Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-10-27 / 68. szám
Harmadik évfolyam. HELYI ÉS VIDÉKI Megjelenik minden 68. szám. Vácz, 1889. október 27. vasárnap. — Egyes szám ára 10 krajczár. ELŐFIZETÉSI ÁRA: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán elküldve : egész évre ..............................6 fit — kr. fél évre ..................................3 frt — kr. negyed évre...........................1 frt 50 kr. Egyes számok a kiadóhivatalban kaphatók. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vácz, Mária Terézia rakpart 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt-tér : sora 30 kr. Bélyegilleték : minden beigtatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. Tűzoltóink záró gyakorlata. Igazán kellemes emlékkel és megnyugtató hamissal térhettünk haza a f. hó 20-án megtartott naagyobb szabású tűzoltó gyakorlatról. Kellemes, mondom, mert a szép fegyelem és .\ z energikus magatartás, mely a kivonult csapat- é iái észlelhető volt, valamint annak rendben tartott ) zerei valóban kellemes benyomást gyakoroltak a ■ zemlélőre; megnyugtatónak mondom a hatást, r: nert a figyelmes szemlélő lelkében nem maradha- o ott a legkisebb kétely sem a technikai ügyesség Dáttára, hogy egy nagyobb tűzvésznek a gyakor- atát bemutató kis csapat bármi körülmények kö- ött is elejét képes állni s nem kell rettegnünk j ittól, hogy komolyabb vész esetén primitiv oltási nódokkal, annyi sok szomorú emlékű város sorsára íj utunk. A gyakorlat délután 2'/2 órakor kezdődött Ir. C s á n y i János tűzoltó főparancsnok vezetése datt a főúti laktanyában. A nagy s^ámú jobbára ntelligens szemlélő közönség előtt Együd Lajos tlparancsnok vezénylete alatt a csapat előbb rövid Pskolagyakorlatot mutatott be, az egyes fecsken- ’ők le- és felszerelése körül. Azután dr. Csányi János főparancsnok, a tető b is az ablak helyiségek előzetes kipróbálása végett i legénység egy részét az emeletes laktanya tető- 9 ;etére és a toló létrára rendelte. Az iskola-gyakorlatok megtétele után kezdő- lőtt a gyakorlat legérdekesebb része a támadás. A gyakorlatot tevő tűzoltó csapat e czélból dsszavonult összes szereivel a Barátok-terére s az idott vészjelre a vészjelző sipok fuvása mellett in- íen futó lépésben, a lovas fogatok vágtában, köze- edtek a vész színhelyére, a kaszárnya udvarára. A támadás a kaszárnya hátsó (Duna felőli) részéről történt s alig nehány másod perez alatt ott A „Yáezi Hírlap“ tárczája. Emmának. i. Nem mondtam én soha, nem vettem ajkamra Ezt a szót — szeretlek. Óh, mert szivem hangos dobbanásaiban Régen föllelhetted. Hogy miért nem vallók, hogy miért nem kérlek Tudod azt is régen: Hiszen te is szeretsz: szeretsz némán mint én Kincsem, mindenségem. II. Boldog az a szellő, körülcsókol téged, Boldog az a sugár, ablakodra téved, Boldog a porszem, mely lábad nyomán támad, Boldog az árnyék is — vígan fut utánnad, Boldog a féreg is, közeledben repked, Vidám zümmögéssel futja körül termed. Boldogok mindnyájan; én vagyok csak árva El vagy te én tőlem mindörökre zárva. III. Mikor künn járkáltam az erdőben veled A piruló rózsa Szendén ránk borula, S nem láthattak meg a kandi irigy szemek. Te már nem jössz vélem, de kimegyek ismét Nem is borulnak rám A napnak alkonyán Mosolygó virágok, rózsák, bokrok, cserjék. Doktor Ferencz. | láttuk az elég magas tetőn a minden oldalról elő- ! szökő vizsugarakat. A régi gárda egyik jól kipróbált embere T óth Ferencz csővezetö a tetőt, mint valami kényelmes nyerget ülte biztosan s egész otthonosan érezve magát a széditő magasban önérzetes nyugalommal dirigálta a kezei között tartott sugár csövet; a toló létrán pedig veterán bajtársa Huszár József sietett segitségére nehéz munkájában; mialatt az egyik gyalog-fecskendő a mellék épületen markirozta az oltás munkáját. Az első rajt Eg'yüd alparancsnok, a másodikat Imrey osztályparancsnok, a harmadikat Mill- mann pénztáros, a Dunához rendelt fecskendőt Prohászka fecskendő mester, a mászókat pedig Christophóry mászó alp. vezényelte. Kellemesen lepett meg bennünket azon körülmény, hogy tűzoltóink — a feltételezettt vízhiányon aként segítettek, hogy legerősebb szivatyu- jokat az 500—600 lépés távolra eső Dunára vitték s vezető tömlőkön alig egy pár perez alatt közvetlenül a Duna szolgálta a vizet a legmagasabban működő fecskendő számára. Röviden jeleztük a gyakorlat főbb mozzanatait, azon tudatban, hogy az ügy iránt érdeklődők a gyakorlat lefolyásáról személyesen is meggyőződtek. Ezek között ott volt maga városunk polgár- ! mestere is, ki a gyakorlat elejétől annak végéig a legnagyobb figyelemmel kisérte a kis csapat minden mozdulatát és hogy a feltevés igazán minden izében példás és szabatos kivitelével teljesen meg volt elégedve, — eléggé tanúsítja már az is, hogy — a tűzoltó főparancsnoknak külön kifejezett elismerésén kívül — az egybehívott és megjelent tűzoltókat a főparancsnok utján jól végzett munkájukért megvendégelte. Minek következtében a tűzoltók főparancsnokuk vezetése alatt a kaszárnya Első vadászatom. Azon korban voltam, mikor az embernek az orra alatt pelyhesedni kezd az álla. A vakácziót az alföldön töltém boldogult nagybátyám, régi vendégszerető úri kastélyában, ki nemcsak szenvedélyes, de szerencsés vadász is volt s ebbeli örömének tág tere volt ezernyolezszáz holdas birtokán. Folyton nógatott, biztatott, lelkesített a vadászatra, de bezzeg én féltem a puskától, tudva hogy még a disznóláb is elsül ügyetlen ember kezében, hát még a puska olyan szamár kezében, mint én voltam. Végre a sok gúnyolást megunva, elhatároztam — nagy remegve — hát ha a gentryhez tartozik, úgy felcsapok Nimródnak, csak nem nyel el a puska, se pedig valami ugrifüles nyúl meg nem esz. Volt J nagy hűhó ebbeli kijelentésemre. Nagynéném sütött- főzött, hogy vadásztáskám megtömhesse; a fegy- I vérről bátyám gondoskodott. A granárium padlásá- I ról előhozatott egy ősrégi, egycsövű, rozsdás flintát. No gyerek, ez éppen jó lesz neked; jól hord, biztosan talál még ha becsukott szemmel csettented is el, könnyű, csak egy cseppet rúg. Ez utóbbit j tréfának vettem, mert nem tudtam kieszelni, hogy egy ilyen ormótlan furulya rugdalódzék. Pedig sajnosán tapasztaltam, hogy nagyon is. Puskám már volt, a töltényeket elkészítették, használatát megmagyat'ázták, de nem értettem belőle annyit, mint egy kanászbojtár az ó-héber gramatikából. Társamul szegődött, az érdemekben megvénült, j kegyelemlövéstől ez ideig megkímélt „Mufli“, bátyámnak régi hü szolgájú vizslája. Igaz hogy közelében levő Bárány korcsmába vonultak, hol jól végzett munkájuk után: fecerunt parvum áldomás. Nem mulaszthatom el a fentebb elmondottak után kiemelni azon valóban meglepő haladást, melyet a derék tűzoltók ez alkalommal bemutattak; az okait nem kutatom, mert jól tudom, hogy az ily eredmény csak a korábban alaposan elkészített tervekkel és irányban haladó szakképzett újabb főbb tisztek és a hivatását alaposan átérző tűzoltók együttes munkálkodásának az eredménye lehet. Csak igy tovább! Sic itur ad astral Váczi zenevilágból! Nem akarunk tanácsadók lenni, nem elégedetlenek a váczi társadalom iránt, hanem tisztán annak tovább fejlesztése iránti buzgalmunk az, mely e sorok közlésére késztet. Hogy az idei telünk és farsangunk milyen lesz azt körülbelül gyaníthatjuk. Egyetemi ifjaink kezet nyújtotta, s „vácz vidéki egyetemi ifjak köre“ czim alatt egy test és lélekké alakultak. Czélul tűzvén ki maguknak „Vácz és vidéke társadalmát hangversenyek, felolvasások és tánczestélyek időközönkénti rendezése által élénkíteni.“ S ez czél- járól aligha fog megfeledkezni. Nem is akarunk evvel hosszasan foglalkozni, de igen is akarunk oly dolgokkal, melyek e mellett nemcsak hogy megállhatnának, de azt mintegy megköveteli a társadalmi élet. S ez nem más, mint a helybeli zenevilág elzárkozottsága. Városunk elég gazdag zenekapaczitásokban, s ezek tanítványokban is, de hogy mennyire halad városunk e téren arról gyarló fogalmaink vannak. Néha fel-felbukkan egy-egy zenevirág, de nem tudjuk milyen fán termett? Hiszen fejlődése korában, mint bimbót nem is ismertük ? Pedig az ember érdeklődik a virág iránt hátsó bal lábára sánta volt, mert meglőtték/ első jobb lábát a köszvény húzta össze, bal szemére tiszta vak volt, a jobbon pedig öregségi hályog kezdődött. A szőre színe kopott volt, de azért az én első vadászatomhoz éppen alkalmas. Mellettem kullogott folyton, mint valami vén gyermekker- tésznő és vigyázott. Rémlátványoktól és egy garmada elejtett vad képzeletétől izgatottan töltött álmatlan éjszaka után, végre megvirradt a nagy nap, hogy pusztításom és vérszomjam némán mosolygó tanúja legyen. Négy órakor talpon álltam. Rám rakták a sok mindenféle vadász készletet, elemózsiát és egy csikóbőrös kulacsot, a mit a vadászat elodázhatlan, de legpraktikusabb fegyverének tartottam. Feltettem zergeszakállas tökfödőmet. mint vadászhoz illik. Még zöld mellényem is volt, még pedig úgy, hogy pikét mellényemet izgatottságomban az ujrafestett zsalukáderre akasztottam. Még egy korty a papra- morgóból, pár parula, fütty és minden szerencse- kívánás nélkül czomboltam kifelé régi esőköpönyegből készült kamáslikban. Mellettem kullogott sántán a „Mufli“ vihogva, lihegve, szőrehagyott csonka farkát kalinpálva zsirhagyta ikráimhoz. A nap, mint valami tányérrózsa teli arczczal vigyorgott rám, én meg a délibábon úgy elbámészkodtam, hogy észre sem is vettem, mikor a nádas láphoz értem. Két órai út után, felpakolva, akár egy dunavizes csacsi, jól esett pihenni. Jól esett reggeli után, a flintámat tettem harczképes állapotba, megtöltöttem, mikor a „Mufli“ olyant ugrott rajtam keresztül, hogy majd hanyattestem. No a jégen-
