Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-26 / 21. szám

Kilencedik évfolyam. £1. s/nm. Vác, 1895. évi május 26. J? VÁCI HÍRLAP ' Előfizetési árak: Égési, évre.........................6 fit — kr. Félévre...................................3 frt — kr. Negyedévre .........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP, Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Felelős szerke.zlő és laptulajdonos Or. KISS JÓZSEF. VÁC, Mária-Terézia-rakpart, Dr.Kiss- féle ház, I. emelet. Ide kiildendük a lap szellemi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde­tési pénzek. Iíyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK íxitányosan eszközöltetnek, Kéziratok vissza nem adatnak. Oeraigit tranquilla potestas, quae violentai nequit. Hivatalos vizsgálatok a város­házán. Vác évkönyveiben szokatlan esemény gyanánt keli, hogy feljegyezve legyen ez évi május huszonkettedike. Ezen a napon ugyanis ritka vendé­gekhez volt szerencsénk. A megye fő­ispánja és alispánja ugyanegy izromban látogatták meg városunkat. A látogatás pedig nem futó vendégek részéről történt, hanem hivatalos, apróbb részletekig kutató vizsgálat megejtése végett. Abban a körülményben, hogy a hiva­talos, rendes évi főispáni látogatás al­kalmát a megye újonnan választott alis­pánja szinte felhasználta, hogy a főis­pánhoz hivatalos társul szegődjék, hogy vele egyetemben a hivatalos vizsgálatok egyes fázisait ő is az izekig haló rész­letekig sietett megfigyelni, ebben a kö­rülményben mi csak azon Ígéretnek ko­molyságát és részleges beváltását do­kumentáljuk, melyet a mély tiszteletre­méltó alispán ur megválasztása után a törvényhatósági tagok közgyűlésének szine előtt tett, hogy mindent el fog követni, I hogy a megye közigazgatásának folya­mata minden zökkenés és fenakadás nélkül tegye meg a maga futását. Eme kifejezésben szerény Ígéret azon­ban óriási feladatokat involvál, egy duo- decim' állam területének nagyságát meg­haladó megyének adminiszlralióját, köz- igazgatási tevékenységét akként vezetni, hogy az igazgatónak jogos kívánalmainak és igazainak megfeleljen, ez a legmaga­sabb férfiúi ambícióhoz is nemcsak méltó, de felette nehéz feladat, még pedig any- nyival nehezebb, mert a közigazgatási tevékenység szervezete még nálunk sok­kal ujahb keletű, mintsem hogy forgásá­ban azt a perfekt simaságot tüntesse elő, j minőt Európa nyugati államaiban talál­hatunk, hol a közigazgatás fejlődésének folyamata már évszázadokat számlál, hol elmélet és tapasztalat egyformán frigye­sült arra, hogy zökkenések a közigazga­tás folyamában elő ne forduljanak. Azért a megye összes polgárságának nevében a köszönet legmelegebb érzései­vel követjük a megye alispánjának azon nemes iniativáját, hogy megyei székhe­lyéből kiszállva a lokális adminisztratiók egyes helyhatósági pontjait keresi fel, mintegy közvetlen szomszédságban, saját szemeinek tiszta sugarainál óhajtja szem­lélni és vizsgálni ama köztevékenységet, melyek a polgári élet minden egyes agait szabályozzák. Ez a jelenség elsőben is sarkantyúul kell, hogy szolgáljon minden egyes elő­adónak, minden egyes szál hivatalnoknak, hogy saját működési körében a tevékeny­ségnek azt az energiáját és hatását fejtse ki, melyek nélkül az elébe kitűzött feladatok örökre megoldatlanok maradnak. Ma már a közterhek áldásaiban osz­tályozó polgárságnak is alkalma nyílik betekinthetni, hogy azok a szokásos évi főispáni látogatások, többé már nem puszta formalitások, nem futó betekin­tések, hanem a hivatalviselés legapróbb ágazatáig kiterjeszkedő hivatalos vizs­gálatok. Magában abban a körülményben, hogy minden közigazgatási hivatalnoknak min­den évben egyszer menthetlenül el kell rá készülve lennie, hogy hivataloskodá­sainak tényei a belügyminisztérium által megállapított módozatoknak megfelelőig Melyik erősebb? Irta: Y Anzalin valami hét esztendővel vénitő lé- lekállapottal küzdött meg. A félhomályos ebédlőben a kandallótól a trumeau szekré­nyig, hátra kulcsolt kézzel és leszegzett fővel járkált óra hosszákig fel, s alá. A süppedé"keny smirna szőnyegek felfog­ták léptei zaját. A nagy tikk-takkos genfi órát megállí­tották a kandalón, csak a beteg szobájából hallatszott ki néha egy halk sóhaj, meg a szomszéd teremből egy erős meggyőzni igyekvő, de mérsékelt hangon ejtett meg­jegyzés : Az érverés igen lassú. A sok vérvesztés következtében roppant gyöngeség állott be, a krizis minden pilla­natban várható. A nagy ablakok nyitva voltak, előtte viritó rózsa gruppok, amit millió lepe, meg néha dongó, néha egy-egy lomha röptű gólya repült át, árnyéka végig húzódott a porondon. Anzalinnak úgy tetszett, mintha a halál szárnycsapásai lennének. Az intenziv illat ami a gruppéból áradt ide úgy tetszett mintha egy díszes ravatal­ból áradt volna felé. amelyen egy ki­csinyé asszott, fehér halott van kiterítve. Egy kicsiny fehér halott, aki távozásával magával viszi a napsugarat és boldogsá­got a földről. Most érezte csak mije volt neki ez az asszony, mikor tudta, hogy el kell veszí­teni őt örökre. Szeretett volna, harcra szálni az egekkel követelőén, dacossan oda tárni keblét a ha­lálnak s rá kiáltani dacos, gúnyos kaca­gással. Ide sújts, engem vigyél, ha van bátor­ságod, ne azt a gyönge asszonyt, akivel úgy bánhatsz mint vihar a falevéllel. Érezte, hogy az enyészet szürke szár­nyaival a ház körül csapong és meg bor­zadt tőle. Az egyik dívány sarkán egy könyv he­vert, kezeibe vette szinte öntudatlan azon a lapon felnyitotta ahol a vörös szegfüvei hímzett könyv jelző volt benne. Valakinek erősen megragadhatták a figyelmét az alább leirt sorok mert kék irattal vastagon alá voltak huzva. Nem semmisülünk meg csak átváltozik lényegünk atomokra foszlik és uj műkö­dési processust kezd más élő csillagok szer­vezetében minden élő lénynek meg van a maga tegnapja, ami holnapjává válik más testi szervezet működésének. A borjú megeszi a füvet, az ember megeszi a borjut, az ember táplálékává válik, a sir- féregnek aminek viszont táplálékává válik a temető gyümölcs fájának, melynek gyü­mölcsét megeszi az ember. Ezek a komoran filozófiáié szavak va­lami sajátszerü megnyugvással töltötték el ti férfi lelkét. Nem halunk meg, csak átváltozunk. A természet rendje ez, amely ellen nincs mért zúgolódunk. Aztán lassan kitépte azt a lapot a könyv­ből s négyrét össze hajtva a tárcájába tette. Egy utolsó emlék tőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom