Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-10-13 / 66. szám
kedő páríájok rendre utasításában: valóságos főkapitányi hatás kör; stb. Azért uraim! félre a mosolylyal és le a kalappal ily persona előtt, ki ennyi kiváltságos jogok letéteményese. Magam is akképen cselekedtem minden ily egyéniségnek mig az említésekor is mind addig, még nem sikerült az érdemes kastba bejutnom. Pedig az nem is ment ám oly könnyen mint, minő könyü dolognak azt az urak tartanák. Jártam fűhöz fához; kerestem protectiót országos képviselőtől kezdve az utolsó helyszerzöig s fáradságom sikertelen maradt, végig olvastam a „Neue Freue Presserétől a „Magyar Állam“ hirdetési rovatáig, minden hirdetést, sőt még saját költségemen a „Budapestet“ is minden nap meghozattam, nehogy valamely annonecot elmulasszak. S ez mind hiába! Már lemondtam minden reményemről, hogy valaha házmester lehessek, a midőn elborult egem felett a remény zöld ága újabb hajtásokat hozott. Egy „durchhaus“ háztulajdonoshoz lettem ajánlva házmesternek. Csendes házi otthonom már egy éj és egy nap nem láttam elkeseredésemben, midőn az örvendetes hir tudomásomra jutott, rohantam haza az örvendetes hírrel s Lilám feleségem, meg a família majd a bőréből bujt ki, midőn elmondám, hogy mi az újság. Tizenegy órakor kellett jelentkeznem a „Haus- herr“-nél s azért az öröm befejezései elől, melylyel drága életem párja fogadott, azzal tértem ki, hogy szelíd nyájas hangon arra kértem feleségem, hogy az öltözködéshez segítsen. Szalon kabát ünneplő lájbli és fehér manchétta diszité termetem — miként az egy leendő házmesterhez illik — s indulni készültem a bemutatáshoz ; már a kapu kijáratánál voltam midőn kezemre pillantottam és nagy megdöbbenésemre vettem észre, hogy hiányzik újamról a nagybátyámtól jussba kapott pecsét gyűrűm, (melyet múlt héten csaptam be a zálogházba, midőn a múltkor a tánczpróbára kellett a jegyeket megváltanom.) Bajnak baj biz' a mondok magamban, de ezen segítünk; ott a fiókomban a réz gyűrű, melyet a múlt hónapban vettem a fütyülős kalmártól, midőn '► apám előtt elakartam tussolni a családi ékszer hiányát, (akkor is francziát volt tanulni családi ékszerem) majd kisegíteni magam ezzelja bajból. Szaporán szivem Lilám ide azzal a gyűrűvel, no meg kréta és posztó is legyen kéznél, hogy a fényét vissza adhassam a ronda ékszernek, mely oly hamar fényét veszti. így ni! most már rendén van, no mert az ember még sem jelenhetik meg egy Durchhaus-sal biró háziúrnál házmesteri állást keresni a nélkül, hogy valami finomabb kinézése ne legyen. (íme a qualificatio!) No most gyerünk. Pá pá kizti hand Lilám a viszontlátásra édes, egy óra múlva virklieher házmester a váczi utczában. Megállj! Ördögadtát, most veszem észre, hogy az ezüst óralánczom is hiányzik, (a múltkor csaptam be a zálogházba mikor Irmuska a népünnepélyre készült, hogy az árán antrét válthassunk.) No de se baj! ott van az Irmuska óraláncza melyet a farsangi műkedvelő előadáskor vettem neki a bazárban mikor a herczegnő szerepét játszotta, igaz hogy már azóta az is megzöldült, de a kréta majd segít azon is. Ezzel is rendben lettem; igy teljesen ki stafirozva indultam kitűzött czélom felé. Megérkeztem oda s bejelentém magam egész illedelmesen; a bejövő szolgáló (még csak nem is inas) azonban tudtomra adta, hogy az úr csak egy fél óra múlva ér rá velem beszélni és addig" várakozzam itt a gangon. Téli 15 fokos hidegben (mert ennyi volt a betett Reomur hév mérőn melyhez szintén értek) egy fél óráig várakozni az embernek nem a legkellemesebb még akkor sem ha házmesternek megy magát ajanlani, s alapos kilátása van valóságos házmesterré lenni. De már ezen nem segíthettem s igy miután jobbat nem tehettem, számolni kezdettem jövendő bevételeimet. Három emeletes Durchhaus 150 lakóval, s legalább fele annyi szoba úrral, az kétszázhuszonöt külön álló család; ezeknek ha csak két harmad része marad is ki naponkint az 81 külön álló Spergeld köteles egyén, s igy a Spergeldet csak 5 krjával számítva a felénél, a kik 12 óráig és 10 krajával számítva a másik felénél akik 12 óra után jönnek haza: a Spergeld ki tesz naponkint 6 frt 10 krt. Havi fizetésem igaz hogy csak 25 frt lesz de . . . Halja maga, jöjjön be! hangzék e perczben egy ocsmány némber szava, ki szurtos piszkos kötényével az izzadságot törölgette arczárói, mi közben felém közelítve tetőtől talpig végig nézegetett. A fiskális úr hivatja magát menjen be, mond a konyha zsandár újólag, mi közben csodálkozva szól társához; Ebből se nézné ki az ember, hogy házmester akar lenni olyan fessen csípte ki magát . . . Beléptem a kijelölt szobába, hol egy nádszéken fiatal és egyszerűen öltözött úr előtte egy heverő garmeda írásba bagarászott. Elegensan hajtottam meg magam és „Van szerencsém jó napot kívánni“ köszöntém őt. Bejövetelemet nem látszott észre venni, de köszönésemre azonnal felüté fejét és amint megpillantott rögtön felém sietett. Mivel lehetek szolgálatára? Kérem én a házmesteri állást foglalnám el ezen, házban ha . . . Úgy? azt hittem, hogy egyéb járatban van. S ezzel vissza ült helyére. Néhány kérdést intézett hozzám, melyekie én a legokosabban iparkodtam felelni. Végig hallgatta beszédemet, mi alatt végig nézett rajtam, azután néhány perczig elgondolkozott s felém fordulva mondá: Barátom ön ezen házhoz házi úrnak is elegáns lenne, ily arany lánczal és gyűrűkkel, a házmester nagyon úri kinézésű, köszönöm fáradságát de én nekem házmesterre van szükségem s igy önt meg nem fogadhatom. A felelet rövid volt, de abból megértém, hogy minden szép reményeim tönkre vannak téve, szomorúan ballagtam haza. Nincs „gscheft“ mondok az előmbe jövő famíliának az ócska láncz és gyűrű lerontotta renomémat, mert nagy úrnak néztek benne s igy nem kellettem. A szomorú sikerű házmester nézés után teltek a napok és én mindig szorgalmasan olvastam az anon- ceokat, de minden siker nélkül. Nap nap után, tűnt el, s amint igy a semmit tevésben töltém időmet, egy ház kapujára kitűzött felirat magára vonta figyelmemet, melyen a következő feliratot olvastam; „Ezen ház szabad kézből bármely órán eladó.“ Gondolkodni kezdtem egy perczig, hátha e házat megvenném? De akkor jut eszembe, hogy „deficiente pecu, deficit omne nia.“ „A ki mer az nyer“, mondok, próbáljunk szerencsét. Alkuba bocsátkoztam, s az alku sikerült, megvettem a házat. Calculusom ez: veszek egy házat 2800 írtért hitelbe, ennek fizetem évi kamatát 6°/0 ével 144 frt, a ház után fizetek évi adót 68 frtot, háztatarozás 20 frt, összes kiadásom 222 frt, jövedelmem 2 lakótól (egyik fizet 60 frtot, másik 40 frt az én lakásom felér 140 frt) összes bevételem 240 frt. És igy financiaim az egyezség után rendezvén kisült, hogy most már sikerült legédesebb óhajtásom, mert házmester vagyok, még pedig a magam házmestere. ________Ifj. ülni. Helyi és vidéki hirek. * Érdekes előadás. Zimmermann hittérítő a múlt héten városunkban járt s Dél-Afrika viszonyairól, égaljáról és termesztményeiről a gymna- siumban érdekes előadást tartott. A Márk-térrel összeköttetésben áll a Piazetta, vagyis a kisebbik Márk-tér, mely Szent Márk templomától a tengerig nyúlik. A Piazetta déli szélén két gránit oszlop, az egyiknek tetején egy szárnyas oroszlán (a szabadság s hatalom jelképe) bronczból, a másikon Szent Tódor (Velencze régi védszentje) márványból készült szobra áll. A Márk-téren Szent Márk temploma előtt három magas árbocz áll vastalapzaton, melyeken a Velencze által meghódított Cyprus Kandia és Morea lobogói lobogtak. A Márk-tér és a Piazetta sarkán emelkedik a 911 —1591. évben épült 98"6 m. magas, négyszegű campanile (torony), melyről pompás kilátás nyílik a városra és környékére. Lenn csinos, kis elő-épitmény, a Logetta, van hozzá ragasztva, egy broncz és féldombormüvekkel gazdagon épített márványcsarnok. Figyelemre méltó a Márk-téren az 1493-ban épült s 1859-ben restaurált óratorony márványhomlokzattal és érdekes óraművel, melyen két vasember kalapácscsal kezében üti ki az órát és negyedeit. A 99 kath. templom közül leghíresebb a 976—1071. évek alatt byzantzi stylusban épült a 14. században góth pótépitésekkel ellátott közelebb restaurált Szent Márk templom, melyben a monda szerint Szent Márk evangélista hamvai nyugosznak. A templom remek főhomlozata öt széles bejáróval s arany alapon tarka mozaikkal az első pillanatra áhítattal tölti el a szemlélőt. E templom számos dogé temetkező helye 500 márvány oszloppal és művészi kivitelű érczajtókkal. Talapzata ó márvány mozaik. A főbejárat fölött látható az a négy aranyozott bronz antik ló, melyek állítólag előbb Nero, majd Traján diadal ivét disziték Rómában. Constantin császár vitette Konstantinápolyba a hyp- podromra, honnét e város meghódítása után VeLegjobb bort Pádua, Verona és Udine, legtöbbet Vicenza producál. A szarvasmarha és lótenyésztés a pompás alpesi legelők daczára nem igen virágzó, annál ki- terjedtebb a halászat a folyókon és tengeren egyaránt. A selyemtermelés évenkint 150000 kg. nyers selyemmel lepi meg a világot. Velencze egykori virágzó kereskedelmét Amerika felfedezése s az Afrika körüli keletindiai út feltalálása egykori nagyságának árnyává devalválta ; kedvező fekvésénél fogva azonban még bukásában is jelentékeny üzleti forgalmat mutat, mit előmozdít még mindig kitűnő kikötője, folyó s csatornarendszere s vasúti összeköttetése. A szárazföldi kereskedés Közép- s Nyugat- Európába irányul, mindenekelőtt északi Olaszországba, Tirolba, Tchweitzba s a B renne r-vas- uton át Délnémetországba. A parti kereskedés igen élénk az Adriai tenger mindkét partján fekvő kereskedő városokkal, sőt részben a Földközi tengermellékiekkel is. Legfontosabbak azonban keleti összeköttetései, melyekhez újabban a szuezi csatornán át a keletindiai is sorozható. Ezen kívül a tengeren Angol- és Franczia- országgal, Portugalliával, Hollandiával, Svéd és Norvégországgal folytat élénk kereskedést. Velenczét Európa egyik legszebb és legnevezetesebb városának tartják, ámbár nekem — megvallom még ha magamra zúdítom is nyilatkozatomért azon vádat, hogy hiányzik bennem a mű- történelmi emlékek iránti kegyelet, — úgy tűnt fel az egész, mint valami roskadozó muzeum, melyet csak azért nem restaurál a nemzet, mert düledező falain van megörökitve minden művészete, mely még mindig keresetfortásul szolgál, de ha falai újakkal cseréltetnek fel, vége lesz minden mübe- csének és megszűnik a nép kereset forrása. A lagúnákon fekszik 4 km. távolságra a szárazföldtől, melylyel az 1845-dik évben befejezett laguna hid köti össze; 3 nagyobb s 117 kisebb szigeten épült, melyet 157 csatorna választ el egymástól s 380 jobbára kőhíd vagy magas lépcsőzet köt össze. A város 12 km. körületü háromszöget képez s hat kerületre oszlik; San Marco, Castello, Canal- reggio, Dorsoduro, San Paolo és Giudecca szigetére. Csatornái közül kiemelendő a Grande canale (nagy csatorna), mely 3470 m. hosszú, 45—72 m. széles s délkeletről északnyugatra festői kettős kanyarulattal kigyózik át a városon, s a Giudecca csatorna, mely a város főtömegétöl a déli kisrészt elkülöníti. A csatornák a főutczákat helyettesítik, melyek Velenczében teljesen hiányzanak, mert azt az 1900 szűk sikátort, melyeken a velenczei nép kénytelen bujkálni, európai ember utczának nem nevezheti. Hidai közül megemlíthető az 1588—91. évben épült Ponte Rialto, mely 47 m. hosszú, 22 m. széles, 27 méter feszületü egyetlen márványivből áll, mely 9 5 m. magas s apró boltocskák által két szűk átjáróra és egy szélesebb középátjáróra oszlik, s a már fentebb is említett 222 ives vasúti hid két hídfővel. A forgalmat gondolok és bárkák közvetítik. Ezeken viszik a menyasszonyt esküvőre, ezeken kisérik ki a halottat a temetőbe, ezeken tesz sétát az ur körül a városban, ezeken hordják az élelmi szereket s a lagunás házak szemetjét egyaránt. A házak a szilárdabb agyagtalajba 3—9 m. mélységre leérő tölgyczölöpökre épitvék. A város 41 piacza közül egyedül a Márk-tere érdemli meg ezt a nevet, mely hosszas négyszöget képez pompás épületek által szegélyezve s márványlapokkal kikövezve, hol az idegenek a velenczeik galambjait tenyereikről etethetik.
