Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-09-29 / 64. szám
t •I kát s szállóernyőjével ereszkedett le a felhők között ! lebegő léggömb trapézéről. Sokan bámulták pro- dukcziót, melyeket a legnagyobb biztossággal végzett. Azóta Leroux sok földet bejárt s most Révaiban szintén a szállóernyőt mutatta be. Első felszállása a rendes sikerrel végződött, a második felszállás azonban végzetessé vált a szerencsétlen léghajósra. Ugylátszik, nem jól választotta meg a helyet a leszállásra, szállóernyőjét akkor kapcsolta le a léghajóról, mikor épen a tenger fölött lebegett, Leroux szállóernyőjével együtt a tengerbe zuhant, ( lezuhanáskor az ernyő vászna megrepedt s Leroux belefulladt a tengerbe. * Törvényszéki hir. Tőr in esi András 62 éves jobb módú kosdi gazda állott törvényt f. hó 27-én a pestvidéki kir. törvényszék előtt, melyre tanukul i városunkból is többen megvoltak idézve. Tőrincsi 1888. decz. 29-én d. u. 5 óra tájban ittas állapotban ballagott haza felé, közben a kocsiút barátságos sarában néhányszor meg is hemperegvén. A vasúti átjáróhoz érvén Szabó sorompóőrrel összeszólalkozott, amiért Szabótól amúgy hirtelenében egy pár pofont is kapott, a mit Tőrincsi uram annyira zokon vett, hogy sehogy sem akart addig a pálya testről távozni. — bár két vonat is közeledett, — mig meg nem magyarázta neki Szabó, hogy tulajdonképen miért is ütötte pofon. Szabó végre rendőrért üzent és Tőrincsit letartóztatta. Tőrincsit a pestvidéki törvényszék a btk. 165. §.-ba ütköző hatóság elleni erőszak miatt helyezte vád alá; a végtárgyaláson azonban bebizonyodván, hogy holt részeg volt, a 76. §. alapján e vád és követ- [ kezményeinek terhe alul felmentette és a kbtk. 84. §.-ába ütköző közrend elleni kihágásban mondotta l ki vétkesnek, miért 20 frt pénzbüntetésre Ítélte. „Magyar Közmondások könyve“ czimü terjedelmes munkán dolgozik Sirisaka Andor pécsi tanitó, kinek neve „A babonáról“ szóló jeles népkönyvének megjelenése óta nem ismeretlen. Szerző — mint ő azt velünk tudatja — eddig körülbelül 7000 válogatott magyar közmondást és példabeszédet gyűjtött össze, betűrendben csoportosítva és rövid magyarázatokkal kisérve azokat. Hogy müve lehetőleg az összes magyar közmondásokat foglalja magában, az ország több vidékére irt egyebekhez magán leveleket. Eddig több mint százan [ küldtek be hozzá az illető vidékről gyűjtött magyar közmondásokat. Ez alkalommal pedig mind- ; azokat, kik bármi oknál fogva levélileg ez ügyben föl nem kerestettek, fölkéri — legkivált a vidéki papságot és tanítókat — hogy az irodalom érde- t kében minél többen legyenek segítségére munkájánál. Küldjék be hozzá a vidékükün ismert s főleg a nép ajkáról ellesett magyar közmondásokat, lehetőleg legrövidebb magyarázatokkal és legkésőbb f. évi október 31-ig. A kik több oly közmondást küldenek be, melyek eddig szerző kéziratában nincsenek meg, azok tisztelet-példányt kapnak s i az összes munkatársak nevei, társadalmi állásuk s hajóhadat s 1380-ban fegyverletételre kény szeritette a szárazföldi sereget, Genuát is legyőzte s a turini békekötésben tengeri hatalmának elismerésére kény- 3 szeritette. A Genuával kötött béke után legboldogabb korszaka nyílt meg Velencze történetének. Vicenza, Verona, Bassano, Feltre, Belluno, Padua, Friaul, Brescia, Bergamo, Cremona, Zante és Kefalonia szigetek Velencze uralma alá kerültek, és 1489-ben Cyprus szigetét is megnyerte. Ipar- és kereskedelem virágzott, az adó csekély r volt, de a zavartalan jólét, melyben, a Velenczeiek teljesen elszoktak a fegyverviseléstől, s kizárólag jól fizetett zsoldos seregeik hűségére támaszkodtak, csak hamar ágyat vetett az erkölcsök romlottságának, és tért nyitott annak, hogy a pénz korlátlan uralomra jusson az állam és társadalom minden in- í tézményeiben. A keletindiai tengeri út feltalálása következtében Velencze elvesztette keletindiai kereskedését s az ozmánok Konstantinápoly meghódítása után elragadtak tőle mindent, a mivel a szigettengeren > és Moreán birt. Velencze ezért olaszországi birtokainak kiterjesztése által keresett kárpótlást, és aratott is nagy sikereket, de sértő dölyfével felidézte a cambrai ligát a pápa, a német császár, a franczia királyok és Arragonia közt, melynek egyedüli czélja az volt, hogy a büszke Velencze hatalma megsemmisittessék. Később az Ozmánok ellen folytatott háborúk alatt egyik szigetét a másik után vesztette el, mig végre 1781-ben kénytelen volt lemondani arról, hogy tovább is részt vegyen a világ kereskedelemben. lakóhelyük a mü végén betűrendben ki fognak nyomatni. Nagy köszönettel veszi továbbá a mü szerző-kiadója, ha valaki e tárgyához hasznavehető kutforrásokat nevez meg s küld be hozzá ideiglenes használatra. Ez ideig Szirmay, Erdélyi, Wigand- Czanyuga és Szvorényi ide tartozó müvei vannak birtokában. A mü kéziratát egy jeles akadémikusunk fogja átvizsgálni s az előszót egy tehetséges nyelvészünk írja hozzá. A könyv terjedelme 18—20 ivre (288—320 oldal) rúg föl s előfizetési ára 1 írtban állapíttatott meg, mi épen nem mondható magas árnak, tekintetbe véve azt, hogy ily fajtájú irodalmi termék iránt csak igen kevesen érdeklődnek. Sirisaka leginkább a középiskolai tanárok közül a nyelvszakkal foglalkozókra, a népirodalom munkásaira, továbbá a papság és törekvő kartársainak pártfogására számit. A „Magyar Közmondások Könyve“ legkésőbb 1890. január első felében hagyja el a sajtót s az előfizetőknek bérmentve és az előre nem fizető megrendelőknek utánvéttel fog szétküldetni. Az esetleg megmaradt példányok bolti ára 1 frt 50 kr. lesz. Tekintve a szerző által kitűzött s kétség kívül el is érendő szép és nemes czélt, az irodalom érdekében készséggel adtunk helyet e megkeresésnek s kívánjuk, hogy mindazok, kiknek úgy szellemi támogatására, mint anyagi pártfogására számit a szerző, minél előbb küldjék be hozzá kézirataikat, illetve előfizetéseiket. Gyűjtők 5 előfizető után a hatodik példányt ingyen kapják. A kéziratok és előfizetési pénzek ily czim alatt küldendők : Sirisaka Andor, tanitó, Pécsett. * Az „Eredeti Magyar Daltár“ magyar zeneszerzők eredeti műveinek havi füzetekben megjelenő gyűjteményéből vettük a Ill-ik évfolyam 6. és 7-ik füzetét, szerkeszti és kiadja Hoós János Déván. A füzet rendkívül gazdag, a mennyiben tartalmaz 13 dalt zongorára és énekre, továbbá 15 egyes és többszólamú gyermekdalt Pósa Lajos, Hetyey Gábor és Rudnyánszki Gyula jeles gyer- mekversirók költeményeire. A zongorára írott dalok szövegei szintén jeles íróink költeményeiből valók. Ott találjuk Vörösmarty, Petőfy, Tóth Ede, Endrődy Sándor, Jakab Ödön stb. jeleseink költeményeit megzenésítve s a többek közt Endrődi Sándornak „Megállva a mádi malom kereke“ kezdetű hangulatteljes szép népballadáját Hoós János által megzenésítve. Az „Eredeti M. Daltár“ kiváló gondot fordít a dalok szövegeire is; arra törekedvén, hogy az utczai nótákat, a melyeknek többnyire erkölcsrontó, trágár szövegei vannak, leszorítsa a térről s a komolyabb irányú, művészileg kidolgozott dalok, a melyek szó-költészetünkkel inkább összeegyezhetők, mint az idegen zamatu csárdások, honosuljanak meg salonjainkban. Jejen füzettel 2-ik félévébe lépett, a melyre 3 írtjával uj előfizetést hirdet. Előfizethetni bármely könyv- kereskedés utján, valamint a szerkesztőségnél Déván (Hunyadmegye). = A 30.000 példányban megjelenő »Budapest« czimű képes politikai napilap, — mely immár XlII-ik évfolyamát futja, A franczia forradalom után Olaszországon végig tombolt viharokban tanúsított megbizhatlan ingadozó magatartatása teljes megsemmisülését idézte elő. Midőn 1797-ben Napoleon hadat üzent a köztársaságnak, azzal igyekezett a győzőt kiegesz- telni, hogy a nagy tanács lemondott az arisztokra- tia átörökölhető jogairól, letette a souveranitást s átadta azt a népnek, miáltal az arisztokrata alkotmány 1400 éves fenállása után democratává alakult át; az utolsó dogé Manin Lajos 1797. május 12-dikén maga is leköszönt. Napoleon azonban nem érte be azzal, hogy Velencze önként megbarátkozott a franczia forradalom következtében sok helyütt megváltozott viszonyokkal, május 16-dikán 3000 franczia vonult be Velenczébe, melybe még ellenséges csapat soha sem tette be a lábát, ő maga szervezte democra- ticus elvek szerint a 60 tagú ideiglenes kormányt és hogy a régi nagy tanács tagjai soha még ne is hivatkozhassanak kiváltságos állásukra, junius 4-én a felállított szabadságfa alatt az aranykönyvet elégettette. És hogy Velenczét annál inkább megalázza, szt. Márk templomáról levétette a négy bronz lovat, Velencze régi büszkeségét, és Párisba vitette, hogy ott hirdessék a franczia fegyverek dicsőségét. Az 1814-diki párisi békekötés alkalmával Velencze összes területével együtt ausztriai birtok lett, mely az egészet a lombard-velenczei királyságban egyesítette. Ugyanekkor a négy bronz ló is melyekről ma a velenczei ciceronek azt tanítják, hogy egy ízben Napoleon ellopta, visszakerült Velenczébe. — évről-évre nagyobb elterjedésnek örvend. Ma már annyi példányban jelenik meg, hogy két ioUició»(-gépeu nyomják, a mi hírlapirodalmunkban valóban páratlanul álló eset. A »Budapest« e szokatlan elterjedését egyrészt határozott nemzeties független irányának és kitűnő tudósításainak, másrészt pedig eredeti rajzok után készült képeinek köszönheti. A »Budapest«, — nem csinálva két kulacsos politikát, mint az mai napság már a hírlapirodalomban is szokásos, — nyíltan és kitartóan Magyarország teljes állami függetlensége és ön- állósága mellett küzd. Azt akarja, hogy legyen önálló vámterületünk, nemzeti hadseregünk, saját bankunk, külön külképviseletünk; szóval odatörekszik, hogy hazánk minden idegen beavatkozástól menten saját maga intézhesse államügyeit. S e törekvésében politikai életünknek olyan kitűnőségei támogatják, mint Irányi Dániel, Ugrón Gábor, Madarász József, Thaly Kálmán, Polónyi Géza, Tors Kálmán, Petrich Ferencz, Lukács Gyula, Orbán Balázs, Tóth Ernő, Enyedi Lukács, Mezei Ernő stb., kiktől ismételten hozott már a »Budapest« nagyérdekű közleményeket, s a kiknek ígéretét birja a szerkesztőség, hogy a lapot szellemileg továbbra is támogatni fogják. De a »Budapest« nyíltan bevallott politikai irányának szilárd és következetes megtartása mellett arra is kiváló gondot fordít, hogy olvasói úgy a hazai, mint a külföldi nevezetesebb eseményekről gyors és megbízható értesülést nyerjenek. E végből olyan levelezői kart szervezett, a minő egy lapnak sincs. Csak itt az országban 354 rendes levelezője van a »Budapest«-nek. E mellett állandó tudósítókat tart Pécsben, Belgrádban, Bukarestben, Berlinben, Konstantinápolyban, Parisban, Pétervárott, Rómában, Szófiában. Zágrábban és Ncw-Yorkban. A párisi kiállításra külön állandó tudósitót és rajzolót küldött a »Budapest.« — Turinban, Kossuth Lajos nagy hazánkfia külön is fogadta ez év nyarán a »Budapest« rajzolóját, kitől több eredeti rajz vár megjelenésre. — A szórakoztató olvasmányokra szintén nagy súlyt helyez a »Budapest.« —Tárcarovata élénk és változatos; a mit eléggé igazol az is, hogy a közelmúltban irodalmunk majd mindegyik jelese felkereste dolgozataival a »Budapest«-et. — Költeményeket hozott: Ábrányi Emiltől, Bartók Lajostól, Illyés Bálinttól, Inczédi Lászlótól, Kiss Józseftől, Komócsy Józseftől, Kisteleki Edétől, Koroda Páltól, Key Ferencztöl, Luby Sándortól, Pósa Lajostól, Petri Mórtól, Reviczky Gyulától, Várady Antaltól stb. —Tárczákat Írtak: Ábrái Károly, Bródy Sándor. Degré Alajos, Erdélyi Gyula, Haller József gr., Murai Károly, Porzsolt Kálmán, Sebük Zsigmond, Sziklay János, Tolnai Lajos, Vay Sándor gr., stb. Regényeire hasonlókép mindig kiváló gondot fordít a »Budapest « arra törekedvén, hogy ne csak érdekfeszitők, hanem irodalmi színvonalon állók is legyenek, a mire nézve különben elég kezességet nyújtanak állandó regényírói, u. m. V. Gaál Karolina, Murat Károly, Mártonffy Frigyes, Sziklay János, Mátrai B. Béla, Tolnai Lajos, stb. Ezek mellett a »Budapest« folyvást három regényt közöl egyszerre, sőt midőn közlendőinek anyaga megengedi' négy regényt is közöl, mint azt a nyár folyamán is tette. — Ezeken kívül, »Uj Budapest« czim alatt vasárnaponként hurno- risztikus hetimelléklet csatoltatik a főlaphoz egészen ingyen. E humorisztikus melléklet kifigurázza a politikai és társadalmi élet ferdeségeit, hoz jóízű adomákat, tréfás megjegyzéseket; végül pedig minden héten egy-egy talányt közöl, a melynek megfejtői között értékes jutalomkönyveket sorsol ki. — Ha még tudjuk, hogy e lap »Kis Gazda« rovata úgy a mezőgazdaságra, mint az iparügyekre kiváló gondot fordít, s a közgazdaságot, — a többi lapoktól eltérőleg — akként kezeli, hogy az bárki által könnyen megértessék; úgy bátran elmondhatjuk, hogy a »Budapest« -- mely tényleg a legolcsóbb lap hazánkban — minden tekintetben alkalmatos arra, hogy minden magyar család állandó látogatója, házibarátja legyen. Előfizetési ára egy hóra csak I irl, negyedévre 3 Irt, félévre 6 frt, egy évre 13 frt. — A »Budapest« előfizetői még a következő kedvezményben részesülnek : Aki egész évre előfizet s az előfizetési összeget (13 frt) egyszerre küldi be, az a »Budapest« Nagy Képes Naptárát ingyen, aki fél évre előfizet s az előfizetési összeget (6 frt) egy szerre küldi be, az a »Budapest« Kis Képes naptárát ingyen vagy a Nagy Képes Naptárt 40 krért, aki negyedévre fizet elő s az előfizetési összeget (3 frt) egyszerre küldi be; az a »Kis Képes Mese naptárt« ingyen vagy a Nagy Naptárt 50 krért, vagy a Kis Naptárt 35 kr. kedvezményes ár mellett fogja kapni. — Mutatványszámokkal bárkinek ingyen szolgál a »Budapest« kiadóhivatala. IV. kér., Sarkan- tyús-uteza 3. sz. a. = A »Kis Aljság« hazánk legolcsóbb politikailag független néplapja — Jelszava: »IVépjólét és független Magyarország !« Van benne jó vezérczikk, a legfontosabb politikai hírek, érdekes helyi és vidéki közlemények a legkimeritőbb tudósításban, 2 érdekfeszitő regény, stb. Előfizetési árak: 1 hóra 75 kr., egy negyed évre 3 frt 35 kr., egy fél évre 4 frt 50 kr. — Mutatványszámokat ingyen küld a »Kis Újság« kiadóhivatala, Budapest, IV. kér., Sarkantyús-utcza 3. szám. Dr. Csányi János felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos. Az 1847-diki reformtörekvések Velenczében is lelkes viszhangra találtak; és talán ennek tulajdonítandó az is, hogy szabadságharczunk ideje alatt az olaszok a magyarokkal rokonszenveztek. Manin Dániel ügyvéd és Tomaseo kérvényeket adtak be a kormányhoz a közigazgatas reformja iránt, ami miatt elfogattak és 1848. január 18-án kihirdettetett az ostrom állapot, mely alatt Bresciában, Llaynaunak a bresciai hiénának elég alkalma volt begyakorolni magát a szabadságért lelkesedőkön elkövetett durva vérengzésben, hogy érdemet szerezzen arra, hogy hóhér mesterségét Magyarországon is folytathassa. Mindamellett ismételve fordultak elő összeütközések a nép s a katonaság között, marcz. 22-en pedig talán a magyarországi eseményeken föllelkesülve, elfoglalta a nép a fegyvertárt s gróf Zichy városi kormányzót formális egyezség kötésére kényszeritette. Egyideüleg ideiglenes kormányt állitván fel marczius 23-dikán ünnepélyesen kikiáltotta a „San Marco köztársaságot,“ melynek élére Manint tette miniszterelnökül; 1849. évi augusztus 30-dikán azonban Radeczky bevonult Velenczebe, mely aztan a hires königratzi csatáig osztrák uralom alatt maradt, mikor a nép egyhangúlag az Olaszországhoz leendő csatlakozásra szavazván örökre elszakadt a gyűlölt Ausztriától, hogy meghódoljon az ünnepélyesen bevonuló olasz királynak, Victoi Immánuelnek. (Folytatása következik.)
