Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-09-29 / 64. szám

Bizony ! Régen volt az már, mikor zajos élethez zokott vök s-tulajdonosaink utolszor kedvükre restaurálhattak.

Még az utolsó maradékát is az igazi választásoknak : magát a követválasztást is régi jó hirne- vének csúfjává tette a kormány. Öt esztendőben csak egyszer pezsdülhet fel az ősi magyar vér. És akkor is csak alig jut ideje arra, hogy forrásba jöhessen !

Hát már joga sincs arra a magyarnak, hogy hetekig ne tegyen egyebet, mint azt, hogy részt vegyen mindennap a haza érdekében egymásért áldozatul hozott czimboracsőditő hosszú nagy ivá- sokban ?

Annyi nemzetrontó építkezés fejében e jogunkat is eladta az átkozott kormány? Vagy talán a sok pörköltes üstöt, pográcsot mind elconfiscálta, mint hadjárat végeztével a győztes ellenség elszedi az elnyomottak fegyvereit ?

Nem! Ha mindent feladunk, de a jogunkat, hogy borivás nélkül meg nem eshetik restauratio, mig magyar él, fel nem adjuk soha!

»Mért volnánk szavazók, ha mi is, mint kontrabujensek, »Úgy traktálódnánk ? Nem, nem ; mi nagyon betanultuk »Szent András micsodás traktát ada a szavazónak: »Tisztujitáskor reggel pálinka csöbörrel,

»Délben hús, bor elég, ugyanaz vacsorára dulásig »S legkevesebb három huszas egy szavazóra naponként.

Amint lépésről lépésre közelge a terminus, mely hogy közbe legyen mondva, úgy meglepett, mint mikor télen az embert frissen húzott hideg vízzel jól nyakon öntik, mert biz1 az, hogy kurtarövid volt, a vármegye alispánja is beláthatta volna, — naphosszant köszörültük a torkunkat; mert, hogy a választásnál megbecsülhetlen kincs az igaz torok, azt jól tudja minden kortes-talentum, mert korcsmában inni, nagyokat mondani és „Éljent!“ kiabálni nem való az, kinek igaz torka nincsen.

»V 0 k s o s atyámfiai! Készek minden csacsi mellé »Futni, ha elbődül ? Nem, nem, fiaim ! Ne kövessünk »Mi minden szamarat, csak a tens urat, a ki különben »Jobb fizető is, mint a többi szakálltalan úrfi.«

így szólt a zenebona-párt szóban jártas vezetője, s az egész had megindult utána.

Jönnek fel józanul a városház lépcsőin. Ar- czukon a büszke tudat hogy voksra jogosultak. Homlokukon a felkelő nap tiszta sugara; mely még eddig semmiféle jelölt javára nincsen lefoglalva.

„Az lesz majd tiszti ügyész, kire mink szavazunk!“

Kiabálja vezérük előre.

De im mi borzasztó! lm mi irtózatos! Összeesküvés történt itt vagy mi? Még ellen jelölt sincs? Hát ez is restauratio? Ez is részleges tisztujitás, amelyen nem hogy még bor nem foly az utczán, de még ellenjelölt sincsen ?

Előre voksos atyámfiai! Keressünk jelöltet ! Mert az könnyen akad, csak okosan kell vele szóba állni.

De a képviselő testület nem várt reájuk, hanem restaurált.

És ennek az irtózatos korteskedhetnémség kijátszásának köszönheti dr. Csányi János ügyvéd, aki egy éve töltötte be ez állást mint helyettes, hogy egyhangúlag megválaszttatott városi tiszti ügyészszé.

Helyi és vidéki hírek.

* Személyi hir. Helcz Ferencz kir. járásbiró hátralevő szabadság idejét kitöltendő elutazott Esztergomba.

* Áthelyezés. Dr. Rácz Béla kir. albiró hasonló minőségben áthelyeztetett Budapestre a IV. kerületi kir. járásbírósághoz, hol már október elsején elfoglalja hivatalát.

* Ügyészválasztás. Vácz város képviselőtestülete f. hó 22-dikén tartott közgyűlésén a Gallé József lemondása folytán megüresedett tiszti ügyészi állásra egyhangúlag dr. Csányi János ügyvédet választotta meg.

* Felügyelöbizottsági ülés tarttatott Váczon a fegyintézetben f. hó 26-dikán, amelyen Budapestről Majovszky törvényszéki elnök, Csiky kir. ügyész és Bellágh megyei főügyész jelentek meg.

* A király kisasszony lakodalma. Most már elhatározott dolog, hogy Mária Valéria főher- czegnő esküvője Ferencz Szalvator főherczeggel 1890. május havának első felében lesz.

I j politikai napilap. A napokban jelent meg az országos függetlenségi párt legújabb politikai közlönye: a „Budapesti Újság“ Hentaller Lajos országgyűlési képviselő szerkesztése alatt.

* A dunai kőfal építése már annyira előre haladt, hogy a múlt hét folyamán az Eszterházi- utcza végében építendő lejáró beton alapja is elkészült.

* Köszünet-nyilvánitás. A lőházban f. hó 15-én megtartott mulatság tiszta jövedelméből a helybeli szt. Vincze Egylet nemes czéljaira 68 frt 76 kr. adományoztatok Ezen nagylelkű adományért a kath. Legényegyletnek, mely az előadást rendezte, a n. é. rendezők és közreműködőknek, kik a jótékonyság érdekében fáradoztak, valamint a kegyes adakozóknak és m. t. közönségnek, a szegények nevében hálás köszönetét mond A Váczi Páli szt. Vincze Egylet Elnöksége.

* A „Váczvidéki egyetemi ifjak köre“ október hó 9-én Budapesten a Báthory-kávéházban évnyitó közgyűlést tart. E gyűlésen fogják megválasztani az uj tisztikart. Mint értesülünk a kör az idén nagyobbszabásu Katalin-bált szándékozik rendezni. Kívánjuk, hogy a szünidei hosszú pihenés után a kör tagjai, mint tavaly, úgy az idén is mindenben derekasan megállják helyüket.

* Betiltott marhavásárok. Pest-Pilis-Solt- Kis-Kunmegye alispánja — a megyében járvány- szerüleg fellépett száj- és körömfájás néven ismeretes marhabetegség következtében Kurz m. kir állami budapesti főállatorvos javaslata alapján a megye egész területére nézve a marhavásárokat, — tehát nemcsak a heti, hanem országos vásárokat is, további intézkedésig betiltotta. Ezen intézkedés törvényen alagszik ugyan és indokát a törvényben leli, de feltűnő, hogy a megye a tilalmat nem terjeszti ki, kizárólag a szarvasmarhákra, mint a melyek közt a járvány graszszál, hanem kiterjeszti azt a juhok, kecskék és sertésekre is úgy, hogy „további intézkedésig“ egyetlen vásártartásra jogosult városa vagy községe sincs a megyének, melynek piaczára élelmi czikkek, ipar czikkek, lo-. vak és szamarakon kívül mást vinni lehetne. Érzékeny csapás ez megyénk lakosságára általában, de érzékenyen sujtatnak ezzel adófizető polgáitársaink, kik azzal a reménynyel kecsegtették magukat, hogy a mi lábas jószága, például szarvasmarhája, kecskéje birkája vagy sertése van, azt elfogja adni s az eladás árából kifizeti adóját s megmenti ezáltal szegény kunyhóját attól, hogy egyetlen vánkosától meg ne fosztassék. Igazán súlyos csapás ez megint szegény hazánkra. Úgy hiszszük, hogy nem fognak minket izgatóknak tekinteni, ha azt proponáljuk miszerint tekintettel az állatvásárok beszüntetésére, j illetékes helyen intézkedés tétetnék, hogy az adóprés a vásári-tilalom tartamára hasonlóképen beszüntesse működését, most különösen, midőn már a tél is nyakunkon van.

* Öngyilkosság. Schmidek Vilmos, pozsonyi születésű izraelita, múlt szerdán Budapestről Váczra jött. Itt beszállt az „Arany-koroná“-hoz czimzett 1 vendéglőben és szobáikért; mikor ott azt mondták neki, hogy van szoba számára, mit azonnal el is foglalhat. A szobát körültekintvén, ugylátszik nem tetszett neki, mert hirtelen összeszedköződött s annak kijelentésével, hogy nem sokára visszatér, vendéglőből eltávozott. Másnap mint az izraeliták újéve napján délfelé jelentés tétetett városi rendőrségünknél, hogy a „Curia“ vendéglő egyik földszinti vendégszobájában egy ismeretlen, mintegy

54 éves kinézésű idegen felakasztotta magát s valószínűleg már meg is van halva. A mentő intézkedések rendőrségünk részéről nyomban meg tétettek, de már késő volt minden. A szerencsétlent az életnek többé vissza adni nem lehetett. Zsebeit kikutatván találtak nála 1 frt 92 kr. készpénzt és egy plajbászszal irt czédulkát, mely utóbbin arra kérte bizonyos kedves Amáliáját, hogy pénzzavarából 400 írttal segítse ki. Ugylátszik, hogy a szerencsétlent a pénzzavarok kergették a halálba. Kórházba szállíttatott, honnan eltemettetése következett. Megállapittatott az is, hogy az volt azaz egyén, aki a Koronán szobát kért, de oda többé vissza nem tért és hogy neve Schmidek Vilmos.

* Tengerbefult léghajós. Reval oroszországi kikötővárosban nagy szerencsétlenség történt. Révaiban produkálta magát Leroux, amerikai léghajós, ki tavaszszal Budapesten rendezett felszállásois szilárd támpontot talált a keleti keresztény tartományokban hatalma kiterjesztésére.

Mig kifelé eként nőtt a köztársaság hatalma és tekintélye, benn az aristokratia nyílt ellenségeskedésben állott a néppel, s e viszályt a dogek a saját hatalmuk növelésére használták fel.

Miután az ennek következtében kitört fölkelésben a 38-dik dogét: Michiele Vitálist 1172-dik évben meggyilkolták, oda módosították az alkotmányt, hogy a legfőbb hatalom egy a város hat kerületéből évenkint választandó polgári képviseletre 480 előkelőre (nobili) ruháztatik, mely mint nagy tanács lépett a dogé és a hat tanácsosból álló kormánytanács oldala mellett a nép nem tartván magának egyebet annál, hogy annak egyes fontosabb határozataihoz közfelkiáltással adja megszen- tesitő szavát.

A negyvenek tanácsa, eredetileg büntető törvényszék, bírói kollégiumot képezett. Lassankint azonban politikai testületté nőtte ki magát, mely a kormánytanács és nagytanács közt állott. — Élén három capi volt, kik később a kormánytanácsnak hivatalból tagjaivá lettek.

Velencze színhelye volt 1177. évben III. Sándor pápa és I. (Barbarossa) Frigyes német császár világtörténeti fontossággal biró összejövetelének, mely alkalommal az utóbbi a szt. Marc templomának bejáratánál bocsánatot kért a pápától s földig alázván magát fogadalmat tett, hogy Jeruzsálemnek a hitetlenektől leendő visszavétele véglett keresztes háborút indít. Frigyes a keresztes hadjárat alatt a Salef folyóba fúlt, vagy amint a népmonda tartja, „a föld alá bujt s ott tartózkodik várván birodalma nagyságának helyreállítását.“

Velencze kereskedelmi hatalma legszélesebb kiterjedését a 41-dik dogé: Dandolo Henrik alatt nyerte, ki a velenczei hajóraj élén a negyedik keresztes hadjáratban meghódította Konstantinápolyi, részt vett a latin császárság felállításában, mely a kelet uraivá s mestereivé tette a velenczeieket, nevezetesen megszerezte számukra Kandia és több szigettengeri és jóni sziget birtokát.

Velencze hatalmának és vagyonosodásának gyarapodásával lépést tartott a genuaiak féltékenysége, mert aligha fájlalták inkább a legyőzőitek megveretésüket, mint amennyire zokon vette Genua Velencze terjeszkedését, ami a két köztársaság között hosszas tengeri háborút idézett elő, melyben Korfu velenczei kézre került s Mádon és Koron meghódittatott.

Egy ideig a szerencse a genuaiaknak kedvezett, kik nagyban hozzájárultak a latin császárság megbuktatásához és a byzanczi császárság helyreállításához ; amiért vetélytársaik a velenczeick rovására a byzanczi császárság területén különös ótalomban részesültek s elősegittettek abban, hogy hatalmukba ejthették a kereskedést az egész fekete tengeren. A velenczeieknek az arabokkal kellett összeköttetésbe lépniök, hogy a kelet-indiai árukot Alexandrián keresztül kaphassák meg.

E miatt a háború uj hévvel tört ki, melyben váltakozó hadiszerencse után 1298-dik évben a genuaiak végkép megsemmisítették a velenczeiek hajóhadát, mire létre jött a milánói béke.

E közben 1297-ben lépett életbe az arisztokrata- olygarcha alkotmány, mely szerint az évente újra választott régi kollégium átörökitkető zárt tanácscsá alakíttatott át, melyben csak az aranykönyvbe bejegyzett nemes családok vettek részt.

A mellőzött nemesi családok és a népszerű egyének ismételt összeesküvései következtében 1885-ben az uj alkotmány s tulajdonképen az aranykönyvbe írott családok jogainak védelmére fel- állittatott a tizek tanácsa, egy rendőri hatóság a legkiterjedtebb hatalommal.

Ez az alkotmány biztosította azután az arisztokrata uralmat minden felforgatási kísérlet ellen, melyek feljelentésére a tizek tanácsa a titkos feljelentések ládáját bocsájtotta a nagyközönség rendelkezésére. Egy ily kísérletért magának a szabadelvű Marino Falieri dogénak is 1355-ben vérpadon kellett meghalnia.

Kálmán és I. Lajos magyar királyok is viseltek Dalmatia birtokáért háborút Velenczével. S az utóbbi 1357-ben annyira megtörte Velencze hatalmát, hogy ez az év végén békeköveteket küldött Budára. A. hosszú alkudozás 1358-ban azzal végződött, hogy Velencze lemondott Dalmatia birtokáról, Lajos pedig visszaadta mindazt, amit Fri- aulban elfoglalt, s azonfelül a kereskedelem és hajózás mindkét részről felszabadittatott és kiköttetett, hogy Velencze Lajos király számára ahányszor kívánja, 24 hadihajót tartozik kiállítani.

Zsigmond és Mátyás királyok alatt, miután Velencze ismét elfoglalta a dalmát városokat, újból kitört a háború, mely Velenczére megalázó békével ért véget.

Pádua ellen azonban szerencsével hadakozott; sőt 130’ évi kínos harcz után, melynek emlékét a velenczei festészet számos képben örökítette meg, midőn 1379. decz. 23-án megsemmisítette a genuai