Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-01-13 / 3. szám
VÁCZ, 1889. III. ÉVFOLYAM. 3. SZ. VASÁRNAP. JANUÁR 13. VACZI HÍRLAP :b !zr“SZTÍSÉl helyi és vidéki érdekű társadalmi hetilap. b lei Lldendők a lap szellemi részéi illető közlemények.) Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. KIADÓHI Váczon. Külső-sor, Sí küldendők az előfizető hirdetési dijak és hirdetések)) ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel : egész évre <> frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 10 kr., csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében, s több föutezai kereskedésben* ..... . Kéziratok (vissza n'e m adatnak. K-* B é r m e n t e 11 e n Te v e 1 e k\ el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. — XyiU-lér: sora 30 kr. I5ély eg-illeték : minden beigtatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. Fekete Károly szül. 1822. jul. 8. — meghalt 1889. jan. 11. Hosszú szenvedés és nehéz haláltusa után ott fekszik ravatalán városunk egyik elese, kinek általános részvét gyászolja ißf Halálát. Oh mennyi mindent takar el tőlünk a ráboruló koporsó. Egy mások javának | zentelt munkás élet emlékét, ritka nemes jellemet, minden szépért, jóért ifjú hévvel Üolelkesedő szivet, európai műveltséggel társult törzsökös magyar érzelmet és gondolkodást 1 Mert igazán kiváló férfiú vala a boldogult. Tudománya és szelleme magasra rr emelték a közönséges emberek színvonala 'ölölé. Jó hírneve ismert vala az országban ekés a külföld szakférfiai előtt. Élete folyása ■sem volt köznapi. Ifjúkori eszménye megvalósításának, a siketnéma oktatás reform- í ának volt az szentelve. És őszülő hajjal, 9.1 élete alkonyatán is azon munkált ifjú lelkesedéssel az agguló férfi, a miről mint pályakezdő ifjú ábrándozott. íme egy nemes életpálya futása. Született Váczon 1822. julius 8-ikán. Is- ÍGT’voláit szülővárosában kezdette, Budán dcUolytatta s a pesti egyetemen végezte. A oolitikában később szerepelt jelesek leg- öbbje tanuló társa volt s körükben szivta nagába ő is az eszményinek azt a nemes cultuszát, mely a magyar renaissance körn: 'ának, a negyvenes évek minden törekvé- íis sének és szereplő egyéniségének volt dicső ellemvonása. A boldogult is csakhamar T neglelé eszményét. A jogi pályára készült, le Verbőczynél jobban vonzotta a siketje .léma tanítás ügye, melynek szeretete nála it öröklött családi érzelem vala. Atyja Schwarzer Antal 1808—1834-ig maga is a váczi intézet kitűnő igazgatója és a siket- déma tanítás irodalmának világhírű művelője volt. Ennek irataiból gyűlt lángra az fjú lelkesedése, midőn ott hagyta a jogi anfolyamot s a váczi intézetbe tért tanáriak. Érdekes, hogy a pályázati felvételi vizsgán Réty ígnácz, városunk jelenlegi Dolgármestere volt versenytársa. 1842. február 1-én vette kezdetét a bol- loguit tanári működése, melynek 1882. ebruár 1-én ünnepelte negyven éves évfordulóját. Innen kezdve mind mélyebben merült a siketnéma tanítás módszerének anulmányozásába s mind sűrűbben látogatott el küllőidre, a helyszínén megfigyel- íi a siketnéma tanítás két egymással versengő módszerét. A jelbeszéden alapuló ranczia l’Epée és a némát beszélni tanító lémet Heinicke-féle módszer közül ő csak lamar az utóbbi pártjára kelt. 1857-ben ndult azután hosszú tanulmány útjára, nelvnek még utolsó betegségében is anv- íyi lelkesedéssel szólott emlékéről. Bejárta démet-, Franczia és Angolországot, majd áthajózott Amerikába, megfordult az Egyesült államok főbb városaiban s öt havi távoliét után dús tapasztalatokkal tért vissza hazájába. Útjáról irt jelentése annyira feltűnt, hogy Bécsbe hívták tanárnak. De nem ment el, mert csak magyar akart lenni. És ez a magyarsága volt oka, hogy már előbb, még 1855-ben, sógorának Kollonicsnak halála után, nem őt, nevezte ki a váczi intézet igazgatójává a bécsi kormány. De a németek máskép is próbálták őt üldözni magyarságáért. Tudva levő, hogy a »Fekete« név eredeti családi nevének magyarosítása. És még az utolsó években is minden pangermán szaktudós őt következetesen németnek reklamálta s keményen leczkéztette a német nemzeten elkövetett hűtlenségéért. Külföldi utjának tapasztalatait értékesíteni azonban soká nem engedők a váczi intézet körében beállott változások. Hosszú tizenhat évig kelle várnia, míg megnyílt a tér nagy tervei megvalósítására. Ne idézzük fel ez idők meddő küzdelmének emlékét, mely annyi keserűséget okozott a boldogultnak, s melyet csak az az időt. alapított családi boldogsága tudott enyhíteni. Vessük reá a feledés fátyolét és állapodjunk meg régen várt sikere napjainál. 18 73. julius 8-án, épen születése napján, lön a váczi intézet igazgatójává kinevezve s csakhamar átalakította az egész intézetet és vele a hazai siketnéma tanítás rendszerét. Az ajkbeszélés megfigyelése Ion az uj tanítás 'sarkpontja. A régi jelbeszédhez szokott siketnéma nemzedék helyett, mely mindég a földre, vagy a kézre szegezte sötét tekintetét, csakhamar derült, vidám arczczal jártak az uj növendékek az intézet falai közpü, kik embertársaiknak szemébe nézve;' az ajkak mozgásáról iparkodtak ellesni és utánozni a beszélés mesterségét. Szembeszökő volt csakhamar a különbség a régi és uj nemzedék között. És a siker teljessé Tételén élte alkonyáig ifjú lelkesedéssel serénykedett a boldogult. Vezetése alatt megnagyobbodott az intézet s virágzó állapotban hagyta azt örökségül utódaira. De nem csak a szakpálya dicsősége övezi emlékét. Társadalmunk terén is elévülhetetlenek érdemei s pótolhatatlan egyénisége. A takarékpénztár és a régi Gasinó alakításánál, ott volt ő az első alapítók sorában. És midőn városunk széthúzó társadalma s vele versenyegyletei, a aCasinó« és »Polgári-kör« 1880-ban a »Casinó-körben« egyesültek, az uj egyletnek ő Jön és maradt elnöke haláláig. Lo- vagias és művelt.uegyénisége, nemes gondolkodása, mintha praedestinálták volna az ellentétek kiegyenlítésére. Koporsójánál pedig aggódva kérdjük, váljon ki lészen ebben utódja? Kinek egyénisége fogja úgy egyesíteni önmagában a bizalmat, hogy e bizalomban egygyé forrjon városunk könynyen széthúzó társadalma és vezérszerep- repre hivatott egylete? Mert az egyén, az volt az elhunytban a legnagyobb és legszeretetreméltóbb, kiég halálos ágyán is örökös mosolylyal leplezte végtelennek látszó kínjait. Nem zúgolódott. Nem türelmetlenkedett. Még az érdemellenül rá nehezedő végzetet sem akarta megsérteni nemes udvariassága. Úgy halt meg mint élt. »Intaeger vitae, scelerisque purus.« És mi, kik körül ál Íjuk ravatalát a közös szeretet gyászával, tegyünk egy szent fo- fogadást emlékére. Azt az európai szellemmel párosult magyaros műveltséget, a nemes és jó iránti lelkesedést, a haladás szeretetét és előmozdítását, melyei az elköltözött egyénisége mind oly előkelő férfiassággal képviselt közöttünk, ne hagyjuk kialudni, hanem őrizzük meg keblünkben a jövőnek. Szakmunkásságának támadhatnak hivatott örökösei, kik dúsan kamatoztatják majd tovább a rájuk maradt örökséget, de társadalmi működésének társadalmunk közszelleme lehet csak legméltóbb örököse, ha áUlnomodik s az egyén iisztelelében és a tudomány és művészet szeretőiében erősbödik. Bizzunk benne, hogy úgy leszen. És te dicsőült jelesünk pihenj békén, még mindég idő előtt ágyazott sírod enyh- helyén. Szellemed maradjon közöttünk. Emlékedet a feledéstől megvédik tudományos érdemeid s nevedet egyik legszebb lapjára irta fel a hazai nevelés története. Sírod felett virraszt mindnyájunk szeretete s azok serege, kiknek néma ajkára te varázsoltad a szó hatalmát. Mindezek felett nincs a halálnak diadalma. Ajkad, mely annyira bírta a szólás művészetét, hogy mozgása a hang ismeretlen képzetét költé fel a süketen született agyában, — örökre néma. Helyette dicsőült szellemed szól vissza mihozzánk s azt mondja szózata: »A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból is kitör és eget kér.« Úgy legyen. A válás fájdalmából legyen a mienk a gyász, tied a dicsőülés! Korcsolya csarnokunk. Karácsony második napján „Halifax“ néhány hive eg'y hajóskapitány társaságában szopogatta Csörög aranyszínű nedűjét s szóba került az idő mostohasága „Halifax“ híveire nézve. A hajóskapitány ekkor megjósolta, hogy 1889. január másodikára viradva lesz fagy s „Halifax“ hívei élhetuek kedves sportjuknak. A hajóskapitány jóslata legnagyobb örömünkre beteljesedett s harmadikán délután már népes volt a derecskéi tó kemény- nyé vált színe. A korcsolya-egylet tisztjei örültek, hogy most már valahára ünnepélyesen megnyithatják a korcsolya-pályát és az újonnan épült csarnokot. Az ünnepélyes megnyitás f. hó 6-án, azaz vasárnap meg is történt. Délután 2 órára oda volt rendelve Tóni czigány bandája s ez húzta öt óráig szép számú korcsolyázó, de még több néző közönség jelenlétében. Szép asszonyainkat és leányainkat mind ott láttuk, a korynifi
