Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-12-01 / 73. szám
1 Harmadik évfolyam. 73. szám. Vácz, 1889. deczember 1. YACZI HIRLAB HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. — Egyes szám ára 10 krajczár. ELŐFIZETÉSI ÁRA: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán elküldve : egész évre ..............................6 frt — kr. fél évre ..................................3 frt — kr. negyed évre ..........................1 frt 50 kr Egyes számok a kiadóhivatalban kaphatók. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vácz, Mária Terézia rakpart 587. szám alatt-. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyegilleték : minden beigtatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. Vármegyénk tisztujitása. , Pestvármegye törvényhatósági bizottsága legutóbb tartott közgyűlésén deczember 19-dikére tűzte ki az általános tisztujitás határnapját, melynek leginkább azon körülmény ad az eddigieknél nagyobb fontosságot, hogy a közigazgatás államosításának legutóbb széles körben lábra kapott hangoztatása közelivé teszi azt az eshetősé- I get, hogy ez lesz az utolsó tisztujitás. Kétségtelen az, hogy olyan az igazgatás; mint amilyen azon tisztviselői kar, melynek kezeire van bízva a törvény végrehajtása; mert a gyakorlati életben nem az a törvény, amelyet az ország törvényhozó tényezői megalkotnak, hanem az, amit a közigazgatás tisztviselői végrehajtanak. Ily értelemben pedig a törvény egyaránt lehet jó is, rósz is: az állam akár a helyhatóságok önkormányzatára, akár a saját közegeire bízza ^azoknak végrehajtását; mert azon körülmény, hogy jó vagy rósz tisztviselő legyen valaki, egyaránt bekövetkezhetik, akár a nép választja meg, akár a kormány nevezi ki. Képes-e megfelelni a vármegyei rendszer a modern igazgatás mai követelményeinek? Elérkezett-e annak szükségessége, hogy a nemzet ezredéves intézménye eltöröltessék? Össze egyeztet- hető-e a nép önkormányzati joga a parlamentáris kormány felelősségével ? Tanácsos-e az, hogy a nemzet a törvények végrehajtására irányuló jogairól lemondjon? A népek szabadságára nézve nem hord-e magában nagyobb veszélyt az a rendszer, melynél az összes hatalom egy kézben van, mint az, melynél a törvények végrehajtására a népnek is meg van a maga befolyása? Gyorsabb s áttekinthetőbb-e a központosított a megosztott kezelésnél? És a polgárok jogainak elismerésére a kinevezett tisztviselő felelőssége nyujt-e nagyobb biztosítékot, mint a választotté? Mind oly kérdés, melyeknek fejtegetésébe ezúttal nem bocsájtkozunk; mert azon körülmény, hogy az idén még magunk választhatjuk tisztviselőinket, scolasticus okoskodás értékére szállítaná le a kérdés megoldását. Minthogy azonban annak, hogy jónak tarthassuk igazgatásunkat, akár legyen az állami, akár autonomicus, első feltétele az, hogy legyenek jó tisztviselőink; és minthogy az általános tisztujitás ideje közeledvén módunkban áll keresztül vinni azt, hogy ajó közigazgatás első feltétele nálunk be teljesedjék: gyakorlatiasabban járunk el akkor, ha azon kérdés megoldásán gondolkodunk, hogy ki nem válik bejó tisztviselőnek sem az állami, sem az autonomicus közigazgatás rendszerébe. Megkísértjük, bár tudjuk, hogy e kérdés megoldása a legnehezebb; mert mig a többi kérdés felett kinevezett és választott tisztviselőkkel egyaránt vitatkozhatnánk, a rendszer hiányait egyi- kök sem tekintené a maga hibájának, addig e kérdés felett lehetetlen úgy megmondani az igazat, hogy egyesek ne érezzék magukban azt, hogy reájuk c z é 1 o z u n k. i Azon felül, hogy minden esetre magyar állampolgár legyen az illető, négy dolgot kívánunk tőle, ha azt akarja, hogy tisztviselőnknek válaszszuk, és ezek a következők: elméleti képzettség, gyakorlati képesség, erkölcsi tisztaság és vagyoni viszonyainak rendezettsége. Az elméleti képzettség minimumát a qualifi- | cationalis törvény megállapítja minden tisztviselői állásra. Ebből nem engedhetünk egy hajszálnyit sem; mert az a tisztviselő, kinek a szükséges elméleti képzettsége hiányzik, ha belátja gyengeségét, nem egyéb, mint gépies végrehajtó közege, ha pedig maga sem hiszi, hogy kevés az, amit ő tanult, ahhoz, hogy állását betöltse, nem egyéb mint kötekedő nyűge felebbvalójának és képzettebb tiszttársainak. Az elméleti képzettség fejlesztése emeli az önérzetet és az önállóságot; minélfogva »ceteris paribus« a magasabb képzettségnek az alacsonyabb felett elsőbbség adandó. A gyakorlati képesség legkevésbbé szokott figyelembe vétetni választott tisztviselőnél; mert azzal, hogy kiki mint végzi munkáját, a választó közönség legtöbbször keveset törődik ; pedig azon kérdés tisztába hozása, hogy mennyire képes egyik-másik elméleti képzettségét a gyakorlati életben érvényesíteni, semmi esetre sem lehet teljesen közönbös. A gyakorlat teszi a tudóst emberré; az edzi meg felfogását, elveit, meggyőződését; adja meg a bátorságot, ha küzdeni kell nézetei mellett, az tanít tapintatosságra, ha a szolgálat érdeke azt kívánja. Az erkölcsi tisztaságot az esetben, ha pártokra nem szakadnak, számba sem veszik a választók ; mert nincs ellenfél, aki a jelölt múltját feszegesse ; az esetben pedig, ha a pártokközt megindul a verseny, mi sem fordul meg szaporábban ajkaikon, mint a jelölt múltja, de kiki bedugja a fülét, mikor az ő jelöltjéről beszél valaki, és igy soha sincs eset arra, hogy a választók a jelölt erkölcsi tisztaságának kimutatására őszinte gondot fordítanának. A vagyoni viszonyok rendezettsége a legkényesebb kérdés, melynek kipuhatolása addig, mig az illető nem viselt hivatalt, a legnehezebb is; mert lehet valakinek tekintélyes vagyona és vagyoni viszonyai mégis kétségbe ej tőn rendezetlenek ; mig akinek látható vagyona nincs, rendezett vagyoni viszonyok közt élőnek tekintendő, ha nincs eladósodva. Az eladósodottság a criteriuma a vagyoni viszonyok rendezetlenségének; mert okul szolgál azon feltevésre, hogy az eladósodott egyén nem egyszer jön abba a kényszer helyzetbe, hogy adósságai törlesztésére tiszti fizetését fordítsa, megélhetésének szükségleteit pedig, újabb adóssággal fedezze. Igényeit, szükségleteit nem igen mérsékelheti; minélfogva az adósságcsinálás szükségessége csaknem napról-napra égetőbb kényszerűséggel lép fel; mig végre beáll az a idő, hogy megszűnik a személyi hitel s hitelezői egymással versenyre kelnek a felett, hogy melyikök foglalja előbb le adósának tiszti fizetését. A megélhetés szükségletei ekkor sem fogynak ; pedig fedezetük hirtelen s tetemesen megfogyott. A vagyoni viszonyok ezen stádiuma kell, hogy megingassa a köztisztviselőbe helyezett bizalmat ; mert, könnyen ráviszi a kényszerűség, hogy szükségleteinek fedezése végett tiltott eszközökhöz nyúljon. A törvényhatóság bizottsági tagjainak kezeibe van letéve a közigazgatás sorsa. Szívleljék meg az itt elmondottakat és ha a szerint járnak el, lesz jó tisztviselői karunk, jó közigazgatásunk és nem kell félnünk attól, hogy a közigazgatás államosítása egyhamar elsöpri ezredéves autonómiánkat. Közgyűlés. Vácz város képviselő testületé hosszas szünet után nov. 24-dikén közgyűlést tartott, melyen több rendbeli árverés eredményének jóváhagyásán s a jövő évi országos vásárok napjainak meghatározásán felül leginkább két inditvány kötötte le a képviselő testület figyelmét. Az egyiket I m r e y István püspök uradalmi pénztáros nyújtotta be, kinek indítványára több helybeli birtokos a végett folyamodott Vácz város képviselő testületéhez, hogy ez városunknak a phylloxera-pusztitása miatt elszegényedett lakossága érdekében tegyen lépést az iránt, hogy az állam a város területén állami költségen kísérleti amerikai szőlőtelepet állítson fel. Többek hozzászólása után a képviselő testület magáévá tette a folyamodók kérelmét s a szükséges lépések megtételével dr. Freysinger Lajos, Krakker Kálmán, Lencsó Sándor, Kresák Fe- rencz, id. Korpás Pál és dr. Csányi János képviselőkből álló bizottságot bízta meg. A másik indítványt dr. Freysinger Lajos tette meg az iránt, hogy a képviselő testület a megakadt sertés-forgalom számára heti vásárainknak megnyitása végett kellő helyen tegyen lépéseket. A képviselő testület elhatározta, hogy az inditvány értelmében feliratot intéz a megyei alispánhoz. Tombola-estély. Hat heti előkészület után november hó 23-án „a váczvidéki egyetemi ifjak köre“ megtartotta Tombola-estélyét. — Sok családnál élőszóval lett elmondva, hogy ezen estéllyel megakarja kezdeni a kör félévi fennállása után azon működését, melyet alapszabályainak homlokára irt, hogy estélyek tartása által a váczi társadalmat élénkíteni akarja. — Tudomására hoztuk sok családnak azt is, hogy a kör évnyitó gyűlésén határozatilag kimondatott, hogy havonkint legalább egyszer tánczczal egybekötött szépirodalmi estélyt fogunk tartani. Nem vártunk elismerést; . . . nem vártunk dicséretet; de nem számítottunk arra a nagy részvétlenségre sem, amellyel minket a vácziak fogadtak . . . Nem számítottunk anyagi haszonra; de nem gondoltuk volna azt soha, hogy midőn beakarjuk bizonyítani, miszerint ragaszkodunk azon városkához, a hol gyermekkorunkat töltöttük, midőn megakartuk mutatni azt, hogy büszkék lehetnek arra a körre, amely az ő kedvéért alakult meg, akkor Vácz város közönsége nem tart minket érdemeseknek arra, hogy tudomást vegyen rólunk. — Méltóan érezzük sértve magunkat akkor, midőn látjuk azt, hogy a mi működésünket a váczi társadalom megveti.
