Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-12-29 / 77. szám
Mondjak, vagy kívánjak még valamit erre az új esztendőre ? „Boldog új évet!“ — így szokták az emberek egymást üdvözölni az év első napján és-------tartják a markukat. Én nem kívánok, épen, mert úgy is csak szokás. Inkább megváltom új évi gratulácziómat egy mottóval, mely 1890-re ép oly jó lesz, mint általában a jövőre, melyet különben többen tudnak, mint követnek: Szeresd a munkát s légy sorsoddal megelégedett! Legyen ez talizmán, melynek birtokában meg lesz bennünk az önbizalom, amire kellő határok közt, oly nagy szükségünk van az életben, nem fog hiányozni az élet- és munkakedv, lesz okunk és jogunk reményleni és elmondani Huttennel „öröm élni.“ Holczinger. Vácz, 1889. deczember 28. A csatározás folyik minden vonalon. Háboiús- kodás városunk képviselőtestületében, a bizottságokban és a társas életben. Nem akarok recriminálni. Peccantur intra et extra muros. Pedig egyetértésre van szükségünk. Még sok teendő vár reánk! Még nincsen betetőzve a munka. A személyeskedés nincsen közügyünk előnyére. Ne legyünk két táborra felosztva, „itt kuruczok, ott labanczok,“ hanem városunk érdeke egyesítsen bennünket egy táborban. Ne legyen irányadó a személyes ambitió és hiúság; ne azt nézzük, hogy ki, hanem hogy mit mond. Városunk érdeke legyen aspiratiónk ; ezen jelszó legyen zászlónkra irva, a mely alatt küzdünk; ez törekvésünk, a mely jobbjaink tevékenységére érdemes Vállvetve, karöltve, egymást támogatva és buzdítva, érvényesítsük tevékenységünket városunkért és kerüljük a személyeskedést, a mely bennünket elvál ászt, működésűnkben ellankaszt, megbénít és jobbjaink visszavonulását eredményezi. In hoc signo vinces. Városunk helyesen felfogott érdeke követelik a békét, az egyetértést, a közös munkálkodást. Azért béke legyen a földön, béke városunkban. Levél a szerkesztőhöz. Kedves Barátom! Egy bizonyos úr, kihez sem baráti kötelék, sem rokonság nem köt, karácsonyra küldött lakásomra egy bárányt. Ha otthon vagyok, akkor a küldött bárányt el nem fogadom. Nem — azért; mert az illetőnek semmi szívességet nem tettem, de ha tettem volna is, ily, vagy bárminémü más ajándékot egyáltalában sem a múltban el nem fogadtam, sem a jövőben, sem hivatalos sem más tevékenységemért el nem fogok fogadni senkitől. A bárányt nem küldöm vissza, sem annak árát, mert — jóakaratu küldeménynek veszem és a küldőt ezzel sérteni nem akarom, de ki kell jelentenem, hogy ezentúl bárminemű ajándékot, ha netalán valaki még ezután is küldene, vissza fogom küldeni, ha tudom kinek ; ha névtelenül jönne a városi szegényeknek adom, de részemről el nem fogadom. A küldött bárány árát 5 frtot neked küldöm, nyissad meg ezen összeggel a dunaparti kőfal vaskerítésének kiépítéséi e szükséges összeg aláírását. Szívélyes barátsággal vagyok Vácz, i8b9. deczember 27. őszinte hived Rudnyánszky László. Aláírás a dunai kőfal vaskorlátjára. Rudnyánszky László tiszteletbeli főszolgabíró felhívására a dunai kőfal vaskörlátjára aláírást nyitunk és első helyre tesszük az általa beküldött.............................................................. 5 frtot. Ugyan e czélra adta dr. Frey singer Lajos kir. közjegyző azon összeget melyet az ő távollétében Csizmadiáné szül. Fanczal Erzsébet eddigi révbérlő a városi közgyűlésén tartott felszólalása reá nézve Kedvező következményeinek fejében nála hagyott ... .50 frtot. összesen befolyt 55 trt Ebből dr. Freysinger Lajos az 50 frtot a városi kö/.pénziárba letétbe helyezte. Helyi és vidéki hírek. * Boldog újévet kivárniuk lapunk olvasóinak. A kiadó-hivatal Mindazokat, kik a „Váczi Hírlapot“ megr. ndelték, s a lap árával hátralékban vannak, felhívja, hogy hátralékaikat szíveskedjenek mihamarabb kiegyenlíteni. * Karácsonyfa. A váczi jótékonyczélú nőegylet a kisdedovóintézet karácsonyfáját újév napján d. u. 3 órakor adja át szokott ünnepélyességgel a kisdedeknek. * Posztógyár Váczon. „Adolf Löw et Sohn“ brünni posztógyáros czég ajánlatot tett a magyar kormánynak, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandó Magyarországban posztógyárat alapítani, s abba egy millió forintot azonnal befektetni Ajánlata mellett bánatpénzül 30.000 frtot tett le. A gyár budapesti megbízottja a napokban Váczon járt s kijelentette, hogy leginkább szeretné, ha a gyárnak Váczon találna alkalmas helyet. Szerinte a gyár igénybe venne 200,000 Q méter területet, de elvárná azt, hogy e területet a város ingyen engedje át. * A süketnéina-intézet karácsonya. Még eddig szokatlan módon ünnepelte meg a váczi süket- néma-intézet karácsony estéjét. Eltekintve attól, hogy az ajándékok sokkal bőségesebben jutottak ez idén a szerencsétlen gyermekeknek, az intézet derék uj igazgatója, süketnéma gyermekekkel játszatta el Krisztus életének legelső napjait és a pásztorok imádásának jelenetét, s igy szemléltette a gyermekekkel azt, mit ők eddig szavak után tudtak némileg elképzelni. A kép megható volt s becsületére vált, úgy a kezdeményező és tervező igazgatónak, mint a rendezés kivitelében jelentékeny részt vett Bartók Lajos intézeti rajztanárnak, ki a díszítményeket készítette fáradhatlanul. Az egész jelenet alatt Pivár Ignátz tartott lendületes magyarázó beszédet, a gyermekeknek és jelenvolt közönségnek. A szereplésben többek közt részt vett: Krakker Mariska — Krakker közgyám kislánya — Mária, Toman Arnold mint szt. József, Érti Gizella és Gedeon Mariska mint angyalok ; a pásztorok közt volt, mint kis bojtár ifj. Vida Vilmos, Vida Vilmos tanár kis fia. Kár, hogy nincs az intézetnek oly nagy helyisége, hogy városunk közönsége is megjelenhetne egy ily szép ünnepélyen. s igy a szűk helyiséget zsupolásig megtöltötték az intézetbeliek és az intézet és gyermekekhez legközelebb állók. Magunk részéről csak gratulálhatunk az igazgatónak eszméjéhez. De nemcsak a gyermekeknek szerzett az igazgató élvezetet, gondoskodott arról is, hogy tanárai is részesüljenek egy kis karácsonyi örömben, ugyanis most kapták meg előléptetésüket Pertik Gyula mint tanár és Ulrich Géza mint segédtanár, Berinza és Kaán I tanárjelöltek pedig véglegesítettek az intézethez ! mint tanársegédek. Fogadják ez alkalomból az illetők őszinte szerencse kivánatainkat. Krenedits Ferencz igazgató az intézethez tartozó összes tisztviselőket nagyon helyesen — egy nagy családhoz tartozóknak akarván tekinteni, behozta az idén, hogy a tanári kar családjával ezen estét együtt töltse az intézetben a gyermekek közt. Együtt is voltak majdnem mind; azonban még is voltak egyesek, akik süketnéma gyermekek nevelése érdekében sem akarták meghozni ezen kis áldozatot s saját családjukat előtérbe tolták. A nagy család együtt maradt ejfél utánig s öröm volt nézni, a szerencsétlen gyermekek mint örültek, hogy náluk- nál szerencsésebb halandókkal játszhattak „huszonegyet“ — dióra. * Adakozás. Dr. Schuszter Konstantin váczi megyés püspök a váczi jótékonyczélú egyletnek jövő évi január hó 9-dikén megtartandó bálja alkalmából 50 frtot adott. * Felhívás! A váczi kath. iskolaszék tagjainak választása 1890. január 5-én reggeli 8 órától d. u. 4-ig fog a leányiskola épületében megejtetni, mely alkalommal szavazati joggal bírnak mindazon kath. férfiak, kik városi, s közvetve iskolai adót fizetnek; ezeknek névjegyzéke a középvárosi fita- noda házmesterénél bárki által megszemlélhető, hogy ha neve véletlenül kihagyatott volna, jövő hó 4-ig felszólalhasson alólirt elnökségnél. Kelt Váczon, 1889. deczember 25-én. Csávolszky József az iskolaszék egyházi elnöke. * Adomány. Reitter István a váczi első általános ipartársulat elnöke, a társulat keblében alakult segély pénztár javára 100 frtot adomát yo- zott, melyért a társulat a nemes adakozónak ez utón is hálás köszönet mond. * Biztos kereset nyujttatik és provisio fizettetik annak, aki törvényesen engedélyezett sorsjgyeknek részlet-fizetésre leendő eladására vállalkozik. Ajánlatok „Biztos“ czim alatt e lapok kiadó- hivatalához intézendők. A „Váczi Első Általános Ipartársulat“ éven- kénk megtartani szokott tánczmulatságát 1890. Február 1-én a „Curia“ vendéglő nagytermében fogja megtartani az elaggott szegény munkaképtelen iparos segélypénztár javára. * A kizárólagos szeszmérési jog alhaszon- bérbe adása. Vácz város képviselőtestületének pénzügyi és italmérési jog és fogyasztási adó kezelő bizottságai f. hó 24-én d. e. 9 órakor újabb próba árverést tartottak a kizárólagos szeszmérési jog alhaszonbérbe adása felett Weiner Ignácz váczi büszke palotába s a boldog mosolyt, mely arczu- kon ragyogott a távozásnál, már a siker fakasztó. Aztán beköltöztek a márvány oszlopos házba, a festett, világos szobába. Ilyenben még sohasem laktak. Tenni való alig volt . . . hiszen a dúsgazdag grófnén kívül csak néhány cseléd képezte a lakosságot, és emellett oly jószivü, oly széplelkü volt az úrnő. — Még szerény hajlékukat sem vetette meg ... A gyerekeket is nagyon szerethette, mert a kis, talált Irmuskát százszor is megcsókolta napjában és százszor is elmondatta, hogy hogyan találták meg a szegénykét. Teréz néha egy-egy elrejtett harmatgyöngyöt is látott megcsillanni a kápráztató éjszemekben. Ilyenkor elgondolkozott, hogy miért sajnálja úgy ez a szép, ez a hatalmas, fejedelmi alakú, halvány asszony a kis Irmust? Talán neki is volt ilyen szőke fürtös angyalkája s meghalt? Ez jut talán eszébe, ha reá tekint! Kérdezni nem merte. A grófné pedig hallgatag volt, mint akit nagy szenvedések gyötörnek. Rendesen fiát, a 3 éves kis Sándor grófot is lehozta magával s neki is megkellett csókolnia a kis szedett- vedett leányka mosolygó, rózsás arczát, kapkodó, apró kezecskéit. Mikor meg nagyobb lett az árva, fel kellett őt vinni minden nap Sándor mellé a ragyogó terembe. A tükörsima padlón aztán oly vidáman játszadoztak az ártatlan babák. Fia senki sem látta, oda ült közéjük a büszke asszony is a perzsa szőnyegre . . . igazgatta játékszereiket, megmagyarázta nekik a képes könyvek minden lapját. — Ez ló, amely kocsikat húz, ez oroszlány, a legerősebb állat, ez meg a krokodilus, aki megeszi a rossz gyerekeket!- Úgy-e minket nem ? szakitá meg félénken a kis csibe. — Nem hát! Csak a rosszakat, ti pedig jók vagytok. Ugye jók is lesztek mindig? Ugye szeretitek egymást ? A két gyermek felelet helyett átölelte egymást, az anya meg mindkettőjüket — és ismét felragyogott szemeiben az a vízcsepp, melyről nem lehetne megmondani, hogy az öröm, vagy titkos fájdalom gyöngye volt-e? Aztán eljött az a kor, midőn már tanulni kellett. A kis grófhoz nevelő jött és új világot tárt föl előtte. A nevelő úr megengedte, hogy Irmuska is hallgassa, amit Sándor tanul. Még nem értette meg, hogy mit beszél a bácsi és mit mutogat abból a nagy könyvből. Abban is olyan ákombákomok voltak, mint a képes könyvben, csakhogy mind feketék voltak . . . hanem azért csöndesen, áhita- tosan hallgatta a tanító úr minden szavát, mintha értette volna. Később megismerte ezeket a fekete alakokat is — betűk voltak. — Az idő sólyomszárnyon repült. Sándor iskolába kezdett járni. Ide már nem mehetett vele kedves játszópajtása. Bizony rosszul is esett ez eleinte mindkettőjüknek ... de nemsokára még rosszabb napok is jöttek. A grófné magához hivatta Terézt és szivére beszélt neki, hogy Irmuskát zárdába kell küldeni nehány évre. Ott sok szépet és hasznosat lehet tanulni. Teréz nem ellenkezett, pedig majd megszakadt a szive már a válás gondolatára is hiszen úgy szerette talált kincsét. Megsiratta már előre is, megsiratta távozásakor is, megsiratta aztán még százszor is az alatt a hosszú négy év alatt, mig Irma Pozsonyban tanult. Fianem annál nagyobb volt az öröm. mikor végre ismét haza került. Beh is megváltozott a piczi! Irmuskából Irma lett. A rügyből fakadó bimbó, feselö rózsaszirom ... A menny glóriájának egy ellopott sugara, a tündérvilág délibábos viszfénye . . . A búzavirág szemekből a legtisztább szűzi szendeség sugárzott. Arczának rózsái, mint hattyú tollán a vércsöpp . . . mint a hóba dobott eperszemek. királynői termete az alkotó műremeke . , . Vállára hulló göndör fürtéi versenyre ingerelték a napsugár ragyogását, a mese aranycsermelyének hullámait ... A feltámadt Szulamisz. a királyi bölcs eszménye, a képzelhető legtiindöklőbb idea . . . Ki ismerné föl a délczeg huszárhadnagyban és ebben a bájos angyalban az egykori játszótársakat ? Sándor a valódi férfiú mintaképe lett. Atillájának majdnem lepattogó aranyzsinórzata alatt a legnemesebb szív dobogott . . . Alig mert rátekinteni a gyermekálmok oltárképére. Szó alig jött ajkaira, de némasága annyit beszélt. Érezte, hogy annak a leánynak szemérmes és mégis észbontó tekintete őrült akkordokat ver szive húrjain . . . Úgy remegett az a két kéz, midőn a végtelennek tetsző búcsúzás után újra üdvözölték egymást a felnőtt gyermekek. Ón mily isteni is az az első szerelem! Ők szerették egymást — a büszke, hatalmas család végső ivadéka és a szegény, névtelen talált gyermek . . . Mindnyájan örültek a viszontlátásnak, csak a grófné nem osztozott a boldogságban. Halálsápadt vonásain az őrület hatalma, a kétségbeesés végtelensége honolt. Megijedt aki rá nézett! Ez volna az a jó, az a kegyes úrnő, aki keblére emelte a kivetett leánykát, aki egykor csókjaival halmozá, aki fölneveltette és aki annyiszor emlegette távolléte alatt? Nem! ... Az az ég jó-
