Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-11-03 / 69. szám
Vácz, 1889. november 3. VACZI HÍRLAP HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. — Egyes szám ára 10 krajczár. ELŐFIZETÉSI ÁRA: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán elküldve : egész évre ..............................6 frt — kr. fél évre ..................................3 frt — kr. negyed évre...........................1 frt 50 kr. Egyes számok a kiadóhivatalban kaphatók. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Vácz, Mária Terézia rakpart 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyegilleték : minden beigtatásnál 30 kr. A nyugta bélyeg külön fizetendő. Dunai kőfalunk. A »Váczi Közlöny« f. évi 43. számában »A dunai kőfal mizériái« czim alatt közölt ten- dentiósus czikk Írója kutyagorombán neki ront a város képviselő testületéből kiküldött pénzügyi bizottságnak. Minden strófája egy-egy. kemény vád, melyek minden összefüggés nélkül oly rohamosan vannak egymás tetejére halmozva, hogy ha csak a tizedrészök is igaz, a város képviselő testületének nem maradna egyéb tenni valója, mint az, hogy a kőfal-épités ügyét nyomban elvegye a pénzügyi bizottság »önző« tagjainak kezeiből és a czikkiróhoz hasonló »önzetlen« hazafiak kezeibe tegye le; mert különben az Isten a megmondhatója annak a pénzügyi csávának, melybe városunkat a márványtábla után áhítozó bizottság ambitiója ragadja. Nem hivatásunk, nem is feladatunk az, hogy a pénzügyi bizottságot egyesek támadásai ellen védelmezzük ; mert ha azon állítások, melyekre támadását alapítja, valók, és igy támadása jogos és igazságos, akkor hírlapírói kötelességünk minket is azok táborába szólít, akik a czikkiró által emlegetett bűnöket ostorozzák, ha pedig valótlanok s igy a támadás jogtalan, a pénzügyi bizottságnak van annyi ereje, hogy ott, ahol cselekményeiért felelnie kell, magát megvédelmezze; és rá sem hederitettünk volna mérges nyilatkozataira, ha kijelenti, hogy állításainak megtörténtét ő maga tapasztalta s kathegoricus kijelentéseit egyedül szent meggyőződése sugalta; mert merész állításait, melyekért a nyilvánosság előtt felelős, jogában áll bármikor bebizonyítani, szent meggyőződéseit pedig kinek-kinek a saját tetszése szerint mérlegelni: de midőn azt állítja, hogy »nézetét a közvélemény is osztja« s hogy igy az ő kijelentései nem egyedül a saját meggyőződésének, hanem a közvélemény általános megnyilatkozásának kifejezései, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy Vácz város intelligens lakossága, pedig mi azt tartjuk, hogy egyedül ez az irányadó factor a czikkiró által felvetett kérdésben, meg- botránkozva olvassa végig a czikkirónak minden alapot nélkülöző állításait és igazságtalan kijelentéseit; mert soha közérdekű munka a nagyközönség annyira oszttatlan tetszésével nem találkozott, soha a lakosság nagyobb felügyelete alatt nem mozgott és soha a nyilvánosság nagyobb ellenőrzése alatt nem állott, mint a dunai kőfal építése, — honnét még eddig minden ember, aki a saját szemeivel megnézte a munka folyását, azzal távozott, hogy a pénzügyi bizottságnak Vácz város közönsége örökös hálával tartozik. A czikkiró gáncsolja a bizottság eljárását, mert ez szerinte »addig húzta-halasztotta a munkálatok megkezdését, hogy a természet elemei is ellene esküdtek az egész terv normális k i vi t e 1 é n e'k.« És ezt »oly megboesáthallan bollásnak nevezi, mely csak érzékeny anyagi áldozatok árán tehető jóvá, — pedig ha a Duna egyre áradna, akkor úgy sem lenne az idén felső kőfalunk.« Hogy a bizottság mennyire huzta-halasztotta a munka megkezdését, azt nem tudjuk, mert a czikkiró arra nézve, hogy mikor kellett volna a munkát megkezdeni, semmiféle felvilágosítást nem ad ; de azt nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy 1 a munka megkezdése és a természet elemeinek esküje között sem physikai, sem logicai összefüggés nincs, mert nem hiszszük, hogy a természet elemeinek az a tevékenysége, mely utóbb bekövetkezett, teljesen elmaradt volna, ha a bizottság munkáját korábban elkezdi; azt pedig, hogy a bizottság e munkát nemcsak elkezdhette, de be is fejezhette volna, mielőtt a természet elemei ellene összeesküdtek, a czikkiró maga sem állítja. Hol van tehát az a botlás, melyet a czik- kező meg nem bocsáthat? Hol vannak azok az érzékeny anyagi áldozatok, melyek a czikkező által látott botlás jóvátételére fordittattak? Hiszen a Duna csakugyan megtette azt, amitől a czikkező ijesztett, hogy egyre áradt, és mé- g i s lesz az idén még felső kőfalunk! Hogy miben állott az az elhamarkodottság, melylyel a bizottság a kivitel módozatai körül eljárt, azt nem tudjuk, mert azon kurtán feltett választalanul hagyott kérdés, hogy mit csináltak ennek tagjai az Esztergomból toborzott jóhiszemű vállalkozóval, czélzatos gyanúsításnak inkább beválik, mint alapos felvilágosításnak; annyival azonban tisztában lehetünk, hogy bármilyen volt legyen is az az állítólagos elhamarkodottság, melylyel a bizottság a kivitel módozatai körül eljárt, az semmi esetre sem lehetett alkalmas medium arra nézve, hogy tulajdonképen az képezze a húza-vona alapját. A czikkiró »bábeli chaoszt« lát a rakpart betöltéséhez szükséges földtömeg előteremtése körül; mert nem képes eszével felfogni azt, hogy a bizottság miért hordatjael a »czédula ház« mellett levő dombot vagy a »dézsmaház« mellett levő földrakást, és miért használja fel a lóvásártér emelkedettebb részét vagy a sörház Dunára néző kertfala mögött felhalmozott földet; azt pedig, hogy a »Sas utczában« egy kert kerítésének állítólagos támpontjául szolgáló dombot is a védfal gyomrának betöméséhez hordatja, valóságos vak buzgalomnak nevezi; mert ezt szerinte mind el lehetett volna kerülni, ha a bizottság nem játszsza a »Hűbele Balázs« szerepét, hanem tovább tekint orránál és a czikkezőtől kér tanácsot, aki inkább a »lőház« melletti földel, melyet egy villatulajdonos évekkel ezelőtt ingyen elhordatolt, és a »lágyasi« földet jelölte volna ki a kőfal áldozatául. Megengedjük, hogy a czikkező bábeli chaosz- nak nézi azt a szorgos munkát, melylyel a bizottság a Dunapart feltöltéséhez szükséges földtömeg előteremtésén fáradozik; mert fölteszszük, hogy soha sem volt kisebb gondja, mint városunk terep viszonyainak megismerése: de viszont engedje meg nekünk annak kijelentését, hogy a bizottság akkor, midőn akár takarékosságból, akár azért, hogy a város utczáin és közterein létező oda nem illő dombokat eltüntesse és a sörház udvarán évekkel ezelőtt ásott jégvermekből kihányt földet eltávolíttassa, az itt önként kínálkozó földet használja fel, a város adófizető közönségének oszttatlan tetszésével találkozik; mert ezen intézkedésével épen annak a szegény adózó népnek, mely a phylloxera pusztításai miatt egyik kétségtelenül jelentékeny jövedelmi forrását vesztette el, kél irányban tesz szolgálatot: munkát ad neki, hogy kenyeret keressen és rendezi utczáit és köztereit, melyeknek máskülönben való keresztülvitele külön költségébe kerülne. Bármint áll is azonban a dolog, annyi bizonyos, hogy a dunai kőfal töltéséhez szükséges földtömeg előteremtésének az a módja, melyhez a bizottság folyamodott, minden esetre kevesebbe kerül, mintha akár a »Lágyas«, akár a »Lőház« jóval messzebb eső fölösleges földjének elhordatá- sára vállalkozott volna. És ha ez igy van, pedig hogy igy van, az bizonyos, mert annak ellenkezőjét maga a bizottság eljárásával elégületlen czikkiró sem vitatja, akkor szörnyű nagyot kell a józan ész logikájának buk- fenczeznie addig, mig a föld-szükséglet előteremtésének a bizottság által választott módjáról azt következtetheti, hogy a bizottsága védfal költségvetését annyira túllépte, hogy e miatt újabb 60000 frtos kölcsön felvétele válik szükségessé. Mert nincs az a mathematikai tudomány, amely elhitesse a város adózó közönségével, hogy a kőfal építése az előirányzott összegnél azért fog többe kerülni, mert a bizottság olcsóbban dolgozik, mint amint előirányozva volt. És ha ez igy van, melyek azok az irrati o- nalis eszközök, melyeket az intézők jóra irányult tervök dicsőséges effectualására felhasználtak ? Melyek azok a szomorú concret tapasztalatok, melyek a czikkirót oly dilema elé állították, hogy a bizottságnak a kőfal kiépítése körül szerzett érdemét az ügy javára be nem tudhatja? Hol van az a h ú r, mely annyira túl van feszítve, hogy már gyengébb érintetre is rombolva pattanhat széjjel azok táborába, a kiket a márványtábla után áhítozó ambitiójuk az észszerűség határain túlragadott? És hol van az a dicsőséges márványtábla, melylyel a czikkező városunk közönségét ijesztgeti? Sok lenne még az a kérdés, melyekre ha ez irányban akarnánk haladni, feleletet kérhetnénk ; de nem fűzzük tovább a gondolat önként ajánl- I kozó menetét; mert megvagyunk győződve, hogy
