Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-03 / 17. szám
Vácz, 1889. Vasárnap, márczus 3. i V' V VÁCZI HÍRLAP. A rend. bizottság elnöke ugyan szigorúan megtiltotta, hogy a programmot nyilvánosságra hozzuk, de én az érdeklődés fokozása tekintetében más nézeten vagyok s jónak látom az estély minél számosb látogatottsági és sikere érdekében a rend. bizottság- eddigi előkészületeiből egyet-mást elárulni. A külföldi tanulmányútra kiküldött im- pressario ritka aquisitiokkal megrakodtan tért e napokban .vissza, 30 diszpéldányból álló állatseregleten felül magával hozva egy szerelmes természetű cziczust (de nem szoba-cziczust! mert ezekben bővelkedünk) egy ritka kochinchinai kotlóstyúkot, egy művésziesen vonitó ebet, melynek faját megállapítanunk nem sikerült és végül egy idomított Yorkshieri óriás sertést, — mind a négy állatnál a zene iránti érzék kiválóan van kifejlődve s eme tehetségüket be is fogja mutatni egy harmoniumhoz értő béka kísérete mellett. Be lesz mutatva egy amsterdami bo- cher. kinek hangzatos neve Reb Menachem Schmolochoila Cicesbeiser, hosszú kanftán- jában, pajeszszel, ki „Jeschibát“ akar alapítani városunkban, melyben a régiséggyüj- tés mesterségét fogja előadni s velünk ismertetni. Hölgyek meglepő experimentumokkal egybekötött mutatványokat fognak tartani a villanyosság és delejességről külön e czélra szolgáló gépezetekkel. — Látható lesz Camera abscura segélyével milyen lesz Vácz világítása és kövezete 100 év múlva; elénk lesz varázsolva városunk leendő su- gárútja; a hölgyek a terem falain láthatják milyen divatos ruhákban járnak márczius 5-én estve Páris utczáin a nők; — s milyen farsangi búcm-estélyt tart ugyanazon napon Pomare a tahiti szigetek ruhátlan királynője udvarhölgyeivel. — Majd az egész publikum illetve csakis a férfiak — miután hölgyeink amúgy is elég villany-bateriák- kal rendelkeznek — meg fognak villanyoz- tatni. — Lesz delejes elaltatás is; ez szintén csak a férfiaknak ajánlatos, miután köztudomású, hogy a delejes álomban előre megtudja az ember mikor rohanják meg a — hitelezői, s igy még ideje, korán elillanhat. — Végül látható lesz főutczánk ama része, hol Hebron legszebb rózsája virit s egy szerelmes váczi dandy türelmetlenül várja hölgyét, a ki azonban nem jön el, mert igen hideg van. Az agglegényekről sem feledkezett meg a rend. bizottság; mindazoknak kik a meg- nősüléssel nagyon késedelmeskednek alkalmuk lesz egy tanulságos monológból meríteni — életbölcsességet. — És ezután lesz még egy végtelen hosszú kaczajt derítő program, javarészét eltitkolom s hagyom kellemes meglepetésül — „piéce de resis- tence“-nak. Nagyon érdekes lesz szünóra alatt a fánk sütés. O nsga P. L egy darab körmöczi aranyat ajánlott fel a bizottságnak, hogy azt a fánkba süttesse. A város és vidék legszebb hölgyei fogják kiosztani a családias jellegű fánkokat, darabját potom 10 krajczárért; aki a rejtett aranyat megleli, mint az estély királynője esetleg királya fog egy ékes trónuson helyt foglalni s a jelenlevők hódolatait fogadni. A rendezőbizottság óva int mindenkit, hogy a fánkot óvatosan egyék, nehogy az aranyat is lenyeljék, mert a bizottság erősen számit arra, hogy a megtaláló azt a tüzőrtorony javára visszaszolgáltatja. Minthogy a rendező-bizottság nagyon jól tudja, hogy vannak olyan phlegmatikus emberek is, kiket még a villany sem képes felvillanyozni, azért oda rendelte a legjobb czigánybandát, — s tartani lehet attól, hogy még a papák és mamák életökben még egyszer s utoljára eljárjak a kállai kettőst, no meg az egész cottillont, mely mulattató figurákban fog bővelkedni. Mint eddig, úgy most is szabadon mehet be a meghivott közönség a terembe, csupán az ajtónál kell egy jótékonyczéíu forintot letenni, melyért bő kárpótlásban fog majd részesülni, Ez az, ár szemben a sok látványossággal és megdepetésekkel, — melyeket egymaga a régiségmuzeum nyújtani fog — valóban botrányosan szembeszökő ; — de hát miért rabolnánk egymást ebben az adó exeku- cziós mai világban ! Aztán végül, hogy mikor kerül haza a farsangot temető közönség, az egyedül Marczi bandájától fog függni, aki azonban kikötötte, hogy ö a reggeli csárdást szerdán 7 és 13 óra között fogja huzni. Llölgyeim ! Uraim ! a viszontlátásig ! p ...........y VÁROSI HÍREK * Köszönet nyilvánítás. A váczi izr. ifjúság- által rendezett bál a. váczi izr. Judit Montefiore nőegylet javára 70 frtnyi tiszta jövedelmet eredményezett. Ezen fényes siker csak annak tudandó be, hogy a derék és distinguált rendezőség egy ép oly áldozata mulság s az élet minden gyönyörűsége a megsemmisülés örvényébe visz. Carneval ő herczegsége 58 napi szereplés. után lemond az uralkodásról s nyugalomba vonul; vájjon mit írnak majd felőle annaleseink ? kétség kívül azt, hogy kevesebbet nyújtott, mint a menyit január hó elején trónra léptekor Ígért, mint a menynyit adott. Egyetlen maradandó emlékű müvei örökítette meg uralkodását s ez a korcsolya-egyleti jelmez-estély; pedig ez sem tökéletes mü, sok fogyatékosságát, hiányát hallottam az illetékes kritikusoktól a „bájos“ Nusikák, Margitok, Laurák, Sárikák, Ellák, Irének. Etelkák, no meg a még rigoristikusabb kritikusoktól: a „Mamáktól“ hangoztatni. De hát a hol fény van. ott árnyék is van! Nincs oly sikerült fényes mulatság, melynek ne lennének árnyoldalai. Azt az általánosan hallott panaszt azonban semmikép sem fojthatom magamba, hogy „ama bizonyos nyomott hangulat“ nem lett volna annyira érezhető és „Mamáink“ kevésbbé panaszkodnának az elégületlen- ség hangján, ha a terem egyik sarkába összetömörült s részben az étterem boros asztalai körül magát conczentráló helybeli s vidéki fiatalság javarészének van elég „présence d’esprit“-je a következő alkalmat megragadni és — tánczolni! Egyébként ilyen magam fajta „jött-ment“ nem tekintheti feladatául társas életünk leplét szellőztetni, — az alatta rejlő ferde- ségek kiezégérzését más alkalomra, a magaménál elszántabb toliakra bízom. Különben korai és elhamarkodott dolog Carneval ő herczegsége idei uralkodása s az ez alatt történtek fölött már ma ítéletet mondani, mert alapos a remény, hogy az eddig'i mulasztásokért bőven fog kárpótolni márczius 5-én. — Ezen márczius 5-iki bu- csúestélye s az ennek sikere érdekében az 50 tagból álló rendező-bizottság részéről eddig foganatba vett intézkedések s előkészületek serkentettek arra, hogy az Önök figyelmét Hölgyeim és Uraim ! ez estélyre felköltsem. Azon helyzetbe jutottam, hogy Carneval ő herczegsége helybeli kormányának cabinet-titkaiba eg-y pillantást vethettem s azokat az arra kiváncsiakkal közölhettem. Hát bizony Hölgyeim s Uraim ! nagy események színhelye leend a „Curia“ terme márczius 5-én estve! — Ritka élvezetre lehetnek elkészülve, kik Carneval eme búcsú estélyén megjelennek. — „Ez nein aljasság tisztelt uram“ — feleié Körmössi huissier — „ez csak kibúvó, puszta glakszerüség, az ügy menetét késleltető kifogás . . . Leg-yen nyugodt ezen ügy nem megy a fenyitő bíróság- elé... Nem tesz semmit ... de e fiatal ember érdekel engem, minden helyzetben tud magán segíteni“ — Körmössi, ügyes ellenfele iránt nagylelkű enthusiasmussal eltelve, beleegyezett, hogy az üg-y elhalasztassék, daczára Hektor határozott utasításának. Ezer fáradozás és átkozódás után végre eljött ama nap, midőn lágyszívű Körmössi igy szólt klienséhez, miközben mélyet sóhajtott. „En Istenem! vége van ellenfelünk tudományának. Védelmi határozat, személy fogság, végleges kielégítés, vagyon letartóztatás és elárverezés, — megkapta az utolsó kenetet.“ E borzalmas beszéd — mely a szerencsétlen művészt majdnem kétségbeejthette volna — valóságban nem jelent egyebet minthogy Hektor, kétszázötvenhárom forint előlegezett költséget elvesztegetett, idejét s egyébb mellékes bosszúságokat leszámítva jóg-ot nyert arra, hogy a gyűlölt adóst elfogassa egy törvényszolgával, a kit előbb jól megfizetett. Frionunk azonban, ki a személyes fogsággal való játékot régóta megszokta, csak arra a pillanatra várt, a midőn az üldöző és egyátalán az üldöztetés fölött szívből kimulathatja magát. O ama egyének közé tartozott, a kikre nézve fűszer a személyes fogság perspectivája, a szabadság érzet édes tudatában s a kik szeretik e sziklarészletet létezésük bájos parkjában. Ilyen jellemű egyénre nézve valóságos boldogság volt az, hogy fölingerelt hitelezőjéhez oly közel lakhatot. Mily kitűnő anyagot szolgáltathatottt volna ez komikus színdarabokhoz. Naplemente után, este, látta Hektor, mint világosodnak meg a vidám adós ablakai s az átellenes falon a vig czimborák gúnyos árnyvonalaiban gyönyörködhetett. A puncs illata fölszállt hozzá s a zeneszerző barátai, kik már meglehetősen illuminálva voltak, azzal mulatták magukat, hogy tréfás hangversenyt rögtönöztek és g'unyos énekeik hőséül Hektort választották. Midőn e garázdaság első Ízben történt és Hektor az éj nagyobb részén át ilyen bosz- szantást volt kénytelen zsebre rakni, iszonyúan dühös lett és meg hajnal előtt szaladt ügyvivőjéhez. A fekete trio : az álmából fölriasztott törvényszolga és két tannja lefeküdtek a ház előtt a kapusarokba s midőn Eos fölnyitá rózsaujjaival a kelet kapuit, a király és a törvény nevében behatoltak a zeneszerző lakásába. Ama bútordarabok között, a melyek még nem lettek lefoglalva, ott találtak két három énekest, a kiket ez erős puncs és még erősebb szivarok élvezése képtelenné tett távozásra. De a zeneszerzőnek se hire, se hamva. Egy másik napon, midőn a mulatók gúnyolódása a végletekig vitte Hektort, le- szált a megvesztegetés sötét örvényébe s pénzt adva a kapusnak, megkérte öt, hogy azon percztől kezdve, a midőn a törvény jogerőre lép, egy élő lelket se bocsásson ki a házból. A kapus azonban már régóta az ellenfél zsoldjában állott s az adós felhatalmazása folytán elfogadta, a hitelező ajánlatát. Ig’y tehát igen természetes, hogy mindazokat elfogta a távozni akoró urak közül, a kik hagyták magukat és ilyenek sokan voltak. De a művész sehol sem volt található, holott pedig az éjjeli tivornya alkalmával az ő hangja volt az uralkodó. Hova tűnt el ö? A háznak minden szögét, zugát átkutatták, hasztalan. Hogy a többi lakók teljesen képtelenek, azon izetlen tréfára, hogy az adósai egyetértsenek, az oly világos volt. akár a nap. Hektornak nem volt mit tenni, mint megnyugodni a dologban ; azért elbocsátotta a törvényszolg'át és tanúit. Ezután szobájába akart menni, de zárva találta. Hősünk megijedt és már- már csengetni akart, de a zeneszerző megelőzte őt, a mennyiben fölnyitotta belülről az ajtót s kilépve Hektor lakásából, tiszteletteljesen meghajolt és eltűnt. Bármily dünös volt is Hektor, ez időtől fogva nem üldözte adósát oly hevesen, bár a bosszantó véletlen mindig útjába hozta. A törvényszolga égre. földre esküdött, hogy soha senkit nem üldözött oly kitartással, mint emez elérhetetlen phantomot. Hektor ellenben nem mehetett le a lépcsőn annél- kül, hogy a találékony müvészszel ne találkozott volna, a kinek existentiáját korántsem látszott zavarni az állandó vadászat, a melynek személye volt tárgya. Majd pompás cabrioletben látta őt Hektor a ház előtt el hajtatni, majd a nemzetőrök egyenruhájában látta a király fogata után lovagolni, ki a tuilleriák gesztenyefái közt szokta volt élvezni a reggeli levegőt, vagy az aranyhalakat számlálta a medenezében, de mindig nyugodt, üde, kipihent és vidám volt s ajkán rendszerint vig mosoly ült. Ezen találkozások megmérgezték a hitelező életét. Igen, sőt egy este, midőn
