Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-04-04 / 26. szám
Vácz, 1889. III. évfolyam. 26. sz. Csütörtök, április 4. VACZI HIRLA SZERKESZTŐSE»: Váczon, Duna-sor, 587. sz. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI IIETILAP. KIAD<%#%! Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. k“Slíll'1• » ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : ÍO kr., csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Neumann Manó sáros utczai vegyes kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. — Nyilt-tér: sora 30 kr. I5élyeg-illetek: mindenbeigtatásnál30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. Előfizetési felhívás a „Váczi Hírlap“ III. évfolyamának; II. negyedére Lapunk mai számával elkezdjük a harmadik évfolyam Jl-ik évnegyedét. Olvasóink meggyőződhettek a multévne- gyedben is arról, hogy programmunktól hajszálnyira sem tértünk el. Pártatlanok maradtunk mindig és ezen pártatlanságunkat nem is fogjuk feladni továbbra sem. Most midőn az új évnegyedben újra ki kell fejteni programmunkat, csak eddigi működésűnkre utalunk, a melylyel reméljük szives olvasóink bizalmát teljes mértékben kiérdemeltük. Iparkodni fogunk továbbra is megtartani ezen megtisztelő bizalmat s magunk részéről mindent elkövetünk, hogy közleményeink eredetisége, tudósításaink megbízhatósága által nélkülözhetetlenné tegyük lapunkat. Tárcza rovatunkat városunk legjobb erői látják el s regény csarnokunkban is válogatott elbeszéléseket s regényeket fogunk közölni továbbra is. Lapunk terjedelme továbbra is ugyanaz marad. Ha azonban sikerülni fog elérnünk azt, hogy előfizetőink szaporodtával anyagi veszteségünket kipótolhatjuk, úgy a csütörtöki számot is ugyanoly terjedelemben fogjuk nyomatni, mint a vasárnapit. Azon reményben, hogy olvasóközönségünk továbbra is részesitend anyagi támogatásában, vagyunk Váczon, 1889. márczius hó 31-én Dr. Csányi János Scherer István felelős szerkesztő, kiadó-laptulajdonos. A fényűzés. (R. F.) Az igaz, hogy nem időszerű most erről beszélni, mikor a bálok és egyébb mulatságok elmúltak. Az én czikkem azonban nem csak a mulatságokban kifejtett fényűzést érinti, hanem általános akar lenni. Hogy a fényűzés csakugyan sok visszás állapotot idéz elő a családokban és a társadalmi életben, azt tagadnunk nem lehet. A családokat sokszor igen kellemetlen pénz és egyéb zavarokba sodorja, a társaságból pedig igen sokszor kiszorítja azokat, kik a társaság hangulatára, lelkűidére igen jótékonyan és kellemesen hatnának. De fájdalom, a társadalom sem nálunk, sem másutt nem tudott még odáig emelkedni, hogy az embert ne a külső szerint becsülje! A főúri osztály már már lassan állítja ezt a balfelfogást, mely társadalmi életünknek úgy szólván mozgató erejét képezi és az egyszerűséget tűzte ki feladatául, de ez csak lassan lassan kezd terjedni — és ugyan miért? A kinek nem inge ne vegye magára, de tagadhatatlan, hogy nem kevesen vannak olyanok, kiknek szükségük van egy kis jó kabátra: külsőségi’e, mert máskép’ meg nem látnok, hogy tulajdonképpen — hát ő is valaki! . . . És a tömeg a szokáshoz illően elhiszi, hogy az valaki, mert a kabátja külömb a másénál! így aztán a szerényebbek kénytelenek azt tapasztalni, hogy nekik nem oda Buda, a hová annak a különös kabátnak, mert ilyen esetben csak elismerjük, hogy itt a kabát viszi az em- embert és nem az ember a kabátot, — mit csináljon hát az a kabátlan ember, minthogy otthon marad! Hányszor lehet azt hallani, hogy nem mehetünk idé vagy oda bálba, mert nagy a luxus! Az nem eleganczia, ha valaki ugyanazon ruhában jár piaczra, melyben látogatásokat tesz. A szalonkabát, nem szalonkabát, ha az irodában is abban ülnek le dolgozni. Annál inkább volna ajánlatos letenni ezt a fényűzést, melyet ma napság űzünk, mert ez csakugyan a legköltségesebb, milyen még nem létezett. Voltak az ó-korban, közép-korban is mesésdrágaságu ruhák, ékszerek, de ezek megtartották értéküket három emberöltőn, sőt századokon át. Most azonban készítsünk egy átlagos számvetést, hogy menynyi ruhára van szükségünk egy emberöltőn át, a miből átlag három tizedet vehetünk figyelembe, esztendőnként csak nagyon szerényen 150 frtot számítva? íme 4—5000 frt eredményt mutat fel. Pedig 150 frtot az alsóbb rangú hivatalnok is kénytelen költeni. Azért jónak látnám pro testálni a folytonosan változó divat ellen és abból csak a czélszerüt, mely előreláthatólag huzamosabb ideig fogja magát fentartani, kiválasztani. A társaságban pedig jó volna letenni arról a félszegségről, melytől eddig át van hatva, a minek legközelebb egy külön czikket szentelek. VÁROSI HÍREK * Vak tűzi lárma. A siketnéma-intézet asztalosa hétfőn délután 5 óra után enyvet melegített a kályhájában. A nedves időben a füst leszállt a tetőre s úgy tűnt fel, mintha a cserepek közül jönne elő. A kémény a főutcza felől nem látható s igy megmagyarázható az, hogy sokan azt hitték, az intézet padlása gyuladt ki. Plamarosan sok ember gyűlt egybe a piacztéren s várták az előtörő lángokat, de várakozásukat nem koronázta siker, mert a füst eloszlott s helyet adott a . . . csalódásnak. * Csatornákat a házak ereszeinek. Csak akkor tudjuk, hogy mily nagy jótékonyság a járó-kelő közönségre az a csatorna, melyen a házfedelek vizeinek levezetése végett házak ereszei alá alkalmazunk, mikor az ég csatonái megdndulva oly óriási csep- pekbe rohan alá a csatornátlan háztetőkről, hogy nincs az isteni művészetnek az az esernyője, mely az embereket, ha járdakövezetén halad végig a teljes megázástól megóvni képes volna. Úgy hisszük, hogy ha már főutczáink járdákkal vannak ellátva, ezek nem azért járdáztattak, hogy az eső csapadékok könnyebben leszaladhassanak rajtok, hanem közönségünk kényelme volt és kellett, hogy legyen az irányadó szempont. Már pedig az a háztetők csatornázása nélkül el nem érhető. Reméljük, hogy hatóságunk is megteendi ez irányban a kellő intézkedéseket. Elvárjuk ezt hatóságunktól; de még jobb szeretnők, ha ház tulajdonosaink nem várnák be mindig a hatósági kancsukát, hanem maguktól is megtennék kötelességeiket. Vederemo! * Taligások veszedelme. A tegnapi esős időben rendőrkapitányunk kinézett a „Korona“ elé, vájjon azok az urak, a kiket ta- ligásoknak nevezünk közönségesen nem tartanak- e caszinót s azt találta, hogy két taliga még ebben az esőben is ácsorgott ott, a gazdáik pedig a borivóban öntöget- ték a nedvet. Gondatlanságuk megbüntetése czéljából mind a kettőt hűvösre tették. Nagyon helyeseljük ezen eljárást s kérjük a szigort továbbra is. VEGYES HÍREK. * Az állami bevételek a f. év első negyedében — mint a „Pénzügyi Útmutató“ jelenti oly rendkivül kedvezően folynak be, hogy a pénzügyminiszter ez időszerint nem kevesebb mint 37 millió forintra rugó pénztári készletek felett rendelkezik. A folyó szükségleteken kivül a közelebbi esedékességek is bőven fedezve vannak s igy a közel jövőben az államnak semmiféle hitelműveletre nem leend szüksége. * Budapest főváros fejlődéséről tanúskodnak a következő hivatalos adatok: Az 1887. évben állami és községi adók czimén Budapesten 12 4 millió frt vettetett ki. Ezen összegből 2 95 millió frt volt községi adó. Az egyenes állami adókivetés az egész országban 1887-re kitett 92'5 millió frtot s igy Budapest főváros az összes eg-yenes adók közel egy tizedrészét szolgáltatja. Házbéradó czimén 1887-ben kivettetett az országban 10'05 millió frt, ebből esik Budapest fővárosra 3 07 millió frt. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója kitett 1887-ben az egész országban 2-84 millió frtot, egyedül Budapesten 0-84 millió forintot. A most emlitett két adónemben tehát a főváros az összes adókivetés egy har-
