Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-14 / 15. szám
Kilencedik évfolyam. 15. sxám. Vác, 1895. évi április 14. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal Egész évre ..... 6 frí — kr. Félévre ..............................3 frt — kr. Negyedévre ....................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S E K. VÁC, Mária- Terézia-rákpart, Dr. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK ■j-u.tá.n;y-osa,:n. eszközöltetn ek, Kéziratok vissza nem adatnak. Meraigit tranquil la potestas, quae violent a nequit. F eltámadáskor. Az élet nagy harcainak vonalán egy hatalmas állomásához érkeztünk meg, a szeretet és örvendezés állomásához, a lelki újjászületés, a szellemi felüdülés és az erkölcsi szabadság szent ünnepeihez. A világ összes kereszténysége a Feltámadás magasztos ünnepében, a lelki megváltás fenséges gondolatát üli meg, mely bennünket a bűn rabigájától és szolgaságától szabadilott meg. Az önfeláldozó szeretet, által szabadultunk, meg, hogy a szeretet által boldogítsuk egymást. A megváltás isteni tényének számunkra raktározott kimeritbetelen kincseit az önigazolás által értékesítenünk kell saját számunkra is. A lét heves küzdelmeiben mennyi szenny és folt tapad telkünkhöz a bűnnek képében. Mindezektől a reánk tapadt erkölcsi szeplőktől a húsvéti szent ünnepek alkalmával kellene megtisztitulnunk. Az önzés és a kicsinyhitüleg lépten Melyik erősebb. Irta : Ipszilon. III. Szenlkereszthynéből kitört a színész vér, az anyja vére vélekedtek, a kávézó mamák s a megye jukker kisanyókai. Csak az nem jutott eszébe senkinek, hogy valami felejteni valója van itt valakinek, hogy valaki szabadulni akar saját magától. Azután, mint mikor egy áprilisi szél felragad egy pelyhet magával, s viszi, sodorja őrült forgatagában tüskön bokron által, megindult a beszéd a kastélybeliekről. Hát milyen házasságot csinált-e ez a rövidlátó Szentkereszthy ?! Pedig tudhatta, hogy nem lesz másként ezzel az asszonynyal. Előre látható volt, hogy egy olyan asz- szonynak a lánya, aki olasz énekesnő volt. Énekesnő aki ott hagyta az urát, ott hagyta a gyermekét, egy katonatisztnek az arany- zsinóros mondurjáért, — hogy is lehetne más. No hiszen csinált is disz házasságot ez nyomon igaztalan és bűnössé tesz bériünkét felebarátaink iránt. Mindezen gyarlóságokból a szeretet eme nagy ünnepein kellene megvetköznünk. Mint az ó szövetség népe emez ünnepeket tartja és üli meg, hogy az Úr keze által Egiptom utálatos szolgaságából megszabadult: akként kell az igaz kereszténynek is a lelki szabadulás e szent ünnepeit arra fordítani, hogy magát fenséges rendeltetéséhez méltóan megtisztítsa mindazon földi salaktól mely őt a világ vagy emberi szenvedélyeinek rabszolgájává teszi. Mert mi fogja ami harcainkat könnyűvé tenni? Mi fog kapott sebeire balzsamot csepegtetni ?j hacsak annak meggondolása nem, hogy az Isten annyira szerette az emberiséget, hogy annak megváltásáért egyetlen egy szülött fiát is feláldozta ! Ennek a végtelen szeretetnek átgondolása szűri át lényünket és szenteli meg eszünket, mert a mily forró szeretetheti részesülünk mi a bennünket teremtő felséges Isten részéről, ugyanarra a szea Szentkereszthy; — ezt ugyan előre is láthatta volna. Egyébiránt bon-vivant fickó volt ő is. Jó bor mellett, cigány muzsika melett szívesen eldőzsölt reggelekig a cimboráival. Az pedig akad bőven a megyei hono- rációrok közül. Mit bánta ő, ha az asszonya néha mélyebben is a szemébe nézett valakinek, j Gombhát kölcsönbe esik az ilyesmi. Ma is éppen nagy vadász estély volt náluk. Egész nap csendes szemergéssel szitált az eső; a vig coinpánia. nyakig csata- kossan került haza az erdőről. Klára is velük volt; egy rókát ejtett és két nyulat. Az ő fekete „diját“ lehetett legeiül látni mindenütt, ö fújta meg mindég elsőnek a hallalit. Árkon, bokron, sziklán vágtatott, ugratott keresztül, minél nagyobb volt a veszély, annál nagyobbat kacagott rajta. Üldözte a lelke, szeretett volna menekülni saját magától. Sajgott, fájt valami a lelkében azt hitte, ha a testének okoz fájdalmat meggyógyítja vele a lelkét. A férfiak is megsokalták, amit ez az retetre vagyunk mi kötelezve, sajál embertársaink iránt, Ez a gondolat a megpihenő állomás lelkünk izzó tusáiban, mert az Űr mindeneket, miket alkotott az ember kia- padhatlan boldogságára alkotta. Nekünk pedig értelmi erőt adott az ő átmérhetetlen nagy tudásaiból, hogy a természet minden rejtett és nem rejtett kincseit önmagunk és felebarátunk boldogságára felbuvárolhassuk. Ezerszer boldogok vagyunk ha ezen nemes rendeltetésünket felismerjük és foga- nasitjuk. Ha az emberiség általános fej - i lesztésére és szabadságára az Isten által kimutatott utakon haladunk, mivel akkor azon vezérnek zászlaja alatt hala- I dunk, ki sziklasirjából feltámadva hirdeti e mai napon az összes miveit világnak. Béke veletek. De ez a béke nem a tespedés és rothadás munkája, hanem az önfeláldozó szeretet megernyedhetlen munkásságáé. asszony cselekedett, pedig kapatossak voltak cseppet a gazdag reggeli után. Klára, itatta őket erősen. Maga járt körül a csikó bőrös kulacscsal, aki nem vette el szép szóra mindjárt dobantott egyet a lábával, össze ráncolta a szemöldökét. így ha parancsolom ! no még egyet no ezt is még ; ezt meg küldje le hírmondónak milyen világ van odalent, úgy most elég, nehogy eligya az eszét! . . . Ivott ő maga is; úgy ivott mint egy gurmán, az Eszterházi cognac verseiből, egy hajtásra fenékig. Akik látták azt mondták sohase volt még ilyen szép. A vörös hajuaknak átlátszó fehér bőrével birt, ami most cseppet rózsás árnyalatú volt a hideg essőtöl. Göndör aranyszínű haja kis angol kontyra volt csavarva a cilindere alatt. Testéhez amazon szabású sötétkék lovagló köntös tapadt, aminek az esesét az eső segített még diskretebbé tenni. Erő és gyöngédség, szilaj elszántság, meg bájos kétségbeesés tükröződött minden mozdulatán. — Bele örült aki látta. Ilyen gömböjü, fehér bőrű asszonyok hor~
