Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-09-08 / 61. szám

maguktól fejlődtek a rendezőség minden hozzájá­rulása és befolyása nélkül. Öreg- este volt, mire vonatunk berobogott a a turini vasúti indóházba ; kiszálltunk s nagynehe- zen kiraktuk málháinkat a kocsikból, várván a megigért kalauzokra, de eredménytelenül; mert a kilátásba helyezett turini bizottság beérte azzal, hogy a kalauzi állásokat ez alkalomra tiszteletbe­lieknek nyilvánitotta, mely megtiszteltetéssel sem fizetés, sem dolog nem jár. Mindezek daczára nagysokáig tartott, mig a rendezőség be nem tartott ígéreteiben való szám­talan csalódás után sikerült elhitethetnünk egy­mással, hogy hasztalan keresünk olyan számot, a mely kalapnál van és olyan embert, aki ilyen számozott kalap-viselésre szánta magát. Elül az „Eviva“! és „Éljen“! egybevegyült hatalmas accordja, hátul az utasok között az elé- gületlenség zúgó kifejezése erős paralell mozgás­ban ostromolták meg a kivilágított indóház üve­ges fedelét. A nagyszámú utas közt nem volt csak egy is, a ki tudta volna, hogy hol hajtja le fe­jét, ily késő éjjelen idegen országban. Hosszú nehéz tusa után, mely alatt málháját ki-ki a vállán vagy kezében tartotta, — egymástól elszakadva, idegen csoportbeliekkel összekeveredve kijutottunk a szabadba, a hol 5—6 hotelnek 6—6 ülésre berendezett egy-egy kocsija várta a vendé­geket. Ezek voltak azok a kocsik, melyekhez a ka­lauzoknak csőp'ortonkint kellett volna vezetniük mind a nyolczszázötvenünköt, hogy azokon Kos­suth Lajos üdvözlésére — nemzetünk müveit középosztályának representálóihoz illő ün­nepély ességgel bevonulhassunk a számunkra fentartott hotelekbe a közös pénztár költségén. Ebből állott a rendezőség összes intézkedése, amit a végett megtett, hogy a turiniak jó hangu­latát első megjelenésünkkel megnyerhessük s biz­tosítsuk magunk számára ott időzésünk idejére. Hogy a számunkra fentartott hotelekben mi­lyenek voltak a részletes programm szerint a mi igényeinknek megfelelő szobák, arról csak az beszélhet, aki látta a rozzant „Bue rosso“ szálloda sötét szobáit és azok ócska bútorzatát és kellőleg tudja méltányolni azt, hogy mit kelljen érteni a rendezőség ígéretei alatt. A turini programm kezdő felvonásainak ily nemű kidomborodása után senki sem volt a társa­ságban, aki arra is gondot fordított volna, hogy a kilátásba helyezett fogadó bizottság rendezésére bízott ismerkedési estély hol és mely órában fog megtarttatni, ami tekintettel arra, hogy nem lehet­tünk tisztában a felett, vájjon a közös pénztár ter­hére tarttatott volna-e meg, vagy az egyes utasok külön költségén, az okból nem veszett kárba, mert azon tagadhatatlan jó tulajdonsággal birt, hogy egy- átalján sem nem rendeztetett, sem meg nem tart­tatott. leljesen olyan volt a párisi bevonulás is, mint a turini, azzal a különbséggel, hogy még világos volt, mikor Párisbu érkeztünk: és igy aki nem akart arra várni, mig a hotel tulajdonos omnibusa 5-ször 6-szor tér, fiakkeren vitethette magát szál­lására a maga költségén. Már külön alig is érdemes említeni, hogy a rendezők itt is az elsők voltak, akik eltűntek az utasok szemei elül ; arra, hogy minden utas kocsit kapjon s hoteljébe találjon, senkinek sem volt gondja; pedig mennyivel szebb és összetartozósá- gunknak első megjelenésünk alkalmával való meg­óvása érdekében mennyivel kívánatosabb lett volna, ha valamennyien kocsira ülve, legalább az egy csoporthoz tartozók egyszerre indultak s egyszerre hajttattak volna szállásukra. De persze ilyenről hasztalan beszélünk; mert ha a pénztárnok előre felteszi magában, hogy a körmei közé jutott pénzről senkinek sem számol, Dárius kincse lett volna abban a pénztárban, nem telt volna abból se költség soha kocsira annyi utasnak. Ezer meg ezer jogos panaszt hozhatnék még fel a rendezőség ellen; de nem teszem, mert még akkor sem meríteném ki azon esetek számát, me lyek miatt a kirándulók a rendezőség ellen jogo­san emeltek és emelhettek volna panaszt. Es ezen panaszok ellen hasztalan védekeznek és hasztalan védekeznének azon kifogással, amit egyik napilap utján hangoztattak, hogy voltak kö­zöttünk olyanok is, akik olvasni sem tudtak ; mert csak egyet láttam olyant, aki a saját nevét sem tudta élűiről kiírni, de szerintem annak is, hopy ez közénk került, és ha többen voltak közöttünk ilyenek, annak is a rendezők voltak okai; mert senki másnak nem állott jogában megvizsgálni azt, i hogy a jelentkező beválik-e az irók és művészek társaságba vagy nem, — csak a rendezőségnek. Az pedig még undokabb, hogy a közös pénztár jövedelmének gyarapítására ilyeneket is felvettek, s most a dolgok végeztével ezeket állítják elő a rendetlenségek okaiul; mert félre vezették azokat a kirándulókat, kik arra számítottak, hogy nem fog­nak holt nyelven correspondeálókkal az utón is szomszédságba kerülni és méltatlanul járnak el most ezekkel szemben is; mert pénzüket zsebre tették és arra kötelezték magukat, hogy úgy el­látják mint Írókhoz és művészekhez illik. Hogy a napi sajtó lovagjai elindulás előtt, mig a rendezőség egyetlen érdeke a programm ter­jesztésében állott, és az utazás tartama alatt, mig a rendezőség intézkedéseit dicsőíthették, szakvám­ban dolgoztak a vállalat dicsőítésén, — mióta pedig haza jöttünk egyebet sem tesznek, mint a kirán­dulókat ócsárolják és Dolinaynak hordanak vizet és szappant, hogy a nagyközönség előtt tisztára mos­hassák, — annak közös forrásban kell keresni az okát: — az összes magyar napi lapot a kirándulá­son potya-jegyes utazók képviselték. (Folytatása következik.) Helyi és vidéki hirek. * Személyi hírek. Dr. Argenti Döme orvos egészsége mint örömmel értesülünk teljesen helyre állt. Gyalogsétákat tesz a városban. — B e n c z e György ügyvéd s háztulajdonos betegen fekszik. * Esküvők. Tegnap vezette a székesegyház­ban oltárhoz Rudnyánszky László tiszteletbeli főszolgabíró X a r c s a y Mariskát, Tarcsay János villa-tulajdonos leányát. Násznagyok voltak: Föld- váry Mihály alispán és Frohner János képvise­letében Piufschich Lajos; koszorú leányok: Fachkó Moys Margit, Piufschich Matild, Rud­nyánszky Rózsa és Vásárhelyi Juliska; vőfé- nyek : Ifj. Piufschich Lajos, T a r c s a y Pál, Pays István és ifj. Szentkirályi József. — Révffy Béla vasúti tiszt tegnap vezette oltárhoz Filo Idát, néhai Filo Pál nevelt leányát. Nász­nagyok voltak: Reitter István cs. kir. udvari kocsigyáros és Schöpflin János vasúti állomás főnök; koszorú leányok: Reitter Lotti és Kre- sák Giziké; fővélyek: Fliegl József vasúti tiszt és Révffy Zoltán ügyvéd Pozsonyból. * Műkedvelői előadás és népünnepély. A váczi Szt. Vincze és kath. legényegylet által fel­kért rendezőség f. hó 15-dikén (Mária neve nap­ján) Váczon a lövő házban tánczczal egybekötött műkedvelői előadást és népünnepélyt rendez, mely­nek tiszta jövedelme a váczi Szt. Vincze, kath. le- g-ény- és lövő egyletek közt fog feloszttatni. — Benn a teremben Szigeti „Viola“ csirnü népszín­művét adják elő a rendezőség által felkért műkedve­lők. Vacsora alatt magyar nemzeti ruhába öltözött leányok szolgálják fel az ételeket és italokat és ezek szedik be azok árát is. A népünnepély pedig künn a külső kertben tarttatik meg, mely már d. u. 5 órakor veszi kezdetét. Két zenekar fog játszani: egyik a belső, egyik a külső kertben. — Jegyek előre válthatók Meiszner Rudolf női divatárú ke­reskedésében; és ajánlatos lesz jegyekről gondos­kodni, mert a hely szűke miatt a rendezőség csak azok számára biztosíthat jobb helyeket akik azok­ról jó korán gondoskodnak. — A népünnepély hang­zatos programmja ma már falragaszokon olvasható. * A lövő egylet közgyűlése. F. hó első nap­ján délután 5 órakor tartotta a váczi lövő egylet dr. Freysinger Lajos elnöklete alatti, évi rendes közgyűlését, melyen a jegyzői tisztet Csillon Izidor egyleti jegyző teljesítette. Az elnök megnyitván a közgyűlést jelentést tett az egylet múlt évi műkö­déséről. Azután előterjesztette Millmann Géza pénz­tárnok múlt évi átvizsgált számadását, melyre nézve a közgyűlés neki a felmentvényt megadta. Ezek után a közgyűlés az egylet főlövészének dr. Erey- singer Lajosnak ki már tiz év óta vezeti az egy­let ügyeit, dr. Csányi János allövész indítványára sikeres működése elismeréséül köszönetét mondott s köszönetét jegyzőkönyvbe igtattatta. Végre a választmány tágjaira nézve a választás megejttetvén, választmányi tagokká: Intzédy Soma, Tragor János, dr. Eranyó István, Veizer Kálmán, B e z- dek János, Nikitits Sándor, Fodor Imre, Pécs Ferencz, Udvardi Mihály, Fóti Gyula, Schmidt F'erencz és Reitter István, számvizsgálókká pe­dig: Imrey István és Meiszner Rudolf választat­tak meg. * Ä Dunai kőfal építése a reménybeliből a megvalósulás stádiumába lépett. A pénzügyi és gazdasági bizottság f. hó 3-dikán tárgyalta a vál­lalkozók írásbeli ajánlatait. Bálint János eszter­gomi építő mester, ki a múlt é vben megtartott ár­lejtéssel szemben késznek nyilatkozott arra, hogy a kőfal köbméterét 1 frt 00 krjával felrakatja, az idén Írásban 1 frt 75 krt kért a kőfal minden köbméte­réért és kikötötte, hogy emelő darut a vái*os sze­rezzen számára és a munka megkezdésére két heti időt adjon. Bachmann Károly uj-pesti építő mester a kőfal köbméteréért 1 frt 85 krt, a beton­fal köbméteréért 1 frt 10 krt kért s kijelentette, hogy minden szerszámot amire szükség lesz, ő ad az építéshez, s kész a munkát azonnal elkezdeni. A bizottság az utóbbi ajánlatát fogadta el és már f. hó 5-dikén megkezdődött minden ünnepség nél­kül az alapzat- árkának kiásatása. Laktanya-építés. A honvédhuszár laktanya épületeinek kibővítését a vállalkozók már az elmúlt héten megkezdették s amint hiszik, még az ősz folyamán befejezik. * Halálozás. Szalai Fábián szent ferenczrendi aldozo atya f. ho 6-dikan jobb létre szenderült. Temetése tegnap tarttatott meg. Haláláról a váczi sz. Fér.-rendi ház tagjai az alábbi gyászjelentést bocsájtották ki: A váczi sz. Fer.-rendi ház tagjai fájdalmas szivvel jelentik szeretett testvérüknek nagyontisztelendő Szalai Fábián sz. Fer.-rendi áldozár atyának végelgyengülés következtében, életének 65-ik, szerzetes életének 46-ik, papi mű­ködésének 40-ik évében, a haldoklók szentségének ajtatos fölvétele után, f. hó 6-án történt gyászos elhunytét. A boldogult hült tetemei f. hó 7-én d. u. 5 órakor fognak az alsó-városi temetőbe örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő sz. mise ál­dozat pedig u. e hó 7-én reggeli 10 órakor fog az Urnák a sz. Ferencz-rendiek templomában bemu- tattatni. Vácz, 1889. szept. 6. Az ö. v. f. n. Vízbe íllltak. A Duna minden évben meg­követeli és el is viszi a maga áldozatát. A múlt heten Kaufmann József o éves és Bayer József b,/i éves fiuk a füzesben levő tutajokon játszadoz­ván ruhástól beestek a vízbe és belefultak. Közgyűlés. Vácz város képviselőtestületei, évi szeptember hó 8. napján d. u. 3 órakor a vá­rosház tanács termében rendkivüli közgyűlést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Filo Pál volt árvaszéki ülnök elhalálozása folytán üresedésbe jött árvaszéki ülnöki állás választás utján való betöltése. 2. A 103/886. kgy. számú határozattal megválasztott fogyasztási adókezelő bizottság megválasztása. A választás szavazó lapok utján történik. Az eddig megválasztott árvaszéki ülnökök: Inczédy Soma, Schmidt János, Huber József. — A lelépett fo­gyasztási adókezelő bizottság tagjai voltak: dr. Csányi János, Witt Manó, Lencsó Sándor. Dr. Csányi János felelős szerkesztő és kiadó laptulajdon< Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy a Sxt. István (Rókus) téren BEMKÁR-féle magtár mellett lev« telepemen száraz és kifogástalan jóméretű TŰZIFÁMAT augusztus hó 4-től következő leszállított ár mellett áruba bocsájtom és pedig : I. oszt . tölgy hasábfa m. ölét 13 frt 40 krjával I. 77 77 dorongfa 77 11 20 „ I. 77 cser hasábfa 77 14 r> 77 I. 77 77 dorongfa 77 12 20 „ II. » doro: lg fa (cser s tölgy) 77 8 77 II. 77 hasáb fa „ „ 77 9 j) 77 Szives megrendelések irodámban Fő-ut 756. sz. alatt, továbbá BSlan Miksa úrnál F'ő-ut 717. sz. alatt és a. fatelepen eszközöllietök. Váczon, 1889. augusztus 1-én. Kiváló tisztelettel Köbeim Károly helyettese 6—10 Biel József. Árverési hirdetményi kivonat. 3773. telkvi szám. A váczi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi: hogy a váczi egyh. m. k. alapitv. pénztára végrehajtató- nak ifj. Puskel Pál és kisk. Puskel Ferencz végre­hajtást szenvedők elleni 550 forint töke követelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pestvi­déki kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíróság területén levő Váczon és határában fekvő, a váczi 1302. sz. tlkvben foglalt ifj. Puskel Pál és kisk. Puskel Ferencz nevén álló A 2 sor 1640 hr. sz, kert 240 frt és a váczi 2197 sz. ugyanazok nevén álló A -|- I sor 3360 hr. sz. szőlőre 330 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte s hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1889. évi november hó (>. napján délelőtti 10 órakor ezen kir. járásbíróság hivatalos helyiségé­ben megtartandó nyilvános árverésen a megálla­pított kikiáltási áron alul is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingat­lan becsárának 10°/0-át, vagyis 24 frtot 33 frtot kész­pénzben, vagy az 1881. 60. t. ez. 12. §-ában jel­zett árfolyammal számított és az 1881. évi novem­ber hó 1-én 3333. szám alatt kelt igazságügymi­niszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. 60. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénz­nek a bíróságnál elöleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Váczon, 1889. évi auguszt. hó 6-ik napján. A váczi kir. jbsag, mint tlkvi hatóság-. Vára, lSSíl. Nyomatott Mayor Sándor könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom