Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-31 / 25. szám
Vácz, 1889. III. évfolyam. 25. sz. Vasárnap, márczius 31. VÁCZI HIRLAPá helyi és vidéki érdekű társadalmi hetilap. VKIA”ÓHI küldendők a lap szellemi részét __ ... , , küldendők az előfizető: iiiető közlemények.) Megjelenik hetenkint kétszer: vasarnap és csütörtökön. hirdetési dijak és im ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 10 kr., csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Neumann Manó sáros utczai vegyes kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. - Nyilt-lér: sora 30 kr. Bélyeg-illeték: minden beigtatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő'.' Előfizetési felhívás a „Váczi Hírlap“ III. évfolyamának II. negyedére Lapunk mai számával befejeztük a harmadik évfolyam első évnegyedét. Olvasóink meggyőződhetlek ez évnegyedben is arról, hogy programmunktól hajszálnyira sem tértünk el. Pártatlanok maradtunk most is és ezen pártatlanságunkat nem is fogjuk feladni továbbra sem. Most midőn az új évnegyedben újra ki kell fejteni programmunkat, csak eddigi működésűnkre utalunk, a melylyel reméljük szives olvasóink bizalmát teljes mértékben kiérdemeltük. Iparkodni fogunk továbbra is megtartani ezen megtisztelő bizalmat s magunk részéről mindent elkövetünk, hogy közleményeink eredetisége, tudósiíásaink megbízhatósága által nélkülözhetetlenné tegyük lapunkat. Tárcza rovatunkat városunk legjobb erői látják el s regény csarnokunkban is válogatott elbeszéléseket s regényeket fogunk közölni továbbra is. Lapunk terjedelme továbbra is ugyanaz marad. Ha azonban sikerülni fog elérnünk Ä „Váczi Hírlap“ tárczája. Szerkesztő úr! Szerkesztő úr, igen szépen kérem, Közölje majd az én költeményem! Nem hiszi, hogy lapját »mint« szeretem, Azért versem önnek átengedem. De Ludmilla, — »ah«, kimondám nevét, A kinek »hü rabjává levék !« ő is nagyon szereti a lapot, Melyet tőlem minden héten kapott. Ha olvassa benne a versemet, Szép lapjára rögtön előfizet, S ha megtudja tánti s Pali bácsi, Tudom, hogy mind fog praenumerálni. A vers — igaz — tán kicsit ostoba: Ez az első, hát kérem, nem csoda; De tekintse: megmenti éltemet, Ha közli most ezt a »bús« versemet. Mert Ludmilla, tudom, hogy megszeret, Mihelyt látja szerelmes versemet, Ha nem szeret, agyonlövöm magam, »Mert nem élhet ilyen boldogtalan !« A bálon, mint majom valék jelen, És megismert az én egyetlenem ! Akkor tettem fogadást, hogy vagy, vagy . . . Szerkesztő űr, »az én kínom nagy, nagy!« Tükör előtt minap már próbáltam, Hogyan Jöjjek, hogy jól eltaláljam . . . Gondolja csak szörnyű balesetem : Átlőttem én az új czilinderem ! azt, hogy előfizetőink szaporodtával anyagi veszteségünket kipótolhatjuk, úgy a csütörtöki számot is ugyanoly terjedelemben fogjuk nyomatni, mint a vasárnapit. Azon reményben, hogy olvasóközönségünk továbbra is részesilend anyagi támogatásában, vagyunk Váczon, 1889. márczius hó 31-én l)r. Csányi János Seher er István felelős szerkesztő, Tciadó laptulajdonqs. Drágán utazunk a vasúton. Több Ízben halotluk az utasok részéről felmerült amaz indokolt panaszt, hogy az utazás vasúton Váczról Budapestre igen drága s ezzel a méltányos felszólalással szemben az osztrák államvaspálya társulat manap is megtartja panaszolt tarifáját. Talán nem végzünk fy’eAleges munkát, ha ezen városunkat közelebbről érdeklő dologgal hissé behatóbban foglalkozunk. Tény az, hogy az osztrák áliám vaspálya vonalán az utazás sokkal drágább, mint a magyar államvasutain, mert mig — hogy csak egy példával illusztrálják a Hanem kérem, ne szóljon papámnak : Nem barátja a versfaragásnak, — S honáruló apám »ah, mit monda« Hogy tanulnék németül, jobb volna ! Falstaff. f Edus bácsi! Irta: KIS PLUTO. Olyan volt a halála, a mely megdermeszté még a legbátrabbakban is a vért. Mikor a lapot kezeimhez veszem és olvasom a gyász- hirt; nem hittem neki. Gondolám csak káp- rázat az egész. De hogy is lehetne az igaz ? Hiszen a kemény tölgy nem törik meg derékban, ha nincs vihar ! ... És Edus bácsi épen akkor hagyta volna itt e világot mikor tavaszra járt az idő, akkor hagyja itt gyönyörű kertjét, mikor csemetéi legjobban várnak gondos keze ápolására?.. És mindezt olyan hirtelen, hogy nem készülhettünk, reá, hogy nem tudunk megnyugodni abban, hogy őt örökre elvcszitettük! Mindenki vesztett véle; egyik többet, másik kevesebbet : de mindnyájunknak hiányozni fog ő, az ő kedves jó modorával, jóizü humorával, mely még halálos ágyán sem hagyta őt cserben. Emlékszem rá, mikor a városnál közgyámi állásra pályázott, a megboldogult ifj. Varázséji Gusztáv barátommal találkoztunk vele ! a választás előtt egy nappal. Megszólított ! bennünket és azt mondá: „Hallja-e Va- ! rázséji úr, ne pályázzék arra a közgyámi dolgot — az osztrák állam vasúton Vácz- tól Budapestig megtett utért (33 kilométer) fizet az utas térti jegyért a II. osztályú kocsiban I frt 50 krt. és a III. osztályú kocsiban 1 frt, addig a magyar állam útvonalaira eső Budapest és Gödöllő közötti utért, mi szintén ily távolságnak felel meg (37 kilométer) a jelzett kocsi osztályokban csak a II. osztályon 1 frt, a III. osztályon 60 krt. Az árkülönbözet tehát a két vonalon lehetően nagy. Vegyük ehhez továbbá, hogy a magyar állam vasút még abban a kedvezményben is részesíti utazó közönségét; hogy 20 drb. menetjegynek egyszerre történt megvásárlásánál oly kedvezményeket nyújt, milyenek az osztrák állam vasút vonalán utazó előtt csak mint pium desiderium ismeretesek. A 20 menetjegy egyszerre történt megvásárlásánál ugyan is a magyar állam vaspályán — példám Budapest és Gödöllő közt — a II. osztályú térti jegy 60 kr., a III. osztályú térti jegy TO krba kerül, oly mérsékelt árak, melyek mellett a mi hason 1 frt 50 kr. és 1 frtos menetjegyünk, mint óriás tűnik elő. Eddig a financziális ellentétek nyilván állásra, mert nekem biztos kilátásaim vannak, hogy meg leszek választva, mig ellenben maga biztosra veheti a bukást; hanem nézze ott a tanácsosi állás, a mi jobban megilleti magát és arra nincs komolyabb pályázó.“ És a jó Edus bácsi segitett rajtunk tanácscsal és az ő tanácsai nagyban segitették a választás diadalát. Mind a kettő meg lett választva, mint a hogy most már mind a kettő elköltözött közülünk az enyészetnek örök honába. Mind a kettőre rámondhatjuk a bajtársak által olyan illően alkalmazott jelmondatot: betöltőd tisztedet! Még a múlt pénteken együtt volt a nemzetnek ujjászületési ünnepén és kedélyesen üritgette a helyi nedűt és vidáman mutogatott testes, termetére: „Ez aztán a bankettnek való gyomor!“ Ijesztgette a korcsmá- rost, hogy jól lássa el magát, mert ö most nagy pusztításokat fog véghez vinni, éppen olyan kegyetlenül, mint a milyen kegyetlen módon bánt volna ő a muszkákkal 48-ban ; még most is szereti őket és minthogy már eleven nem jár* itt ez országban, tehát hordóból szedegeti őket és fogyasztja hagymával garnirozva. Ha mulatságon volt, jó kedélye kifogy- hatlannak tűnt. Sikerült élezeit de sokszor nevettük, de ha komoly dolga volt, akkor is helyén állott. Ő a pontos hivatalnok mintaképe volt. Minden reggel pontban 8 órakor felballagott a városházára. Ott megvárta
