Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-09-22 / 63. szám

fogja tudni becsülni a miveit kereskedő által félté­kenyen őrzött czéget a kereskedő e kincsét, a be­csületet, s el lesz útja vágva a most annyira elha­rapódzott csalárd bukások és csődök száz meg szá­zának. Nem közvetlen qualificatiót javaslunk, hanem alapos készültséget teremtő rendszeres kereskedelmi szakoktatást, mert ennek nyomában a nemzet gaz­daság nagy tényezője, a müveit és a kereskedelmet átértő s ezért lelkesülő kereskedői osztály jár. Le­gyen a kontár házalló, kúfár, szatócs vagy bármi néven nevezendő üzér, de a kereskedői pályára készült, és magát kiképzett kereskedő legyen büszke arra, hogy mint kereskedő- s a nemzet egyszerű napszámosa, társadalmi osztályaink egyikének leg­hasznosabb és legtevékenyebb tagja. Ugyanezért a kereskedői képesitést progressiv fejlesztő kereskedelmi szakoktatás és az ennek nyo­mában járó eredmény a hazai kereskedelem eme­lése tekintetében maga a kormány szükségesnek látja: hogy a kereskedelmi szakoktatás az 1884. évi NVII. t.-czikkből kiemelve az ipar törvénytől füg­getlenül rendeztessék: hogy az 1875. évi XXXVII. t.-czikknek a se­géd személyzetre vonatkozó szakaszai különösen azzal bővíttessenek ki, hogy kereskedő tanonczul csak oly legalább 14 élet évet betöltött ifjak ve­hetők fel, kik a polgári, gimnázium, vagy reáliskola négy alsó osztályát járták, segéddé pedig csak azok minősithetők, kik mint tanonczok az ipar törvény­ben helyesen szervezett, s a vallás és közoktatási miniszter 29801—1885. számú rendelete alapján fel­állított 3 éves tanfolyamú alsó fokú kereskedelmi iskolát sikerrel végezték, avagy a közép kereske­delmi iskolát végezve, egy évig mint kereskedő gyakornokok voltak üzletben alkalmazva. Ezen intézkedések életbeléptetését megelőzőleg hiszszük, hogy városunk figyelembe veendi a fent hivatolt miniszteri rendelet azon intézkedését, hogy . . . „minden oly község vagy város, hol 12 — 15 éves kor között álló 20 tanköteles keres- kedő-tanoncz van alsó fokú kereskedelmi is­kolát felállítani és fentartani köteles“ — any- nyival inkább mivel mint halljuk, a miniszter ezen kiadott utasításának végrehajtását most készül ellen­őrzés alá venni és ez irányú mulasztás felelőség­gel jár. Meg vagyunk győződve, hogy városunk kép­viselőtestülete ezt magáévá téve s ezen intézkedés­nek viszonyainkhoz mérten való keresztül vitelével megveti alapját városunkban a jövő kereskedelem­nek, s igy elfogjuk érni azt, mit Smith angol köz- gazdasági iró annyiszor hangsúlyozott, hogy . . . Ä „Yáczi Hírlap“ tárczája. r Ur és koldús. Üveg hintón hajtat végig A gazdag űr nagy kevélyen ; Alamizsnát kéregét egy Fiúcska az utczaszélen. Hej, ha tudná, hogy az az úr, Az a büszke — édes apja! . . . De sokkal jobb, ha azt szegény Soha, soha meg nem tudja. Doktor Ferencz. Dalok . . . Azt mondja a világ szája : Részeg vagyok szüntelen. Pedig ha jól meggondolom, Még a bort sem szeretem. Igaz! gyakran botorkálok, S keresem a jó utat; De ha mindig utam állja E^y-egy kínzó gondolat. Bolygó csillag az én éltem S azért tér a útról el Mert hol innen, hol amonnan Egy kis bú csak megölel ! ________L. N. A párisi kirándulás. VI. Hej! Más utazás volt az tizenegy év előtt, mi­dőn a klumi köd után olcsó dicsőségre áhítozó térképes generálisaink, hogy Andrássynak botba ugrott huszárezredét a békés keresztül vonulásban támogassák, idegen országba vezették a hagyo­mányos szellem fentartása iránt lágymelegen lel­kesülő bakáinkat. „a kereskedelmet a munka és takarékosság mellett még az eszélyesség és szakképzettség tehetik nagy- gyá.“ Donovitz Vilmos. Jótékonyczélu műkedvelői előadás. Folyó hó 15-én a polgári lövölde nagy termé­ben a helybeli „Kath. Legény-Egylet“ jótúkony- czélú műkedvelői előadást rendezett a Polgári lö­völde, a „Szt. Vincze-Egylet“ és saját pénztára javára. Előadták ez alkalommal Szigeti József által 5 felvonásban irt „Viola“ vagy az alföldi haramia czimü népszínművet. A szereplők közül több már ismert alak a közönség előtt; minélfogva az ő fel­lépésük elég garantiát nyújtott az előadás sike­réhez. És ezen siker teljes volt úgy szellemileg, mint anyagilag. A terem zsúfolásig megtelt közönséggel és az ügyesen előadott darabban eleget gyönyör­ködött. Oly kerekded alakítást oly szép összhangú elő­adást mint ez volt, műkedvelők a váczi deszkákon keveset mutattak be a közönségnek. Viola (Balog Ferencz) teljesen átérezte a vén haramia szerepét, férfias alakja, nyílt és bátor fellépése ritka alakitású Violát mutatott. Vele már több ízben találkoztunk ilyen alkalmakkor, eddig azonban csak jóizü humora és komikai alakításai­ról ismertük, ma azonban bebizonyitá, hogy a drá­mai alakításokhoz is ért. Violájában csak az arcz maskirozását nem találtuk eléggé sikerültnek ; a bogár fekete haj és szakáihoz arczbőre nem volt eléggé napbarnított megviselt. Fiatal görög pópá­nak inkább beillett volna mint vihar edzett hara­miának. Egyébként előadásával teljesen meg voltunk elégedve. Peti czigány (Lőbl Ignácz) mint minden alka­lommal, úgy most is remekelt ; töröl metszettebb czigány nem lehetett volna, ha élte legnagyobb részét az üst mellett kőbőr czigányok között tölti is. Szé­pen érvényesité a darabban a hü ragaszkodást, mit vén czimborájához Violához érzett. Maskirozása és játéka egyaránt megállta helyét. Jól játszottak még Violán é (Kozma Anna) Tengeliné (Schlik Antalné) és a leány szerepé­ben (Kozma Margit). Jeles kis alispánná volt Ré­tiné (Sebők Anna), csak az kár, hogy hangja a hosszabb társalgásnál, nélkülözi a csendes nyu­godtságot és fejhangokba csap át. Szépen összhangzóan játszottak mindannyian, s az elért sikerrel meglehetnek elégedve. A midőn azonban az előadás sikeréről bár rö­viden beszámolnánk, nem hagyhatjuk említés nél­kül azt, mit a legelső sorban kellett volna emlite­Ha az egész úton azt daloltuk volna is ke­sergő kedvünkben, hogy: »Zsinclelyezik a szegedi kaszárnyát, Mind elviszik a legények legjavát,« a kapvakapott alkalomszerüség bűnös ignorálásaként tűnt volna fel, ha Kanizsa közelében rá nem zen- ditettünk volna arra a nótára, hogy : »Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára, Kanizsáról, Kanizsáról Boszniába: . . .« Most aluszszuk a korszakalkotó tettekre készü­lők édes álmait, mint a milyen édeset alhatott I. Napoleon a Waterlooi ütközet előtt, még csak azt sem vettük volna észre, hogy a déli vaspálya kalauza már régen elkiáltotta, hogy: „Kanizsa! Öt perez!!“ ha a megállásban járatlan kocsi-ve­zető hirtelen meg nem állitja a vonatot és a polezra rakott bőröndök fejeinkre nem potyognak. Prüszköl a gőzkocsi jól befütött rengeteg kazánja, vastag tüzes füstjével meszszire bevilágítván a bebo- rultlevegőt, őrült sebességgelforognak tengelyestől a a befüggönyözött kocsik nehéz vaskerekei, hogy rövid idő alatt átrepüljenek velünk Muraköz ter­mékeny lapályán, melynek egyik oldalát kanyargó futásban a Dráva, másikát a Mura vize áztatja. Csáktornyánál átlépjük a határt s búcsút ve­szünk édes hazánk tejben-mézben úszó földjétől, melyen kívül nincsen számunkra hely, hogy a mű­velt nyugat cultúrája végett Közép-Európát drága pénzünkön átkuncsorogjuk. Gőzkocsink Steierország egyetlen kies Japályán vezet keresztül, mely felett Pettau városa uralko­dik. Ezen túl mind közelebb nyomulnak a hegyek: az Alpesek nyúlványai, s egyre szükebbre szorul a síkság. Pragerhof az Alpesek völgyében fekszik, mely Czilli felé, honnét a Cilleiek veszik eredetü- * két, annyira összeszorul, hogy sok helyütt csak a nünk, hogy Kubinyi Endre alvárosi karkáplánt illeti az érdem oroszlán része, hogy az előadás úgy szellemi, mint anyagi tekintetben fényesen sikerült Az ő fáradhatlan szorgalma ügyes és tapintatos } vezetése mellett, haladhatott csak az előadás any- nyira, hogy az minden tekintetben megállta helyét. Az előadást táncz követte, mely a zsúfolásig meg­telt teremben a szó legszorosabb értelmében kivi- lágos-kiviradtig tartott. A szinelőadás előtt rendezett népmulatság nem volt annyira élénk és népes, mint minőnek azt vár­tuk, mert a komor és esős idő elrontotta az egész délutánt. A jövedelem azonban — bár az előadási terem a zsúfolásig megtelt, — nem tisztán az előadásra eladott belépti jegyek árából folyt be. Nagyban emelte azt a rendezőség azon intézkedése is, hogy az ételeket italokat, ezukor süteményeket és szivart a rendezőség szolgáltatta fel s igy az ezen válla­latból befolyt tiszta haszon is a rendezőség jöve­delmét gyarapította. Minden egyes szaknak egy-egy csinos magyar menyecske volt az intézője és főszámvevője; s hogy az előadás anyagiakban különösen a mai szűk filoxérás időben oly szép sikert tudott felmu­tatni bizony a legnagyobb részt a közreműködött hölgyek: Bónis Jánosné, Fédor Sándorné, Kolh- mann Istvánné, ifj. Korpás Pálné, Korpás Jánosné és Özv. Ulrich Károlyné érdeme, kik nem kímél­tek fáradságot és szeretetre méltó kedvességet ott, hol bugyelárisunkat lapossá kellett tenni a nemes czélra irányított jószivü adakozás által. A kiszolgálást, pénzszedést és ellenőrzést ma­gyar nemzeti ruhába öltözött 25 fiatal leány tel­jesítette, kiknek tüzes szemei úgy csillogtak, hogy lehetetlenség volt kitérni, ha valamivel melegkintak. Helyi és vidéki hírek. * Lapunk azon megrendelőit, kik előfizetési dijainkkal tartoznak, felhívjuk, hogy tartozá­sukat mielőbb kiegyenlíteni szíveskedjenek. * Regálé megváltás. Városunk testületén az italmérési jog egyezségileg a következőleg válta­tott meg. A város által gyakorolt (s a város, a püspöki és káptalani urodalmak közös tulajdonát képezte) italmérési jog 100000 írtért; a püspök uradalom által gyakorolt 95000 írtért és a kápta­lani urodalom által gyakorolt 41000 írtért, összesen 236000 írtért. * Az ügyészi állás betöltése. A Gallé József tiszti ügyész lemondása következtében megürese­dett t. ügyészi állásnak választás utján leendő be­töltése a mai napra tűzetett ki. A választás veze­tésével az alispán Réthy Ignácz polgármestert bízta meg, kihez a pályázati kérvények a mai nap délelőtti 9 órájáig beadandók. vasút és a Szann folyó fér el, melyen az országút vezet keresztül. Ciliin túl folyton hegyek között kanyarogva a Száva regényes völgyébe jutunk, melynek egyik tágasabb terén fekszik Laibach. A csinos város felett, mint sólyom, szép hegyi vár őrködik. Laibachon túl Adelsberget érjük hires bar­langjával, melytől Zirknizet időszakos tavával balra hagyjuk el. Adelsberg mezőváros Ivrajnában a Triest felé vezető vasút közelében 2300 lakossal. Nem messze esik tőle a hires adelsbergi nagy cseppkőbar­lang, melyen a Poik folyó tör keresztül. Több egymással folyosókkal egyekapcsolt osztályra sza­kad Hosszúsága 2434 méter. Közelében van a Magdolna barlang a proteus anguineus első helye : hires stalaktitokkal. Még egy lóduló, s a Karszt hegység kietlen sivatagába érünk, mely mint valami összebombá­zott sziklavilág környezi a Bóra ellen mértföldnyi hosszú falak és palánkokkal védett vasutat. A Karsthegység, melynek hajdan virágzó töl­gyes erdejét a velenczeiek pusztították ki, hog'y czölöpökre építhessék lagunás városukat, Adria csillagát a műremekekben gazdag, hajdan büszke Velenczét, meredek szikla vonalakkal és lieg'ycso­portokkal biró szaggatott völgyeket és katlan­alakú mélyedéseket feltüntető durva, zordon fen- sik Krajnában és az osztrák tengerpart mentén, melynek nagy költségek árán leendő befásitásán az osztrák kormány kitartó erélylyel fáradozik. Egyes csoportozatai közül kitűnik : a tarno- wani erdő, melynek koronája az 1299 méter ma­gasságú Nanos, az 1796 méter magas krajnai ha­vas: a Piuka-Planiva. A délnyugaton Triesztig egyre sülyedő Karst leg'magasabb csúcsa 1024 mé­ter. Megemlítésre méltó csúcsok még: a Csics- föld (Tsehitschen-Boden), az ehhez csatlakozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom