Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-31 / 25. szám
Vasárnap, márczius 31. Ausztriában is parasztházaknál egy-egy 1 gyönyörű szekrényt láttam gazdagon megrakva könyvekkel s asztalukon egy-két hírlapot! Ugyancsak egy szász azt kérdezte tőlem, mikor egy borzas hajú, zsíros magyar bérest meglátott: ,,Ez soha sem olvas újságot, vagy könyvet?“ Nem akartam mondani, hogy vannak nálunk intelligens emberek, vagy legalább odasoroltatnak és ( azok sem olvasnak sem hírlapot, sem könyvet. Pedig a kijó könyveket olvas, maga is megjavul; a ki hasznos könyveket olvas, hasznosabbá válik; a ki ismereteket szerez, lelkének szerez világosságot. Nem akartam azt neki mondani, hogy nálunk van még falusi tanító is, ki rendszeresen lapot nem olvas. A falusi könyvtáraknak se hírük, se hamvuk, daczára annak, hogy olcsónál-olcsóbb és kitűnő könyvgyűjteményeink vannak. És milyenek a mi városi, egyesületi könyvtáraink? Bocsánat, a mai kívánalmakhoz képest nagyon szerények. Történelmi és egyéb tudományok oly gyéren vannak képviselve, hogy a mi van, említésre se méltó. Pedig itt keresnék azon nagyobb- szabásu tudományos könyveket, melyeket egyes ember nagy ritkán szerezhet meg, mert drágák. így azon kevesek is akadályozva vannak nálunk történelmi vagy egyéb tudományos munkákkal foglalkozni, kiknek ahhoz kedvük volna. Tudományos könyveinkkel annál többet foglalkoznak az — akadémiai egerek. Tehát nem marad más tér, mint a politikai. Ha azt kérdezte volna az én szászom: van-e nálunk politika? Van uram, — feleltem volna — még az a zsíros béres is, meg az a kofa, ki répát árul a piaczon egy-egy politikai tekintély ! Zenekedvelők figyelmébe. Alig van intelligens ház Magyarország- * ban, a melyben ne tudnának zongorázni s viszont alig van olyan család, a hol a magyar termékeket szeretnék s vásárolnák is. Vácz, 1889. A meghívottak nem tudtak hova lenni örömükben. A „Csillag“ X. szobája csakúgy hangzott már este 8 órakor a vidám czimborák zajától s a harsogó éljentől, a melylyel a nap hősét fogadták, majd hogy össze nem dűltek sár falai. De hát semmi szerencsétlenség nem történt előzetesen. Felhozták a szépen barnult két malaczot s a jó „csöröghi“ mellett a hangulat mind vidámabb jelleget öltött. Elkövetkezett a tósztok ideje. Laczi feláll s büszkén körültekint. A villák munkája félbeszakad s mindenki kíváncsian várja, hogy ki, vagy mi lesz tárgya a 100-dik „hivatalos“ tósztnak. Á helyilap tudósítója szorosan a szónok mellé férkőzik, hogy semmit se veszítsen el ezen örök emlékezetnek okáért elmondott jeles beszédből s szombat este lévén egy hét múlva legalább leend tárgy, a melyről kieresztve a phantasiát, jó tárczát lehet Írnia. Egy-két köhintés, néhány orrfuvás (nem csoda, tél van még) s megindul a szónoklat árja ilyenténképen : „Szeretett barátaim! Vannak az életben perczenetek és mozzanatok, a mikor a szív lelkesültsége a tetőpontot éri el. Ilyen forr- ponton áll ma az én szivem. Nem is képzelitek el, hogy ezen szív dobbanásai menynyire élénken szólnak egy bizonyos egyén Zenelapot pedig éppen nem járatnak. Pedig van zenefolyóiratunk, a mely kiállja a versenyt a német s általában a külföldi termékek mellett. Ez az „Eredeti Magyar Daltár.“ Az „Eredeti Magyar Daltár“ a Hoós János által nagy gonddal ének és zongorára szerkesztett zenei folyóirat Ill-ik évfolyamának 2-ik füzetét vettük. A füzet 10 eredeti dalt tartalmaz és pedig : Ábrányi Kornél, Lányi Ernő, S z t. G á 1 y Gyula, Nagy Pista, Kelemen Lajosné, J a k a b Géza és Hoós Jánostól ének és zongorára, továbbá a mellékleten B o r s a y Samutól egy májusi indulót két szólamban gyermekhangra, s végül Kecskés Ernőtől szintén egy gyermek-dalt egy énekszólamban. Mindig szívesen emlékeztünk meg az „Eredeti M. Daltár“-nak hozzánk beküldött füzeteiről, s ezúttal sem mulaszthatjuk el, hogy a most beküldött füzetet is a legmelegebben ne ajánljuk zenekedvelő t. előfizetőinknek, mint irodalmunkban egyet- 1 e n, s hazai mostoha zenészeti viszonyainkat tekintve, nagy áldozatok árán fen- tartott zenei folyóiratot. Kibocsátott programmjának minden füzetben meg'felel; a magasabb müigények- kel biró zenekedvelőknek ép oly kellemes szórakoztatást nyújt, mint a kevesebb technikával biró zongora játszónak, a mennyiben vannak a füzetben complikáltabb és könnyebb modorban irt dalok is. Az egyes dallamok hü kifejezői a szöveg író által elérni kívánt lelkiállapotnak; a zongora letétel csinos, szabatos és változatos, s a mi a fő, nem esik a dallam rovására, sőt annak kiemelésére szolgál. Előnyére szolgál a lapnak az is, hogy az énekelni nem tudók kedvéért a zongora letétel úgy van alkalmazva, hogy a dalok ének nélkül is játszhatók,' a mennyiben a zongorarész a dallamot teljesen magában foglalja. A mellékleten alkalmas iskolai gyermekdalokat ad a gyermekek kedélyének meg_____VÁCZI HÍRLAP. érdekében s arról meg éppen nem lehet fogalmatok, hogy ezen bizonyos egyén menynyire hozzá járult ahhoz, hogy ezen estét ilyen kedélyesen s emelkedett hangulatban tölthetjük el. Nem mulaszthatom el, hogy meleg hálával s őszinte szeretettel ne emlékezzem meg ezen rám nézve mindenek felett tisztelt és szeretett egyénről, a ki érzelmeimet mindenesetre méltányolja s méltányolni tudja is. Ürítem az én telt poharamat az én életem védszentjére s tárczám mindenkori készséges megtöltőjére, az én kedves, jó, egyetlen, édes, aranyos Tini nénimre!“ „Éljen! éljen!“ zúgtak bele a jó barátok s a helyi lap szellemes vig tárczairója tízszeresen húzta alá az utolsó mondatot. Az est hősét a második tósztnak dagá- lyos árja érte s még a rendőröknek is kijutott az elismerésből, a kik a társaság iránt annyi jó akarattal vannak, hogy csak „a betörött ablaktáblák iránti számlák miként leendő kiegyenlítésének módozatai felett való tanácskozás megejtésének lehetősége végett“ kérik rendszerint N. N. urat a megjelenésre. A társaság emelkedett hangulatban oszlott szét s másnap az egész város csak erről beszélt. Értesüléseik azonban csak szárasak voltak s igy mindenki kíváncsian várta a helyi lap legközelebbi számát, melyben a „jeles“ fiatalok mulatságának leírását olvashassa. telelő szövegekre írva, s ennélfogva iskolai dalokul is a legczélszerübben felhasználhatók. Közöl a mellékleten régi magyar hallgató nótákat is, oly szerzőktől, a kik már rég feledésbe mentek s koszo- rutlan sírban alusszák álmukat. Végül az „Eredeti M. Daltár“ czélul tűzte ki azt is, hogy utat, módot nyújtson az ifjabb zeneszerző nemzedéknek arra nézve, hogy müveiket a nagy közönségnek bemutathassák. Felhívja tehát mindazokat, a kik zeneszerzéssel foglalkoznak, de szerzeményeikkel még a nagy közönség elé nem léphettek, müveik beküldésére, hogy alka- lomszerüleg, esetleg átjavitva a „Daliádban közöltessenek. A lap előfizetési ára: egész évre 6 frt. félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr, egyes szám ára 60 kr, Gyűjtőknek 5 előfizető után tiszteletpéldány. Előfizethetni a s z e r- kesztőségnél Déván (Hunyadm.). VÁROSI HÍREK : SzcMiiélyi hírek. Schűszter Constantin megyés püspökünk Ö Excziája tegnap Budapestre utazott. — R é t y Ig- nácz polgármester 27-én Budapesten volt az állandó választmány gyűlésén. —Morlin Xsigmond püspök uradalmi főszámvevő regale ügyben Alpárra utazott. * Építkezések. A püspöki palota renoválása már megkezdetett s nemsokára modern épületté fog átváltozni, mely emelni fogja városunkat s dicséretére leend Péts Sándornak, a ki az építkezést vezeti. * Dunai kőfalunk sorsa még mindig bizonytalan messzeségben van. A Duna vize ugyanis olyan magas, hogy egyelőre nem is lehet arra gondolnunk, hogy a kiépítés megkezdessék. Azonban volna más tenni való is. A hid utczának a befödését már el lehet kezdeni s talán akkorra a viz is annyit apad, hogy a többi munka is eszközölhető lesz. * Helyreigazítás. Megvadult lovak cziMegjelent az is egy hét múlva s mindenki bámult azon a gyönyörű phantasián, a mely az ivás nemes művészetének gyakorlóit olyan szépen tudja megörökíteni az utókor számára. Tini néni keble örömtől duzzadozott. Alig várta, hogy kedves Laczi öcscsét keblére ölelhesse. Küldött érte s az megjelent mosolyogva s öntelten. — Kedves, édes Laczikám — fogadta őt a nagynéni — mindig nemes bámulattal voltam irántad eltelve s e bámulatom ma a tetőpontra hágott. Csak azt az egyet nem értem, miért nem nyilatkoztál szived vonzalmairól négyszem közt s miért adtad azt tudtára az egész világnak? De ne hidd, hogy haragszom reád. Oh nem, ellenkezőleg házas életünk boldogságára nyújt ez kezességet . . . Laczi nem hallgatta tovább. Ijedten kapott kalapja után s úgy elrohant, hogy máig sem hallották hírét. A kis város pedig* nem hallott azóta „hivatalos“ tósztot, mert a nagynénik kegyetlensége a tetőpontra emelkedett s nincs nemes lélek, mely az unokaöcs keserűségein nehány piczulával segítsen. —r. V
