Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-10-13 / 66. szám
avagy egyenest a fogyasztók kizsákmányolására irányulna. Ebből láthatjuk, hogy mennyire nélkülözhetlen a kereskedelem fejlesztésére a kereskedői pályára lépőknek már zsenge korukban szakmájukhoz okvetlen megkivántató oktatásuk, hogy alkalmuk legyen mindazt mire az életben nekik mint kereskedőknek szükégük leend elsajátítani s egyidejűleg megismerjék a speculátió törvényeit is. Örömmel értesültünk, hogy a városunkban fennálló ipariskolai bizottság belátván e nagy fontosságú intézmény szükségességét s legutóbbi ülésében kimondotta, az alsóbb fokú kereskedelmi iskolának nem ugyan önállóan, hanem az iparos tanon- czok részére már felállított ipariskolával kapcsolatos felállítását, úgy hogy ezen iskolában a kereskedő tafnonczok szorosan a szakmájukhoz mért oktatásban részesüljenek; ezen üdvös intézkedéséért a bizottságnak városunk kereskedői köszönettel és elismeréssel, kereskedő tanonczaik pedig halaval tartoznak. Lesz tehát törvényes alapon nyugvó kereskedelmi iskolánk s igy nyugodtan nézhetnek azon szülők, gyermekeik jövője elé, kik gyermekeiket a kereskedelmi pályára szánva városunkban nyernek részükre alkalmaztatást, mert büszkék leszünk arra, hogy jövőre az ily tanonczok elméleti és gyakorlati készültséggel léphetnek a nagy világ színpadára. D ____V.............. Kosdi levél. Alig vártam már, hogy eljőjön valahara szent Mihály napja; azon egyszerű oknál fogva, hogy Jánosom legalább este hamarabb czimbál három verset el rajtam, miután a déli harangszót úgyis délután cselekszi szokás szerint. Szóval oda lyukad ki a dolog, korábban bújhatunk be ágyainkba, mi fontos ilyen gödhös ifiuraknál, mint a hogy mi most vagyunk megáldva a divatos kórnemmel, t. i. a „szagláló érzéki szerv belső sávos nyakhártyáinak tömörülés okozta lobos hurutjában“ szenvedvén, vagyis mint kulinárisán mondják náthások vagyunk. És ez csakugyan Mihály napi kellemesen kellemetlen emlék. A dolog pedig úgy történt, hogy kupaktanácsunk a casinóban kiókumlálta, miszerint legtöbb Mihály, Miska, Misa, Misi Pen- czen van, ergo oda kell beállítanunk névestélyt köszönteni, vagy mint a doktorunk mondja egy jól kitalált potya estebédet végig csemegézni. Nagyszerű mulatság is volt ám, mert a csővári banda húzta, a pintérné a tapsifüleseket nyúzta a segéd a bort okuláréja segélyével megszakadásig húzta, doktorunk éjfélelőtti mámorában a menyecskék szivét kúszta, a rektor a poharakat zúzta, egyik másikunk akaratlanul a sarat csúszta, a csöndes bankót elhúzta, pár hölgyecske fitos orrát felhúzta, A „Yáczi Hírlap“ tárczája. Az életből. Dalolt, dalolt . . . Dalolt, dalolt a dalnok ifjú Örök tavaszról, boldogságnál, Ligetről, ahol örök a nyár S pálmái zöldje le nem sárgul. Dala oly bájos, oly igéző, Festett világa oly isteni ; De mindhiába — a szegénynek Belé sem szabad tekinteni ! Árva gyermek. Árva gyermek oly parányi, Gügyögő, kis szelid angyal; Édes anyját betakarták Nyirkos, hideg síri hanttal. Elbarangol lepke után Betéved a temetőbe — Öntudatlan koszorút köt Jó anyjának keresztjére. „Egy valaki.“ Zúg a zene, habzik a bor, Lakodalmat ülnek ott benn. A mennyasszony olyan sápadt Hogy mi baja? tudj’ az Isten. Künn a kertben egy valaki Búslakodik egymagába . . . Nemsokára két sír tárul Temetődomb oldalába. Doktor Fercncz. papocskánk pedig a képzeleti boldogságot úszta. Vigan voltunk szeretett jegyző barátunknál az egész környékből, csupa ismerős és dühös tánczos. Mindenből bőven jutott, csak az előzékenység és szeretetreméltóságnak nem volt vége hossza, de az ott a házirendhez tartozik. Kár, hogy hajnal felé a nagy eső daczára kivilágítást kellett látnunk a távolból, amennyiben akkor égett le i ereskén mintegy ezer forint értékű takarmánya Szontágh Pál ő nagyméltóságának. A mulatságnak kedélyes folytatása volt útközt és itthon is. Károlyunk annyira megszerelemitta- sodott kis fitos orrú ideáljának kék szemeitől, hogy a boldogság szárnyain vélt repülni, mikor az Avis és Bandi sáros szekerén végig röpítette az egész falun ; nem törődve a kocsi tartalmának és színének elvesztésével. Méltán osztozott vele e kéjes kirándulásban helybeli karmesterünk és rákunk. Igaz még be sem mutattam rákunkat. Hát kérem mikor ezek a nagy esők voltak, hogy szinte dörgött és villámlott, csak úgy dőlt a viz. Egy ilyen hullámzó áradat sodort Déjtárról hozzánk egy longinus sóló rákot, persze a nagy úszástól oly sápadtan, hogy még talán ha megfőznék sem pirosodnék ki. Ollója is van, de csak egy, használja ha papirost vágni megy. Egész természete olyan mint a kollégáié, szereti a húst meg a folyadékossat, csak a járásuk nem hasonló. Ez a mi kedves rákunk, irigylendőén kapós, de nem csuda kántorbőjt volt, akkor meg bőjtöset kell élvezni. Mérgelődik is rája a flastrom ragasztó doktorunk, hogy a leányoknál kiütötte a nyeregből s most az öreg gárdához kell szegődnie, mert tetszik tudni, ilyen is van nálunk. Legboldogabb ember mégis közöttünk Andris öcsém Mátéja. Van neki, van neki, van egy cseppentett kis kopasz bosnyák Esztikéje, kacsintgató felesége, meg egy pörölő apósa, no de ez nem sokat numerái, mert ő húzza ki mindig a rövidebbet. Azután jó gyerek is Máténk, szeret enni, inni, porolni, durczáskodni, minden lében kanál lenni, de a mellett tud jó gazda lenni, meg máséból szives házi úr. Épen róla beszéltünk Andris öcsémmel a szokott quaterka mellett, mikor kalapját hetykén megemelve, oda áll elém. Kezet fogunk. Hirharang úr azt hiszi; hogy én hiszem, hogy maga hiszi; hogy én hiszem, hogy maga hiszi, hogy én hiszem ? Mit ugyan ? Hogy a csütörtöki vadászok valamit lőni fognak? En bizony nem hiszem, mert soha se hoznak haza semmit, mint üres elemózsiás tarisznyát, meg üres kulacsokat. Bizony Mátékám ilyen üres az én szivem is, hogy olyan hosszú távoliét után, akár mennyire is turkáltam a „Soroksári estilap“ hymen híreit, mégsem találtam meg kedves kis Vilmácskánk eljegyzési hírét, Tarjáni Burnót István tintakotyvasztó édes öcsém nagy örömére Ráczkevéről. Persze konvencziós kérő nem kellett, A párisi kirándulás. VIII. Velencze hajdan köztársaság Felső-Olaszor- szágban, mely legnagyobb virágzó korában Velencze városán kívül magában foglalta Olaszországnak a város közelében eső részeit, továbbá Istriát, Dalmatia legnagyobb részét, Szlavónia egy részét, valamint ideiglenesen Görögország egy részét, Cyp- rust, Kandiát és az ioni szigeteket, összesen mintegy 8 millió különféle nyelvű és nemzetiségű lakossal. A későbbi Velencze korona-tartomány, az egykori lombard-velenczei királyság keleti része, magában foglalta a hajdani köztársaság legnagyobb részét az Olaszországon kívül eső tartományok kivételével és a jelenlegi velenczei tartománynak felelt meg, mely magában foglalja a következő nyolcz tartományt: Belluno, Pádua, Rovigo, Treviso, Udine, Velencze, Verona és Vicenza, összesen 23464 km.2 területen 2.642,807 lakossal. Északi részi hegyes, északnyugaton a tridenti alpesek terülnek el, melyeknek legmagasabb csúcsa a 2050 meter magas Baldo hegy. Ezekből, valamint az északon kifejlődő karni alpesekből hegyágak nyúlnak délre a velenczei síkságra, melyek kadori és velenczei alpereseknek neveztetnek. Partjait mintegy 170 km. hoszszuságban az adriai tenger mossa, számos mocsarat és tavat képezve, melyeken át hajózható csatornák mennek keresztül. Ezek az úgynevezett lagúnák, melyeket részben homok-zátonyok (lidi) választanak el a nyílt tengertől. A zátonyokat marazzik (négyszegű már- vány-koczkákkal megerősített 10 m. magas és 15 m. széles falgátak) melyek a tengerpart hosszában 5% km. hosszúságban húzódnak el, védik a tenger hullámai ellen. A marazzikhoz csatlakoznak délen a chioggiai most én, mint fogadott násznagy üres asztalnál ku- - ruttyoljak. Már ez bosszantó, ez vért kíván! hogy vérszomjamat a sok kikosarazásért némileg Andris - öcsém praeparált fröcscseivel ellensúlyozzam, háti elmentem a kis dédunoka; „a szememvilága, üdvöm f essentiája, a nagymama boldogsága, a ház nyikorgó szentje, tyúkszemeimet taposó életbalzsamom“ stb. himlőoltására, mit — nagy feneket kerítve ----Aesculápunk eszközölt. Láttam tehát vért és . . . és f . . . szomjamat éppen oltani akarom, hát csak nya- - kon ölel hátulról, egy szokatlan kézjárás, ki lehet 1 az? ismeretlen? Mert én mindenféle kézjárást ismerek a környékből; még a nyálas csókzápor sem' ismerteié meg hirtelen az osztogatóját. Mikor vé- • gig nyalt-falt köhögött, sirt, óbégatott örömében i hát elibém tápászkodik Király Panna Rácz-Almás- ról az én sokszor megkobozott kedves dadám. Vén n asszony biz az már, de szemrevaló. Elhozta a nekem szánt állatkerti sorsjegyek és török kávé pörkölő részvénytársaság szelvényeit „melle emlékéül“. .' A viszontlátás nagy örömét nehány üveg csörögi- - vei rendbe hozam, kérdésemre elmondta gyerek fi koromat. Mielőtt azonban e kedves lapunknak, végleg Isten hozzádot mondanék környékünk egyeseinek fi örömére, hat alkalmilag hattyúdalomul el fogom rí mesélni, hogy tulajdonképen hogy lett belőlem Hirharang. Hogy lettem én házmester. Hiába mosolyognak édes uraim! Nem olyan rr könyü dolog ám házmesterré lenni. Ámbár a quali- -i ficatiónális törvényben nincsen szó róla, minő ké- -é pesités a kelléke egy házmesternek; valóságos ?.( házmester az ember qualificatió nélkül nem lehet. ,J Mert hát kérem házmester is többféle van ám. .n Van igazi házmester és vice házmester. Igaz ugyan, hogy a vice házmester még nem j m úr, mert ez csak a valóságos házmester audiátja, .£ hanem a valóságos házmester az ám már úr a szó ö. legszorosabb értelmében. Jussa van egy valóságos házmesternek, — ott, ,1 a hol azzal megbízzák, — a házbéreket felszedni, fii s ha a kellő óvatosság nem gyakoroltatik, azokat Jf zsebre vágni s utólagos jóvá hagyás . . . akarom m mondani büntetés terhe mellett el is költeni. Kiváltságos joga a házmesternek a kapu pénz sí szedés s igy ő a ház financz-minisztere; a házban ni perlekedő lakók igazság-szolgáltatásának legfőbb d< fóruma; ezért ő a justicz-minister hatáskörével is ai bir és végre az ő hatalma a házban rendetlen- -n apró gátak, hol az adriai tengeren hires chioggiai ia halászok tanyáznak. Eőfolyói: a Pó, mely mitegy 130 kmnyire Ferrara tartomány felől a határt képezi és a Tirolból Iö> jövő Ecs az Agnoval vagy Frassinával, továbbá a £ Bachiglione, a Brenta, a Sile, Piave, Livenza és a Tagliamento. A hegyek és mocsarak mintegy ötödrészét tér- -u méketlenné teszik a talajnak. Annál termékenyebb azonban a Pó környéke s a gyönyörű kék-vizű üs Garda tó vidéke, honnét elragadó kilátás nyílik a ß schweitzi havasokra. Az északi hegységeket nagy erdőségek borit- -li ják. Emlős vadállat kevés van, de annál több a vizi isi szárnyas, főleg a vadkacsa; a tenger pedig a halak jlß legkülönfélébb fajaival van tele. Nagyon gazdag a talaj mészkőben, krétában, <nf gipszben és márványfajokban, agyag és porczellán nA földben és homokkőben; ellenben érczből csak jíb Agordo mellett némi réz és Auronzónál ólom rric fordul elő. Kőszén, tőzeg és kén nagy mennyiségben található. A velenczei kiejtés, mely a Mincioig terjed, vbe kellemes hangzású és kifejlettebb, mint bármely y;'; más tájszólás; irodalmi nyelvül azonban az olaszok jfo mégis a flórenczit fogadták el. A földmivelést itt nem űzik oly nagyban, mint Lombardia jóval szorgalmasabb s kitartóbb népe ; a kerti gazdálkodás is csak a nagyobb városok környékén virágzik. A gyümölcs- és szőllőtermelés igen jövedelmező. Az olajfák leginkább Verona r.,; és Vicenza tartományokban vannak elterjedve. Az eperfákat azonban a selyemtenyésztés érdekében mindenütt egyformán ápolják: ezekkel vannak a kertek s szántóföldek barázdái beültetve, s ezekre kúsznak fel a magvasra nevelt szőlővesszők, melyek az olasz borokat termik.
