg kell jelelnünk az irányokat mely felé törekedni akarunk, az utakat, melyeken oda legbizíosabban eljuthatunk, a módokat, melyekkel a megfutandó út nehézségeit elosztlathatjuk. Ebbéli tevékenységünkben pedig legelőször is az iparos tanoncok ügyét kell legközvetlenebbül felkarolnunk, mivel a társadalmi érdeklődés itt sem szolgáltatja az erők ama megkivántató áramát, mely nélkül a vezető motorok működésűket óhajtott sikerrel nem végezhetik. A nyugat nagy ipari államaiban, ahány nagy iparos, meggazdagodott gyáros, va- gyonilag felemelkedett üzletember van az iparos oktatás ügye megannyi pártfogókat, mecénásokat számlál. A társadalmi nevelés ott akként fejleszti a polgári erőket, hogy minden ember elevenen álérzi azt a bálát, mely anyagi sikerei után serked, tudja hogy ipari oktatásának köszönheti jólétét és azért érlelődik benne meg a lelkesült meggyőződés, hogy a mit nevelésének köszönhet, azt az utánna következő nemzedékeknek juttatja, hogy amint ő boldogult, úgy boldoguljanak mások is. Mi azonban sajnosán azt tapasztaljuk, hogy nagy iparosaink éppen nem látszanak törődni a következő nemzedékek sorsával, sőt meg az 51 kíváncsiság sem látszik éltetni a kebeleket, vájjon jól törött nyomokon indul meg-e az uj nemzedék ? Igaz ugyan, hogy mindazon apathia közepette a korholásnak méltó hangja első sorban a sajtót kell, hogy érje. A magyar sajtónak meg van az a szerencsétlensége, hogy az olvasó közönség kíváncsiságát iparkodik mindenféle léha dolgokkal megtömni, de távol áll mindattól, ami tartalmassá tehetné a lelkeket. Büszke lelkek. Irta : Szaakné Dörffy Ilona. Erika kissé elpirult, de egy hangot sem válaszolt. Várkonyiné, ki több egyletek tagja, igen kedves és tevékeny nő vala, emlité, hogy a Boglányi tüzkárosultak javára, tombolával egybekötött jelmez estélyt illetve bazárt rendeznek, s a melyre Karcaghyné is megigéré közremüködésö- ket, a rendezőség sokat fáradt, hogy az ünnepély fényét neveljék, s minél több jövedelem folyon be. Midőn elérkezett a hölgyek siettek helyeiket elfoglalni. Erika igen jól nézett ki gyöngyvirág kostum- jében. Kedvesen árulgatá virágait, alig győzvén eleget tenni a kérések ostromának. — Van az én számomra is egy szál gyöngyvirágja ! Szólal mega lányka előtt; egy mély csengésű hang. Erika kissé megrezzen e hang hallatára, s átnyújtja a kért virágot Marossy grófnak. Várkonyi ki Erika mellett állt gúnyosan nézett rá a gróf eltekintett felette s szemei haragtól villogtak. — Mily komoly a gróf, fordul Erika a mellette állóhoz, én pedig úgy hallottam említeni őt, mint egy igen szeszélyes, kalandos férfit, s eddig ép az ellenkezőjét tapasztalám. — Igaza van ő szeszélyes, kalandvágyó a legszélsőbb fokig. Előtte mindegy bárki amint neki, egy csinos arc megtetszik, addig nincs nyugalma, mig magáévá nem teszi, azonban igen hamar megunja s ellöki magától, s újabb tárgyat szemel ki szeszélyének. De nem csak a nőkkel, de igy van ő mindennel, vesz szebbnél szebb lovakat, s ha valaki valamely észrevételt tesz rájok azonnal eladja, a minap egy vadászat alkalmával, mert a vadász nem tudta őt, a vad tartózkodási helyére vezetni, oly indulatba jött, hogy azonnal elbocsájtá öt, s mikor a szerencsétlen ember neje könyör- gött neki, nem csak, hogy megtartá őt, de jutalmat adott neki, a kiállottaggályakért. Barátaival szemben is ilyen, de mi kik ismerjük már különc, hirtelen, haragvó természetét, kikerüljük, pedig ő a legjobb cimbora. Nem rég egy katonatiszt jó barátunk, valami pénz kalamitásba keveredett, s már a legvégső fokra hágott, hogy mentse szégyenét, midőn Pista tudomására jött ezen hir, s ő pillanatig sem habozott az összeg pénzét rendelkezésére bocsájtani, mi által örök hálára kötelezte maga iránt. Habár meg vagyok győződve róla, hogy e hálát soha sem venné igénybe, de még nem is hiszem, hogy lenne rá szüksége. — Úgy hát a gróf, minden szeszélye, hóbortja mellett még is jó szivü, nemes lelkű, szól Erika, kire ezen elbeszélés nagy hatással volt, s kis szivében még jobban szitta a lángot. Jó szivü, nemes, de határtalan büszke lélek. — Büszke! Etogy érti ezt? Egy bizonyos fokú büszkeség, energiának minden emberben kell lenni, kivált ha valaki gróf. Hogy valaki születésére legyen büszke, ez előttem nevetséges. Ez oly fogalom miért bárkit is elitélnék. Hogy valaki hol született pompás palota vagy kunyhóban rin- gett-e bőcsője, az nem számit. Igaz, hogy a vér nem tagadja meg magát, de a körülmények ép úgy megnemesithetik mint a vadonéba oltott fát. Ha valaki önerejéből küzdi fel magát, s a társadalom szinterén oly állást foglalt el, mely előtt meghajlik mindenki, Ki szivben nemes lélekben s jellemben gazdag, ez előtt megszűnik a születés eszméje. Várkonyi bámulva hallgatá a lányka okos beszédét. (JlL) eb, (h <Jkko>
