Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-06-16 / 47. szám
Vácz, 1889. VÁCZPHIRLAP. A lelkesedés örömtüzei lobogtak fel Aszódon május 12-én a püspökváró hivek kebleiben. E nap délutánján érkezett meg oda S eh liszt er Ivons tan tin püspök úr ő ex- celentiája, négyes fogatán, a püspöki szertartó kíséretében, hogy másnap a bérmálás szentségét híveinek kioszthassa. E lapok egyik korábbi számában részletesen volt már ismertetve az ünnep lefolyása, mely a maga egészében, bizonyára nem csak azok előtt lészen hosszú időre emlékezetessé, kik a bérmálás szentségében részesülve imádság és kenet mellett a szentlélekkel ekeiének és hitükben megszilárdultak, hanem azok előtt is, kik az ünnepies szertartás közvetett részeseivé válva, lelki épülésben gyarapodtak. Kölcsönös volt az öröm és megelégedés. S mig egyrészről a kitüntetés, vendégszeretet és ragaszkodás annyi jelei által elhalmozott főpap nem késett elismerni, hogy mily lelki gyönyörrel tölté el őt a szerető szivek igaz vonzódása ; addig viszont másrészről azok is, kik más felekezethez tartozva, mint tisztelgők vele érintkezni szerencsések voltak, készséggel elismerik, hogy a figyelem, tapintat és szívélyesség, melyben a püspök úr őket részesité, nem ke- vésbbé kedves érzéseket támasztott bensőikben. Ezen érzelmeket külsőleg is kifejezésre juttatni, a tetőtől talpig magyar házi gazda, Kerekes Jákó plébános vendégszerető házánál rendezett lukullusi lakomán nyílt kedvező alkalom, melynél Szilárd János domonyi ev. lelkész hévteljes felköszöntőjében s Moravcsik Mihály aszódi ev lelkész a nála megszokott tartalmas beszédében tolmácsolták a nagyérdemű főpap iránt őszintén nyilvánuló érzelmeiket, kívánva neki, mint oly férfiúnak, kinél a vallásos hit és buzgóság gyökerén nőtt erős erkölcsi érzet csak a jó és igaz szeretetét szüli, minden jót és hosszú életet, hogy egyháza és a hazai kultúra fejlesztésében kifejtett áldásos működésének sikereit még sokáig, jó egészségben élvezhesse. Ez évben a Galgavölgyén még csupán Túra község hívei részesültek a bérmálás szentségében, itt azonban nyert értesüléseink szerint, minden külsőségtől ment egyszerűségben folyt le az egyházi ünnepély. Ugyanez időben vidékünkön Aszódtól fölfelé Balassa-Gyarmatig egy közlekedési viszonyaink föllenditésére irányuló terv eldöntése foglalkoztatta községeinket. MárIrma igent bólintott s lehúzta lassan hosz- szú keztyüjét s odanyujtá rózsás ujjacská- ját, melyet Tibor mohón szorított ajkaihoz. — Oh Irma! tört elő szivéből a hő szerelem szava. A tündér oly boldogító szerelemmel tekintett reá, de erősebb volt s tudott parancsolni az érzelemnek. — Tehát holnap. Tibor! El ne felejtse: „Pont négy órakor!“ * — Átkozott ötlet! mormogta másnap önmagában Sudár Tibor báró. Az óra éppen hármat ütött s ő már ott sétált a kies fürdőhely főutezáján. — Alapjában véve a dolog nevetségesen egyszerű, de az ember nem tudhatja, hogy hol éri „pech“ ! Itt maradok tehát ebben az utczában kevéssel négy óra előttig s aztán a kellő időben toppanok be a házba. Oh Irmám! aranyos, kis, önfejű Irmuskám ! mire nem kényszerítenek ragyogó szemeid! Ez itt az ő házuk és ott Isten tudja! jó reggelt Irma kisasszony! Udvariasan emelt kalapot az erkélyen ülő leány előtt, a ki kedves bájjal bólintott vissza fürtös fejecskéjével s azonnal könyvébe temeté újra tekintetét. De egyszerre csak újra felemelte kis fejét. Báró ! — kiáltott le — egészen elfeledtük, hogy óráinkat össze kell igazítanunk! Kihúzta övéből arany óráját, s felé tar- tottta a gyöngygyei ékített kis remeket. — Egynegyed négy! És önnél ? — Három óra és hat perez! — feleié Tibor — de azonnal megigazítom. Aztán lassú pontossággal csavarta előbbre a mutatót, hogy annál tovább gyönyörködhessék azokban a drága kezekben . „ .Aztán újra folytatá útját föl és alá. (Folytatása következik.) kus Ágoston mérnök, mint az aszód- balassa-gyarmati vicinális vasút engedélyese, Majthényi István orsz. képviselőnk kíséretében, a tervezett vasútmenti érdekeltségből alakult végrehajtó bizottság közreműködésével, beutazva a községeket azon fáradoztak, hogy a szóban forgó vállalat sikerültét eredményezhessék. Megkereséseket intéztek a községekhez, hogy ezek figyelembe véve a szembeötlő fontosságot, melylyel ezen vállalat első sorban a vonalmenti vidék közlekedési és közgazdasági érdekeire nézve bir s figyelembe véve, hogy a kérdéses vasút csak úgy létesülhet, ha annak létrehozását a vidék maga, tehát a nagybirtokosokkal karöltve a községek is készek anyagi támogatásban részesíteni, úgy azonban, hogy az építésre adott ösz- szegért minden egyes birtokos vagy testület az építendő vasút törzsrészvényeit kapja s hozzájárulása erejéig az építendő vasút tulajdonosa, jövedelmének részese legyen: határoznák el a képviselő-testületek, miszerint községeink bizonyos holdszámot képviselő határának arányában, készek az aszód-balassa-gyarmati helyi érdekű vasút részvényesei közé lépni s a szóban levő vállalat létesítését bizonyos összeg megajánlásával támogatni. Sajnos, hogy ezen törekvésük a községek túlnyomó részének ellenkezésén, helyesebben az anyagi támogatás határozott megtagadásával hajótörést szenvedett, mi által a vállalat, mint ilyen, czélját a tervezett alapon valósíthatni nem fogja. De egyébként ezen nem is lehet csodálkozni, ha figyelembe vesszük népünk konzervatív természetét, mely zászlóira rendszerint nem a haladás eszméit szokta felírni. Az áldozatkészség előtte ismeretlen fogalom, s csak akkor boldog, ha életfolyásának határai között háborítatlanul megmaradhat. A vasutakban anyagú érdekeinek korlátozását véli, mi a fuvarozás csökkenésében, földjének eldarabolása miatt pedig megkárosításában jelentkezik. A szárazon ember és föld egygyé nő és földjét a nép megőrzi, mint önnön életét. A barázda az, melyben gyökeret ver a nép lelke, ezenkívül magasabbra nem szárnyal. Kik a nép gondolatvilágába behatoltak, azok előtt semmi kétség nem forgott fenn az iránt, hogy a szóban lévő vasút terve mily sorsban fog részesülni. Ám e sivár kép helyébe vegyük elő a rokonszenvesebbet, mely az örvendetes haladás derült színeit csillogtatja felénk. Értem a tan ügyet, mely az imént lefolyt évzáró vizsgálatok kiváló eredményével örvendeztetett meg bennünket. Az ikladi népiskola buzgó vezetője Kup- csek Ede, szokás szerint ez évben is jeleskedett tanítványaival. Meglepő haladást észleltünk a magyar nyelv fejlesztésében s azon körülményben, hogy immár a magyar nyelven tanított összes tantárgyak mindegyikében könnyedén, szabatos és tiszta kiejtéssel feleltek meg a kis vürtembergi ivadékok, gyönyört keltve a szülőkben s teljes megelégedést a vizsgálatot vezető körlelkészekben és a jelenvolt vendégekben. Özv. ifj. gr. Ráday Gedeonná úrnőnek ez évben is küldött 10 forintot tevő pénzbeli adománya s nehány tanügybarát részéről felajánlott díszes könyvek jutalmul kiosztva a magyar nyelvben nagyobb elő- haladást tett szorgalmas gyermekek között, buzdításul szolgált a jövőre nézve s ösztönzőül azok előtt is, kiknek a jutalomból rész nem juthatott. Aszódon az ág. evang. népiskola évzáró vizsgálata folyó hó 5-én tartatott meg, nagy számú érdeklődő közönség jelenlétében. — Ott láttuk báró Podmaniczky Géza urat, mint a pestmegyei ev. esperesség felügyelőjét, Melczer Gyula acsai lelkész alespe- rest, mint az esperesség tanügyvezetésének fejét, több lelkészt, a helybeli algymnasium tanárait, a községi elöljáróságot és a pres- byteriumot. Az érdeklődők sorából díszesen vált ki a helybeli s vidéki úri nők kedves csoportja s közöttük a vallásosság, jótékonyság s áldozatkészség gyakorlásában fáradhatlan úrhölgy: az ifjú báró kisasszony, kinek kiváló erényei előtt hódolattal hajol meg mindenki, kinél lelki szükség az, hogy a jótékonyság aranyesőjét hullathassa oda, hol kopár mezőt, kiégett Vasárnap, június 16. sivatagot, halvány nyomort látnak messze- látó szemei. Ez alkalomra megjelentek az aszódi és acsai iskolajárás tanítói is, hogy tanúi legyenek egy vizsgának, melynek színvonala magasan fölé emelkedik a mértéknek, mely az elemi iskolák vizsgáit egyébként jellemezni szokta. És valóban meglepő volt az eredmény s teljes a siker, mely az iskola derék vezetői : Pongrácz István al- és Margócsy Gyula főtanitó szorgalmát jutalmazá. Különösen ez utóbbinak a haladó iskolásokkal bemutatott vizsgája keltett általános meglepetést a jelenvoltakban. A felsőbb négy osztály növendékeinek mindannyija gyönyörűen olvas, ir, számol; ismeri nemzetünk történetének főbb eseményeit, alkotmányunk főbb mozzanatait; tudja magyarázni a természet főbb tüneményeit, kiismeri s teljesen tájékozza magát a földabroszon s ott, hol a földrajz egyes történeti nevezetességű helyek s városok ismertetésével foglalkozik, a történelmi események közbeszövésével világítja meg a régen múlt idők dicső emlékeit. Elismerés a haladás emberének, ki a művelődés világitó szövétnekét fennen lobogtatva, az eléje gördülő akadályok leküzdésével ily szép eredményeket létrehozni elég erős és kitartó volt. A vizsga után közös ebédre gyűltek össze a jelenvolt lelkészek, tanárok, tanítók s nehányan a vidékről jött vendégek közül. Mint rendesen, ezen bankettnek is sajátos jellegét a vidám kedélyhangulat adta meg és a tósztok, melyek ezúttal is bizonyságot tettek arról, hogy a magyar ember szive érzéseit elnyomni nem engedi. Szóltak szépen és hatásosan Moravcsik Mihály aszódi, Kiss Péter tóth-györki, Szilárd János domonyi lelkészek s kit első sorban kellett volna említenem: Melczer Gyula acsai lelkész-alesperes, ki az ő szellemességének kifogyhatatlan tárházából csak úgy röpit- gette szójátékokkal fűszerezett, epigramma- tikus rövidségü, de hatásukban fölülmulhat- lan pohárköszöntőit. Mindenkinek mondott valami jót s mint a gondos apa, ki gyermekeit egyformán részelteti javaiból, ö is a jelenvoltak mindegyikének juttatott biztató, dicsérő, elismerő szavaival a megemlékezés virágaiból. — De részt nyert ebből báró Podmaniczky Géza esperességi felügyelő is, kihez ez alkalomból üdvözlő irat intézése határoztatott el és Koren István szarvasi nyugalmazott tanár, kihez Petry Gyula algymnasiumi igazgató tollából egy távirat menesztetett, mint az aszódi algymnasium egykori oszlopférfiához s a tanügy egyik régi, kipróbált jelességü bajnokához, Ebéd után a napirendre kitűzött utolsó programm szám elintézésére került a sor, mely tanítói értekezlet alakjában állott elő. Egyedüli tárgya az értekezletnek az volt, ha váljon az aszódi és acsai iskolajárás tanítói az évenként tartandó értekezletekre egyesüljenek-e s testületi érintkezésük az eddigi szokás által megteremtett alapon továbbra is megmaradjon-e avagy ennek felhagyásával, egyelőre stagnátióban maradva, bevárják az időt, amikor az eredményesebb cselekvés kifejtésére előnyösebbnek vélt esperességi tanítói egyesület léte- sülend. Szilárd János domonyi lelkész s körlelkész szépen kidolgozott megnyitó beszéde után rendkívüli élénkségü vita indult meg, melyben a körök egyesülése ellen síkra szállt szónokok közül különösen Margócsy Gyula érvekkel gazdag' beszéde tűnt ki. Úgy látszott, hogy ennek hatása alatt az érdekelt tanítók is az ő álláspontjára helyezkedtek. Kár, hogy a szónokok némelyike fölmagasztosult kedélyállapotáról bizonyságot teendő, a komoly tanácskozás lehetőségét többször megakasztotta, de azért mégis, bárha kezdetben kétség'es volt, szavazás utján szótöbbséggel azt határozták, hogy egyelőre, mig az esperességi tanítói egyesület eszméje testet ölt, ezen két kör eg'ymással egyesülvén, évi értekezleteiket az eddigi szokáshoz híven megtartsák. Kisérje siker munkálkodásaikat! 7- L. VÁROSI HÍREK. * Városi közgyűlés. Rövid közgyűlés volt, de elég látogatott s azon nehány fon-
